POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Én sem terveztem a délelõtt után, hogy még egyszer hozzászólok ehhez a témához, de a vita erre késztet. Két ponton kell vitatkoznom, egyszer Szabó Ivánnal, egyszer pedig Horn Gáborral - így aztán, ha az ember beáll középre, mindig rosszul jár.
Szabó Ivánnal annyiban vitatkozom, hogy nem azért látom indokoltnak ezt a mai törvényjavaslatot, és a Fidesz-frakció nem azért fogja támogatni a tandíj elhalasztását, amiért õ mondja. A tandíjat '94 szeptemberében nem lehetett bevezetni. Ez nem a ma mûködõ kormányzat elhatározásán múlott - technikailag nem lehetett. Erre próbáltam felhívni a figyelmet, fölsorolva azt az öt pontot, amire elõre választ kellett volna adnia az eddig mûködõ kormányzatnak és a mostaninak is. Ezt két hónap alatt nem lehet elintézni! Nem lehet, mert megtörténtek a felvételik, elindult egy bizonyos folyamat. Csak úgy lehet bevezetni egy bizonyos rendelkezést, hogy az már a '95-ben felvételizõ diákok számára elõre ismert legyen. Tehát ez nem egy politikai szándék, hanem egy technikai akadály. Ilyen értelemben én az SZDSZ és az MSZP képviselõinek igazat adok.
Ugyanakkor a másik vonatkozásban bizony nem tudok velük egyetérteni, mert Horn Gábor sem és én sem voltam még ennek a parlamentnek a képviselõje, amikor '93 telén, õszén kritizáltuk a '94-es költségvetést, amit ön terjesztett elõ. Azért kritizáltuk, mert annak az elõzetes számítási anyagaiban bizony figyelembe vették a tandíjat. Jelen volt, ezt Gábor éppen olyan jól tudja, mint ön vagy én. Ez volt a számítás alapja. A kodifikált szövegben, az elfogadott költségvetési törvényben értelemszerûen ez már nem jelent meg, hanem azzal az áthidaló megoldással, mint támogatás értékû bevétel, lett a törvényben megjelenítve. De ezt valamennyien tudjuk, hiszen az SZDSZ és a Fidesz képviselõi akkor még egységesen kritizálták ezért az MDF által elõterjesztett törvényjavaslatot. Ne felejtsük már el, hogy mi volt fél évvel ezelõtt! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)