DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnöknõ. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, Szigethy István képviselõtársunknak azzal a felvezetésével kapcsolatban, hogy hatpárti megállapodás alapján történt a Házszabály benyújtása, rögtön észrevételt kell tennem. Bár igaz az, hogy a hat párt igen sok kérdésben megállapodott és valóban rendkívül konstruktív volt az együttmûködésük - ahogy azt Hack Péter és Szigethy István is jelezte és Bihari Mihály is szólt errõl -, de ugyanakkor úgy gondolom, kézenfekvõ arra is hivatkozni, hogy végül is a hatpárti konszenzus alapján csupán azért kerülhetett benyújtásra az új Házszabály- törvény, mert a mi elképzelésünk az volt és jelenleg is az, hogy az egypártira ráhúzott 8/1989-es országgyûlési határozat ma már alkalmatlan arra, hogy ebben a ciklusban a régi Házszabály alapján eredményesen mûködhessen a Ház. Ezért egyetértettünk a kormányzatnak azzal az elképzelésével, hogy soron kívüli gyorsasággal meg kell alkotni egy új Házszabályt.
Az, hogy végül is hatpárti konszenzusként került a Ház elé, anélkül, hogy ténylegesen hatpárti konszenzus lett volna, ez az ellenzék konstruktivitását bizonyítja, azt a konstruktivitást, amelyet oly sokszor számon kértek tõlünk. Ha az ellenzéknek ez a konstruktivitása nincs meg, akkor ma nem lehetne hivatkozni arra, hogy hatpárti elõterjesztésként nyújtottak be egy új Házszabályt.
Attól tartok, hogy Gáspár Miklós barátomnak nem minden szavát értem elég jól. Talán próbáljon meg hangosabban beszélni, és akkor nem fogom egyetlenegy szavát sem figyelmen kívül hagyni. Köszönöm szépen.
Tehát úgy gondolom, hogy a Házszabály megalkotása kapcsán rögtön azzal kell kezdeni, hogy vajon mennyiben új ez a Házszabály az ellenzéki jogosítványok elismerésében, mennyiben új ez a Házszabály abban a körben, hogy az ellenzéknek is megadja azokat a jogokat, amelyek a kormányzati tényezõk ellenõrzéséhez, a parlament demokratikus mûködéséhez szükségesek, mert ezen áll vagy bukik az egész Házszabály.
Hogy világosan lássa a Ház és az ország közvéleménye is, hogy mirõl van szó, itt van a sokat hangoztatott azonnali kérdések órája. Ez, miután a nagy- britanniai parlament mûködésébõl került átemelésre, ha ahhoz hasonló módon kerülhet végül is megvalósításra, akkor egy rendkívül demokratikus intézményrendszernek tûnik - de semmiképpen sem úgy, ahogy ez a mi Házszabályunkban beterjesztésre került.
(12.30)
Miért állítom ezt? Kezdem ott, hogy "az azonnali kérdések órája" nem az azonnali kérdések órája. Egy órával korábban be kell nyújtani írásban a frakcióvezetõnek a frakciótársa kérelmét. Errõl rögtön értesítik az érintett minisztert, gondolom, az érintett miniszter rögtön leül a szakértõivel, kitalálnak valamit, hogy hogy lehet majd a kérdésre két percben olyan választ adni, amire már nem lehet reagálni. Tehát az azonnali kérdések órája és az azonnali válaszadások nem valósulnak meg, azok helyett ködösítés történik.
A valóságos azonnali kérdések és válaszok az én szememben valahol egy olyan struktúrában valósulnak meg, mint például - emlékeztetném az igen tisztelt Házat, nem tudom, hogy ki látta Önök közül - Bush alelnök úrnak, mielõtt az Egyesült Államok elnöke lett volna, volt egy olyan tévészereplése, ahol egy riporternõ több száz kérdést elõre elkészítve úgy tett fel az elnöki tisztségre pályázó alelnök úrnak, hogy neki azonnal válaszolnia kellett, s ha egy másodpercig gondolkodott, akkor rögtön szólt a riporternõ, hogy netántán Bush alelnök úr, Ön hazudni akar a közvéleménynek, azért nem válaszol azonnal?
Ha mi egy órával korábban már kénytelenek vagyunk ezt a kérdést írásban is elõterjeszteni, hol lesz ennek az intézményrendszernek az a valóságos struktúrája, ami a háttérben megtalálható az angol parlament mûködésében is és mindenütt, ahol ezt kívánják.
Hallhattuk Bihari Mihály képviselõtársunktól, hogy milyen demokratikusan történt mindennek az elõterjesztése. Azonos jogokat kap itt az ellenzék és a kormány, minden rendben van kérem, csak kell hozzá egy ellenzék, amelyik ezt megeszi.
Hadd utaljak tudniillik arra, hogy két perce van a kérdés feltevésére a hat frakciónak és két perce van a kormányzatnak a válaszadásra. Ez magyarán Torgyán József nyelvezetére lefordítva azt jelenti, hogy az ellenzéknek ugyanannyi jogosítványa van, mint a kormánynak, semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. Hogy tudjuk akkor az ellenõrzési jogot gyakorolni? Akkor jön a kormánykoalíció a két párttal, plusz jön harmadiknak a kormány, tehát õk már az azonnali kérdések és válaszadások órájánál óriási többségben vannak, körülbelül kétharmad-egyharmad arányra módosul az egész, arról már nem is beszélek, hogy teljesen értelmetlen, hogy a kormánypártok a saját minisztereiknek kérdést tegyenek fel. Ez olyan - ne tessenek haragudni -, mintha nekem jogom volna, hogy a feleségemnek tegyek fel kérdést. (Derültség.) Nyilvánvalóan elõre megbeszéljük a választ. Úgy gondolom, hogy ez a kormány esetében is ugyanígy mûködik a parlamenti pártok vonatkozásában.
Én tehát be fogok terjeszteni egy módosító javaslatot. A módosító javaslatnak az lesz a lényege, hogy a négy ellenzéki párt két körben tehessen fel kérdést. Ez azt jelenti, hogy négyszer két perc az nyolc perc, nyolc perc a kormányzat részérõl a válaszadás, az tizenhat perc, ez két körben harminckét perc, és a harmadik körben tehessen csak fel a teljes hat frakció kérdéseket, tehát itt már a kormánykoalició tagjai is. Ez azt jelenti, hogy itt összesen 24 perc van, tehát 12 perc a frakciók részérõl, 12 perc a kormányzat részérõl, ez összesen 56 perc, miután nyilvánvaló a válaszadások közben összesen 4 perc még valahol elcsúszhat. Ezzel kimerítettük a hatvan perces idõtartamot.
Nos, csak arra kívánok rámutatni, hogy egy ilyen hevenyészetten összevágott Házszabálynak mérhetetlenül sok hibája lehet, mert ezeket a kérdéseket nem tudtuk átgondolni. De legyen szabad arra utalnom, hogy amikor a Házszabály tervezetét Hack Péter képviselõtársunk - rendkívül színvonalasan, valamennyiünk akarata szerint és nagyon szellemesen is - elõterjesztette, akkor közben észrevételezte, hogy Torgyán József is milyen konstruktívan mûködött közre, amit most azért is hangsúlyoz, mert Torgyán József nem hallhatja, mert éppen beszélget.
Én úgy gondolom, hogy erre azért kell visszautalnom - nem azért, mert Hack Péter képviselõtársam a két tény közül a kvalitásai folytán úgy látszik, hogy csak az egyik tényt tudta figyelembe venni, hogy valaki beszélt Torgyán Józsefhez, de azt már nem, hogy ki beszél, és hogy nem Torgyán József beszél - , tudniillik bejött a Ház alkalmazottja és feltette nekem a kérdést, hogy a Gyõriványi Sándor képviselõ urat õ hol éri el. Ezt azért emelem ki, és azért jelentkeztem rögtön ügyrendi felszólalásra, hogy egy konstruktív elõterjesztést tegyek, mert ebben a helyzetben a Ház olyan volt, mint egy zsongó méhkas, mindenki mindenkivel beszélgetett, sétálgattak, voltak, akik a miniszter elé álltak zsebre dugott kézzel, így beszélgettek a plenáris ülés közepette. Magyarán mondva a Ház - a lényegét tekintve - mûködésképtelen volt.
Én ebbõl rögtön arra a következtetésre jutottam, hogy nagy-nagy hibát követtünk el, hiszen a Ház mûködõképességének érdekében semmiféle szabályozást a Házszabályba nem iktattunk be. Tehát itt a plenáris ülés közepette beszélgethetnek, sétálgathatnak, kimehetnek - közben már nem tudom elsütni, mert nagyon megerõsödött a kormány, mert most már hárman vannak, az elõbb még egy emberként voltak jelen -, csak egy kormánytag volt itt... (Derültség. - Szórványos taps a jobb oldalon.) De én úgy gondolom, hogy - éppen a tegnapi felszólalás, az elõterjesztés kapcsán keletkezett felismerés: hogy miközben Hack Péter beszélt, hozzám összesen négyszer jöttek be újságírók kérni, hogy menjek ki, mert éppen valami nagyon fontos kérdést akarnak feltenni - nyilvánvaló, hogy a Ház mûködésének rendjét valahogy szabályozni kell. Tisztességtelen a képviselõkkel szemben, ha nincsenek itt a miniszterek, megengedhetetlen ez a beszélgetés, megengedhetetlen, hogy zsongjon a terem, hogy mászkáljanak. Ki merem jelenteni, a perzsa kórus a zümmögõ vásárral... (Derültség.) ...elnézést, a perzsa vásár zümmögõ kórus ahhoz képest, ami ebben a Házban van.
Nos, tehát én úgy gondolom, hogy ezeket a Házszabály megalkotásánál figyelembe kell venni. Már jelzem, hogy a Házszabály-tervezet 54. §-ával kapcsolatban a módosító indítványt még be fogom terjeszteni.
Amirõl itt szólni kívánok, nem ahhoz kapcsolódna, hogy a számos módosító indítványainkat most felsoroljam, majd a részletes vita során erre is sor fog kerülni, de néhány elvi kérdést szeretnék felvetni az új Házszabály megalkotása során, amely elvi kérdésekre végül is valamilyen választ találnunk kell.
Az egyik, amirõl már szó esett az elõterjesztõ részérõl és Bihari Mihály képviselõtársunk részérõl is, hogy milyen nagyvonalú volt a kormánykoalíció, hiszen a képviselõk egyötödének az elõterjesztésére már különbözõ jogosítványok illetik meg a Házat, az ellenzéket, hiszen ez az egyötöd a lényegét tekintve három frakciónak felel meg, tehát az ellenzék ezt a jogát mindenképpen gyakorolni tudja.
A mi álláspontunk eléggé közismert. Valóban, a parlamenti arány hivatalosan: 72 százalékos kormányzati többség, 28 százalékos ellenzék, de a valóságban ez nem így néz ki - én már számos alkalommal elmondtam.
(12.40)
Ne vegyék rossz néven: hol lehet, mondjuk, a Független Kisgazdapárt történelmiségét, konzervativizmusát, mondjuk, a Fidesz liberalizmusával összevetni? Tehát úgy gondolom, az ellenzék ilyenfajta egybemosása a valóságos ellenzéki jogok annullálását jelenti; vagy elismerjük azt a tényt, hogy itt többpárti parlamenti demokráciaként kell mûködnie a parlamentnek, vagy nem ismerjük el. Ha a kormányzat elismeri, akkor abban a pillanatban a frakciónak meg kell adni azt a jogosítványt, ami egy többpárti parlamenti demokráciában minden frakciót meg kell, hogy illessen, tehát egy frakció elõterjesztésére már bizonyos jogosítványokat kell adni.
Hogy milyen jogosítványokat adnak, miként adnak: itt többször elhangzott a politikai vitanap kérdése, hogy íme, micsoda jogosítványok vannak, most már a 20 százalék, tehát 77 képviselõ elõterjesztésére politikai vitanapot kell tartani, és ez milyen veszélyeket jelent, mert ellehetetleníti a parlament mûködését. Bihari Mihály maga kiszámolta, hogy ez 10-12 politikai vitanapot jelent. Én az õ helyében rögtön úgy fogalmaztam volna, hogy jelenthet - vagy jelenthet nulla politikai vitanapot is, mert a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz együttvéve jelent - ha jól tudom - 67 országgyûlési képviselõt, a 20 százalék pedig már 77 képviselõt feltételez, tehát még mindig hiányzik 10 aláírás. Mi tehát abból indulunk ki, ha itt valóságos ellenzéki jogosítványokat akarnak adni, akkor tessék a frakciónak megadni azokat a jogosítványokat, amely jogok egy többpárti parlamenti demokráciában soha, sehol nem vitatottak, és nem kell ennél nagyobb arányt megszabni.
Mi azonban áthidaljuk ezt az egész kérdéskört - és már rögtön a politikai vita vagy vitanap ügyére is rátérnék -, mert elõször is álláspontunk szerint a politikai vita - vagy a jelenleg még érvényes Házszabály szerint megnevezve: politikai vitanap -, hogy az SZDSZ ellenzéki magatartásából meríthessek érveket, a demokrácia fokmérõje. Fokmérõje a demokráciának egész egyszerûen azért, mert ha nincs politikai vitanap, akkor az ellenzék nem tudja hol kifejteni a véleményét, álláspontját. Persze én itt rögtön hozzátenném, hogy akkor, amikor Tölgyessy Péter a szabaddemokraták képviseletében a házbizottságban elõterjesztette ezt az álláspontot, akkor sajnos volt olyan kormányzati tényezõ, amely nem osztotta ezt a véleményt. A Független Kisgazdapártnak akkor is az volt az álláspontja, hogy ott kezdõdik a demokrácia, ha nekem nem kell harcolnom azért, hogy egy országgyûlésben lehessen politikai vitanapokat tartani, hiszen az Országgyûlésnek nemcsak törvényalkotási feladatai, hanem bizony politikai követelményei is vannak, amelyeket az ország nyilvánossága elõtt meg kell vitatni.
Mi most azt mondjuk - és elõterjesztettünk ezzel kapcsolatban egy módosítványt -, hogy legyen a politikai vitanapnak egyrészt egy kötelezõ és legyen egy nem kötelezõ kvantuma. Mi azt mondjuk - nehogy megijedhessen bárki attól, hogy ennyi politikai vitanappal elvisszük a parlament törvényalkotási idejét a politikai vita irányába -, hogy legyen kötelezõ egy évben négyszer; ebbõl két alkalommal az ellenzék, két alkalommal a kormánytöbbség mondja meg, hogy mi legyen a vita tárgya. Ez igazán nagyon mértékletes javaslat; és ezen felül még elõ lehet írni rendkívüli vitanap tartását bizonyos számú képviselõ javaslatára, de legyen beépítve a Házszabályunkba a politikai vitanap megtartásának kötelezõ volta is.
Az egész ellenzéki konstruktivitásnak és annak, hogy itt többpárti parlamenti demokráciáról beszéljünk, csak akkor van értelme, ha az Országgyûlés plenáris ülése végig a televízió nyilvánossága elõtt zajlik le. Ha nem így történik, akkor az ellenzéknek semmiféle valóságos ellenõri, kontrollszerepe nem lehet, mert akkor a médiumok úgy és azt jelentetnek meg, amit akarnak. Akkor beszélhetünk médiatörvényrõl, bármirõl, akkor itt parlamenti diktatúra van.
Erre elmondok egy példát. Napok óta tele van az újság az MSZP-nek azzal a hallatlan elõterjesztésével, hogy milyen demokratikus tábor ez, itt van a képviselõi fizetés, itt milyen népi szempontokat figyelembe vevõ elõterjesztéseik vannak meg végre hogy õk kerültek uralomra, és itt van az indítványuk az igazgatótanácsi, felügyelõbizottsági tagság tekintetében is. Tegnap már olyannyira ment ez a hozsannázás, hogy már Torgyán Józsefet is megkérdezte a tévéhíradó. (Derültség.) Csakhogy a tévéhíradó és azok az elektromos médiarendszerek, amelyek az ellenzéket megszólaltatják, csak akkor adnak teret a nyilatkozatainknak, ha abban valami hibaforrást vélnek felfedezni, ha valamilyen módon ki lehet facsarni a mondanivalónk lényegét. Ezért nyilatkoztam úgy, hogy micsoda dolog, hogy az MSZP-re hivatkoznak, hiszen mi már az ellenzéki kerekasztalnál megcsináltuk a törvényt, amelyben nemcsak az állami igazgatótanácsi és felügyelõbizottsági tagságokra tiltottuk meg a részvételt, hanem a magánrészvételt is, elkészült a törvény, tessék elõvenni! Ha jól emlékszem, Somogyvári államtitkár úr is közremûködött ebben, igazán nem okozhat nagy gondot, hogy elõvegyék ezt a törvényt. Tehát az MSZP egy több évvel ezelõtt elkészített törvény pici kis szeletkéjét akarja most elõvenni.
A másik - már elmondottuk - a fizetés. Tessék megnézni, hogy miket mondtak az MSZP oldaláról Torgyán Józsefre '89-ben vagy '90-ben, a választási kampány elõtt, amikor én a képviselõk fizetésérõl nyilatkoztam, hogy valóban, ebben a körben kell valamiféle megoldást találni. Akkor mindenfajta szélsõségesnek mondtak az ilyen nyilatkozataim miatt - mondanom sem kell, hogy a televízió ebbõl már semmit az égvilágon nem adott le, hiába vették fel velem a hosszú nyilatkozatot, az egészet kivágták, azért, hogy ne lehessen azt a látszatot megingatni, hogy itt az MSZP oldaláról valamiféle olyan demokratikus továbblépésrõl van szó, ami senki másnak eszébe nem jutna.
Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert a kisebbség nem tud demokratikus kontrollt gyakorolni, ha mi nem kapjuk meg végig a televízió nyilvánosságát. Nem szívesen visszük az ilyen kérdéseket a Ház elé, de ha a demokrácia a Házon kívül megszûnik, akkor a demokrácia fenntarthatóságának még egy kis gyenge reménysugarat ad a Házon belüli fenntartása. Ezért tehát azt mondom, hogy a politikai vitanapot úgy kell rendezni, hogy kell lennie egy kötelezõ mennyiségnek, és lehet emellett egy rész, amely a képviselõk elhatározásán múlik.
Lényegét tekintve hasonlóan fontos a napirend elõtti felszólalás kérdése. Nem vitatom a kormánytényezõknek azt a reális és józan megítélését, hogy sajnos, elég gyakran visszaélés történik a napirend elõtti felszólalásokkal. (Derültség, zaj.) De úgy gondolom, a napirend elõtti felszólalásoknak van egy konkrét mércéje, hogy rendkívüli ügyben szólalnak-e fel vagy nem. Rendkívül egyszerû a kérdést eldönteni, egyedül ez a dolog fokmérõje - de egy olyan megkötést tenni, hogy csak a frakcióvezetõ szólalhasson fel, a frakcióból más nem, ez nem szerencsés. Most vegyük példának, hogy a Kisgazdapárt két hölgytagja közül - az országgyûlési képviselõcsoportra célzok - valamelyik hölgy, mondjuk, a nõnapon vagy anyák napján, tehát kifejezetten nõi témában fel akar szólalni. Hogy néz az ki, hogy egyik nõ sem szólalhat fel, csak Torgyán József mondhatja el a nõk helyett, hogy mi a nõk álláspontja!? (Derültség, zaj.) Elnézést kérek, ez a demokrácia megcsúfolása! Tehát úgy gondolom, ezeket máshogy kell szabályozni, de nem úgy, hogy már eleve kiiktatjuk a felszólalás lehetõségeit.
(12.50)
Most egy további elvi kérdés felvetése: mi azt mondjuk, hogy nagyon nagy hiba volt az új Házszabály megalkotásánál, hogy a jelenleg hatályos Házszabály 41. §-áról megfeledkeztek. Mi ezért egy módosítvány keretein belül elõterjesztettük, hogy a jelenleg hatályos Házszabály 41. §-át úgy, ahogy van, (1) és (2) bekezdésestül, együtt emeljük be a jelenlegi Házszabályba, azért, mert mi azt mondjuk, bár igaz, hogy az elmúlt négyéves ciklus alatt nem alkalmazták ezt a rendelkezést, de mennyire kár, hogy nem alkalmazták, mert ott van az elvisége ennek a Házszabálynak, hogy a törvénynek kétolvasatos tárgyalásban való elfogadása akként, hogy elõször a törvényjavaslat elveirõl kell dönteni, bizonyos törvényeknél ez nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen lenne például a mi megítélésünk szerint az alkotmánynál. Egyébként mi már ezt a javaslatot elõterjesztettük, konkrétan én elõterjesztettem a korábbi ciklusban a kárpótlási törvénynél. Gondolják meg, hogy mennyire másfajta törvényt lehetett volna alkotni, ha elõször a törvénynek az elveirõl állapodunk meg. Az alkotmánynál például ezt egyenesen nélkülözhetetlennek tartom. De ugyanilyen fontos - mondjuk - a választójogi törvény vagy a rövidesen napirendre kerülõ önkormányzati törvénynél ugyanennek az elvnek az alkalmazása. Tehát szerintem ne csináljuk azt, hogy kiöntjük a fürdõvízzel együtt a gyereket is.
A másik, amit a Független Kisgazdapárt országos képviselõcsoportja nagyon fontos elvi kérdésnek tart, azoknak az idõkereteknek az elbírálása, amelyek a jelenlegi Házszabály-tervezetben két percben, három percben, négy percben, öt percben vannak meghatározva. Kérem, két perc alatt hogy lehet egy interpellációt elõterjeszteni vagy egy véleményt kifejteni, adott esetben frakcióvezetõi állásfoglalást?
Én láttam Kuncze Gábor belügyminiszter urat a Pallas páholyban, nagyon tetszett. Elmondta, hogy az õ image-formálói szerették volna fölgyorsítani a beszédét, ezért õ ilyen beszédgyorsító tanfolyamokon vett részt. De én sajnos nem ismerem azokat a beszédgyorsító tanárokat, akik Kuncze miniszter urat oktatták. Én nem tudok két perc alatt ilyen fölgyorsított beszéddel úgy elmondani valamit, miután egyébként is általában hét-nyolc sort lehet egy perc alatt felolvasni. Hát tessék nekem megmondani, mit lehet akkor két perc alatt ténylegesen tenni.
Tehát én úgy gondolom, hogy ezeken változtatni kell, ez így nem fogható, nem tartható.
Nagyon röviden most már arra utalnék, hogy a Házszabály-tervezetnek vannak még olyan súlyos hibái, mint például az általános vita, részletes vita kérdésének nem kellõ szabályozottsága. Ugyanis, ha nincs módosító inditvány, ebben az esetben az általános vitát le lehet zárni, és akkor már részletes vitára nem is kerül sor. Igen ám, de lehet nem egy képviselõ, aki már eleve a részletes vitában akart fölszólalni, mert hiszen valamelyik konkrét kérdéssel kapcsolatban nyilatkozna. Hát ha egyszer nem tudja, hogy lezárásra kerül az általános vita, akkor nyilvánvaló, hogy ezt a szabályt visszaélésszerûen az õ jogainak gyakorlása ellen lehet az elnöki pulpitusról gyakorolni anélkül, hogy az elnöknek szándékában állna, mert nem is tudja, hogy a másik oldalon van egy ilyen igény, hogy valaki a részletes vitában kívánna felszólalni. Ezért mi azt mondjuk, hogy ilyenkor az elnöknek elõször mindenképpen fel kell hívnia a Házat, figyelmeztetni kell arra, hogy le fogják zárni az általános vitát, aki a különös részben, tehát a részletes vitánál akart volna felszólalni, az most még fölszólalhat, ilyen módon tehát ez az anomália elkerülhetõ.
Most lényegében ilyen technikai jellegû az az indítványunk is, hogy az elnök a határozatképtelenség esetén a Háznál ne tehesse azt, hogy rögtön szankcionálja, a jelenlévõ képviselõk névsorát rögzíti, a távollévõkét, hanem ebben az esetben elõször kelljen a Ház elnökének megkísérelnie a határozatképesség helyreállítását, és csak akkor élhessen szankcionáló jogkörével, hogyha nem sikerül ezt a határozatképességet biztosítani.
Rendkívül tetszik nekünk, és meg is fogjuk szavazni a felszólalás elmondásának módjával kapcsolatban elõterjesztett Hack Péter-féle indítványt. Ez valóban kitûnõ lehetõséget adna arra, hogy felszólalás és felszólalás között egyrészt különbség tétessék, másrészt hogy az az ülésrendbõl fakadó hátrány, amely fõleg a minél távolabb ülõ képviselõket sújtja, kiküszöbölhetõ legyen, tehát mi a magunk részérõl ezt támogatjuk.
Még egyetlenegy elõterjesztésrõl kell szólnom. Nevezetesen az MSZP-nek a H/28/6. szám alatti, a Házszabály-tervezet 15. §-a (3) bekezdéssel való kiegészítésének indítványával kapcsolatban. Az MSZP itt a lényegét tekintve arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet az MSZP frakcióját a többi frakcióval egybevetni, mert hiszen a többi frakció kis frakció, de hát mi történjék akkor, hogyha az MSZP kettészakad, (Derültség.), és mondjuk, 150 képviselõ kiválik a jelenlegi frakcióból, hát nem lehet úgy szankcionálni ezt a 150 embert, mint - mondjuk - egy kisebb frakciót. Mi teljes mértékben osztanánk ezt az álláspontot (Derültség.) ha nem emlékeznénk arra, hogy az MSZP miket mondott akkor, amikor a Független Kisgazdapárt frakciójába be akart lépni két, azaz két országgyûlési képviselõ, és hogy megakadályozhassák, hogy frakció lehessünk, akkor föllármázták a világot, hogy ez a választói akaratnak a meghamisítása. Mi azt mondjuk, ha az MSZP-nek az volt az elvi álláspontja, hogy két ember esetében a választói akarat meghamisítása forog fenn, hát akkor mi forog fenn 150-nél? Már végig se merem gondolni, nemhogy kimondani. (Derültség.) Tehát én úgy gondolom, hogy ezeket az álláspontokat (Derültség.) mindenféleképpen ilyen módon a korábbi nyilatkozatok tükrében is figyelembe kell venni.
A végén még egyetlenegy gondolat, hiszen Bihari Mihály, az általunk igen tisztelt politológus, jogász és politikus hivatkozott Bibó Istvánra. Én úgy gondolom, hogy Bibó Istvánra joggal hivatkozhatott, hiszen Bibó István volt az, aki azt mondta, hogy ebben az országban lényegében két autentikus vélemény van, az egyik a kommunistáké, a másik a kisgazdáké. (Derültség.) Csakhogy én úgy tudom, hogy kommunisták már nincsenek, hisz ezt Horn Gyula is mondta, erre tekintettel kérem, szíveskedjenek elfogadni a kisgazda álláspontot. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
(13.00)