DR. MAGYAR BÁLINT, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy képviseleti demokráciában valóban a választójogi törvény az egyik legfontosabb törvény, hiszen ez a törvény szabályozza azt, hogy milyen módon lehet az állampolgároknak jogaik egy részét átruházni azon képviselõ-testületekre, melyek olyan törvényeket hoznak, amelyek rájuk is érvényesek, amelyeknek pozitív vagy negatív hatásait elszenvedik. Ezért temészetesen lényeges törekvés az, hogy ilyen törvények meghozatalánál minél szélesebb konszenzus teremtõdjön a fontos politikai erõk között.
Ezért volt rendkívül biztató az az ötpárti egyeztetési folyamat, amely a Belügyminisztériumban zajlott, s ennek az egyeztetési folyamatnak, tárgyalásnak a korrekt, egyezségre törekvõ, szakszerû légköre. Ugyanakkor ezért meglepõ számomra ez után a tárgyalássorozat után a néhány ellenzéki felszólalásnak mind a tartalma, mind a hangneme, ami a tegnapi, illetve a mai vitában elhangzott.
(9.50)
Hiszen én inkább arra a momentumra emlékeznék ebbõl a tárgyalássorozatból, amikor a Belügyminisztérium volt MDF-es politikai államtitkára odafordult hozzám és azt mondta, amikor például a kompenzációs listáról volt szó, hogy keresem, mi ebben a trükk, mert egyébként nagyon tetszik... Nos, a trükköt, úgy látszik, a parlamenti felszólalások idejére kell megtalálni: mintha nem is ugyanazok a pártok vettek volna részt az egyeztetõ tárgyalásokon, mintha nem is ugyanazok a pártok szólalnának fel most a parlamentben, mintha semmi köze nem lenne az egyeztetõ tárgyalásokon elhangzottaknak azokhoz a feltételezésekhez, hozzászólásokhoz, amelyek itt elhangzanak a parlamentben. (Taps a kormánypártok soraiban.) Pedig trükk nincs... Trükk nincs, uraim; úgy érezzük, hogy ez az új tervezet méltányosabb, kedvezõbb, elõnyösebb a jelenlegi ellenzéki pártok számára, mint a régi tervezet. (Felzúdulás a jobb oldalon.)
Milyen célok vezérelnek bennünket, amikor megpróbáljuk megváltoztatni a választójogi törvényt? Három alapvetõ célt tûztünk magunk elé. Az elsõ cél az, hogy rövidebb, olcsóbb, a választópolgárok türelmét kevésbé próbára tevõ választási kampány és választási rendszer legyen Magyarországon. A második cél az volt, hogy a közvetlenség eleme szélesebb körben érvényesüljön, mint a jelenlegi rendszerben. A harmadik cél pedig az, hogy arányosabb választási rendszer jöjjön létre a jelenlegi rendszer aránytalanságait módosítva és csökkentve.
Az egyfordulós relatív többséges választási rendszerrel szemben, amely felváltaná a kétfordulós, de szintén - hangsúlyozom - relatív többséges választási rendszert, természetesen felvethetõk ellenérvek és ellentétes megfontolások. E megfontolások közös sajátossága az, hogy elképzelhetõ, hogy logikailag ülnek, miközben a tapasztalatok nem ezt igazolják.
Az elsõ ilyen szokásos ellenvetés az, hogy elõzetes koalícióra kényszerít és a legnagyobb pártnak kedvez az egyfordulós választási rendszer. A tapasztalatok mégis azt igazolják, hogy a két forduló között általában a gyõzteshez húzás tendenciája érvényesül még akkor is, amikor kicsi a különbség két párt között; emlékezzünk csak vissza az 1990-es országgyûlési választásokra, amikor az MDF és az SZDSZ között a listás szavazatokban mindössze 3 százalék volt a különbség, mégis a gyõzteshez húzás elve alapján a második fordulóban jelentõsen növekedett a gyõztes elõnye a második, illetve harmadik stb. helyezettekkel szemben. Ráadásul, amikor kicsi a különbség a vezetõ pártok eredménye között egy fordulóban, akkor két fordulóban szokott a kampány jelentõsen eldurvulni, ami szintén nem egy kedvezõ eleme a kétfordulós rendszernek. Amikor nagyobb a különbség, és gyakorlatilag a második fordulónak nincs már tétje, akkor természetesen a durvaság is alábbhagy. Emlékezhetünk a mostani országgyûlési választási kampányra, ahol a durvaság mérséklése mellett csak néhány megfáradt Parabola-hõs majszolgatta a negatív kampány keserû kenyerét. (Derültség a bal oldalon.)
A másik ellenvetés, amit fel szoktak hozni, hogy kisebb a legitimitása a megválasztott képviselõknek, ha egy fordulóban választják meg õket. Valóban, arányosan kevesebb szavazatot kapnak; de csak arányaiban, ezt szeretném hangsúlyozni, mert a második fordulóban rendszerint kevesebben mennek el, mint az elsõ fordulóban. Ez a '90-es országgyûlési választásoknál csaknem 20 százalékpontos különbséget jelentett, az önkormányzati választásoknál is jelentõs volt a különbség, és a továbbjutó három jelölt közül végül is a gyõztes sokszor egyáltalán nem kapott több szavazatot abszolút számokban kifejezve, mint az elsõ fordulóban.
Ugyanakkor az ajánlási rendszer megváltozása valóban lehetõvé teszi azt, hogy kevesebb jelölt induljon. Másrészt ugyanakkor könnyebbedik az ajánlási rendszer és egyszerûsödik, amennyiben egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat. Ezzel próbáltuk kiiktatni a kopogtatócédulák rendszerét és azt a zaklatást, amit a választópolgároknak a kopogtatócédulák begyûjtése során el kellett szenvedniük.
Egy harmadik ellenvetés, amit szoktak hozni, hogy ha nincs részvételi küszöb, akkor alacsonyabb lesz a választásokon való részvétel. Nyugat- Európában kivételes eset az, amikor választási részvételi küszöböt szabnak meg törvényben. Ez egy régi vita a jelenlegi ellenzéki pártok egy része és közöttünk. Mi az elmúlt négy évben is azt mondtuk, hogy a választópolgárokat nem törvényi elõírásokkal kell a választó urnákhoz kényszeríteni. Az elõzõ kormány tevékenysége sokkal nagyobb ösztönzõ volt, hogy elzavarja a választópolgárokat az urnákhoz, mint ha törvényben kötelezettséget írtunk volna elõ számukra e tekintetben. (Taps a bal oldalon.)
Természetesen ezek mind megfontolandó ellenérvek, meg is fontoltuk õket, de a választások eddigi tapasztalatai nem igazolták ezeket. Az egyfordulós, relatív többséges választási rendszernek ugyanakkor már többször hangoztatott elõnyei is vannak: rövidebb, a választók türelmét kevésbé igénybe vevõ választási kampányt tesz lehetõvé és olcsóbb. Olcsóbb több értelemben is: nemcsak a központi költségvetés kiadásait mérsékli, hanem a pártok kiadásait is, amik egy hosszú választási kampányban szükségszerûen növekednek, és ezáltal kedvez a kisebb, kevésbé tõkeerõs pártoknak vagy éppen a független jelölteknek. (Dr. Balsai István: Köszönjük!)
A közvetlenség elemét két vonalon próbálja ez az új törvénytervezet erõsíteni: elõször is a közvetlen polgármester-választás révén, másodszor pedig a megyei közgyûlések közvetlen megválasztása révén. Itt a vita nem annyira a pártok között zajlott, hanem inkább pártokon belül. Az egyeztetõ tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy gyakorlatilag minden pártban a közvetlen polgármester-választás, illetve a megyei közgyûlések közvetlen megválasztásának hívei kerültek többségbe, így a pártok között konszenzus alakult ki ebben a kérdésben, még akkor is, ha a pártokon belül adott esetben számos vita volt errõl.
És a harmadik, talán legfontosabb fõ iránya a változtatásoknak a kompenzációs lista bevezetése. Ez egy arányosabb választási rendszert tesz lehetõvé, olyan választási rendszert, amelyben a veszteseknek és a kisebb pártoknak nagyobb lehetõségük van arra, hogy mandátumokhoz jussanak. Ez a választási rendszer, amelyet most tervezünk, 60 százalékban maximalizálja a legnagyobb párt által elérhetõ képviselõ-testületi helyek számát; ennél jóval nagyobb arány érhetõ el a korábbi, a jelenleg érvényben lévõ rendszerben. Véleményünk szerint ez a választási rendszer méltányos az ellenzék felé; ugyanolyan méltányos, mint ahogy pár hónappal ezelõtt megállapodtunk, és a parlamenti tisztségviselõi helyekben a szokásjogot meghaladó mértékben részesülhettek az ellenzéki képviselõk; ugyanúgy méltányos, ahogy a jelenleg tárgyalás alatt álló Házszabályba számos olyan vívmány került be a kormánypártok jóvoltából, amit az elmúlt négy évben csak kérhettünk. Az a véleményünk, hogy a tervezett rendszer, amit bevezetnénk, elõnyösebb a kisebb, a jelenlegi ellenzéki pártok számára.
Ha Önök õszintén meggondolják, és választaniuk kell, én az Önök helyében az új, tervezett rendszert választanám, és módjával javasolnám a kormánynak, hogy vonja vissza ezt a törvénytervezetet, mert esetleg még megteszi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)