KALMÁR PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A törvénycsomag vitájában az egyik kiindulópont volt az a kivételes összhang 90-ben, amely hatályos önkormányzati törvényainkben testesült meg. De kevesebb hangot kapott az, hogy ez nem annyira a vélemények azonosságán, mint inkább a megegyezési szándékon alapult, s ennek következtében számos kompromisszummal járt szakmai és politikai tekintetben egyaránt, s hogy ezek közül azóta már több is nem jó kompromisszumnak, diszfunkcionálisnak mutatkozott a gyakorlatban.
Ennek egyik gyûjtõhelye - mint elhangzott - a középszint, a megyei önkormányzat és közigazgatás szervezete, feladat- és hatásköri viszonyai. A rendszerváltás buzgalmában valamennyi politikai erõ az etatizmus utolsó mentsváraként rombolta, zúzta a megyei tanács kövületeit, ami azonban született, sok tekintetben pedig fennmaradt, arra a szülõanyja sem szívesen ismert rá.
Tisztelt Képviselõtársaim! Lévén az önkormányzati választási törvény napirenden, én most csupán a megyei testület létrejöttének módjában és összetételében rejlõ okokat érintem, így nem beszélek a középszint eddigi feladat- és eszközhiányáról, noha általános szakmai vélemény szerint az elválaszthatatlanul kapcsolódik az önkormányzati testület létrehozásának, tagjai megválasztásának mechanizmusához.
Ez az ellentmondásos választási rend nem illeszkedett a választójogi törvényekhez, szabályozva is másutt, az önkormányzati törvény megyei közgyûlésekrõl rendelkezõ fejezetében volt, sõt az alkotmányban is külön eljárásként jelent meg. Végsõ soron alkotmányossági aggályokat is felvetett, mivel e bonyolult, közvetett elektori rendszerben a megye választópolgárai elvileg is igen áttételesen gyakorolhatták a helyi önkormányzás alkotmányos jogát, amely õket illetné.
Tapasztalataim szerint az a mód, ahogyan a megyei közgyûlést megválasztottuk, teljesen rejtve maradt a lakosság elõtt, így a testület csak jogi értelemben lehetett legitim. Léte, nemléte, jogosítványai, mûködése nyomasztó érdektelenséggel találkozott, egészen pontosan nem talált érdeklõdésre. Ezt kutatás is bizonyította.
Ugyancsak alkotmányossági kérdés a választás arányossága. A településeken elõírt azonos számú küldött következtében egy kalap alá került az apró település egy kisváros lakosságával. A megválasztott testületekben pedig jelentõs arányban maradtak képviselet nélkül települések, közöttük rendre városok is. Lévén a közgyûlés tagjainak zöme polgármester, illetve helyi képviselõ, közelebb álltak az önkormányzatok, mint a megyei lakosság képviseletéhez. Noha a rendszer lényegében kistérségi választókerületeken alapult, egyes települések érdekei kerülhettek elõtérbe a körzeti területi érdekek helyett.
Tapasztalataim szerint a közgyûlés atomjaiban maradt, diffúz szervezetként mûködött, igen kevés autonómiával. Ugyanakkor igazában nem volt politikai függésben sem választópolgáraitól, sem az önkormányzó közösségektõl.
(12.00)
Hiányzott tevékenységének politikai kontrollja ilyen értelemben, de pártpolitikai szempontból úgyszintén. Ez az átláthatatlan és áttételes rendszer nehezen befolyásolható volt a pártok által a jelölés, a választások folyamán, és az is maradt a mûködés során szintén.
Következésképp a megyei közgyûlés mint valódi önkormányzat nem válhatott igazán a területi politika alakításának színterévé.
Mindezekért a bevezetõmben említett feladat- és hatásköri súlytalanság mellett létrehozásának e diszfunkcionális rendszere is okolható, és e kettõ együtt kölcsönhatásban mûködött.
Az elektori választás nem gyökerezett választási hagyományainkban, és mellesleg nem volt Európa-komform sem - mint erre már hivatkoztunk.
Ezek a felismerések a szakmai vitákban felszínre jöttek, kimondattak, és az alapos változás igényében a különféle politikai erõk szándéka is egyezett. A megoldást a közvetlen választásban keresték, hogy az feloldaná a megyei testület származtatott voltából következõ hátrányokat.
Hangsúlyozva, hogy a választás módját a tényleges megyei funkciókhoz kell igazítani, mûhelymunkák révén kialakult nagyjából egységesen öt, elveiben és feltételezett hatásaiban különbözõ megoldási mód. Egyik sem csalhatatlan, elviekben sem, így azután a válogatásban már nagyobb szerepe lehetett a politikai ízlésnek, szándékoknak, de mindegyik meghaladta a jelenlegi megoldást, jobb lehetõséget ígért a helyi közhatalom demokratikus gyakorlására.
Politikai szándékokról beszélek, tisztelt képviselõtársaim, és - utalva ellenzéki szónoklatokra - megkérdezem: mi másról volna szó, mint politikáról; választójogról, ahol tehát szakmai kérdésekrõl is csak politikai összevetésben lehet dönteni. Nem részletezem a felvetõdõ variánsok elõnyeit és hátulütõit annál is inkább, mert úgy érzékelem, hogy a politikai alkuban hibrid született: a két választókerületes rendszer. Reményeim szerint életképes hibrid, amely a közvetlen, arányos listás választást részben egyesíti a körzetenként lebonyolított kislistás választással, remélhetõleg annak elõnyeiben osztozva.
Fontos követelmény volt a választás viszonylagos egyszerûsége, azonban nem találtak elsõsorban technikai megoldást arra, hogy a helyi szavazási eredményekbõl vezessék le a megyeit, a szavazólapok számát pedig nem lehetett túlontúl növelni.
Egyszerû megoldást ad továbbá ez a módszer a meglevõ választókerületek megyei szempontú differenciálására és integrálására, ennek megoldására lényegében nem igényel új beosztást.
Kormánypárti létemre egyéb pozitívumokat is felsorakoztathatnék, de beszéljünk az állítólagos vagy valóságos hátrányokról.
Ellenzéki képviselõtársunk hiányolja a térségi képviseletet az új megoldásban, és nehezményezi a pártelvû választást. Ki kell mondani, hogy ez a séma a megye politikai tagozódását tükrözi, és egyértelmûen a pártok versengésére épül. Emellett - bár a két választókerület kialakításával enyhít azon - a szigorúan vett térségi reprezentációt a véletlenre bízza a választási eredménytõl függõen, és fokozottan számít a pártok átgondolt jelölõ munkájára. Nos, baj-e ez komolyan?
Én a pártok szerepét az érdekek felszínre hozása és kinyilvánítása, a véleményformálás és az egyezségteremtés, valamint a szakmai háttérmunkák, a közkapcsolatok és a választói kapcsolattartás szervezésében nagyra értékelem, ha valóban pártokról van szó. Ezzel szemben nagyrészt közhelyesnek vélem az úgynevezett pártcsatározások veszélyének huhogását és valamiféle párttalan neutralitás követelését a helyi politikában. Ezt a polgári demokratikus államfejlõdés tapasztalatai cáfolják. Mindez persze felelõsséget ró a pártokra, és többek között listáik alapján majd elválik a választó számára is, hogy vannak-e tényleges kapcsolataik területük lakosságával, a megye választópolgárainak közösségével.
Tisztelt Ház! A vitában elhangzott, hogy nem lehet egy ciklus alapján végleges ítéletet mondani választójogi konstrukciókról. Hogyan tehetnénk akkor ezt meg elõre? A kormány javaslata nyilván nem lehet tökéletes, de meggyõzõdésünk, hogy komoly elõrelépés a jelenlegi fogyatékos megoldáshoz képest. Javaslom, tegyük félre a tamáskodást, támogassuk az ajánlott új szisztémát, amelynek legfõbb eredménye választási rendszerünk egységessé tétele: a közvetlen választás lesz. Köszönöm. (Taps.)