AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi politikai államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Azt gondolom, hogy az az aggodalom, amit a képviselõ úr napirend elõtti felszólalásában kifejtett, nem teljesen világos, hogy min alapszik. Tudniillik a kormánynak teljesen egyértelmûen az a szándéka - ez szerepel a programjában is, és ez szerepel az elõkészítés alatt lévõ különbözõ intézkedések tartalmát tekintve is, bármiféle megnyilatkozásunkban - , hogy ezt a kárpótlási folyamatot minél elõbb lezárjuk, befejezzük és természetesen a kárpótoltak hozzájussanak a kárpótlási jegyek fejében valamiféle vagyonhoz.
A képviselõ úrnak teljesen igaza van abban, hogy a múlt az mindannyiunk számára egy kicsit a jelen része, és ami abból következik, azt vállalnunk kell. Így van ezzel az egész üggyel a kormány is, és ez arra a részre is igaz, ami az elmúlt három-négy évben a kárpótlási törvények kapcsán történt, azt is vállalnunk kell. Egy kialakult helyzet van, s ez a kialakult helyzet tele van nagyon súlyos ellentmondásokkal, amit a képviselõ úr itt most említett, elmondott.
Valóban igaz az, hogy hosszú, tömött sorokban kellett állni az elmúlt években a kárpótoltaknak, ha cserélni akartak. Valóban igaz az, hogy ennek a folyamatnak a nyertesei jelentõs részben nem az eredeti kárpótoltak, hanem egészen mások voltak. Valóban igaz az, hogy olyan fizetések vannak az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaságnál. De ezek a múltnak, az örökségnek a részei, amivel az új kormány elindítja a tevékenységét.
Ebben a helyzetben az új kormány természetesen - ahogy a programjában is szerepel, és már utaltam rá - ezt a folyamatot tovább kívánja vinni és le kívánja zárni.
Nem igazán értem azokat a megjegyzéseket, hogy mi bármit leállítottunk. Az ÁVÜ, ÁV Rt.-pályázatok folyamatosan értékelésre kerülnek, ahogy a határidõk lezajlottak. Ezeknek a pályázatoknak az értékelése során, a döntés után, a fizetés során értelemszerûen a kárpótlási jegyekkel fizetni lehet és fizetnek is a vállalkozók.
Pusztán arról van szó, hogy az új kiírások esetében a kárpótlási jeggyel való fizetésnek a lehetõségeit úgy gondoljuk, hogy nem kellene teljes egészében a vevõre bízni, hanem abból indulunk ki, ami a vonatkozó elõírásokban jelenleg is szerepel, hogy legalább 10%-ot fizessenek általában, az élelmiszer gazdaság esetében 20%-ot kárpótlási jegyben. Ez egy olyan momentum, amin persze nyilván lehet vitatkozni, de úgy gondolom, hogy az eladónak azért ebben lehet valamiféle joga, hogy megállapítsa, hogy hogyan, miképpen kéri a fizetést, már csak azért is, hiszen például a készpénz bevételekre is más összefüggésekben nagy szükségünk van.
Nemsokára a tisztelt Ház elé fog kerülni az új vagyontörvény. Tulajdonképpen valószínûleg ez a törvény és a kapcsolódó elõterjesztések fogják a képviselõ urat teljes mértékben megnyugtatni. Ennek keretében úgy gondoljuk, hogy továbbra is azon az alapon fogunk állni, hogy megfelelõ vagyontömeget kell biztosítanunk a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálat érdekében. Tehát mélyen egyetértünk azzal, hogy egy 80-100 milliárdos csomagot nekünk elõ kell készíteni, fel kell kínálni, s nem valamikor a távoli jövõben, hiszen ezt a vagyontörvényt és ezeket a döntéseket reméljük, hogy októberben a tisztelt Ház már tárgyalni tudja. Arról nem is beszéltem, hogy természetesen a földárverések tekintetében is a folyamatok haladnak tovább.
Tehát az új kormány semmi olyat nem tett, ami ezt a folyamatot megakadályozná. Azt hiszem, mindenkit meg kell nyugtatnunk: az a szándékunk, hogy ez a folyamat nemhogy lelassuljon, hanem gyorsuljon, és minél elõbb valamilyen módon, amennyire lehet, a felek valamiféle megelégedésére lezáruljon. A "felek" alatt elsõsorban nyilván azokra gondolok, akik valóban ahhoz képest, amit vesztettek sok-sok évvel ezelõtt, csak egy szerény fájdalomdíjat tudnak kapni, de a szerény fájdalomdíj is meg kell hogy jelenjen valamiféle konkrét vagyonban, valamiféle valóságos, számukra is kézzel fogható kárpótlásban. Azt gondolom, ez teljesen világos, ebben egyetértés van közöttünk. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
(10.50)