DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Az ismertetettek szerint valóban, az alkotmányügyi bizottság elmúlt hét csütörtöki ülésén a most általános vitára kerülõ törvényjavaslat-csomaggal kapcsolatban mind az alkotmánymódosítást, mind az önkormányzati törvény módosítását, mind pedig a választások megreformálását célzó törvényjavaslatot igen jelentõs kisebbségi kritika, számszerûsíthetõen is jelentõs kisebbségi vélemény kísérte. Ezért láttuk annak szükségét, hogy összefoglaljuk a kisebbségi véleményt, és ehhez kértem a többi ellenzéki párt jelen levõ bizottsági tagjainak hozzájárulását.
Meg kell mondanom, hogy természetesen a legnagyobb, számszerûsíthetõen is legnagyobb ellenkezés bennünk a Csákabonyi úr által említett és utóbb 45. számot kapott törvényjavaslat vitáját vagy vitára bocsáthatóságát kísérte. Ugyanis úgy gondoltuk, ez nem tárgyalható, vitaalapként való megbeszélésre sem alkalmas, hiszen - ahogy jelezte Csákabonyi képviselõ úr - ezt a javaslatot nem tudtuk elolvasni, erre fizikailag nem voltunk képesek, hiszen a reggel kezdõdõ bizottsági ülésen került kiosztásra, illetõleg a képviselõk ott juthattak ehhez hozzá.
Természetesen az ülés megkezdésével egyidõben megkapott törvényjavaslatnak a vitáját - abban az értelemben, miszerint alkalmas-a arra, hogy a tisztelt parlament általános vitát folytasson le - mi nem láttuk lefolytathatónak. Nem akarok itt részletesen érvelni amellett, hogy a tisztelt Országgyûlés valamennyi tagja belássa, mennyire lejáratná a parlamenti munka komolyságát és a képviselõk tekintélyét egy olyan gyakorlat, amely olvasatlan anyagok és elõterjesztések bizottsági elõkészítését és tárgyalásra való alkalmasságát, illetõleg az ebben a kérdésben hozandó döntést úgy kívánná megoldani, ahogy ez végül is megtörtént, és ahogy ismertette ezt képviselõ úr, hogy tudniillik a megjelent kormányzati tisztviselõk, illetõleg a jelenlevõ belügyi államtitkár úr szóbeli kiegészítésre és tájékoztatásra bejelentette: az anyag mint úgynevezett új változat valójában azonos a múlt héten már beterjesztett, ám a napirendi vitában az ellenzék lesújtó és igaz bírálata miatt jogi szörnyszülöttnek minõsülõ alap-elõterjesztéssel, ezért tehát semmi akadálya nincsen a vitára bocsátásnak.
Mi, a bizottságnak azon tagjai, akik szeretnénk ismert anyagok alapján véleményt formálni, ezt a módszert elvetjük. Meglepetést nem nagyon okozott az, hogy a jelenlevõ 13 kormánypárti képviselõ a maga részérõl nem tartotta szükségesnek az anyag megismerését, és olvasatlanul, illetõleg ismeretlenül biztosította a kormányt a javaslat támogatásáról. Mégis szabad legyen felhívnom ezúttal az õ figyelmüket is arra, hogy a választók bizalmából többségükben egyéni kerületi mandátummal bírva olyan nagy jelentõségû ügyben, mint az önkormányzatok megválasztása kérdésében - különösen mint a legjelentõsebb bizottság tagjai, az alkotmányügyi bizottság tagjai - nagy felelõsséggel tartoznak munkájukért és szavazataikért.
Arra nem merek gondolni, hogy a kormánypárti képviselõk talán elõbb ismernének meg anyagokat, mint a bizottság ellenzéki tagjai, mert ha ez így lenne, akkor a magyar Országgyûlés tagjai nem egyforma jogokkal és lehetõségekkel bírnának, és a parlament mûködése feleslegessé válna. Ismétlem: nincsenek ilyen információim ez idõ szerint még. (Közbeszólás középrõl.)
Az elmondottaktól függetlenül természetesen - amelyek tulajdonképpen eljárási kifogásnak minõsülnek -, sietve szeretném leszögezni kisebbségi álláspontként azt is, hogy a javaslatokat más okokból sem látjuk általános parlamenti vitára alkalmasnak. Mindannyiunk elõtt ismert ugyanis az a széles nyilvánosságot kapott nagy számú ellentétes nyilatkozatdömping, amely a beterjesztett kormányzati elképzelésekrõl hangot kapott, és amelyek a kormánypártok között, illetõleg a kormánypártokon belül is gyökeresen eltérõ véleményeket tükröznek lényeges kérdésekben.
A teljesség igénye nélkül említhetném meg itt elsõként azt, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a kormány két fázisban kívánja az egész önkormányzati rendszer jelentõs és helyenként alapvetõ megváltoztatását? Vajon nem az-e az oka az ilyen kormányzati szándéknak - amely a tartalmi kérdések közül a lényeget, a hatáskörök és kompetenciák kérdését, a forrásokat, a finanszírozás kérdését, az önkormányzati választások után kialakuló helyzetet követõ idõpontig nyitva hagyja-, hogy lássuk elõbb a választási eredményeket és majd utána megmondjuk, hogy kinek mihez adunk jogot, vagy kitõl milyen jogot vonunk el és adunk át másnak, kinek milyen finanszírozást biztosítunk.
Nem, tisztelt képviselõtársaim, mi nem érthetünk egyet az ilyen csöpögtetõ, adagolt módszerekkel történõ jogalkotással. Ugyanis nem tudunk szabadulni attól a gyanúnktól, hogy ez a módszer a totális kliensrendszer kiépítésének jogállami technológiája kívánna lenni. Azon az alapvetõ követelményen túlmenõen, amely a jogállami jogbiztonságot és kiszámíthatóságot jelenti, és amelyet veszélyeztetve láttunk már a kormányprogram vitája során is, a kilátásba helyezett, 1995-re prognosztizált új szabályozás ezt alapvetõen megrengeti, csak kifejezetten szûk látókörû pártérdekek állhatnak az olyan törekvés hátterében, amely a választások kimenetele után, vagyis azok eredményétõl teszi függõvé, hogy kinek mihez lesz majd joga a testület, a polgármester, a jegyzõ, illetõleg a helyi és a megyei önkormányzatok, a fõváros és a kerületek, az önkormányzatok és a közigazgatási hivatalok viszonylatában.
Nem, tisztelt képviselõtársaim, mi nem fogunk ilyen módszereket támogatni. Nem azért, mert kerékkötõi kívánnánk lenni a jobbítás akár kormányzati oldalról is bejelentett szándékának, hanem azért, mert ezek a szándékok jelen pillanatban legalábbis több mint homályosak.
Szeretnénk teljes terjedelmében látni az egész önkormányzati elképzelést. Szeretnénk, ha a parlament, beleértve a kormánypárti és az ellenzéki képviselõket, valamennyien világos és részletes képet alkothatnánk döntéseink kialakítása elõtt.
Végére hagytam, tisztelt képviselõtársaim, a mi álláspontunk szerint legsúlyosabb ügyet, a választójogi tervezett reformot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Sokféle alkotmányos választójogi megoldás létezik alkotmányos demokráciákban. Abban azonban azt hiszem, mint minimumban, mindenképpen hasonlítanak egymásra, hogy mind szándékukban, mind szabályozási technikájukban arra törekednek, hogy a választópolgárok akaratát jelenítsék meg mint végeredményt, vagyis a megválasztott képviselõ - lett légyen az parlamenti vagy települési vagy bármely más önkormányzat képviselõje, akár kamarai vagy társadalombiztosítási vagy egyesületi vagy sorolhatnám tovább - valamilyen sokaság, valamilyen abszolut vagy relatív többség egyezõ akaratnyilvánítása alapján, valamilyen számszerûsíthetõ többség megbízásából intézze azokat az ügyeket, amelyekre a választás jogosítja.
Jól ismerjük már, az unalomig ismerjük azt az évszázados vitát, amely a választójogi megoldások közül egyedül üdvözítõnek tartja az egyiket vagy a másikat, vagyis az abszolut többségen, illetõleg ennek hiányában a több fordulóban kialakuló, relatív többségen alapuló egyéni képviselõi rendszert, illetve az egyfordulós, nem egyéni jelölésen alapuló listás rendszert.
Mint minden hasonló vita esetén, természetesen az igazságos megoldáshoz akkor kerülhetünk közelebb, ha a két fõ elv elõnyeit ötvözõ kombinált megoldást alakítunk ki. Ez történt Magyarországon 1989-90-ben, és ennek alapján ülünk itt, két korrekt választást követõen a parlamentben, és ülnek önkormányzati testületek tagjai tízezrével egy lényegében azonos rendszer alapján az ország választópolgárainak akaratából több mint 3000 képviselõ- testületben. A szisztéma bevált, a szisztémát megtanulták; felhívnám a belügyminiszter úr figyelmét, hogy eredményesen gyakorolták, két országgyûlési és önkormányzati választás, idõközi választások és más típusú választások kapcsán mûködik, a társadalom megtanulta, elfogadta és gyakorolja. Gondolom, gyakorolni is szeretné még hosszú ideig. Mint azt jól tudjuk, erre 40 évig nem volt módja.
A rendszer lényege az érvényesség szabályainak meghatározottsága, amelynek egyetlen kritériuma az érvényesség, illetõleg az eredményesség szempontjából valamilyen számszerûen elõírt százalékos részvételi arány, illetve az ugyancsak százalékosan elõírt eredményességi arány, amelynek hiánya ismételt választási fordulót ír elõ kötelezõen.
Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat minden alkotmányos magyarázat helyett - mert nem tekintem alkotmányos magyarázatnak a belügyminiszter úr két kijelentését, amely szerint érthetõbb és olcsóbb, ezek nem alkotmányos magyarázatok, tisztelt miniszter úr - úgynevezett célszerûségi és költségkímélési szempontok hangoztatásával sok egyéb aggály mellett is, amelyet most nem tudok kifejteni, azt célozza, hogy a részvétel, illetõleg az eredményességi minimum töröltessék el, vagyis mind a listás, mind az egyéni választás legyen egyfordulós, és mandátumot az kapjon, aki bármely csekély választási részvétel során eggyel több szavazatot kap.
Ez az eggyel több szavazat - mint ahogy azt hallottuk - elméletileg akár egy darab is lehet, mivel alsó határ nincsen ezek szerint. Lehet egy ilyen javaslatot akárcsak vitaalapnak is elfogadni, tisztelt Országgyûlés? Szerintünk nem. Ezért szavazatunkkal ezt kívántuk jelezni, és arra kérjük az elõterjesztõt, hogy ezt a javaslatot ebben a formájában vonja vissza, és terjesszen elõ újat, amely tárgyalható is.
Mivel sajnos az a rossz érzésem van, hogy erre nem fog sor kerülni, foglalkoznom kell ezzel kapcsolatban is a törekvés általunk vélt mögöttes aktuális politikai indítékaival. Vajon mi célt szolgálhat ez? Hiszen azért azt jól tudjuk, hogy a helyhatósági választások közelgõ idõpontja valószínûleg nem fog érdektelenségbe fulladni és a részvételi arány, még ha alatta is maradhat a parlamenti választási részvételi aránynak, semmiképpen nem lesz egy legitimációs küszöb alatti.
(16.40)
Így volt ez 1990-ben, de tapasztalhattuk ezt egy teljesen szokatlan, Magyarországon idegen és sajátos körülmények között megtartott választás, az úgynevezett társadalombiztosítási választások során is, holott az hétköznapon volt - emlékszünk rá -, munkaszünet sem illette meg a résztvevõket. Tehát nem az a veszély, hogy a választókerületek vagy szavazókörök nagy többségében érdektelenség miatt kellene ismételt fordulót tartani. Természetesen nem errõl van szó, ezt mindenki tudja.
Ami veszély - már úgy értem, a kormánykoalíció szempontjából -, az az, hogy az egyéni jelöltek, mint az rendszerint történni szokott, az elsõ fordulóban nem kapnak abszolút többséget, vagyis második fordulót kell tartani. Ez alkalmat adna arra, hogy az elsõ forduló eredményei megváltozzanak, választási szövetségek jöjjenek létre, visszalépések történjenek - mondjuk ki nyíltan: ellenzéki összefogás eredményeként. Hiszen éppen ez a lényege, tisztelt képviselõtársaim, a kétfordulós egyéni, kerületi rendszernek, hogy amely jelölt nem kap meggyõzõ többséget, az mérkõzzön meg ellenfeleivel, akik akár át is rendezhetik soraikat, értékelve az elsõ forduló eredményét.
A jelenleg ellenzéki pártok elemi érdeke, hogy egységes fellépéssel igyekezzenek mandátumot szerezni az egyéni választókerületekben. Ez azonban csak akkor bír realitással, ha az egyéni kerületi választások kétfordulósak, egységes egyéni jelöltállítást nem vagy nagyon nehezen tenne lehetõvé a tervbe vett úgynevezett kompenzációs lista, amely arra kényszerít majd minden pártot, hogy külön jelöltet állítson a töredékszavazatok elszámolhatósága érdekében.
Ki kell tehát világosan mondanunk, hogy ez a javaslat azon kívül, hogy ellentétes a jelenleg hatályos és alkotmányos magyar választójogi rendszerrel, az erõpozíciók alapján nyíltan is gátat kíván állítani a teljes ellenzék lehetséges térnyerésének, ez pedig olyan súlyos fogyatékossága, amelyhez nevünket semmi szín alatt nem adhatjuk.
Tisztelt Országgyûlés! Ha most nincs is arra alkalom, hogy a részletesebb vita során majd elhangzó kérdéseket feltegyük, már most jelzem, hogy szeretnénk majd felvetni és megkérdezni: mit értsünk azon a többször elhangzott kijelentésen, miszerint majdan, a nem is túl távoli jövõben, a kormány közelíteni kívánja a parlamenti választási jogot a helyhatósági választások szabályaihoz? Csak nem azt tervezik, hogy ott is egyfordulós, egyéni kerületi szisztémává silányítják - az olcsóbbítás demagóg érvrendszerével - a jelenleg hatályos törvényünket? Ez lenne az az alkotmányozási folyamat, amelyrõl most konferenciák adnak hírt?
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudok szabadulni attól az érzéstõl, hogy a biztos többségben lévõ kormánykoalíció részérõl egy olyan alkotmányos kísérletnek vagyunk az alanyai, amelynek be nem vallott, ám jól kitapintható célja az ellenzék kiiktatása. Itt és most, ebben a javaslatban sikerült elegyíteni a listás és az egyéni választójogi rendszer összes fogyatékosságát úgy, hogy szakértõ módon az összes elõnyt kigyomlálták.
Ezek azok az aggályaink, tisztelt parlament, amelyek miatt az általános vitára sem láttuk alkalmasnak ezt a javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)