DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önkormányzati törvénycsomag parlamenti vitájának a kezdetén úgy érzem, hogy lényeges lehet egy fontos fogalomnak, meghatározásnak a tisztázása. Ha összeszámolnánk, hogy a tegnapi miniszteri expozéban, a ma délelõtti általános vita eddigi szakaszában hányszor hangzott el - szerintem több százszor hangzott el -: ez pedig az önkormányzat, az önkormányzatiság kérdése.
Azért tartom fontosnak ezt a fogalommeghatározást valamilyen módon, a tehetségemhez képest tisztázni most, itt a vita elején, mert úgy érzem, hogy mind a vita egésze, mind pedig az önkormányzati törvény módosítására vonatkozó elképzelés, a szabályozás célt téveszthet akkor, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mirõl is beszélünk.
Az önkormányzat nem a képviselõ-testületet jelenti, mint intézményt, hanem az önkormányzatot a választópolgárok közössége alkotja abból a célból, hogy az adott település, térség lakói közösségi ügyeit szervezze.
Így tehát amikor önkormányzatról beszélünk, akkor a választópolgároknak, a helyi közösség egészének az ügyeirõl kell beszélnünk. Természetesen a képviseleti demokrácia logikája értelmében a képviselõ-testület az, amely közvetett módon ezeket a közösségi ügyeket intézi.
Amikor az önkormányzatiságról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy a polgár számára az önkormányzat nem elsõsorban azokat a részletszabályokat jelenti, amelyek persze nagyon fontosak, hanem elsõsorban a gyermeke számára iskolát jelent, ívóvízellátást jelent, csatornázást jelent, szociális és egészségügyi ellátást jelent a rászorulóknak. Tehát az önkormányzat, az önkormányzatiság a választópolgárok, a magyar társadalom számára a polgári élet hétköznapjainak a kereteit, a mindennapok kereteit teremti meg és ezeket mûködteti.
Politikai szempontból pedig elsõsorban az önkormányzatok, az önkormányzatiság azt a lehetõséget jelenti a polgárok, a választópolgárok számára, hogy helyben, a helyi hatalomgyakorláson keresztül tapasztalhassák meg mindennapjaikban a demokráciát.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy amikor az önkormányzatokról beszélünk - és itt inkább már az önkormányzati képviselõ-testületekrõl vagy egy önkormányzati választásról beszélünk -, akkor megint a polgároknak egy közvetlenül érintett igen nagy csoportjáról beszélünk. Hiszen 26 ezer - még egyszer mondom a számot: 26 ezer - önkormányzati képviselõ van ma Magyarországon. Ez a szám jelentéktelen mértékben fog csökkenni, ha adott esetben változatlan módon fogadjuk el a kormány benyújtott választójogi törvény-tervezetét. S ilyen értelemben a meg nem választott képviselõ- jelöltekkel együtt ez legalább 100 ezer embert érint, akik jelöltként fognak indulni a választáson.
Így tehát amikor az önkormányzati törvénycsomag módosításáról beszélünk, akkor a szabályozás kiindulópontjában, a szabályozás központjában a polgárnak kell lenni. Legnagyobb sajnálatunkra, amikor végig olvastuk, végig tekintettük a Horn-kabinet elsõ jelentõs, benyújtott törvénycsomagját, akkor nem azzal találkoztunk, hogy a törvénycsomag által javasolt szabályozás középpontjában a polgárok állnak, mégcsak nem is azzal találkoztunk legnagyobb sajnálatunkra, hogy valamifajta fogalomtévesztés következtében az intézmény, az önkormányzati képviselõ-testület és mûködése állna, hanem sajnos egy hatalmi szempontoktól vezérelt törvénymódosítást tapasztalunk. Erre már a választójogi törvény kapcsán Áder János által elmondottakra is utalhatnék.
Most az általános vita témája az önkormányzati törvénytervezet módosítása. Ennek kapcsán ugyancsak három kérdésrõl kell beszélnem. Egyrészt az önkormányzati törvény módosításának kormány által javasolt koncepciójáról. Másrészt az önkormányzati törvény most benyújtott módosítási javaslatának elõkészítésérõl. Harmadrészt pedig egyes konkrét változtatási elképzelésekrõl, amelyek ilyen formán nem elfogadhatók.
Sokszor beszéltünk ma is, az elmúlt egy hétben, tíz napban a kétütemû, úgynevezett Trabant márkájú módosítási elképzelésrõl. Tehát arról, hogy a kormány elképzelései szerint az elsõ ütemben, most, a választások elõtt a választások lebonyolíthatósága érdekében fontos módosításokat eszközölne a kormány, mig a második ütemre 1995. december 31-éig kerülne sor.
Felszólalásom egy késõbbi részében majd bizonyítékát fogom adni, hogy természetesen a kormány, ahogy ezt a programjában vagy a választási kampányában hirdette, nem hidegült el a modernizáció elképzelésétõl. Mert itt egy modernizált, háromütemû Trabantról van egyébként szó, nem egy egyszerû, kétütemû Trabantról, amely a módosítást jelenti.
Mi a probléma a kormány által javasolt módosítási koncepcióval? Politikai természetû kifogás az, hogy ezzel alapvetõen mindkét kormánypárt felrúgja azt a szakmai és politikai konszenzust, amely 1992. végére, 1993-ra kialakult az önkormányzati kérdésekkel foglalkozó politikusok, különbözõ szakmai mühelyek között. Méghozzá az, hogy a mûködés eddigi tapasztalataiból fakadó korrekció teljes átvezetésére - az én értelmezésemben tehát az átfogó önkormányzati törvénymódosításra - az önkormányzati választásokat megelõzõen van szükség.
Tehát a pártok, a két, mostani kormánypárt nemcsak ezt a szakmai konszenzust, hanem saját korábbi álláspontját is megváltoztatva képviseli most a kétütemû vagy igazából háromütemû módosításnak az elképzelését. Ebbõl a szempontból szimbolikus jelentõsége is lehet annak, hogy például a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl nem Wekler Ferenc, hanem Dornbach Alajos mondta el a vezérszónoklatot.
Többfajta érvet is hallottunk arra, hogy szakmai, politikai szempontból mi indokolja a kétütemû módosítást. Az egyik érv az idõ hiánya. Ezzel kapcsolatban már többször is elmondtam, nehezen fogadható el az az érv, hogy ennek a kormánynak kevés ideje volt benyújtani az átfogó törvénymódosítási javaslatot. Hiszen csak hat hete mûködõ kormány. 1990-ben egy nem szakértõi kormány nyolc héttel a megalakulása után képes volt a tanácsrendszert megszüntetõ, az önkormányzati rendszert megteremtõ törvényjavaslatot benyújtani. Természetesen azért, mert épített az elõkészítés korábbi eredményeire. Most is meglett volna a lehetõsége ennek a kormánynak, hogy saját szakmai mûhelyein belül, a különbözõ pártoktól független vagy részben független szakmai mûhelyekben elvégzett elõkészítõ munkára, a kormányapparátus több éves elõkészítõ munkájára építsen.
Nehezen tudom megérteni azt az érvet, amely az új alkotmány fétisével igazolja a kétütemû módosítás indokoltságát. Egyrészrõl szakmailag abszolút kimunkált és elképzelhetõ megoldás, mivel most is az úgymond szûkített, elsõ ütemû módosításnál is kényszerûségbõl hozzá kell nyúlni az alkotmányhoz. Az alkotmányt ma a kormány által tervezett módosításához képest nagyon kis mértékben kellene kiterjeszteni ahhoz, hogy megfelelõ alkotmányos garanciákkal körülbástyázva sor kerülhessen az átfogó önkormányzati törvény- módosításra.
Ez nem veszi el annak a lehetõségét, hogy az új alkotmány megtárgyalásakor, az alkotmányos szabályozás újragondolásakor természetesen érintse az önkormányzatok kérdését is.
Itt kell arra rátérnem, hogy itt igazából háromütemû módosításról van szó. Az elsõ ütem most van, a választások elõtt. A második ütem az, amikor majd az új alkotmányt tárgyalja meg a parlament és készíti elõ. Ennek ráadásul van egy nagyon komoly veszélye. Ha jól olvastam a kormány programját, olyan alkotmánymódosítást tervez az MSZP-SZDSZ-kormány, amelyik azt az intézményt valósítaná meg, vezetné be, hogy nagyon hosszú ideig, 2000-ig, 2002-ig nem lehet hozzányúlni majd az elfogadott alkotmányhoz.
Így tehát a gyakorlatban ki nem próbált, alkotmányos önkormányzati intézmények úgy kerülnek majd be az alkotmányba, hogy azokhoz hosszú ideig nem lehet hozzányúlni, azok bebetonozódnak az alkotmányba.
Ezek után következik majd igazából nem is a második, hanem a harmadik ütem, amikor az elfogadott alkotmányra, illetve a másik fétisre, az elfogadott államháztartási reformra építve ki lehet majd teljesíteni az önkormányzati törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosítását.
Hogy politikailag mennyire motivált egyébként ez a két ütemre való szétválasztás, arra csak hadd mondjak annyit, hogy a fõvárosi önkormányzatra, a fõvárosi önkormányzati rendszerre vonatkozó szabályozás esetén semmi akadályát nem látta a kormánykoalíció annak, hogy egy abszolút átfogó módosítást eszközöljön, gyakorlatilag belefoglalja a fõvárosi törvényt, nagyon jelentõs módosításokkal az önkormányzati törvénybe. A feles törvényt beemeli a kétharmados törvénybe. Aprólékos hatásköri szabályokat foglal bele az önkormányzati törvénybe úgy, hogy gyakorlatilag az útpadkával kapcsolatos önkormányzati hatáskörök a fõvárost illetõen benne vannak az önkormányzati törvényben, míg a legalapvetõbb hatáskörök vannak csak meghatározva jól vagy rosszul, mondjuk egyéb települési vagy területi önkormányzatok esetén.
Nem akarok találgatásokba belebocsátkozni, de szakmai érveket igen nehéz felhozni ez ellen. Teljesen egyenetlen önkormányzati törvény jön létre például hatásköri szabályozás szempontjából akkor, ha ilyen módon beemelõdik a fõvárost illetõ szabályozás.
(12.40)
Mi a két legfontosabb kifogás - hiszen ezek mellékes érveknek is tekinthetõk. Az egyik az, amivel kapcsolatban itt számomra kevéssé meggyõzõ védekezést hallottam már, hogy igenis, ez a politikai szempontból szétszabdalt, több ütemû módosítás annak a lehetõségét teremti meg, hogy az önkormányzati választásokat követõen a választások eredményeként létrejövõ önkormányzati politikai összetételhez lehet majd igazítani az önkormányzatokra vonatkozó szabályozást. 1990-ben ez nemcsak kényszerûségbõl, hanem politikai megfontolásból is megtörtént; 1994-95-ben ennek elejét kellene venni, mindenképpen garanciát kellene teremteni arra, hogy a kormány - ráadásul ilyen mértékû parlamenti többsége mellett - ne tehesse meg azt, hogy esetleg számára kedvezõtlen választási eredményhez igazítsa az önkormányzatokra vonatkozó további szabályozást.
Az államháztartási reformot illetõen is hadd utaljak egy kérdésre. Egyrészrõl Lamperth Mónika és Dornbach Alajos is említette, hogy egy idõigényes folyamatról van szó. A kormányprogram 1995. december 31-ét határozza meg azon idõpontként, amíg a második ütem, az átfogó módosítás megtörténik. Ennek az a feltétele, hogy a rendkívül idõigényes alkotmányozásnak és a rendkívül idõigényes államháztartási reformnak is törvényalkotási tárgyakban kell véget érni, el kell fogadni az új alkotmányt, és el kell fogadni az államháztartási törvényt.
Az elmúlt négy évben a politikai tehetetlenség mellett az igen nagyfokú törvényalkotási munka is elõidézte azt, hogy nagyon könnyen elképzelhetõ, hogy nem végez a parlament ezzel a munkával, így már nem '95. december 31., hanem '96 elsõ vagy második fele az átfogó módosítás idõpontja. Arról van tehát szó, hogy megválasztott önkormányzati testületek, képviselõk és polgármesterek saját képviselõi ciklusuk feléig várakoznak arra, hogy legyen szíves, a parlament végezze már el azokat a módosításokat, amelyek teljessé tennék számukra azokat a feltételeket, amelyekhez a munkájukat igazítaniuk kell, oldják meg azokat a problémákat, amely problémákhoz a parlament most nem nyúl hozzá az átfogó módosítás elmaradása miatt. Ezek a problémák megoldatlanul ott maradnak, továbbra is nehezítik az önkormányzatok mûködését.
Így tehát egy igen komoly és felelõtlen lépésrõl van szó, mert ez a legfontosabb kifogás: ez a kétütemû módosítás bizonytalanságban tartja az önkormányzati képviselõket, a polgármestereket, a megyei közgyûlések tagjait, az egész önkormányzati intézményrendszert. Nem lehet tudni, hogy pontosan mi lesz a második vagy harmadik ütemû módosítás tartalma, nem lehet tudni, hogy mikor kerül sor erre a módosításra, hisz van egy határidõ, amely határidõ mindig csúszott, ha a parlament tûzte ki ezeket, s most sem lehet szent garanciát tenni arra, hogy ebbõl a határidõbõl nem fog kicsúszni a parlament vagy a kormánytöbbség, és nem is lehet tudni, hogy a szabályozás milyen mélységû lesz 1995-ben. Ez a bizonytalanság pedig nem vállalható politikai kockázat, ezért ilyen értelemben elfogadhatatlan ez a kétütemû módosítás.
Az elõkészítésrõl néhány szót... Itt sem fogok tudni nagyon sok újat mondani, azonban a meggyõzõ erõ nagyobb reményében hadd idézzek én is egy mondatot Vastagh Páltól - aki nem más, mint a kormány igazságügy-minisztere; Vastagh Pál sokat idézett szerzõvé vált itt a mai vitában... 1993 novemberében a Magyar Közigazgatásban az MSZP önkormányzati elképzeléseirõl így írt: "Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztése a részt vevõ politikai erõk által elismert, a jövõ társadalomépítésének kitüntetett területe" - a "társadalomépítés" kifejezéssel most nem akarok vitatkozni, számomra egy kicsit furcsa -, de Vastagh Pál úgy folytatja, hogy "ez olyan nemzeti ügy, amely csak a konszenzus minimumának megteremtése esetén vezethet sikerre."
Sokat idézhetnék Hack Péternek a kormányprogram vitájában elmondott közel félórás beszédébõl, amikor azokat az aggályokat próbálta eloszlatni, hogy a parlament kormányzati többsége - meglévõ 72 százalékos számaránybeli többsége - ellenére miért nem jelent veszélyt az alkotmányra, miért jellemzi majd a kormányzati többség mûködését az önkorlátozás, a konszenzusra való törekvés. Ennek kapcsán kell-e reagálnom Magyar Bálintnak a választójogi törvény vezérszónoklatában elmondott mondataira?
Kérem õt és kérem az ötpártivá vált nyári egyeztetés valamennyi résztvevõjét - lévén, hogy szó szerinti jegyzõkönyv készült errõl az egyeztetésrõl -, hogy amennyiben egyetlenegy olyan mondat is elhangzott a nyári egyeztetésen, amikor mi valamivel egyetértettünk és azóta megváltoztattuk a véleményünket és ezzel most nem értünk egyet, vagy egyetlenegy olyan kifogást, aggályt hangoztatunk most, a parlamenti felszólalásunkban, amelynek nem adtunk hangot a nyári egyeztetésen, akkor a szó szerinti jegyzõkönyvet idézve, legyen szíves hozza ide a parlament elé, és úgy bizonyítsa azokat a vagdalkozó vádjait, amiben valamifajta politikai színjátékkal gyanúsítja meg az ellenzéket és - ezért vagyok kénytelen magamra venni ezt az inget - a Fidesz parlamenti képviselõit is. Ennek hiányában sajnos kénytelen vagyok visszautasítani ezt a vádat; nyáron, ezeken a tárgyalásokon a választójogi törvénnyel kapcsolatos valamennyi kifogásunkat és amit most az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban elmondtam, hangoztattuk.
Az idõhatárra most nem szeretnék utalni, hogy valóban csak két hét állt-e rendelkezésre, de egy dolgot mindenféleképpen szeretnék kiemelni. Az, hogy a konszenzus minimumára való törekvés sem jellemzi a kormánypártokat az önkormányzati törvény módosítását illetõen, azt a veszélyt vetíti elõre, hogy 1989 óta példátlan precedens fordulhat elõ: alkotmányos alapintézmények módosítására, újraszabályozására úgy kerülhet sor, hogy ebben a különbözõ politikai tényezõk között nincsen konszenzus. Ez 1989 óta példátlan lenne a parlament és a magyar politikai élet történetében - én remélem, hogy ez a helyzet nem fog bekövetkezni.
Néhány konkrétumot hadd említsek. Szeretnék felvetni legalább egy vagy két olyan területet, aminek a szabályozása most hiányzik és amelyek az átfogó szabályozás elmaradása következtében továbbra is el fogják nyújtani az önkormányzatok mindennapi mûködésének nehézségeit. Ilyen kérdés például az, hogy az önkormányzati képviselõ-testület, a bizottságok, a jegyzõ, a polgármester, tehát a testületi mûködés belsõ szabályainak további részletszabályai újra hiányoznak a törvénybõl, amely továbbra is nagyon sok gondot fog felvetni a mûködés területén.
Nagyon komoly gondot jelent, hogy az önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályok nem változnak meg, s megint csak a szabályozás második üteme idõpontjával kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy ez két költségvetést is jelenthet. Az 1995-ös költségvetést teljesen frissen megválasztott testületeknek kell elfogadni; amennyiben valamilyen véletlen folytán '95. december 31-éig nem sikerül a módosítás második ütemét elfogadni, akkor az '96-ra vonatkozó költségvetést is a gazdálkodásra vonatkozó új szabályok, az államháztartási törvény elfogadott reformja nélkül kell meghatározni. Ráadásul én még soha semmilyen dokumentumot nem láttam arról, hogy milyen iránya lesz az államháztartási reformnak, milyen módosítást, milyen plusz terheket vagy milyen, a gazdálkodás önállósága szempontjából eddig hiányzó garanciák megteremtését jelenti. Remélem, ha ilyenrõl van szó, ezek csak egy idõben fognak megtörténni.
Befejezésül hadd említsek néhány olyan módosítási javaslatot, amely ilyen formában gyakorlatilag elfogadhatatlan.
Számunkra nem fogadható el az az öszvér megoldás, amikor is a jegyzõ munkáltatói joggyakorlásával kapcsolatban a polgármesteri egyetértés intézményét kívánja a kormánykoalíció javaslata megteremteni. Úgy ítéljük meg, hogy az öszvér megoldással szemben az a megoldás sokkal célravezetõbb, amikor is a polgármesternek a jegyzõvel szemben megvannak a különbözõ munkáltatói jogai, de a jegyzõ hivatallal szembeni munkáltatói joggyakorlásában ennek az egyetértés-konstrukciónak mi nem látjuk értelmét.
Dornbach Alajos nagyon sokat idézett az 1990-es önkormányzati törvény módosításából és az akkori vitából. Akkor az egyik szakmailag és politikailag is legkényesebb intézmény a fõispáni intézmény volt, amelyik most visszaköszön az 1994-es módosításból. Hiszen mi történik? A fõispáni intézmény 1990-ben az önkormányzati törvénybõl úgy került ki, hogy helyette került megfogalmazásra regionális alapon a köztársasági megbízotti intézmény. Ehhez képest 1994-ben a Belügyminisztérium közigazgatási hivatala megyei alapon szervezõdik, a megyei hivatalvezetõnek pedig nem másra lenne jogosítványa, mintsem hogy az önkormányzat által elfogadott jogszabályt - amennyiben õ úgy gondolja - felfüggesztheti. Olyan mértékû fõispáni jogosítványok köszönnek vissza ebbõl a törvénybõl, aminek kapcsán egyszerûen nem is értem, hogy miért nem gondolták végig a benyújtók ezeket a következményeket.
Elfogadhatatlan számunkra az a megoldás, hogy az önkormányzatok belsõ mûködése szempontjából alapvetõ dokumentum, a szervezeti és mûködési szabályzat elfogadásának minõsített többséghez kötött szavazati aránya kikerülne a törvénybõl. Az a helyzet áll elõ, hogy a parlamentben kétharmados minõsített többség kell a Házszabály elfogadásához, ennek analógiáján nagyon fontos kisebbségvédelmi szabály megfogalmazása érdekében került bele az önkormányzati törvénybe '90-ben, hogy az SZMSZ elfogadásához minõsített többségre van szükség. Erre most nincs szükség a kormány véleménye szerint. Nem értjük, hogyan egyeztethetõ össze a választójogi rendszer módosításának azon elemével, amely a részvételi küszöböt eltörölné a választásokon, az a megoldás, hogy a helyi népszavazások érvényességi küszöbét viszont 50 százalék magasan kívánja meghatározni a koalíció javaslata.
(12.50)
Elõfordul az a helyzet, ami tipikusnak is tekinthetõ, egy kis- vagy középméretû településen, városban a választópolgárok 20-30 százalékának a részvételével képviselõ-testületet és polgármestert lehet választani, és egy helyi népszavazási ügyben, hogy érvényes, a népszavazást kezdeményezõk szempontjából nem biztos, hogy eredményes, de érvényes népszavazást viszont a választópolgárok 50 százalékának a részvételével lehet csak megtartani. Nem is egészen értem, hogy mi lehet e mögött a szabály mögött a megfontolás.
Számunkra ugyancsak elfogadhatatlan az a megoldás, hogy a polgármester az önkormányzati döntéssel szemben a felfüggesztés jogát kapná meg. Oly módon került ráadásul ez a szabály bele a törvénybe, hogy az igen rövidre, kurtára sikerült egyeztetéskor a kormánykoalíció javaslatában ez az intézmény, ez a megoldás nem is szerepelt. Csak arra tudunk gondolni, hogy a kormányülésen valamelyik miniszter javaslatára, vagy az apparátus javaslatára kerülhetett be ez a szabály, de elég furcsa helyzetet teremtene az, amikor gyakorlatilag a polgármester saját diszkrecionális jogkörben függesztheti föl a képviselõ- testület döntését. Lehet, hogy a polgármester és a képviselõ-testület többségének politikai irányultságában lesz különbség, a két intézmény, a polgármesteri és a testületi mûködés összecsiszolására persze megfelelõ, kiegyensúlyozott eszközökre van szükség, de ezt az eszközt elfogadhatatlannak tartjuk.
Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy nyílvánvalóan vannak, lehetnek, egész pontosan szeretnék fogalmazni, a kormánykoalició padsoraiban is olyan képviselõk, akik azt mondják a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy nem ezt várták. Mi ezzel kapcsolatban azt mondhatnánk, hogy ezt azért nem vártuk volna a kormány részérõl.
De nem szeretném ezzel a fordulattal befejezni a hozzászólásomat, hanem elkerülendõ azt a vádat, hogy a régi kormány azon kritikai mondatait elmondhassák az új kormány képviselõi, vagy az új kormánytöbbség képviselõi, miszerint az ellenzék persze mondja a magáét, az a dolga, az ellenzék csak kritizál, persze hogy azt teszi, neki mindig csak kritizálnia kell, tehát itt most az önkormányzati törvény általános vitájának a kezdetén szeretném bejelenteni azt, hogy a Fidesz parlamenti képviselõcsoportja az általa javasolt átfogó önkormányzati törvény módosítása, megvalósítása érdekében benyújtja azt a módosító indítványcsomagot, aminek a megtárgyalása és esetleges beépülése, elfogadása végül is számumkra a mai állapothoz képes azt jelentené, hogy támogathatóvá válna ez a most jelen pillanatban elfogadhatatlan törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)