DR. LAMPERTH MÓNIKA, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Már a választásokat megelõzõ programkészítés idõszakában a pártok egyetértettek abban, hogy az 1990-ben létrehozott önkormányzati rendszer meghatározó állomása volt a jogállamiság kiépítésének. A kormányprogram megállapítja, hogy az önkormányzati törvény tartalmában és szellemében utat nyitott az önálló, demokratikusan és átfogó felelõsséggel mûködõ helyi önkormányzati rendszernek, amely alkalmas a mindenkori központi hatalom valóságos ellensúlyozására. Az önkormányzati törvény átfogó, strukturális reformjára tehát nincs szükség. Ugyanakkor az elmúlt években felszínre kerültek az önkormányzati szabályozás hiányosságai, néhány helyen ellentmondásai, amelyeket korrigálni kell. A korrekciót két lépésben szükséges elvégezni: az elsõ lépést most, az önkormányzati választások elõtt, a jelenleg beterjesztett törvénycsomag alapján kell megtenni; a második lépésre pedig 1995. december 31-ig kell sort keríteni.
A beterjesztett önkormányzati törvénymódosítás bizottsági vitájában az ellenzéki pártok részérõl a legélesebb kritikát a kétlépcsõs törvénymódosítás kapta. Politikai hátsó szándékkal is meggyanúsítottak bennünket, amely szerint az érdemi módosításokat az önkormányzati választások eredményének ismeretében kívánjuk beterjeszteni.
Lássuk tehát részletesen, hogy miért szükséges a két lépcsõben való szabályozás.
1. A kormány a szilárd alkotmányosság megteremtése érdekében új alkotmány megalkotása mellett kötelezte el magát. Az alkotmányozás érinti az állami szervek egészét, így az önkormányzati rendszert is. Az önkormányzatokat érintõ alkotmányos szabályozás során biztosítékokkal kell alátámasztani a helyi, területi autonómia szervezeti struktúráját és mûködési rendjét. Ez egyrészt az önkormányzatokra vonatkozóan kidolgozottabb, részletesebb alkotmányi szabályozást igényel, másrészt azoknak a garanciáknak a rögzítését, amelyek az önkormányzatokat érintõ törvényi szintû szabályozás számára adnak kiindulási alapot. Természetes tehát, hogy az alkotmányozás folyamatából nem szakítható ki az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás, azt a teljes alkotmányozó folyamatba kell beépíteni.
2. A kormány kidolgozza az államháztartási reform programját, amely az önkormányzatok gazdálkodását is alapvetõen meghatározza. Ez a munka idõigényes, mivel hosszú távra szól, átfogó szakmai megalapozást és politikai egyeztetést igényel, amely többek között a szociális partnerekkel való konszenzus kialakítására törekszik.
Az államháztartási reform és az önkormányzati gazdálkodás korszerûsítése keretében kell meghatározni a kötelezõen ellátandó önkormányzati feladatok körét és az önkormányzatok által ellátandó állami feladatok finanszírozásának garanciáit. Az elõbbiekbõl következik, hogy az államháztartási reform kidolgozásával párhuzamosan kell hogy elkészüljön az önkormányzatok gazdálkodására és a finanszírozásra vonatkozó új szabályozás.
3. Megkezdõdik a közigazgatás korszerûsítése. Mivel az állami szervezeten belül megfelelõ összhangot kell biztosítani, ezért a közigazgatás reformja nemcsak a központi szerveket, a dekoncentrált államigazgatási szerveket, hanem az önkormányzatokat is érinti. Nem ez lenne a helyzet, ha a kormány 1992. évi határozatával meghirdetett közigazgatás-korszerûsítési program már meghozta volna a várt eredményeket, amelyeket most fel lehetett volna használni.
4. Az önkormányzatok funkcióit, feladat- és hatáskörét az önkormányzati törvény által meghatározott kereteken belül az ágazati feladat- és hatáskört telepítõ törvények határozzák meg. Nem a hatásköri törvény revíziójára készülünk, hanem ágazati törvények megalkotásával, módosításával, ágazati politika megvalósításával kívánjuk az önkormányzati feladatkört teljesíteni.
Most a változtatás fõbb irányairól csak felsorolásszerûen szeretnék néhány gondolatot mondani, és utána az általam legfontosabbnak tartott részekrõl egy kicsit részletesebben szólnék.
Tehát a változtatás fõbb irányai:
1. Tapasztalataink szerint több településen a képviselõ-testületek elszigetelõdtek a lakosságtól. Ezért a törvénymódosítás újragondolja a képviselõ-testület és a helyi civil társadalom kapcsolatát.
2. A törvénymódosítás tisztább viszonyt teremt a polgármester és a testület kapcsolatában, tartalmazza a polgármesterre vonatkozó szabályozás reformját - a jelenleg hatályos törvényben ez volt az a terület, ahol a legtöbb probléma jelentkezett. Erõsödik a polgármester a testülettel szemben, ugyanakkor növekszik a felelõssége is.
3. Rendkívül fontos része a törvénytervezetnek, hogy egyértelmûbb helyzetet kíván teremteni a középszint kérdésében. A hatályos szabályozás lehetõvé tette, hogy középszinten az állami szervek kerüljenek túlsúlyba, ugyanakkor megítélésünk szerint - a szocialista frakció és a kormányprogram szerint is - a középszintû közigazgatásban biztosítani kell az önkormányzati dominanciát.
4. A középszint szereplõi közül a legjelentõsebb változást a köztársasági megbízotti hivatal megszüntetése és a megyékben mûködõ közigazgatási hivatal létrehozása jelenti.
5. A törvényjavaslat határozott lépéseket tesz a fõváros igazgatásának egységesebb, hatékonyabb rendszere felé. A fõvárosban továbbra is kétszintû önkormányzat müködik: a kerületeken belül megoldható feladatokat a kerületi önkormányzat, az ezt meghaladókat pedig a fõvárosi önkormányzat látja el.
6. Meghatározó jelentõségû a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben foglaltak alapján a kisebbségi önkormányzatok mûködésérõl szóló részek beépítése a helyi önkormányzatokról szóló törvénybe.
Részletezve néhány kiemelten fontos kérdést, elõször a testületi mûködésrõl.
A testületi mûködést érintõ változtatás egyik fontos eleme a kapcsolatfelvétel a civil szervezetekkel. Mint már említettem, több településen a képviselõ-testületek elszigetelõdtek a lakosságtól, a civil szervezetektõl, s néhány helyen ez az elszigetelõdés tudatos elzárkózássá is torzult. A javaslat kötelezi arra a képviselõ-testületet, hogy szervezeti és mûködési szabályzatában határozza meg az önszervezõdõ közösségek azon körét, amelyek meghívottjai lesznek a testületi ülésnek, s amelyeknek a tevékenységét érintõ körben tanácskozási jogot biztosít.
Emellett igen fontos a zárt ülésre vonatkozó szabályozás, amely pontosan és szigorúan meghatározza a zárt ülés tartásának feltételeit, eleget téve az Alkotmánybíróság határozatának, s biztosítva ezáltal, hogy az önkormányzatok a lehetõ legszélesebb nyilvánosság elõtt végezzék munkájukat. Reményeink szerint ez a szabályozás is erõsíti a helyi társadalom és az önkormányzatok közötti kapcsolatot.
A javaslat politikai konfliktusfeloldó funkcióval is rendelkezik. Szigorú szabályok között lehetõséget biztosít arra, hogy az ellehetetlenült önkormányzatok feloszlassák saját magukat. Ebben az esetben nemcsak a képviselõ-testület megbízatása, hanem a polgármesteré is megszûnik, s új választás kiírásával, új testület és polgármester választásával a kezelhetetlen konfliktusok helyben feloldódhatnak.
A polgármesterrõl.
Már a parlamenti választásokat megelõzõen csaknem teljes körû konszenzus mutatkozott abban, hogy a polgármestert közvetlenül kell megválasztani, ezzel is megerõsítve, kiemelve a funkció jelentõségét. A javasolt szabályozás többféle módon is erõsíti a polgármestert. Így többek között közvetlenül hatáskörök címzettje lehet, amely az ágazati törvények módosítása, illetve megszületése során tovább szélesítheti a polgármester hatáskörét. A javaslat világosan kimondja, hogy a polgármester irányítja a hivatal munkáját, a polgármester tesz javaslatot az alpolgármester személyére és irányítja tevékenységét, gyakorolja az intézményvezetõk feletti egyéb munkáltatói jogokat; a polgármester kezdeményezheti testületi döntés újratárgyalását is abban az esetben, ha a képviselõ-testület döntését az önkormányzat érdekeire nézve sértõnek tartja.
A szabályozás tehát a korábbihoz képest megerõsíti a polgármestert, s ezzel összhangban növeli felelõsségét is. Garanciális okokból a polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabály a kétharmados önkormányzati törvénybe kerül, így ezen változtatni is csak kétharmados szabályozással lehet.
Néhány gondolat a polgármester és a jegyzõ viszonyáról.
A szabályozás kiegyensúlyozottabbá kívánja tenni a polgármester és a jegyzõ viszonyát. Az elõbb elmondottak alapján egyértelmû, hogy a polgármester szerepének erõsítése nem a jegyzõ, a szakmai követelményrendszer rovására történt. A jegyzõ javaslatainak figyelembevételével határozza meg a hivatal feladatait a polgármester, s ugyancsak a jegyzõ javaslatára nyújt be elõterjesztést a képviselõ-testületnek a hivatal belsõ tagozódására, munkarendjének meghatározására.
(11.00)
A képviselõ-testület a jegyzõ javaslatára aljegyzõt nevez ki, aki helyettesíti a jegyzõt és ellátja az általa meghatározott feladatokat. A javaslat világossá teszi, hogy a hivatal vezetõje a jegyzõ, s szakmai felelõsségét erõsíti, hogy õ gyakorolja a munkáltatói jogot a hivatal dolgozói felett. E jogosítványait, a kinevezés, a felmentés és a jutalmazás tekintetében a polgármesterrel egyetértésben gyakorolja. Ez azonban nem jelenti a szakmai szempontok csorbítását, mindössze a képviselõ-testület vezetõjének biztosít befolyásolási lehetõséget.
A múlt hét végén, a jegyzõk második országos konferenciáján ezt a megoldást sok kritika érte. A jegyzõk szakmai tevékenységük korlátozásaként élik meg ezt a szabályt - hozzáteszem nem minden jegyzõ, csak a jegyzõk egy része -, s egy részük igényt tartana a teljes munkáltatói jogra. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a polgármesteri tevékenység is szakmai tevékenység, jó kommunálpolitikát csak jó politikus, jó politikus szakember tud végezni. Fontos azt is kiemelni, hogy ahol feszültség van a polgármester és a jegyzõ között, ha munkájukat nem a konszenzusra törekedve végzik, ezen semmilyen szabályozás nem tud változtatni. Ahol megfelelõ emberi viszonyok alakultak ki, ott ez a kiegyensúlyozó szabályozás alkalmas keretet biztosít a szakmai felelõsség érvényesítésére és az összehangolt munkára.
A középszintrõl. Az elmúlt négy évben a legélesebb szakmai és politikai viták a megyei önkormányzat körül bontakoztak ki. Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy a rájuk vonatkozó szabályozás nem sikerült valami fényesen, de a továbbfejlesztés irányában már megoszlottak az elképzelések. Meggyõzõdésünk - újból megerõsítve a már korábban elmondottakat -, hogy a középszintû közigazgatásban az önkormányzat dominanciáját biztosítani kell.
A javaslat bõvíti a megyei önkormányzat szerepét a térségi közszolgáltatásokban és egyéb térségi feladatok ellátásában. További feladatbõvülés számára tartalmaz keretet és útmutatást, amelyet az ágazati törvények megalkotásakor és módosításakor a hatáskör-telepítésnél lehet elérni.
A megyei testületek közvetlen választása ugyancsak megalapozza a megyei önkormányzat szerepének erõsítését. A törvénymódosítás jogi eszközöket is biztosít a megyei önkormányzatnak feladatai ellátásához, hiszen saját feladatkörében rendeletet alkothat. A jövõben nagyobb súllyal jelenik meg a középszinten a területfejlesztési feladatok ellátása, amelynek összehangolását megyei területfejlesztési tanács végzi.
A megyei jogú városról. Az 1990-es önkormányzati ciklus kezdetén súlyos problémákat jelentett a megye és a megyei jogú város viszonya. Éles viták lángoltak fel az intézmények átadása körül, és a törvénybe telepített érdekellentét sok helyen lehetetlenné tette a megyei jogú város és a megye normális együttmûködését.
A törvénymódosítás nem kívánja megváltoztatni a megyei jogú városok státuszát, ugyanakkor ösztönözni kívánja a nagyvárosok térségi funkcióinak kiteljesítését, és kötelezõvé teszi az együttmûködést az újonnan létrehozott egyeztetõ bizottság intézményén keresztül. Bízom benne, hogy a középszintû önkormányzatok - felismerve az együttmûködésben rejlõ kölcsönös elõnyöket - hatékonyan fogják mûködtetni az egyeztetõ bizottságot.
A köztársasági megbízott hivataláról. A középszintû közigazgatás szereplõi között legjelentõsebb változást a köztársasági megbízotti hivatal megszüntetése és a megyékben mûködõ közigazgatási hivatal létrehozása jelenti. A köztársasági megbízotti hivatal, illetve ez az intézmény határterülete volt a politikának és a közigazgatásnak. Ez a helyzet a jövõben megszûnik, a hivatal politikai funkciókat nem láthat el. Vezetõje köztisztviselõ, nem címzetes államtitkár, nem véleményezi a dekoncentrált szervezetek vezetõinek kinevezését; magyarul nem a térség elsõ politikai embere.
A térség a közigazgatási területfelosztás értelmében a megye, és az ilyen értelemben vett térség elsõ embere a közvetlenül megválasztott megyei testület vezetõje, a megyei közgyûlés elnöke. A közigazgatási hivatal koordinációs szerepe átalakul, megszûnik a politikai koordináció, helyébe az igazgatásszervezési koordináció lép, s továbbra is ellát törvényességi ellenõrzést és hatósági feladatokat.
A középszintû közigazgatás átalakítása során jelen tervezet egy lépést tesz elõre. Meggyõzõdésem, hogy az erre vonatkozó kutatásokat, a szakmai és politikai párbeszédet folytatni kell, s tovább kell finomítani a középszintû igazgatásra vonatkozó szabályozást annak érdekében, hogy ez a struktúra mûködõképes és hatékony legyen.
Tisztelt Országgyûlés! Ez utóbbi gondolatok, amelyeket a középszintre vonatkozó kutatásokról, szakmai és politikai párbeszédrõl mondtam, igazából a közigazgatás egészének továbbfejlesztésére is igazak. Az állampolgárok a közigazgatással leginkább az önkormányzati hivatalokon keresztül találkoznak, s mindennapi életüket befolyásolja az önkormányzat mûködése. Ezért elengedhetetlenül fontos valamennyiünk számára, hogy az önkormányzatok jól mûködjenek s a rájuk vonatkozó szabályozás a lehetõ legnagyobb konszenzussal jöjjön létre.
Tisztelt Országgyûlés! Az MSZP képviselõcsoportja a helyi önkormányzatokról szóló törvénymódosítást megtárgyalta és elfogadásra javasolja az Országgyûlésnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)