DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Kérdései három témakört érintenek. Az elsõ az aránytalanul nagy összegû végkielégítések etikai, gazdasági, törvényességi problémáival foglalkozik. A kormány az elmúlt héten részletes munkatervet fogadott el a végkielégítések körüli anomáliák feltárására. Ennek az a célja, hogy az esetleges szabálytalanságokat, visszaéléseket, aránytalan végkielégítéseket és a jogi hézagokat földerítse. A munka szervezõje a Munkaügyi Minisztérium, a munka befejezése után a parlamentet is és a közvéleményt is tételesen tájékoztatni fogjuk. Ezenkívül a szükséges jogszabálymódosításokat vagy a parlament elé terjesztjük, vagy pedig a kormány saját hatáskörében végre fogja hajtani.
A második témakör a nyugdíjemelés és a végkielégítés közötti kapcsolatról szól. A nyugdíjak - beleértve a nyugdíjemelés fedezetét - a Nyugdíjbiztosító Önkormányzat bevételeibõl kell hogy finanszírozást nyerjenek. Amennyiben ez nem elég, a költségvetés garanciális kötelezettsége lép életbe, és ebben az esetben a költségvetés áll helyt és fedezi a hiányzó elõirányzatokat. Így lesz ez 1994-ben is.
Kétségtelen, hogy nincs elég fedezet az elhatározott nyugdíjak növelésére. Az államháztartás, az államadósság növekedése azonban a költségvetésen keresztül ezt fedezni fogja.
Semmiféle közvetlen összefüggés nincs a nyugdíjemelés fedezethiánya és a végkielégítések között. Zárójelben jegyzem meg, nem zárom ki, hogy az úgynevezett közszolgáltatási szférában is voltak olyan végkielégítések, amelyek indokolatlanok, nagy összegûek. Ámde, ha ezeket - bár nem tudjuk, mekkora összegrõl van szó - összevetjük azzal a körülbelül 22 milliárd forinttal, amely a nyugdíjak felemeléséhez szükséges, valószínûleg még a legerõltetettebb módon sem lehet a két szám, a két tétel között közvetlen kapcsolatot kimutatni.
A kárpótlásokra természetesen minden fedezet rendelkezésre áll. A készpénzes kárpótlásokról a költségvetés gondoskodik. A vagyoni jellegû kárpótlásokkal szemben pedig a közeljövõben egy 80-100 milliárd forintos nagyságú vagyonportfóliót fogunk kínálatként a még be nem váltott kárpótlási jegyekkel szemben bemutatni.
A harmadik kérdéskör az adóeltitkolásokkal, korrupcióval foglalkozik. Mindkettõ bizony az egyik rákfenéje a magyar közéletnek. Adóügyekben az elsõ intézkedések között szerepel, hogy a 100 ezer forintot meghaladó adóval tartozó adóalanyokkal szemben - ez a kör 93,5 milliárd forint adótartozást ölel fel - az adóhatóságok megkezdték a gyorsított eljárást. Az elsõ hónap eredményei nagyon biztatóak, ezt folytatjuk az év hátralévõ részében.
A joganyag módosításának elsõ lépéseit az önök által már ismert, benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslat tartalmazza. Ennek az a lényege, hogy az adóvégrehajtási szabályok és a bírósági eljárási szabályok közötti eltérések megszûnjenek, s érvényesíteni lehessen ebben az esetben is a határozottabb eljárást.
Az adóellenõrzéseinkben két olyan terület van, ahol igazán fel lehet tárni adóeltitkolásokat, adócsalásokat: a nyugtaadási és számlaadási kötelezettség fokozott ellenõrzése, illetve az általános forgalmi adó visszatérítési kötelezettségeivel kapcsolatos anomáliák terén. Mind a három terület ellenõrzésére külön erõket csoportosítottunk át más hagyományos ellenõrzések terhére.
Végezetül a korrupció ügye. Azt gondolom, ez nem egyszerûen pénzügyi kérdés, és nem egyszerûen kormányzati kérdés, a társadalom egészét érintõ kérdés. A korrupcióval szemben elszánt hadat üzen a kormány jogi eszközökkel, ellenõrzéssel, szankciókkal, világosabb, betarthatóbb jogszabályokkal. Reméljük, a közvélemény, a Ház és képviselõ úr is támogatni fogja ezeket az akciókat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)