DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy ellenzéki és egy ilyen igen kisebbségben levõ képviselõ bizony nagyon nehéz helyzetben van, amikor hozzá akar szólni egy olyan javaslathoz, jelen esetben egy országgyûlési határozathoz, amibe szeretné a véleményét beletenni és támogatókat kíván szerezni. Ebbõl a pozícióból ez reménytelen vállalkozásnak tûnik mindaddig, amíg nem érez az ember olyan serkentõ és olyan támogató hozzászólásokat, amik ezt lehetõvé teszik. Én is csak ezért merem elmondani hozzászólásomat, hisz meg kell hogy mondjam, az én véleményem a jelenlevõ Házszabályról nem egyezik a többség által megfogalmazott és az öt-hatpárti, nem is tudom hány párti tárgyaláson alkotott véleménnyel.
Én egy kicsit másképp látom, és szeretném ezeket az eretnek gondolataimat e hozzászólás keretében elmondani.
Biztatást jelentett számomra, hogy az elõterjesztõ, amikor felvetette azt a kérdést, hogy miért kell új Házszabály, akkor az érvei között jelentõs súllyal szerepelt: azért, mert az egy egypárti Házszabály volt, s azért, mert nem adott elég kisebbségi jogosítványt a parlamentben ülõ kisebbségnek. Egy házszabálynak elsõdlegesen azt kell biztosítani, hogy racionálisan, szervezetten, gyorsan és alaposan hozzuk meg a döntéseket, de emellett biztosítani kell a kisebbségnek a jogait is. Én helyzetembõl adódóan ez utóbbival kívánok elsõdlegesen foglalkozni.
Úgy gondolom, hogy ha a képviselõk jogosítványait számba vesszük, meg kell találni azokat a mankókat vagy azokat az alapvetõ jogosítványokat, amik egy képviselõt megilletnek ahhoz, hogy a munkájukat végezhessék. Ezt nem találtam meg az elõzõ Házszabályban, ami deklarálná azokat a jogokat, amivel a képviselõ élni tud, s próbáltam keresni egy olyan jogi közeget, ahol valamilyen formában ez megfogalmazásra kerül.
Nyilvánvaló, hogy az én légbõl kapott ötleteim itt nem kaphatnak kellõ támogatást, ezért kerestem egy olyan törvényt, ahol már a '90-es választást követõen kialakult egy olyan széles körû konszenzus, ami egy képviseleti demokrácia mûködési szabályait tartalmazza.
Ez a széles körû konszenzus megítélésem szerint az önkormányzati törvényben jelentkezett, amikor az önkormányzati képviselõknek a jogait és kötelezettségeit a törvény deklarálja. Megnéztem a szavazást, ezt szinte 100 százalékkal elfogadta az elõzõ parlament. Ebben a jelenleg is parlamentben ülõ, véleményt formáló képviselõk kulcsszerepet kaptak, és szinte teljes egyetértés mutatkozott.
Melyek is ezek az alapvetõ jogosítványok, illetve alapelvek, amelyeket megfontolásra ajánlok a tisztelt Háznak és deklarálni a Házszabályban?
A jelenlegi Házszabályunk - nagyon helyesen - tartalmazza a képviselõk jogai és kötelezettségei fejezetet, ami megítélésem szerint nem más, mint az elõzõ Házszabálynak egy rövidített, hogy úgy mondjam "kiherélt" változata... (Közbeszólások balról: Na, nem!)..., hiszen egy-két fontos elemétõl megfosztotta.
Ezzel szemben egy új szemléletet javaslok. Két fõ pontra hívnám fel a figyelmet, amirõl - hangsúlyozni kívánom - az önkormányzati törvény rendelkezik.
(17.30)
Elõször: deklaráljuk, hogy a képviselõk jogai egyenlõek, azonosak, tehát itt a képviselõstátusból fakadóan egyenjogú képviselõk ülnek. Természetesen ez az egyenlõség, azonosság vonatkozik a kötelezettségekre is.
Másodszor: javaslom, hogy fogalmazzuk meg, az országgyûlési képviselõ miképpen vehet részt a tisztelt Ház munkájában. Az a javaslatom, hogy mondjuk ki - hasonlóan az önkormányzati törvényhez -, hogy részt vehet az Országgyûlés döntéseinek elõkészítésében, végrehajtásuk ellenõrzésében. Ha ezt a két alapelvet el tudjuk fogadni, természetesen ennek további konzekvenciái vannak a jelenleg meglévõ Házszabályban, hiszen megítélésem szerint az több helyen sérti a képviselõk egyenjogúságát.
Engedjék meg, hogy a jelenlegi Házszabály-tervezetet kisebbségi szempontokból röviden az elõzõ Házszabályhoz hasonlítsam. El kell mondjam, hogy jelentõs korlátozásokat találtam az elõzõ Házszabályhoz képest, hiszen nem tartalmazza azt a jogosítványt, amivel 20 képviselõ rendelkezik akkor, ha bizottságban nem kap egyharmadot a módosító javaslatuk. Ettõl a jelenlegi Házszabály - számomra nem ismert ok miatt - eltér: öt alkalomra korlátozza azt, hogy a frakcióvezetõk egy elvetett módosító javaslatnál szavazást kérhetnek.
Az elõzõ szabályozáshoz képest jelentõsen szigorítja az interpelláció jogosítványát, mert az elmondási idejét csökkenti, a beadási határidõt megnöveli, és az eljárási rendben szigorításokat alkalmaz.
A Házszabály vitája során a szocialisták vezérszónokától egy nagyon alapos és részletes felszólalásban hallhattuk: egy Házszabály hosszú és éles viták alapján alakul ki - majd ezután egy nagy dicséretet kapott az ellenzék a konstruktivitásért. Úgy gondolom, hogy ezek a hosszú és éles viták nem késnek el, ha esetleg még most fogalmazzuk meg azokat.
Tisztelettel azt javasolnám képviselõtársaimnak, hogy azokat az alapvetõ jogosítványokat, amelyeket az önkormányzati törvényben elfogadtunk és deklaráltunk, biztosítsuk a képviselõknek; azokat a jogosítványokat pedig, amelyeket az elõzõ Házszabályban a kisebbségi képviselõk megkaptak, de amelyeket elvenni igyekszik az új Házszabály, tartsuk meg. Akkor reményt látok arra, hogy nem lesz ez a Házszabály sokkal rosszabb, mint a jelenlegi.
Meg kell mondjam, szinte hallom válaszként, hogy micsoda nagy ellenzéki jogosítványt jelent az azonnali kérdések órája, ez egy olyan frappáns és olyan nagyszerû dolog, hogy ezzel igazán rendkívül elégedettnek kell lenniük az ellenzéki képviselõknek. Az a tapasztalatom, hogy akár egy képviselõi kérdés, akár egy interpelláció alaposabb felkészülést igényel, hisz egy ilyen alkalommal tényeket kell felsorakoztatni, ezután joggal várja el az interpelláló képviselõ, hogy a kapott válaszban is ezzel szemben vagy e mellett tények szerepeljenek. Tudom, hogy ez nem minden esetben fordul elõ, hisz' talán egy héttel ezelõtt sem ez történt, de én ezt csak rutintalanságnak tulajdonítom, és reménykedem abban, hogy ezekre a kérdésekre érdemi válaszok fognak érkezni. Abban az esetben, ha érdemileg kíván válaszolni egy miniszter vagy egy államtitkár, igenis szüksége van idõre ahhoz, hogy konkrét és tényszerû dolgokat tudjon mondani a feltett kérdésre, illetve interpellációra.
Ebben a formájában, ahogy ez az elõterjesztés tartalmazza, az azonnali kérdések óráját én egy politikai show-nak tudom elfogadni, ahol a televízió nyilvánossága elõtt, a választópolgárok elõtt a válaszadó rátermettségbõl, talpraesettségbõl tud vizsgázni. Erre minden valószínûség szerint szükség van, azonban úgy ítélem meg, hogy egy kérdésre vagy interpellációra ennél sokkal többet, konkrét és tényszerû dolgokat kell mondani.
Tisztelettel azt javasolnám képvsielõtársaimnak, hogy a módosító javaslatokat - amelyeket a részletes vitában kifejtek - lehetõség szerint támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)