DR. ROTT NÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót, elnök úr! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor e Házszabály vitáját tanult képviselõtársam, Hack Péter bevezette, csaknem örömkönnyekre fakadtam, mert abból az tünt ki, hogy e körül a jogszabály körül akkora egyetértés alakult ki ebben a házban, amire az elmúlt négy évben nemigen akadt példa. Aztán kiderült, hogy ez az egyetértés mégsem volt olyan teljes, hogy Gyõriványi Sándornak csak oda volt gépelve a neve, de nem írta alá - tehát ez a konszenzus nem volt annyira felhõtlen, mint ahogy az az elõadó beszédébõl kitûnt.
Meg kell mondanom, nagyon örültem annak, hogy ez a konszenzus nem volt annyira teljes. Ezekkel a házszabályokkal kapcsolatban rendkívül súlyos aggályaim vannak, és ezeket most meg fogom osztani önökkel. Nem fogom hosszasan igénybe venni a türelmüket: három kérdés köré szeretném csoportosítani a mondandómat.
Az elsõ a törvényjavaslat indoklása. Isépy Tamás, igen tisztelt képviselõtársam már utalt arra, hogy az általános indoklásnak az a célkitûzése - most szóról szóra felolvasom -, miszerint ennek az új Házszabálynak az lenne a feladata, hogy meggátolja a képviselõi jogokkal való visszaéléseket, azokat a méltatlan közjátékokat, amelyek az elmúlt négy évben lejáratták a demokratikusan választott Országgyûlést a magyar közvélemény elõtt. Legalábbis ez az egyik célja ennek a Házszabálynak.
Több évtizedre, sok évtizedre visszamenõleg megnéztem a magyar Országgyûlés törvényeit, de nem nagyon találtam rá példát, hogy az egyik parlament az elõtte való parlamentrõl ilyen megbélyegzõ nyilatkozatot tegyen, kivéve a forradalmi változásokat: mondjuk 1945-ben az 1945 elõtti Országgyûlésrõl, vagy mondjuk 1920-ban az azt megelõzõ Országgyûlésrõl. Meg kell mondanom, hogy a preambulumnak, illetõleg az indoklásnak ez a nyilatkozata számomra egy kicsit gusztustalan. Az elõzõ parlamentnek semmi szégyenkeznivalója nincs: nem a parlament járatta le magát, hanem a magyar parlament ellen 1990-ben megindult egy olyan sajtókampány, amely lejáratta.
Mostanában külföldi televízión keresztül mindenki tudja nézni, hogyan mûködik a francia parlament, hogyan mûködik az angol parlament. Méltóztassanak ezt végigtekinteni - semmi szégyellnivalónk nincs: a magyar parlament az elõzõ ciklusban megütötte viselkedési kultúrában is azt a színvonalat, amit a nálunk hosszabb gyakorlattal rendelkezõ demokráciák a parlamentben gyakorolnak.
Csak példaként mondom, hogy az Öböl-háború idején az angol hadügyminisztert az angol parlamentben az ellenzék röviden és velõsen sivatagi patkánynak nevezte. Ilyen kifejezés ebben a parlamentben az elõzõ ciklusban nem hangzott el. (Derültség. - Közbeszólás a jobb oldalról: Nincs ilyen, nincs sivatag és nincsen patkány!) Nem sivatag... - de egyik miniszterrõl sem mondtuk az ellenzék sorában, amelyikben én is ültem akkor, hogy patkány. (Közbeszólás a jobb oldalról: Elég baj! - Derültség.)
A másik: van egy francia szó, amit én magyarul itt nem akarok mondani, de az emberi emésztésnek azt a végtermékét jelöli, amelyik elég illatos és nem gusztosos - úgyszólván nincs olyan hét, hogy ez ne röpködne a francia parlamentben. (Általános derültség.)
(17.40)
Ezek semmit nem vonnak le ezen parlamentáris demokráciák méltóságából, demokratizmusából. A parlament nem a széplelkek gyülekezõhelye: ez egyben a politikai csaták színhelye is. Tudomásul kell venni: a demokráciát azért találták ki, hogy ne sörös üvegeket vágjanak egymás fejéhez az emberek a kocsmákban meg a harcmezõn, hanem itt politikai érvek ütközzenek meg. Ez nem lehet széplelkek beszélgetése.
Nem akarom tovább húzni ezt a kérdést. Ezt a megállapítást az elõzõ parlamenttel szemben indokolatlannak, alaptalannak és alapvetõen helytelennek tartom.
A másik kérdés már érdemi, a Házszabály jogi mûfajának a kérdése. Nagy kérdés, helyes-e országgyûlési határozat formájában megalkotni a házszabályokat. Tudniillik az országgyûlési határozat, ha a jogalkotásról szóló törvényt megnézzük, a parlament belsõ ügyeinek a szabályozása. Ha ez igaz lenne, tehát ha ezt betartanók, akkor ebben a Házszabályban nem foglaltathatnának benne olyan elõírások, amelyek a parlament körén túlra mutatnak. Márpedig ebben a Házszabályban éppen alapvetõ szabályok mutatnak túl az Országgyûlésen.
Csak példaként mondom: mindjárt az 1. § kimondja, hogy az újonnan megválasztott Országgyûlést a köztársasági elnök a választást követõ egy hónapon belüli idõpontra hívja össze. Itt az országgyûlési határozatban tulajdonképpen a köztársasági elnök számára hozunk egy szabályt. Most mondta a képviselõnõ, hogy ez benne van az alkotmányban. Akkor még súlyosabb a hiba. Még súlyosabb a következõ miatt. Az én generációm még jó jogot tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, akkor még úgy hívták. Az egy általános jogtechnikai elv, hogy egy szabályt csak egy törvényben lehet meghozni. Ha egyszer az alkotmányban ez a szabály benne van, hogy az újonnan megválasztott Országgyûlést a köztársasági elnök a választást követõ egy hónapon belüli idõpontra hívja össze, akkor hogy kerülhetett bele a Házszabályba? Mert akkor ezzel arra teremtünk precedenst, hogy több jogszabályban is ismételgessük ugyanazokat a szabályokat. Ez pedig annyit jelent, hogy nem bízunk az elõzõ jogszabályban, legalábbis ez meghúzódik a háttérben. Higgyék el kérem! Tanult barátaim figyelmét fölhívom rá, hogy olvassanak el jogelméleti munkákat. Abban teljes a nemzetközi egyetértés, hogy "egy szabályt egy törvénybe".
Következésképpen ennek a Házszabálynak egy csomó paragrafusa ismétli az alkotmányt. A 38. § például kimondja, hogy évenként két rendes... Nem akarom ismételni, Önök is legalább úgy ismerik, mint én. Ez, a Házszabály 38. §-a benne van az alkotmány 22. § (1) bekezdésében. Ha már ott egyszer megszavaztuk, ha már elfogadtuk az alkotmányban, akkor mért kell még egyszer kimondani? Ez egy nonszensz. De ugyanez vonatkozik a 39. § (1) bekezdése elsõ soraira, és még sorolhatnám tovább. Ezek jogtechnikai szempontból elfogadhatatlan, szakmailag nagyon erõsen kritizálható megoldások. Ez volt a második olyan kérdéskör, amivel foglalkozni szerettem volna.
Végül a harmadik: Már nagyon sokan kifejtették elõttem szóló képviselõtársaim közül, hogy ez a Házszabály, egyrészt látszólagos engedményei ellenére, tulajdonképpen erõteljesen korlátozza az ellenzéki jogokat. Kérem, ez az igazság. Ezt megértem. Ha mi lennénk 72 százalékban, lehet, hogy mi is megpróbálnánk ilyesmit. (Derültség.) De ami ennél sokkal súlyosabb hiányosság: egész csomó fontos kérdést nem rendez a Házszabály.
Mikor nekifogtam a házszabályok áttekintésének, elolvastam az amerikai képviselõház házszabályait, és elolvastam az angol házszabályokat, illetõleg azokat a szokásjogi szabályokat, amelyek az angol parlamentet kormányozzák. Azokban nagyon sok fontos kérdés rendkívül részletesen van szabályozva, ami ebbõl a Házszabályból kimaradt. Ilyen például a nyilvánosság kérdése. Ez itt egy-két odavetett mondattal, egész felületesen van elintézve. Más parlamentekben rendkívül részletesen szabályozzák, hogy a nyilvánosság alatt mit kell érteni, hogy lehet ezt gyakorolni a parlamentben, milyen jogosítványok vannak. Több parlamentben van egy bizonyos sajtóbizottság, és õk adják meg a mûködési engedélyt az oda akkreditált sajtóembereknek, és nagyon erõs kontroll alatt tartja õket. Gondosan vigyáznak arra, hogy csak tárgyszerû közlések jelenhessenek meg a parlamentrõl.
De továbbmegyek: a képviselõk munkafeltételeinek a biztosítása. Megmondom Önöknek, nem vagyok arról meggyõzõdve, hogy nélkülözhetetlen, hogy amikor bejön az ember az Országházba, mint országgyûlési képviselõ, megvizsgálják azt az aktatáskát, amit behoz. Gondolják végig: nem hiszem, hogy azért választattuk meg magunkat képviselõnek, hogy mi robbantsuk föl a Parlamentet. A képviselõk jogainak és egyéni jogainak a biztosítása tekintetében is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után ez a Házszabály. Nem foglalkozik azokkal a jogosítványokkal olyan mélységig, ahogy ezt a nyugati parlamentek megteszik.
Ezért azt javasolom, nagyon fontoljuk meg ennek a Házszabálynak az elfogadását. Esetleg próbáljuk kiegészíteni, de az alapvetõ hiányosságait azt hiszem, nem fogjuk tudni megoldani.
Még csak annyit - és nem szeretném, ha ezt személyeskedésnek venné, mert hiszen az elõadó egyébként kiváló és nagyszerû beszédében mondta -, hogy az elõzõ Házszabály 60 paragrafus volt, ez 120. Más, bejáratott parlamentáris demokráciák parlamentjeinek a házszabálya nem egy ilyen vékony kis füzet... (Felmutatja a Házszabály-tervezetet.) ..., hanem egy ilyen vastag kötet. (Mutatja.) Azt hiszem, ebbe nem került bele nagyon sok kérdés, amit szabályozni kellett volna. Ezért én jó szívvel nem tudom elfogadásra ajánlani Önöknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)