DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Azt már látjuk, hogy azok a súlyos és nagyszámú aggályok és kritikák, amelyek az elõterjesztett törvényjavaslatok közül a választójog átalakításával kapcsolatos szándékokat kísérik, nem söpörhetõek a szõnyeg alá, és nem intézhetõek el a parlamenti matematika alapján.
Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a kormány kezdeményezésére tegnap valamiféle egyeztetés kezdõdött vagy kezdõdik a javaslat kapcsán, ahol egyelõre bátortalanul és halványan az összességében is elfogadhatatlan törvényjavaslat egyik elemét illetõen javaslat hangzott el, mégpedig a legképtelenebb elem, az érvényességi küszöb eltörlésétõl való elállás formájában.
Üdvözöljük a kezdeményezés tényét, de nem többet. Mert azt látjuk, hogy amikor legalább a legkevésbé tartható álláspont tekintetében valamivel jobb képet kíván kialakítani magáról az elõterjesztõ, ugyanakkor az is elhangzott, legalábbis a mai sajtóban azt olvashatjuk, hogy mindenképpen be kell fejezni a javaslat vitáját a jövõ héten, mert különben, úgymond, alkotmánysértést követnénk el, hiszen nem lehetne a törvényes idõpontig választani.
Ritka nagy csúsztatásnak vagyunk tanúi ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, hiszen a közvélemény számára ez úgy jelenik meg, mintha nem lenne törvényünk a demokratikus választások lebonyolítására az önkormányzatokat illetõen, vagy mintha hiányozna az önkormányzatok mûködését szabályozó törvények sora.
Nagyon sajnálnánk, ha ezek a látszategyeztetések valódi eredményt nem hoznának, és még jobban sajnálnánk, ha az erõpozíció birtokában, a parlamenti számarányok hangoztatásával, a szó belénk fojtásával, hatalmi szóval döntenék el a parlamenti viták sorsát. Egyszóval ez minden, vagyis a 25 százalékos küszöb mint érvényességi küszöb, amit az elõterjesztõ az egyébként elfogadhatatlan javaslat kapcsán fel tudott ajánlani. Ugyanakkor, mint az már elhangzott, és nyilván el is fog itt hangzani, nem ez a fõ kifogás és a kritikák fõ iránya a javaslattal szemben. Meg kell ismételnem, hogy nem attól tartunk, hogy a részvétel az önkormányzati választásokon nem érné el a 25 százalékos arányt. Ettõl senki sem fél, és semmilyen kockázattal nem jár a 25 százalékos ajánlat, hiszen a választópolgári részvétel biztos hogy ennél magasabb lesz.
A részvételi küszöbre vonatkozó ajánlat, ha valóban komoly szándékot akarna tükrözni, akkor legalább a hatályos 40 százalékos arányt kellene hogy tartalmazza. Vajon miért nem ezt az ajánlatot hallottuk? Nos, alighanem azért, mivel ebben az esetben ez egyenlõ lenne annak beismerésével, hogy a kormány elkapkodott vagy nagyon is átgondolt javaslata eredeti formájában felesleges és káros, azt tehát fel kellene adni.
(12.50)
Ha viszont ez igaz, meginog az egész szándék megalapozottsága és könnyen kiderülhet, hogy teljességgel indokolatlan az egész javaslat a választásokat szabályozó törvény megváltoztatására. Hiszen mikor is kell egy hatályos választójogi rendszeren változtatni? Nyilván elsõsorban akkor, ha egy diktatúrából demokráciát kívánunk teremteni, vagyis ha még nincs demokratikus választójogi törvényünk, magyarán nem mûködik a többpártrendszer és azt be kell vezetni. Ez megtörtént 1990-ben, így ez okból semmilyen változtatási igény nem lehet alapos.
Másodszor: ha a már mûködõ többpártrendszer keretei között a választások jogi szabályait illetõen megfelelõ számú és súlyú tapasztalat azt támasztja alá, hogy a kialakított választójogi rendszer súlyos fogyatékosságai miatt alapvetõ változtatásokra szorul. Ezek szerint tehát szakmai és politikai feltételek szükségesek. Lássuk ezeket!
Szakmai feltételek lehetnének esetleg olyan nagy számú és egyértelmûen negatív tapasztalatok, mint például többszöri és ismételten elõforduló fiaskó: mondjuk nincs elég jelölt, mert teljesíthetetlenek a jelölési feltételek, nincs megfelelõ részvétel, mert érdektelenség kíséri a választásokat, nemkívánatos jelenségek, aggasztó következményekkel fenyegetõ kísérõjelenségek a közvéleményt netán a demokrácia intézményeitõl el- vagy azzal szembefordítanák, súlyos és alapos nemzetközi kritikák érnék a választásokat, és ezáltal az új jogállam külsõ megítélését veszélyeztetõ helyzet alakulna ki, vagy nincs idõ, vagy nincs pénz a szó szoros értelmében véve egy korrekt választás lebonyolításához. Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, külön-külön és összességében is azt mondhatjuk, hogy egyik feltétel sem áll fenn ma, 1994 szeptemberében Magyarországon.
Teljes biztonsággal jósolható, hogy lesznek jelöltek, lesz megfelelõ nagyságrendû részvétel, nem fogják durva jelenségek kísérni a választási küzdelmeket; soha senki nem vonta kétségbe semmilyen nemzetközi fórumon a magyar választások korrektségét és megfelelõ szabályozottságát; soha, sehol nem volt észlelhetõ a választók, vagyis a közvélemény részérõl gyanakvás a választások törvényessége tekintetében, vagy akár a választások fontosságának vagy jelentõségének a kétségbe vonása terén; van megfelelõ idõ arra, hogy az új választások útján létrejövõ önkormányzatok mûködni kezdjenek, semmi ok egy elsietett javaslat áterõltetésére - és hangsúlyozzuk: a választások nem jelenthetnek pénzkérdést, mint ahogy a demokrácia általában nem jelenthet pénzkérdést.
A politikai feltételek tekintetében pedig azt kell kijelentenünk, hogy demokratikus jogállami körülmények között fennálló, illetõleg felmerülõ politikai feltételekrõl beszélhetünk csak akkor, ha választójogi reformot kívánunk bevezetni. Nézetünk szerint ilyen feltétel lenne például, ha a közvélemény kitapintható és változást igénylõ, sürgetõ módon követelné a választójogi szabályok megváltoztatását. Nem tudok ilyenekrõl, mivel nincsenek erre irányuló kezdeményezések, petíciók, mozgalmak, civil szervezõdések, netán demonstrációk, aláírásgyûjtések, népszavazási törekvések, fórumok. Tisztelt Képviselõtársaim! Tudnak önök ilyenekrõl? Kérem, tájékoztassanak minket, mert mi ilyenekrõl nem tudunk.
Alapvetõ politikai feltétel ugyanakkor az, hogy a változtatásokhoz a parlamenti feltételek adottak legyenek. Ez nemcsak azt jelenti egyfelõl természetesen, hogy a kormányzat megfelelõ többséget birtokoljon, jelentené másfelõl az ellenzék konstruktivitását. Sok minden elhangzott az elõttem szóló Füzessy képviselõ úr beszédében ezzel kapcsolatban.
Azt jelenti, ez akkor lenne teljesíthetõ, ha aktuális pártpolitikai érdekek érvényesítésére irányuló szándék vagy akár csak ennek a gyanúja is kizárható lenne. Magyarán: a kormánynak olyan helyzetben kellene elõhozakodnia a parlamenti többség birtoklása esetén is egy ilyen kezdeményezéssel, amikor a legteljesebb mértékben kizárt annak még csak feltételezése is, hogy a szavazógépezet segítségével, az ellenzéki érvek lesöprésével, illetve mellõzésével, pusztán az erõpolitika alkalmazásával kívánja a törekvéseit sikerre vinni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Fennállnak most ezek a körülmények? Attól tartok, hogy nem. Ha ugyanis így lenne, akkor a törvényjavaslat indoklásából errõl tudomást szerezhetnénk. Nemcsak nem szerzünk tudomást errõl, de semmirõl sem szerzünk tudomást a törvényjavaslat indoklásából.
Mi is történik itt? A törvényjavaslat indoklásában meglehetõsen érdekes, sõt furcsának tekinthetõ módon gyakorlattá kezd válni az a - a belügyminiszter úr részérõl a polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos elsõ alkotás esetén még kvázi bocsánatkéréssel zárult - módszer, hogy egy szót sem ejt az érvényességi és eredményességi limitek megszüntetésének, illetõleg a választások egyfordulóssá válásának indokairól. Mégcsak kísérlet sem történik arra, hogy a törvényjavaslat indoklásának szövegében az eddigiekbõl is érezhetõen nagy horderejû, és a helyi demokrácia nézõpontjából akár sorsdöntõnek is nevezhetõ koncepcionális módosítást érvekkel és indokokkal próbálja meg elfogadtatni. Azt megértem egyébként, hogy megfelelõ érvekkel és indokokkal alátámasztani egy ilyen változtatást meglehetõsen reménytelen vállalkozás, de megdöbbentõnek tartom azt, hogy erre még csak kísérlet sem történik és ehelyett a javaslat indoklása mindössze az idevágó szándékolt változtatás tényének lakonikus közlésére szorítkozik, azaz tudatja azt, hogy a választás egyfordulóssá válik, a limitek elhagyásra kerülnek és végül, hogy a második fordulóra vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik.
Úgy tûnik, hogy a belügyminiszter úr az elõször még kisiklásnak tekintett módszerbõl divatot óhajt kreálni. A kormány tehát azzal, hogy megfelelõ és elfogadható, vagy legalább vitatható érvek mellõzésével nyújtotta be javaslatát az egyfordulós önkormányzati választási rendszer bevezetésére, szándékainak valós indokait illetõen találgatásra szólított fel és fel is hatalmazott bennünket. Ezt tesszük most és arra a következtetésre jutottunk mi itt, az ellenzékben valamennyien, hogy a kormány szándékai a választójogi javaslattal az ellenzék lehetséges térnyerésének meggátolására vagy legalábbis akadályozására mutatnak. Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, még akkor sem, ha - mint ez olvasható az újságból - hamarosan el fogják vágni a vita fonalát anélkül, hogy teljes mértékben kifejthetnénk indokainkat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Külön szeretnék szólni a választójogi csomag egyik, látszólag igen tetszetõs és demokratikus elemérõl, a polgármesterek közvetlen választásával kapcsolatos javaslatról. Még egyszer hangsúlyozom, nehogy félreértés legyen: én, de gondolom, más sem vonja kétségbe akár gyakorlati, akár elméleti szempontból, hogy a közvetlenül érvényesülõ választói akarat egy választható tisztségért versengõ jelölt kiválasztásánál rokonszenves és a közvélemény számára is meggyõzõ megoldás.
Az már egészen más kérdés, hogy az alkotmányos elvek tekintetében oly különbözõ felfogást valló politikai és közjogi tényezõk a hatalmi ágak megosztásának követelményei miatt a választásokon alapuló közjogi pozíciókat betöltõ személyek megválasztását többségükben közvetett választásokhoz kötik. Így van ez jelenleg a Magyar Köztársaság elnökének személyét illetõen, és így van jelenleg a nagyobb települések polgármestereit illetõen is.
Ahhoz, hogy a jelenleg kialakult módszert, vagyis a közvetett megválasztást közvetlen választássá változtassuk, alapvetõ követelményként ismernünk kellene a kormány részletes és teljes elképzelését a polgármester, képviselõ-testület, jegyzõ egymáshoz való viszonyáról, hatáskörökrõl, kompetenciákról, vagyis arról, hogy hogyan alkot ez az önkormányzati intézményegyüttes kiegyensúlyozott közjogi státust. Tudjuk azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy mi a teljes és részletes elképzelése a kormánynak ezekrõl a kérdésekrõl? Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy nem tudjuk. Viszont annyit már tudunk, hogy a kormány még megalakulása elõtt keresztülerõltetette koalíciós kormánypárti javaslatként - jelenleg éppen Alkotmánybíróság elõtt felülvizsgálatra váró - törvényét, ami mutatja, hogy mi a véleménye a kormánynak a polgármesteri tisztség betöltésének és ellátásának komolyságáról.
(13.00)
Hiszen azt senki sem gondolhatja komolyan - mint ahogy azt akkor el is mondtuk -, hogy egy nagyváros polgármestere egyszerre képes ellátni egyazon idõszakban parlamenti képviselõi és polgármesteri tisztséget.
Azt is tudjuk az elõttünk fekvõ törvényjavaslat-csomag egyik részletszabályozási törekvésébõl, hogy a kormány a polgármesteri tisztséget illetõen azt betölthetõnek véli félállásban, tehát nem teljes értékû munkavégzés mellett. Vajon ennek alapján nincs-e ellentétben a polgármesterek közvetlen megválasztására, vagyis magasabb fokú legitimációra törekvõ törvényhozói szándék ezekkel a tényekkel? Álláspontom szerint egyértelmûen ellentétes dolgokkal állunk szemben, hiszen egyfelõl a már megszületett összeférhetetlenségi törvény devalválja a polgármesteri funkciót, másfelõl a közvetlen választási elképzelés, a közvélemény és a választópolgárok szemében mindenekelõtt azt fejezi ki, hogy az ily módon megválasztott polgármester igen erõs pozíciót jelent mind a képviselõ-testülettel, mind pedig a jegyzõvel, illetõleg a polgármesteri hivatallal mint végrehajtó szervezettel történõ összehasonlításban.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mivel megkezdõdtek az egyeztetések, legalábbis jelenleg úgy érzem, valódi, elfogadható ajánlatot nem kaptunk. Természetesen módosító indítványokat fogunk benyújtani. A részletes vitában további indokait adjuk annak, hogy a törvény jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)