DR. DÁVID IBOLYA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A parlament legfontosabb mûködési elveit, az alapvetõ szervezeti és mûködési szabályokat általában az alkotmányok határozzák meg. Az alkotmány részletes rendelkezései szûkebb, a nagyvonalúbb rendelkezései tágabb teret adnak a parlamenti házszabályoknak a részletkérdések kibontására. Egyes országokban a házszabályok szûkszavúbb vagy terjedelmesebb volta azonban nemcsak az alkotmány rendelkezéseinek részletességétõl függ, hanem attól is, hogy az adott ország jogfelfogása szerint a felmerülõ kérdéseket általában szokásjogi úton, a mindenkori politikai megállapodásoknak teret engedve vagy pedig igen részletesen kodifikált szabályokkal oldják meg. A magyar alkotmány tartalmazza a parlament mûködésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat, a rendelkezések kibontását azonban a Házszabályra bízza.
A mûködési tapasztalatok, a házbizottság, az ügyrendi bizottság, az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság eseti vagy általános állásfoglalásai idõrõl idõre beépülhetnek - és be is épültek - a Házszabályba, ha a témakör jellege a jogi szabályozást kívánta meg. E bizottságok mûködése ugyanakkor egy koherens szokásjogi rendszert is kialakított. A magyar szokásjogi szabályok segítik a parlament rendezett, tervszerû mûködését.
A parlament mûködését azonban nemcsak az alkotmány és a házszabályok, hanem a jogalkotási törvény, a választójogi törvény, a képviselõk jogállásáról szóló törvény, valamint a képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítéseirõl és kedvezményeirõl szóló törvény is valamilyen formában meghatározza. Ezek a szabályok együtt képezik a parlamenti jogot.
A jelenleg hatályos Házszabályunk alapvetõen rövid, másfél éves elõkészítõ munka eredményeként született meg 1989-90-ben. A Házszabályt 1989-ben az Országgyûlés határozatával az utolsó ülésen igyekezett alkalmassá tenni a folyamatosan mûködõ többpárti parlament igényének, és csak az új Országgyûlés mûködésének megkezdését volt hivatott elõsegíteni.
Az elmúlt ciklus négy jelentõs Házszabály-módosítást tett. 1991-ben a 25. számú országgyûlési határozat az Országgyûlésre háruló munkaterhek enyhítése és a parlamenti munka felgyorsítása érdekében bevezette a kivételes eljárás intézményét. Ez alapozta meg a jelenlegi megoldásban is a bizottsági munkák átalakítását. Egy jól bevált intézménye lett a Házszabálynak. Ehhez társul, hogy hároméves gyakorlatunk eredménye ezt továbbfejlesztette, és ebben az új javaslatban - ami képviselõtársaim elõtt van - a régi kivételes eljárást továbbfejlesztettük és új formával egészítettük ki.
Az új forma egyik lényege az, hogy négyötödös támogatottság kell ahhoz, hogy egy törvényjavaslat vagy egy javaslat kivételes eljárásban kerüljön a Ház elé, hiszen ez jelenthet garanciát arra, hogy nem lehet elvonni olyan javaslatok tárgyalását a plenáris ülés elõl, amely a társadalom széles rétegének az érdeklõdését érinti, és nem lehet bizottságban tárgyalni. Ezt a garanciális jogot a négyötödös támogatottság minden bizonnyal biztosítani fogja.
Az elmúlt ciklus második legjelentõsebb Házszabály-módosítása az 53. számú országgyûlési határozat volt. Kiegészült a Házszabályunk egy olyan rendelkezéssel, mely kimondta: ha a képviselõ visszavonja a módosító javaslatát, ez a javaslathoz kapcsolódó, más képviselõ által benyújtott módosító vagy csatlakozó módosító indítványt nem érinti, sõt a visszavont indítványt bármelyik képviselõ sajátjaként fenntarthatja. A módosítás bevezette a korrekciós eljárás intézményét is.
Ez a szabály arra szolgál, hogy ha a módosító javaslatok tárgyában történt szavazás során a törvény szövegébe egymásnak ellentmondó rendelkezések kerültek, a hiba a törvény kihirdetése elõtt kiküszöbölhetõ legyen. Hároméves gyakorlatunk bizonyította ennek a módosításnak a fontosságát. Talán ez vezetett oda, hogy ezt is továbbfejlesztve egy tökéletesebb formában javasoltuk az új Házszabályban elhelyezni, mégpedig a korrekciós eljárás intézménye kiszélesítette annak a lehetõségét, hogy ne csak a törvényen belüli koherenciazavarok esetén, hanem a törvények közötti, adott esetben a törvény és az alkotmány közt fennálló koherenciát is meg tudjuk szüntetni, a minél kisebb hibájú törvényhozás érdekében.
Harmadik nagy módosításunk az elmúlt ciklusban egyszerûsítette a módosító javaslatokról történõ szavazást. 1991-ig szinte minden módosító javaslatról - nem szinte, hanem minden módosító javaslatról - szavaztunk. Ezt követõen már sikerült beépíteni egy olyan szûrési technikát, hogy csak azokról a módosító javaslatokról szavaztunk, amelyek meghatározott mértékû, valamely bizottság tagjai legalább egyharmada, valamely frakció, vagy legalább húsz képviselõ támogatását élvezték. Ezt is továbbfejlesztettük, mert egy jól bevált szûrési technikája volt az elmúlt három évnek, hogy az új szerint csak arról a módosító javaslatról, kapcsolódó javaslatról kell szavazni, mely elnyerte a kijelölt, több kijelölt bizottság esetén bármelyik bizottság jelenlévõ tagjai egyharmadának támogatását, melyet a kijelölt bizottság nyújtott be, vagy amelyrõl a szavazást a képviselõcsoport vezetõje írásban kérte.
Negyedik jelentõs házszabály-módosításunk a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvényjavaslat tárgyalásakor és a határozathozatalkor alkalmazott új szabályok Házszabályba iktatása volt. Ez lehetõvé tette - az elsõ két év szomorú tapasztalata alapján -, hogy megfelelõ idõ álljon rendelkezésre a költségvetés megtárgyalására, továbbá egyszerûsítette a módosító indítványok benyújtását a formanyomtatványokkal, és megteremtette az összhangot az államháztartási törvénnyel. A költségvetés tárgyalására vonatkozó szabályok szinte változatlanok maradtak az új szabályunkban is - ez nyilván azt bizonyítja, hogy jól bevált az elmúlt két évben -, azonban a költségvetési bizottság az új Házszabályunkban olyan kiemelt jogosítványokkal fog rendelkezni, mint az alkotmányügyi bizottság, hiszen ha egy javaslat, egy módosító javaslat jelentõs kihatással van a költségvetésre, akkor ezeknek a módosító indítványoknak a megvizsgálásában, véleményezésében kiemelt szerepet kell biztosítani a költségvetési bizottságnak.
Ennyit szerettem volna a négy év jelentõsebb Házszabály-módosításai és a mostani Házszabály párhuzamáról beszélni.
Négy éve folynak folyamatosan azok az elõkészítõ munkák, amelyeknek a kihordási vagy beérési ideje érkezett el, hiszen a hatpárti vita során olyan fogalmakkal és olyan intézményekkel kellett már dolgoznunk, amelyeknek a vitáinkban hosszú éveken keresztül megvoltak az elõzményei, kiérlelt álláspontok voltak szakértõi vélemények ismeretében.
Az ügyrendi bizottság 1993-ban elkészített egy módosító csomagot a törvényhozás gyorsítása érdekében. A törvényhozás gyorsítása azonban elsõsorban az akkori kormányzópártok érdeke volt. Hogy az ellenzék ehhez hozzájáruljon, nyilvánvaló, hogy néhány olyan ponton, ami akár a nyilvánosság, akár az ellenzék jogainak érvényesítéséhez szükséges volt, egységes csomagba tudtuk foglalni. Amit az ügyrendi bizottság a módosító javaslatában csomagként elkészített, annak szinte minden jelentõs pontja beépült ebbe az új Házszabály-tervezetbe. Ha nem is minden ponton ugyanúgy, de önálló, vadonatúj intézményként egyetlen egy intézmény került bele: az azonnali kérdések órája, egyébként a csomagunkban szereplõ minden kérdés ennek az új Házszabálynak is alapja lett.
A továbbiakban a parlament fõ funkcióira épülõ ellenzéki intézményekkel szeretnék foglalkozni. A funkciók közül a legmarkánsabb a parlamentben nyilván a törvényhozás, a törvényalkotás. A törvényhozás elsõsorban a mindenkori kormánytöbbség felelõssége. E vonatkozásban kiegészítõ szerep jut a kisebbségnek vagy az ellenzéknek, melyben figyelemfelhívó, jogvédõ, véleménynyilvánító szerepe az elsõdleges.
Zárójelben jegyzem meg: az elmúlt négyéves mûködésünkben a kétharmados törvények szerepét, melyben az ellenzék alakítólag vett részt a törvényhozásban, és pontosan az alkuhelyzetbõl adódóan nemcsak abban a törvényben vagy annak a törvénynek a meghozatalában, amiben a kétharmadot érvényesíteni tudta, hanem egyéb törvényekben is.
Az ellenzék számára a parlamentben a legfontosabb funkció az ellenõrzés és a nyilvánosság, és mind a kettõ együtt. Az ellenõrzés legfontosabb színtere a plénum. Kevésbé fontos, de meghatározó szerepe van a bizottsági ellenõrzésnek is.
(12.20)
A plénum elõtti nyilvánosság a kormány parlament elõtti felelõsségét jelenti, míg a bizottsági elsõsorban az Országgyûlés ellenõrzõ tevékenységét készíti elõ. Az ellenõrzés fontos eszközei változatlanul maradtak. Így a beszámoló, a jelentés és a tájékoztató - ezeknél a szinonim fogalmaknál egy új, egységesített fogalmat használ a Házszabály, egységesített jogokkal felruházva, és hogy az Országgyûlés mûködése ne legyen formális, ezért döntési kötelezettséget ír elõ a Házszabály.
Látványos és fontos ellenõrzési eszköze a plénumnak az interpelláció, a kérdés és az azonnali kérdések órája. Itt az interpelláció és a kérdés szabályozása és gyakorlata szinte változatlan marad, míg az azonnali kérdések órája új intézmény, de ezt az elnök úr igen részletesen kifejtette.
A politikai vitanap intézményesítése nem új, de újonnan intézményesített a Házszabályban, hiszen az elmúlt ciklusban négy alkalommal sor került erre házbizottsági állásfoglalások és frakciók közötti megállapodások alapján. Ezt az intézményesítést már az elõzõ módosító csomagunkban is nagyon fontosnak tartottuk, hogy beépüljön, hiszen a kormányzó többségnek is és az ellenzéknek is egyaránt érdeke fûzõdik ahhoz, hogy fontos politikai kérdések az Országgyûlés plénuma elõtt kerüljenek megvitatásra, mert ha ezt a jogot nem biztosítjuk intézményesen, akkor nem lehet elvárni a képviselõktõl a szoros tárgyról beszélést, hisz' megteremtjük a lehetõségét annak, hogy bármilyen felszólalás kapcsán fontos politikai kérdésekben a véleményüket elmondják.
A bizottságok ellenõrzõ szerepe összekapcsolódik a plénum elõtti ellenõrzéssel - ilyen az interpelláció, a beszámoló, a jelentés, a vizsgálóbizottság vagy akár a bizottsági meghallgatás is. Az alkotmány mindenkit kötelez a bizottság által kért adatok közlésére. Ez az alkotmányi felhatalmazás széles ellenõrzési jogot biztosít a bizottságoknak. A bizottságok javaslataikkal a kormányzati és költségvetési szervekhez közvetlenül fordulhatnak, akik kötelesek érdemben foglalkozni a kéréssel vagy kötelesek érdemben tájékoztatni a bizottságot.
E szabályok nagymértékben nem változtak. Megítélésünk szerint itt, a bizottság ellenõrzõ szerepének növelésénél a gyakorlatot kell továbbfejleszteni. Ahogy egy ír szenátor megfogalmazta: kimenni a helyszínre, meghallgatásokat tartani, nyilatkozatokat, vallomásokat beszerezni, speciális albizottságokat kell létrehozni. Ami a bizottsági ellenõrzésben új, az a vizsgálóbizottság felállítása mint kisebbségi, ellenzéki jog - errõl Hack Péter elnök úr és Bihari Mihály is részletesen beszélt, errõl nem kívánok többet mondani.
Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja miért támogatja az új Házszabály-tervezetet. Képviselõcsoportunk összességében mérlegelte a régi és az új Házszabály- tervezet elõnyeit és hátrányait; tehát nem minden részletkérdés az, amely tetszésünket megnyerte, viszont a lényegesebb, meghatározó pontokon egyet tudtunk érteni vele, hiszen az ellenzék feladatainak meghatározásához intézményes eszközöket nyújt, és ugyan önmagában az intézmény még kevés volna, de megteremti az elérhetõség lehetõségeit is azáltal, hogy egyötödös kezdeményezésre létre lehet hozni azokat. Beépítette az elmúlt négyéves gyakorlatunknak a szokásjogi gyakorlatát és azokat az eseti határozatokat, amelyek a Házszabályt kiegészítve többé-kevésbé biztosították négy éven keresztül a Ház mûködõképességét, és felhasználta a három évig tartó vitáink eredményeit is.
Formáját vagy mûfaját tekintve azzal, hogy országgyûlési határozati formát ölt, hû maradt a magyar nemzeti hagyományokhoz, biztosítva ezzel az Országgyûlés szuverenitását. Biztosítja a kisebbségek és az ellenzék véleménynyilvánítását, így a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetését a plenáris ülésen, a többségi döntéssel szemben meghatározott körben - például képviselõi önálló indítványok esetén - a frakciókat megilletõ kivételeket. Ide sorolom még a háromperces zárónyilatkozatot, ahol a frakciók elmondhatják, hogy miért szavazták meg vagy miért szavazták le az adott törvényt.
Ismétlem még egyszer, képviselõcsoportunk összességében támogatja az új Házszabály-tervezetet. Van néhány kérdés, amiben nem értettünk egyet és tudomásul vettük, hogy a többségnek más az akarata; van néhány olyan dolog azonban, amiben módosító indítványt nyújtottunk be a korrigálásra.
Nem értettünk egyet azzal, hogy a frakcióból kilépett vagy kizárt képviselõ hat hónapig más képviselõcsoportba ne tudjon belépni, hiszen a képviselõk szabad társulási joga hozza létre a frakciót, ebbõl adódóan nem tartottuk stílusosnak megkötni a képviselõ szándékát a kilépéskor. Nem értünk egyet a módosító indítványok indoklásának a hatáselemzésével, formálisnak tartjuk. Nem értünk egyet a döntési javaslat fogalmának bevezetésével, az eseti bizottságok összetételével. A helyettesítésre is más javaslatunk lett volna.
Ezeket a példákat csak azért mondtam el, hogy mi összességében egyetértünk, de apró részleteiben nem. Ezért a képviselõcsoportunk úgy mérlegelt, hogy több pozitív eleme van az új Házszabálynak, ezért elfogadásra javasolja, de módosító indítványokat nyújtottunk be a még jobbá tétele érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)