SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi politikai államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Morvai úr felszólalását nagy figyelemmel hallgattam. Azt hiszem, nagyon szerencsés dolog, ha itt fölszólalás hangzik el a vállalkozók, a vállalkozások gondjairól. A koalíciós kormány programjában a vállalkozások segítése fontos szerepet kap. A jövõ évi költségvetés kidolgozásánál nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a vállalkozások föltételeit, amennyire ez a mai nehéz körülményeink között lehetséges, javítsuk. A költségvetés hiányának csökkentése azt fogja jelenteni, hogy a hitelföltételek kedvezõbbekké válhatnak a vállalkozások számára, a beruházásokhoz különféle segítségeket kíván adni a kormányzat. Tehát nagy figyelemmel fordulunk a vállalkozások gondjai felé - és én örülök annak, hogy Morvai úr a vállalkozások bizonyos gondjairól szólt itt.
Persze a vállalkozásoknak vannak olyan gondjaik is, amelyekrõl nem szólt Morvai úr. Az egyik legsúlyosabb gond az igen magas társadalombiztosítási járulék. Persze ez nem mindegyik vállalkozásnak egyformán gondja, mert vannak olyan vállalkozások, amelyek ezt rendszeresen, rendesen fizetik, de vannak olyan vállalkozások is - és az elõbb egy ilyen vállalkozás tulajdonosának a fölszólalását hallottuk -, amelyek elég jelentõs tartozásban vannak a társadalombiztosítási járulékkal... (Derültség.) Tehát az õ számukra ez, a vállalkozások számára nagyon súlyos gond, amely ennek a koalíciós kormánynak nagy gondot okoz, és ez a koalíciós kormány a gondokat enyhíteni kívánja, mondom, az ilyen vállalkozók számára ez a gond nem olyan nagy gond.
Amit konkrétan fölvetett, az a banki zálogjog érvényesítése. Én egyszerûen nem tudok elképzelni olyan bankrendszert, amely enélkül mûködõképes lenne. Nem tudom, Morvai úr nyilván ugyancsak rendelkezik nemzetközi tapasztalatokkal - én szívesen hallanék tõle arról az országról, ahol a bankok hajlandók zálogjog kikötése nélkül hiteleket nyújtani. (Morvai Ferenc szólásra jelentkezik.) Természetesen itt is azt kell mondanom, a koalíciós kormány számára a bankrendszer mûködésének javítása nagyon fontos célkitûzés. Abban, hogy a bankrendszer ma olyan állapotban van, amilyenben van, és olyan kedvezõtlenek a hitelföltételei, abban fontos szerepe volt annak a kormánynak, amely sohasem jöhetett volna létre Morvai úr pártjának aktív részvétele nélkül. Emlékezzünk rá, hogy 1990-ben anélkül nem lett volna többsége az Antall-kormánynak, ha a Kisgazdapárt nem támogatja - hogy késõbb kivált, melyik része vált ki stb., az egy másik kérdés. De az a kormány úgy jött létre, hogy az a Kisgazdapárt támogatta, amelynek Morvai úr most képviselõje, és az a kormány közismert módon nagyon szerencsétlen tevékenységet folytatott a bankok, a bankügy területén, és ennek köszönhetõ az, hogy a bankok ma úgy néznek ki, ahogy kinéznek.
(11.10)
De mondom, ami a konkrét ügyet, a zálogjog érvényesítését illeti, arra kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem létezik olyan bankrendszer, amely zálogjog nélkül hiteleket nyújtana.
Morvai úr felvetette azt is, hogy állítólag vállalkozók ellen büntetõeljárások folynak az országban. Én nem az Igazságügyi Minisztériumot képviselem, de azért azt meg szeretném jegyezni - annyit én is tudok, és gondolom, Morvai úr is tudja -, hogy az ügyészség, amely ilyen eljárásokat indítani tud, nem tartozik a kormány felügyelete alá. Azt tehát nem tudom, hány ilyen per van, de azt tudom, hogy a kormánynak ehhez az égvilágon semmi köze sincsen, és igazán kár ezzel kapcsolatban, egyáltalán a bíróságok mûködésével kapcsolatban itt a Házban felszólalásokat tenni.
A másik téma, amirõl itt Morvai úr szólt, az a világkiállítás. Nagyon sajnálom, hogy a Ház ideje már megint világkiállítási propagandára megy el. Én nagyon szeretném, ha józanul, közgazdasági érvek alapján kezdenénk el gondolkodni a világkiállításról. Ahhoz a B-kategóriás világkiállításhoz, amelyet itt '96-ban - a ma hatályos törvény szerint - meg kellene rendezni, hasonló volt a genovai B-kategóriás világkiállítás. Az ugyanúgy szakkiállítás volt, mint ez a mi kiállításunk lenne, annak az összes költsége egymilliárd dollár volt, az összes fizetõ látogatója egymillió, az egy látogatóra jutó költsége tehát ezer dollár. A belépõdíjakból megtérült 20 dollár - a ráfizetés 980 dollár. Gratulálok! (Az ellenzék sorai felé fordulva:) Ezért a világkiállításért, nagyon kérem önöket, hagyják abba a propagandát, mert ennek az országnak nincs pénze arra, hogy a semmibe dobjon ki milliárdokat. (Zaj. - Dr. Kelemen András: Errõl még a parlament dönthet!) Ami most már...(Dr. Torgyán József: Miért szavazta meg korábban Soós Károly Attila? - Zaj.)
Nagyon kérem Torgyán urat, hogy mutassa meg, hol szavaztam meg, mert én soha meg nem szavaztam. (Dr. Torgyán József: Rosszul tette! - Zaj.) Ja, hogy rosszul tettem... Az lehet, hogy ön szerint rosszul tettem. De hadd folytassam! (Zaj.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Ami konkrét problémát Morvai úr a propagandán kívül felvetett, az az volt, hogy azonnal függesszük fel a világkiállítás megvalósításával kapcsolatos külföldi szerzõdéseket. Ezzel kapcsolatban elõször is azt szeretném leszögezni, hogy én ugyan nem vagyok jogász, de azt hiszem, a szerzõdések egyoldalú felfüggesztése nem kifejezetten járható út, tehát ilyet nem lehet megtenni. Továbbá a szerzõdéseket nem is az Országgyûlés kötötte, tehát az Országgyûlés nem is függesztheti fel õket.
A kormány természetesen gondoskodik arról, hogy az eddig csináltnál nagyobb kárt elkerülje. Ennek érdekében szerzõdések felfüggesztésére ugyan nem kerül sor, de amikor a megvalósításnál, a kivitelezésnél egy kivitelezési szakasz véget ér, akkor a hamarosan következõ parlamenti döntésig nem hagyjuk, hogy új munkafázisba kezdjenek bele. Tehát ha a földmunka befejezõdött, akkor nem kezdõdik el az alapozás, ha az alapozás befejezõdött, akkor nem kezdõdik el a további építkezés; tehát a kármérséklés feladatát komolyan vesszük és megvalósítjuk. Azt hiszem, hogy a javasolt ötlet: a szerzõdések felfüggesztése nem megvalósítható, és nem javaslom, hogy a Ház ezt a napirendjére tûzze. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)