DR. JÁNOSI GYÖRGY mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt hadd köszönjem meg azoknak az ellenzéki frakcióknak a támogatását, akik a vita során elmondták, hogy meg fogják szavazni a kormány elõterjesztését. Köszönöm azokat az észrevételeket is, amelyek a felsõoktatási törvényben további pontosítandó részletekre hívták fel a figyelmet, és azokat a megjegyzéseket is, amelyek egy esetleges tandíjrendszer kialakítása során a buktatókra, kérdõjelekre, várható ellentmondásokra hívták fel a figyelmet.
Egyetértek Pokorni Zoltánnal abban, hogy több további módosításra váró részlete is van a felsõoktatási törvénynek, például a hallgatói jogállás kérdésköre. Azonban azt gondolom, abban nincs vita közöttünk, hogy ez egy olyan kérdés, amely hosszabb egyeztetést, kiérlelt vitát követelne meg, és mindannyian tudjuk, látjuk most már, hogy az idõ szorít bennünket, s minél elõbb módosítani kell a tandíjbevezetésre vonatkozó passzust. Ezeknek a kérdéseknek a további módosítására, pontosítására - amelyek itt fölvetõdtek - késõbb lesz még alkalom, és a kormány tervezi is a felsõoktatási törvény egyéb pontokon történõ módosítását.
Abban is egyetértek Pokorni Zoltánnal, hogy egy esetleges tandíjkonstrukciónál bizony nagyon fontos részletkérdésekre kell majd választ adni. Ki fizet? Ki nem fizet? Ki kap mentességet? Mikor fizet, elõre vagy utólag? Mennyit fizet? Ezeket a kérdéseket valóban széles körben tisztázni kell majd.
Azt gondolom, Kovács Kálmán kérdésére is elég egyértelmû válasz született. Azt kérdezte, miért nincs a kormány-elõterjesztésben határidõ a tandíj bevezetésére. Ebbõl a szempontból bizonyos támpontot ad a kormányprogram, amely feltételesen jelzi, hogy szándékok szerint a '95-96-os tanévben sor kerülhet a tandíj bevezetésére. A kormányprogramnak azonban van egy nagyon lényeges mellékmondata erre vonatkozóan: hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a szükséges kompenzációt, a szükséges feltételrendszert elõ tudjuk teremteni. Ezért van az indoklásrészben az utolsó bekezdésben az a bizonytalan megfogalmazás, amelyre Surján képviselõ úr is felhívta a figyelmet.
A kompenzáció valóban rendkívül fontos, és azt gondolom, mindannyian elfogadják, hogy ez nem egyszerûen csak szociális érzékenység kérdése. Hiszen ha kompenzáció nélkül vezetjük be a tandíjat, képtelenséggé válik az, amivel mindannyian egyetértünk, hogy jó lenne emelni a hallgatói létszámot a magyar felsõoktatásban. Ha kompenzáció nélkül vezetjük be a tandíjat, akkor viszont épp ellenkezõleg, szûkülni fog a felsõoktatás társadalmi bázisa, nem pedig bõvülni, mert tehetséges, de szegényebb körülmények közül jövõ gyerekek nem tudják majd megfizetni a felsõoktatással járó terheket. Ezért van tehát ez a bizonytalanság az elõterjesztésben, mert a kompenzáció rendszerének kidolgozása elemi feltétel mindenfajta tandíj bevezetéséhez.
Dobos Krisztina módosító indítványáról hadd szóljak néhány szót, és arról a vitáról, ami itt kibontakozott az utóbbi percekben. Dobos Krisztina javaslata valóban két elembõl áll. Az egyik azt javasolja, hogy a tandíj bevezetésére vonatkozó rendelkezéseket törvényben terjessze a kormány a parlament elé, vagyis ne csak az életbeléptetés dátumára vonatkozó törvényjavaslatot hozzon ide, hanem a bevezetés rendelkezéseirõl is.
Én az elõterjesztõ nevében nem támogatom ezt a módosító indítványt. Azért nem, mert a korábbi kormány javaslatával értek egyet ebbõl a szempontból. A korábbi kormány javaslatára került ugyanis a felsõoktatási törvénybe az, hogy kormányrendelet szabályozza a tandíj bevezetését. Nem is illeszkedne egy ilyen javaslat a törvénybe, hiszen más finanszírozási részei is vannak a felsõoktatási törvénynek; gondoljanak a fejlesztési finanszírozásra, a képzési támogatások rendszerére, ahol nincs tételesen kiépítve, hogy milyen finanszírozási formában kell ezt megoldani. Nem illene tehát logikáját tekintve egy ilyen törvény a felsõoktatási törvény mellé.
A módosító javaslat másik részlete azt fogalmazza meg, hogy mindaddig, amíg a tandíjt be nem vezetjük, addig a kormány a költségvetésbõl pótolja az emiatt kiesõ bevételt. Én azonban azt gondolom, ha ezt elfogadná a parlament, ezzel egy rendkívül bizonytalan, homályos és értelmezhetetlen megjegyzés kerülne a törvénybe. Tudniillik nem tudjuk, hogy mennyi lesz a tandíj. Nem tudjuk, hogy milyen kedvezményezetti körre terjed ki. Nem tudjuk, kik kapnak felmentést ez alól. Így tehát nem tudjuk, hogy mennyi bevételt jelentene ez a felsõoktatási intézményeknek, így azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy mennyi bevételtõl esnek el. Azzal egyetértek - és azt gondolom, ebben sokan pontosan fogalmaztak -, hogy a mostani kormány-elõterjesztés nyomán, ha ezt elfogadja a parlament, bizony való igaz, bevételtõl esnek el felsõoktatási intézmények.
Azzal is egyetértek, hogy a kompenzációról gondoskodni kell. Ez a kérdés nem kerülte el a mûvelõdési tárca figyelmét. Hiszen már a pótköltségvetés elõkészítése során érveltünk a pénzügyi tárca képviselõinél a tekintetben, hogy az elvonások ne legyenek oly mértékûek, mert kompenzálni kell például ezt a fajta bevételkiesést is. A pénzügyi tárca elfogadta ezt az érvet. És azt gondolom, meglesz rá a lehetõség, hogy a pénzügyi, gazdasági lehetõségekhez mért kompenzáció megjelenjen, különösen azoknál a felsõoktatási intézményeknél, amelyek a felsõoktatás fejlesztése jegyében hallgatói létszámnövekedésre vállalkoztak. Nem fogadhatom el tehát Dobos Krisztinának ezt a módosító javaslatát, mert univerzális megfogalmazásban valóban nem lehet tudni, hogy mennyi bevételtõl esik el a felsõoktatás. Ha pedig csak errõl az évrõl van szó, akkor én azt gondolom - ahogyan itt megfogalmazódott -, a pótköltségvetésnél kell egyszeri kérdésként majd módosító javaslatként ezt a Magyar Demokrata Fórumnak beterjesztenie, de nem most, univerzális elemként a törvénybe építeni.
Végül még egy elemre hadd reagáljak itt a vitában. Maga Dobos Krisztina mondta el délelõtti felszólalásában, hogy az akkori kormány 1991 óta küszködik a tandíj kérdésével. Küszködik, és nem tudta megoldani, mert a tanulmányi hitelkonstrukciót, az egész kompenzációs rendszert nem tudta kidolgozni.
(16.00)
Emiatt nem tudta azt a kormányrendeletet sem megalkotni, amit a törvény ír elõ. Mindezek eredményeként azonban beépült a költségvetési törvénybe valamiféle bevételfeltételezés. Ez a mai hiba forrása. Ennek a korrekcióját azonban számon kérni az új kormánytól, miután a régi kormány három éven keresztül nem tudta kidolgozni ezt a kormányrendeletet és a hitelkonstrukciót, valamint a tandíj bevezetésének feltételrendszerét, ezt most számon kérni, hogy két hónap alatt az új kormány tegye rendbe, enyhén szólva eléggé furcsa megjelenése ennek a gondolatnak itt most a parlamentben.
Mindezek alapján azt kérem a tisztelt parlamenttõl, hogy a módosító indítványt ne fogadja el, és kérem a tisztelt képviselõtársakat, hogy a kormány eredeti elõterjesztését szíveskedjenek megszavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)