DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A magyar gazdasági bûnözés legnagyobb anyagi kihatású bûncselekmény-sorozatával állunk szemben az általam felvetett témakörben, nevezetesen azzal - amit, gondolom, mindannyian ismerünk, tudunk, ha máshonnan nem: a tömegkommunikációból -, hogy 1993-ban és esetleg 1994-ben is háztartási fûtõolajat motor üzemanyagként értékesítettek bizonyos személyek.
Az interpellációm lényege - egészen röviden összefoglalva - az, hogy kérdést intéztem az illetékes országos csúcsvezetõkhöz: az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz és az igen tisztelt legfõbb ügyész úrhoz, hogy elmúlt csaknem másfél év, és nem tudunk arról - a közvélemény legalábbis nem tud arról -, hogy mi van ezen ügyek sorsával, hogy áll a nyomozás, milyen büntetõeljárási intézkedéseket tettek az illetékesek, és hogy a törvény teljes szigorával lépnek-e fel.
Tisztelt Parlament! Rá kívánok mutatni, hogy országunkban a törvények elõtt minden polgárnak egyenlõ jogai és egyenlõ kötelezettségei kellenek hogy legyenek. Igaz ez az büntetõjogra is. Akkor, amikor az azonos idõben elkövetett egyéb bûncselekmény tettesei ellen folyik - a törvény által megszabott módon - a rendes büntetõeljárás, akkor a közvélemény számára feltûnõ, hogy miért nem látnak eredményt, ítéleteket vagy nyomozást megszüntetõ határozatokat - indokolással - ezekben az ügyekben.
Már csak azért is sürgõs vagy legalábbis elodázhatatlan ez a kérdés, miután, hogyha a bûnüldözõ hatóságok megállapítják a bûnösséget, akkor természetes következmény - a jogszabályok szerint is - a bûncselekménybõl származó elõnyök elvonása.
Tisztelt Parlament! Az elvonást megnehezíti a késlekedés, mert lehetõséget nyújt az elkövetõknek, hogy eltüntessék vagy minél kevésbé hozzáférhetõvé tegyék ezeket az elõnyöket.
Én a magam részérõl tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem a jelenlegi koalíció általam igen tisztelt belügyminisztere az, akinek elsõsorban ezt a kérdést fel kell tennem....(A képviselõ mikrofonját kikapcsolják.)