MORVAI FERENC (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tudom, hogy nagyon fontos a Házszabály, de amirõl én szólni szeretnék, az azonnali intézkedést kíván mindannyiunk érdekében: országunk számára komoly anyagi vonzata van.
Az elsõ a világkiállítás kérdése. Úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úr felelõtlen bejelentése a Ház döntése nélkül komoly politikai és anyagi kárt okoz országunknak. Politikai kárt okoz azért, mert a külföldi komoly befektetõk nem négy évre fektetnek be az országban, hanem hosszú távra.
(11.00)
Ha most nem következetes a kormány, ha az új kormány nem hajtja végre a volt kormány döntéseit, akkor nem lesz befektetés, ezért megtorpan a külföldi tõke. Komoly anyagi kár keletkezik e bejelentésbõl azért, mert közben nem lettek fölfüggesztve a külföldi vállalkozók szerzõdései.
Ha arra várunk, hogy a Ház döntsön, és akkor fogjuk fölfüggeszteni a külföldi szerzõdéseket, akkor az fog bekövetkezni, hogy többe fog kerülni a világkiállítás megrendezés nélkül, mint eredetileg került volna, mert tudjuk nagyon jól, hogy ma munkahiány van Európában és túltermelés - mit tesz most egy vállalkozó? Most a gyakorlati ember szemszögébõl szólok önökhöz: azonnal meggyorsítja a föl nem bontott szerzõdések teljesítését, beszállítja a félkész termékeket, s ha majd mi valamikor eldöntjük, hogy nem lesz kiállítás, az akkori készültségi foknak megfelelõen le fogja ezt számlázni. Ez azt jelenti, hogy ha nem döntünk azonnal vagy a kiállítás megrendezésérõl, vagy az elutasításáról, vagy pedig a külföldi szerzõdések azonnali felfüggesztésérõl, abban az esetben a 91 milliárdra tervezett világkiállítás költségeibõl, ha a jelen pillanatban leállítanánk a külföldi szerzõdéseket, 84 milliárdot kellene kifizetni, plusz az elesett hasznot - amit most még nem ismerünk.
Éppen ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a Házszabály vitája helyett azonnal dönteni kellene, és soron kívül napirendre kellene venni a világkiállítás kérdését; de addig is intézkedni kellene a megkötött szerzõdések azonnali felfüggesztésérõl! Ez volt az elsõ kérdés.
A második nagyon fontos kérdés, talán még fontosabb, mint a világkiállítás: a magántulajdonban lévõ vállalatok sorsa.
Tisztelt Ház! Az elmúlt négy évben sok magyar állampolgár nagy nehezen hozzászokott a magántulajdonlás fogalmához. Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt években szó sem lehetett errõl, a magántulajdon fogalmának még a gondolatát is kiirtották a tudatunkból. Az elmúlt négy évben nagy nehezen megszokták az állampolgárok, sõt sokan nekivágtak: a tegnapi esztergályos vállalkozni kezdett. Mi történt ezekkel az esztergályosokkal? Õk hozzászoktak a magántulajdonláshoz, de úgy tûnik, a magyar bankok, a magyar bankárok nem szoktak hozzá ehhez a gondolathoz. Miért mondom ezt?
A magyar bankárok nem kezelik egyenrangúan a magántulajdonban levõ vállalatok tulajdonosait, nem veszik egy kalap alá a szövetkezeti és az állami tulajdonnal - megkülönböztetik ezeket. Miért különböztetik meg? Fölsorolom:
Nincs hitelátütemezés a magántulajdonon belüli vállalat számára. Nincs kamatelengedés, nincs további hitelkihelyezés, és nincs vállalatkonszolidáció sem. Egyáltalán nincs mérlegelés a bankok részérõl a még mûködõ magánvállalatok életben tartása és a még mûködõ, meglévõ keleti piac megtartása érdekében. Sõt, valami csoda folytán becsapták ezeket a magánvállalkozókat, hiszen megszokatták velük a magántulajdonlást, és belevágtak ezek az emberek, kis vagyonukra hiteleket vettek föl, 200-300 százalékos vagyonfedezet biztosítása mellett.
1994-ben érvénybe lépett egy végrehajtási és felszámolási utasítás, amely szerint, ha egy magánvállalkozó Magyarországon nem tud fizetni, a bank 50 százalékos értéken egyoldalúan kisajátíthatja a tulajdont. Úgy gondolom - és konkrétan tudom -, hogy ma több ezer, még mûködõ, még meglévõ magánvállalkozóval és -vállalattal szemben ilyenfajta banki felszámolási eljárás van folyamatban. Véleményem szerint ez nem más, mint a bankokon keresztül egy államosítás megvalósítása, azon vállalkozók tönkretétele mellett, akik hittek a változásban, és nekifogtak, kis vagyonukat fedezetül adták a hitelekért, és elkezdtek dolgozni.
Ma több magánvállalkozó elõzetes letartóztatásban van; nagyon kísérteties, hogy egy hónap leforgása alatt az ország különbözõ megyéiben a nagyvállalkozók ellen különbözõ büntetõeljárásokat helyeztek folyamatba. Éppen ezért úgy tûnik, hogy kifelé a kapitalizálódás, a magántulajdon elõtérbe helyezését tûzzük ki célul, s közben az országon belül pedig egész más - bízom abban, hogy a kormány tudta nélkül, a bankok önkényeskedésébõl kifolyólag - történik a magántulajdonnal szemben.
Erre tekintettel tisztelettel kérem e Házat, valamilyen formában sürgõsséggel utasítani kellene a Bankfelügyeletet, vizsgálja fölül az utóbbi hónapokban a több száz, több ezer vállalkozóval szemben ilyen formában kisajátított vagyonok sorsát, s azt, hogy milyen célból történtek ezek. Gondolom, a kormánynak pedig valamilyen toleranciával kellene rendelkezni az olyan rendelkezés kibocsátásakor, ami azt irányozza elõ, hogy olyan feltételeket kellene szabni a még mûködõ magánvállalkozókkal szemben, amilyen feltételeket mi, a magyar állam, szeretnénk a Világbankkal és mindegyik külföldi bankkal szemben szabni a hitelek, az átütemezés és a kedvezmények vonatkozásában. Úgy gondolom, ez fontos mindannyiunk számára, mert ha azokat a csírákat, azokat a vállalkozókat, akik elsõként hittek a magántulajdonlásban és megkezdték a magánvállalatok létrehozását, ezeket is tönkretesszük és önös érdekbõl eltüntetjük, annak beláthatatlan következményei lehetnek Magyarországon belül és a külföld számára is.
Köszönöm a szót. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)