DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló törvény módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tekintetében a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselõcsoportja álláspontját abban summázom, hogy frakciónk a törvényjavaslat fõ irányait legnagyobb részében elfogadhatatlannak tartja és elutasítja - így a törvényjavaslatot mostani formájában, egészében és általánosságában ellenzi és elveti.
A törvényjavaslat az önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásának újraszabályozásával egyszerre több, egymással nem a legszorosabban összefüggõ, bár szét sem választható kérdést érint. Így mindenekelõtt megváltoztatja a helyi önkormányzatok képviselõ-testületei megválasztására vonatkozó szabályokat, módosítja a megyei közgyûlés létrehozásának szabályozását, minden települési önkormányzatra kiterjeszti és szabályozza a polgármesterek közvetlen megválasztásának módját, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvény kisebbségek képviseletére vonatkozó rendelkezéseinek realizálása érdekében javaslatot tartalmaz a szükségesnek ítélt szabályozásra.
Az egyes szabályozási területeket illetõen kétségtelenül vannak olyan területek, ahol a szabályozás vagy újraszabályozás szükségessége vitathatatlan. Így tagadhatatlan, hogy a megyei közgyûlés megválasztásának hatályos módja több hátránnyal is együtt járó, olyan választási megoldás, amellyel szemben joggal merül fel a teljes újragondolás, újraszabályozás igénye. Az is kétségtelen, hogy ebben a kérdésben az elõttünk fekvõ törvényjavaslat - alapkoncepcióját tekintve - jobbnak tûnik, mint a megváltoztatni szándékolt jelenlegi megoldás.
A polgármesterek teljes körû, közvetlen választásának szabályozási igénye pedig nyilvánvalóan abból a politikai természetû döntésbõl következik, amellyel - mint hallottuk - a pártok általában egyetértettek, és amelynek az a lényege, hogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselõ-testületek viszonyában olykor érzékelhetõ diszharmóniát a polgármesterek pozíciójának erõsítésével, közvetlen megválasztásuk általánossá tételével oldják fel. E politikai döntés egyébként magán a választást szabályozó törvényjavaslat tárgykörén tulajdonképpen kívül esik, de magának a polgármesterek megválasztásának részletes szabályai már nem választhatók el olyan koncepcionális kérdésektõl, mint például az egy- vagy kétfordulós választás kérdése.
Hasonlóképpen nyilvánvalóan szabályoznunk kell a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselõk megválasztásának rendjét is, hiszen ez a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvény teljes realizálása érdekében szükséges. A megoldás módozata azonban megintcsak nem választható el az önkormányzati választásokat meghatározó koncepcionális kérdésektõl.
Látható tehát, hogy az önkormányzati választásokkal kapcsolatos szabályozás bizonyos mértékû módosítása, illetve kiegészítése elkerülhetetlen, mert azt egyrészt erre ösztönzõ tapasztalatok, másrészt politikai döntés, illetve új jogintézmény: a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok megjelenése szükségessé teszi. E rendezésre váró kérdések körében azonban a megoldás mikéntje nem szakítható el azoktól a koncepcionális rendezési elvektõl, amelyeket elfogadhatatlannak tartunk és amelyek az eredeti törvényt az alapkérdésekben is gyökeresen átalakítva, a szükséges módosításokra és kiegészítésekre is rányomják bélyegüket.
Ezen koncepcionális rendezõelvek jelenlétének súlya és az egyéb szükséges szabályozásokra gyakorolt hatása teszi a törvényjavaslatot egészében és általánosságában a mai formában elfogadhatatlanná.
Melyek ezek az elfogadhatatlan koncepcionális rendezési elvek? Az egyik ilyen rendezõelvként alkalmazott megoldás a kétfordulós választási rendszer egyfordulóssá alakítása. Mint ismeretes, a kétfordulós választási rendszer a választópolgárok számára a másodlagos preferencia lehetõségét kívánja biztosítani. Erre általában olyan politikai struktúrával rendelkezõ országokban van szükség, ahol a politikai életben nem két vagy három, hanem ennél lényegesen több párt játszik meghatározó szerepet. Ugyanis az egyéni képviseletet alkalmazó választási rendszerekben, ahol, mondjuk hat, nyolc vagy éppen tíz párt jelöltjei közül kell kiválasztani az egyéni választókerület egyetlen képviselõjét, jellemzõ politikai tapasztalat az, hogy a nagyobb számú jelölt közül egyetlenegy sem tudja a szavazatok többségét megszerezni az egyéni választókerületben, hanem a versenyt úgy nyeri meg, hogy a többi jelölttel szemben õ szerzi meg a relatíve legtöbb szavazatot, amely azonban egészében általában messze elmarad az összes voks 40 százalékától. Ezt hívjuk relatív többségû gyõzelemnek. Így - hogy konkrét példával éljek - elõfordulhat, hogy egy egyéni választókörzetben tíz induló közül az elsõ helyet megszerzõ a szavazatok 20 százalékának megszerzésével nyeri meg a választást.
(9.30)
Míg a többi 80 százaléknyi szavazat, mely megoszlik a másik kilenc jelölt között, nem eredményez mandátumot és így egyszerûen elveszik.
Ennek az igazságtalanságot eredményezõ helyzetnek elvben kettõs korrekciója lehetséges. Egyfelõl kompenzációs mandátumok juttatása, másfelõl a választási alternatívák leegyszerûsítése az említett kétfordulós rendszerrel.
A kompenzácós mandátumok juttatása, amivel az elõttünk fekvõ törvényjavaslat is él, annyit jelent, hogy - a példánál maradva - az elveszõnek látszó 80 százaléknyi szavazatszámot más egyéni választókerületekben leadott, hasonlóan nem nyerõ szavazatokkal pártonként összesítik és a pártok a mandátumokban testet nem öltõ szavazataik arányában kompenzációs képviselõi mandátumokat szereznek.
A másik korrekciós módszer az említett kétfordulós választás módszere, melynek során az alternatívák leegyszerûsödnek azáltal, hogy a második fordulóban csak azok a jelöltek vehetnek részt, akik az elsõben, ez már szabályozás kérdése, mondjuk az elsõ két, vagy az elsõ három helyet megszerezték.
Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy a magyar országgyûlési választások során mindkét korrekciós módszer egyszerre alkalmazásra kerül, sõt mintegy harmadik fajta korrekciós szerepet tölt be a területi listás rendszer léte is. Példával megvilágítva a kétfordulós választás, a másodlagos preferencia mûködését: ha például a munkáspárt mellett elkötelezett választópolgár jelöltje csak a nyolcadik helyen végez, a másodlagos preferencia azt biztosítja, hogy ennek a választópolgárnak ne vesszen el feltétlenül a szavazata, hanem legyen joga azt mondani, hogy rendben van, az általam támogatott munkáspárti jelölt nem nyerte el a mandátumot, viszont ebben a helyzetben a második fordulóban a szocialista párt jelöltjét kívánom támogatni. Vagy más példával: mondhassa azt kereszténydemokrata elkötelezettségû választópolgár, hogyha már nem a kereszténydemokrata jelölt nyert az elsõ fordulóban és az a másodikban sem vehet részt, akkor a második fordulóban, mondjuk, a versenyben maradó MDF-es jelöltre adja le voksát.
A kétfordulós rendszer a másodlagos preferencia biztosításával lehetõvé teszi a különbözõ pártoknak az elsõ fordulóban történõ politikai megmérettetését, majd azt, hogy a különféle, de hasonló politikai filozófiát valló pártot támogató választópolgárok, ha úgy kívánják, a második fordulóban ezek közül csak egyet, az abban az egyéni választókerületben a legesélyesebbet támogassák, és így szavazatuk teljes értékûen szóljon bele a mandátumokért folyó versenybe. Ezzel kiegyenlítõdhet az a hátrány, mely a hasonló politikai filozófia körében mozgó erõk megosztottságából fakad, sõt ez a rendszer szintetizáló hatást is gyakorol a politikai élet nem kívánatos polarizálódásával szemben, mégpedig a legdemokratikusabb módon, úgy, hogy azt maga a választópolgár mozdítja elõ másodlagos preferenciális döntése útján, szemben azzal, amikor a különbözõ politikai erõk az õ feje fölött egyezkednek.
Tisztelt Országgyûlés! A most elõttünk fekvõ törvényjavaslat a kétfordulós választás eltörlésével ezt a másodlagos preferencia gyakorlását veszi el az állampolgároktól. Egyetlenegy korrekciós eszközt hagy meg csupán, a kompenzációs listáról való mandátumszerzés lehetõségét. Mint azt a továbbiakban ki fogom mutatni, ez az egyetlen meghagyott korrekciós mód csupán minimális mértékben korrigál az egyéni választókerületi rendszer mûködésének igazságtalanságán.
Nézzünk egy konkrét példát az elõttünk fekvõ törvényjavaslat rendelkezéseinek modellezésével. Egy százezres lakosú városban a törvényjavaslat értelmében 19 egyéni választókerület van és a kompenzációs listáról 13 mandátumot lehet megszerezni. Az egyszerûség kedvéért tételezzük fel, hogy mind a százezer fõ választójogosult és mind a százezer részt vesz a választásokon. Feltételezve azt, hogy egyéni választókörzetenként 8-10 induló mellett átlagban 20 százalékos szavazattal mandátumot lehet szerezni, az egyéni választókörzetekben összesen 20 ezer szavazattal meg lehet szerezni a 19 mandátumot, az összes egyéni választókerületi mandátumot. A másik 80 ezer szavazattal a kompenzációs listáról 13 képviselõi helyet lehet szerezni. Tessék kérem utánaszámolni, ez kereken annyit jelent, hogy az adott példában egyéni választókörzetben egy képviselõi mandátumhoz mintegy ezer szavazat elegendõ, a kompenzációs listán pedig egy képviselõi mandátumhoz hatezer szavazat szükséges. A kompenzációs lista korrekciója tehát csupán arra alkalmas az adott példa esetében, hogy a mandátumot nem kapott szavazatok teljes elvesztése helyett, vagyis a példabeli százezer választóból 80 ezer választó akaratának teljes semmibe vevése helyett a 80 ezer választó akarata hatszorosan kisebb, hatszorosan zsugorított mértékben mégis megjelenhessen a választások eredményében. Vagyis ha ezt a törvényjavaslatot így fogadjuk el, az adott példában annak a 20 ezer választónak az akarata, aki egyéni választókörzetben juttatott mandátumhoz képviselõt, hatszor annyit ér, mint a másik 80 ezer választó akarata.
Ilyen keveset számít tehát önmagában a kompenzációs lista korrekciós hatása, azaz e korrekciót is beszámítva a törvényjavaslat, mint láthattuk, alapvetõen aránytalan, igazságtalan választási rendet kíván intézményesíteni.
Kétségtelen, hogy bizonyos fokig a mostani hatályos önkormányzati választási rendszerünk is magán viseli az aránytalanság jegyeit, de a ma mûködõ kétfordulós rendszer mellett, ahol a mandátumot a három induló közül az elsõ helyen végzõ sokkal nagyobb szavazatszámmal tudja megszerezni, mint a sokrészvevõs egyfordulós szavazás gyõztese, ez az aránytalanság sokkal kisebb.
Mindezekre tekintettel egyértelmû, hogy a választók megfosztása a másodlagos preferenciától a mostanihoz képest aránytalanabbá teszi a választási rendszert.
Tovább növeli ezt az aránytalanságot, hogy amíg a jelenlegi vegyes kétfordulós rendszerben az önkormányzati testületek összetételében nagyjában azonos mértékû az egyéni választókörzetekben, illetve a listáról megszerezhetõ mandátumok száma, a százezres lélekszámú városnál, hogy az elõbbi példánál maradjunk, 19 ugye az egyéni választókerületi hely száma, és 18 helyet lehet listáról megszerezni, addig ez a törvényjavaslat a listáról megszerezhetõ mandátumok számát csökkenti, és így ezt az arányt a listán megszerezhetõ mandátumok terhére megváltoztatja.
Az elmondottakra figyelemmel, tisztelt képviselõtársaim, joggal és okkal állapítható meg az, hogy a kétfordulós választási rendszer megszüntetésével a törvényjavaslat az önkormányzati választási rendszer demokratizmusát csökkenti és korlátozza. A törvényjavaslatnak ez az iránya szemben áll azzal az iránnyal, mely mellett az ország demokratikus politikai erõi hitet tettek és melyet ma is vallanak.
Jól tudjuk, tisztelt képviselõtársaim, hogy a kétfordulós választási rendszerrel szemben különbözõ érvek fognak a vitában elhangzani. Bizonyos érveket már eddig is hallhattunk. Így meg fogják említeni, a belügyminiszter úr már tegnap meg is említette, és ma is hallhattuk a szocialista párt vezérszónokától, hogy az egyfordulós választás olcsóbb, mint a kétfordulós. Ezt az érvelést nagyon veszélyesnek tartjuk. Szomorú vége lehet annak a demokráciának, melyet az olcsóság okán elkezdünk kurtítani. Ezzel a gondolatmenettel akár odáig is el lehet jutni, hogy az egyfordulós választás pedig többe kerül annál, mint ha nem tartunk választásokat. (Zaj a bal oldalon.) Óva intünk minden felelõs politikai tényezõt attól, hogy ebbe az irányba elmozduljon. Igenis csináljunk olcsóbb választási rendszert, ha annak nem a demokratikus tartalom érintése az ára, (Gyér taps a jobb oldalon.) de úgy gondoljuk, maga a demokrácia még a piacgazdaságban sem áru, értéke pénzben nem mérhetõ.
Jól tudjuk, hogy a kétfordulós választással szemben el fognak hangzani egyes nyugati országok példájára történõ hivatkozások is. Erre, mintegy megelõlegezve a viszontválaszt, most csak annyit: ne olyan országot mondjanak, amelyben két vagy három párt játszik meghatározó szerepet vagy ahol nem kompenzációs, hanem rendes listás rendszer tölti be a korrekciós szerepet.
(9.40)
Ne olyan országot mondjanak, ahol négy évnél régebbi a demokrácia és ahol történelmileg elõbb alakult ki a két- vagy hárompárti rendszer a mai választási rendszernél! Az ilyen összehasonlításoknál az sem mellékes, hogy volt-e egy adott országban kétfordulós rendszer valaha vagy sem, és hogy az milyen körülmények között szûnt meg. Mert kérem, például el lehet képzelni a jogállamot Alkotmánybíróság nélkül is, de ha azt már egyszer létrehozták, akkor utólagos megszüntetésének mégiscsak van egy sajátos és nem jó üzenete.
Ezért úgy véljük, hogy a törvényjavaslat helyes értékelését csak úgy alakíthatjuk ki, hogyha azt saját viszonyaink között vizsgáljuk, és azt vetjük egybe, hogy az fennálló jogintézményeinket jobbá vagy rosszabbá teszi.
Várjuk azokat az ellenérveket is, amelyek arra hivatkoznak majd, hogy a másodlagos preferencia eddig sem érvényesült a valóságban. Ezek a már elõzetesen is hallott érvek egyrészt nem helytállóak, példákkal cáfolhatók, másrészt egy választási rendszer egyszeri vagy kétszeri alkalmazása mellett ilyen következtetések levonásának nincs semmiféle alapja.
Kétségtelenül fel lehet majd hozni azt is ebben a vitában, hogy az önkormányzati választások jellege eltér az országgyûlési választásokétól, és ha az országgyûlési választások esetében indokolt is a kétfordulós választás, az még nem jelenti azt, hogy az önkormányzati választások rendszerének is kétfordulósnak kell lennie. Vitathatatlan, hogy az önkormányzati választások jellege több lényeges tekintetben is eltér az országgyûlési választásokétól, és ebbõl következõen igaz az, hogy az országgyûlési választások elvei nem ültethetõk át feltétlenül az önkormányzati választásokra. Ugyanakkor azonban a kormány mindmáig nem nyugtatott meg minket afelõl, hogy a kétfordulós választások megszüntetését csak az önkormányzati választásokat illetõen tervezi; másrészt még az ilyen megnyugtatás sem változtatna azon, hogy a törvényjavaslat az önkormányzati választások demokratikus tartalmát hátrányosan érinti.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kétfordulós választási rendszer eltörlésével kapcsolatosan joggal merül fel az a kérdés, amely az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény tavalyi vitájában is felvetõdött: a választások várható idõpontjához képest meddig elfogadható a választási törvény módosítása, és ez a módosítás mire terjedhet ki? Eddig minden politikai erõ egyetértett azzal, hogy a választások közelében a választási törvényt nem ildomos módosítani. Nem fogadható el politikailag, ha a többség a maga érdekeinek megfelelõen akarja átszabni a választási szabályokat, mely érdekeket a választásokhoz közeli idõszakban már nyilvánvalóan fel tud mérni. Ha a kétfordulós választási rendszer megszüntetésére egy olyan helyzetben kerül sor, amikor még nem lehet kiszámítani, hogy a másodlagos preferencia megszüntetése kiknek hátrányos és kiknek elõnyös, amikor esetleg a törvény hibája a különbözõ önkormányzatokban, az ország különbözõ részein vegyesen, különbözõ és különféle politikai erõket és pártokat sújthat, úgy egy ilyen törvényhozási lépés - bár nyilván ugyanúgy hibás és rossz - mégsem hordozza magában a többség tudatos, kisebbséget kiszorító politikai szándékát. Most azonban nyilvánvaló, hogy alapvetõen - megosztottságuk miatt - mely politikai erõk számára hátrányos a másodlagos preferencia elvétele, és mely pártok választóinak kell arra számítaniuk, hogy szavazatuk csupán a kompenzációs listán szerez mandátumot, vagyis hogy szavazatuk más pártokra esõ szavazatokhoz képest csupán azok töredékét érje.
Én nagyon szeretnék bízni abban, hogy az igen tisztelt kormánypártok - ha más okból nem - legalább e morális meggondolásból felülvizsgálják a kétfordulós rendszer felszámolásának gondolatát, és ezzel bizonyítják azt, hogy mi sem áll tõlük távolabb, mintsem hogy túlhatalmukkal visszaélve, az önkormányzati választások küszöbén a választási törvényen olyan változtatásokat hajtsanak végre, amely méltánytalan és igazságtalan mivoltán túl egyértelmûen csak politikai riválisaik számára hátrányos, és csupán azok marginalizálását szolgálja.
Tisztelt Országgyûlés! További súlyos gyengéje a javaslatnak a választási érvényességi részvételi küszöb eltörlése. Nyilvánvalóan nem kíván részletes alátámasztást annak bizonyítása, hogy egy adott részvételi szám alatt a választások eredménye politikailag nem tekinthetõ legitimnek. Ezt a vitát talán az elmúlt ciklusban kétszer is lefolytattuk. Most pusztán annak a kiemelését tartjuk lényegesnek, hogy a küszöb eltörlésének negatív hatása méginkább felerõsödik a kétfordulós rendszer eltörlésével. Vegyünk egy nagyon könnyen elképzelhetõ helyzetet. Tételezzük fel, hogy egy egyfordulós választási rendszerben a választópolgárok 20 százalékának részvétele mellett tíz jelölt között dõl el a verseny, és maradjunk a már korábbi, egyébként nem is a legrosszabb variációjú példánál, hogy mondjuk, a szavazatok 20 százalékával végez az elsõ helyen a gyõztes. Komolyan gondolják, hogy az összes választópolgár négy százalékának szavazatával önkormányzati képviselõt, polgármestert lehet választani?
A törvényjavaslat, sajnos, még több ponton is szûkítõ irányú. Nem a mi demokratikus ízlésünket tükrözi az sem, hogy bizonyos viszonylatban a törvényjavaslat a képviselõ-testület létszámát csökkenteni javasolja. További jelentõs fogyatékosságnak tartjuk az ajánlási rendszer szigorítását, amely elsõsorban az önkormányzati képviselõjelölt ajánlásával összefüggésben jelenik meg a javaslatban, a jelöléshez szükséges ajánlási számot a háromszorosára emelve. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati választásban való részvétel nehezítése megintcsak a visszalépésések körébe tartozik.
Tisztelt Országgyûlés! E nagy számú problémát felvetõ törvényjavaslattal és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítással összefüggésben még számos kérdést kellene érintenem. A rendelkezésre álló szûk idõ azonban a teljességre törekvést nem tette lehetõvé.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormánykoalíció pártjai az ellenzék bevonását, a törvényekkel kapcsolatos részletes egyeztetések lefolytatását hirdette és hirdeti. Sajnos, nem elõször tapasztaljuk, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Az önkormányzati törvények és az önkormányzati választási törvénymódosítás kapcsán is voltak hat-, illetve ötpárti egyeztetések. Igazán lényeges észrevételeinket, kifogásainkat azonban a többség nem méltányolta. Az olyan egyeztetések, amelyek az ellenzék egyetlen lényeges kérésének a meghallgatását sem eredményezik, hanem csupán azzal járnak, hogy néhány harmadrangú javaslatot tessék-lássék bevesznek a törvénybe, pusztán látszategyeztetések.
Kuncze belügyminiszter úr tegnap azt kérte, hogy kritikánkat bátran fogalmazzuk meg. Nos, mi igyekeztünk így eljárni, illetve igyekszünk majd így eljárni. De ezt nem azért tettük és nem azért tesszük, hogy csupán annyi hatása legyen, hogy véleményünket, álláspontunkat a történelem számára megörökítse az Országgyûlés jegyzõkönyve. Szeretnénk hinni abban, hogy ezeknek a vitáknak van valami gyakorlati értelme, van hozadéka, és hogy jelen esetben ez a vita azt eredményezheti, hogy a kormány ezt a javaslatot visszavonja, és ehelyett a rendezésre szoruló kérdések tárgyában egy olyan törvényjavaslatot terjeszt elõ, amely méltó lesz eszméinkhez, többek között azokhoz a szociáldemokrata hagyományokhoz is, amelyeket az igazságos és korrekt választójogért való küzdelem jellemez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)