DR. AVARKESZI DEZSÕ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az önkormányzati törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat fõvárossal foglalkozó fejezetéhez kívánok hozzászólni.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény csak a fõvárosi önkormányzatokra vonatkozó legfontosabb szabályokat tartalmazta, a fõváros önkormányzati rendszerének részletes szabályozására külön törvény volt hivatott. Ezt a törvényt 1990. november 30-áig kellett volna megalkotni. Mint tudjuk, erre csak jóval késõbb került sor, a fõvárosi törvényt 1991. július 10-én hirdették ki.
Úgy vélem, ennek a törvénynek nem a késedelmes elfogadás volt a legnagyobb hibája. Alkotói nem tudták vagy nem akarták eldönteni, hogy a fõváros vagy a kerületek legyenek-e az erõsek - hogy ki legyen a gazda Budapesten.
A törvény elsõ szakasza - meglepõ módon - a fõváros kétszintû önkormányzatáról beszélt. Meglepõ módon, hiszen az önkormányzati törvény fõvárosi fejezetében szó sincs kétszintû önkormányzatról, szerintem nem véletlenül. A Fõvárosi Önkormányzat nem gyakorol törvényességi felügyeletet a kerületek fölött, nincsenek másodfokú jogosultságai. A fõvárosi, valamint a kerületi önkormányzatok - önkormányzati alapjogaikat tekintve - egyenlõek. Rendeleteik között nem fogalmazott meg hierarchiát a törvény. Legnagyobb sajnálatomra az elõttünk fekvõ törvényjavaslat is kétszintû önkormányzatról szól. Ez véleményem szerint a tervezett nagyfokú centralizáció ellenére is helytelen megfogalmazás, továbbra sincs szó két szintrõl, csupán erõs fõvárosról és gyenge kerületekrõl.
Az 1991-ben elfogadott fõvárosi törvény viszont abból indult ki, hogy a fõvárosi, kerületi önkormányzat önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megilletõ feladat- és hatásköröket, a Fõvárosi Önkormányzat pedig azokat a feladat- és hatásköröket látja el, amelyek a fõváros egészét vagy nagy részét érintik, illetve amelyek a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak.
Ez az elv azonban már magában a fõvárosi törvényben sem érvényesült következetesen. Bizonyos hatásköröket kiemelt: általános rendezési terv, tömegközlekedés, fõútvonalak fenntartása, köztemetõk létesítése, fenntartása; másoknál elegendõ feltétel volt, ha a tevékenység kettõnél több kerületet érintett, például közmûvelõdés, sport; és voltak egészen különös szempontok, például a személynevet viselõ közterületek elnevezése.
A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok érdekvédelmének alapvetõ elveiként meglehetõsen semmitmondó szabályokat fogalmazott meg a törvény. Meghatározta, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatos törvények, illetve bizonyos fõvárosi rendelet elõkészítésébe hogyan kell bevonni az önkormányzatokat. Nem is mûködött a fõvárosban az érdekegyeztetés, illetve csak akkor mûködött, amikor a törvény kötelezõvé tette; az osztott bevételek megosztásakor. Ehhez ugyanis a kerületi képviselõ-testületek többségének egyetértése kellett.
Tisztelt Ház! Ebbõl a kusza jogi helyzetbõl kétféleképpen lehetett volna kilábalni. Az egyik megoldás szerint a Fõvárosi Közgyûlés az erõs kerületek szövetségeként állt volna fel, feladat- és hatásköre csak a fõvárosi és az országos jelentõségû ügyekre terjedt volna ki. A többi ügyben a kerületek, illetve a kerületek szabad társulásai jártak volna el. Meg kell mondanom, az ízlésemnek, elképzeléseimnek ez a változat lett volna rokonszenvesebb.
A másik megoldás szerint a feladat- és hatáskörök jelentõs része a fõvároshoz kerül, az övé minden olyan ügy, amely meghaladja egy kerület határait. A kerületek legfeljebb véleményt mondhatnak egyes fõvárosi döntések elõtt. A törvénytervezet ezt a változatot kívánja megvalósítani. Megszûnik a kerületek teljes jogú képviselete a Fõvárosi Közgyûlésben, a Fõvárosi Önkormányzat ellátja mindazokat a feladat- és hatásköröket, melyek a fõváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. Kijelölheti a közszolgáltatások területét, e létesítmények helyszínét, a hulladéklerakó helyek, a köztemetõk, a piacok területét; a lakásgazdálkodás vonatkozásában a teljes szabályozás és tervezés szintén a fõvárosé. Megszûnik a kerületek egyeztetési joga az osztott bevételek megosztásával kapcsolatban. Itt is - mint minden más kérdésben - marad a véleményezési jog.
Dr. Dornbach Alajos képviselõ úr mondta azt pártja vezérszónokaként - idézem -: "A törvényi szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy ott, ahol nem jön létre megegyezés az érdekelt felek között, a törvény adjon egyértelmû eligazítást, ne jöhessen létre patthelyzet, feloldhatatlan konfliktus ne konzerválódjék." Ezzel természetesen teljes mértékben egyetértek. Úgy vélem azonban, hogy magának a törvénynek kellene ösztönözni a megegyezést az ellenérdekû felek között. Abban sajnos már nem tudok egyetérteni az általam õszintén tisztelt képviselõtársammal, hogy finoman megrója azokat a kerületi vezetõket, akik a kerületi érdekeket kívánják szolgálni az elõbbrevaló fõvárosi érdekek helyett.
Meggyõzõdésem, hogy minden kérdésre vagy legalábbis a kérdések többségére több megoldás van, és lehet olyan megoldást választani, amely jó az adott kerületnek és nem sérül a fõvárosi érdek sem. Ezeket a megoldásokat persze meg kell keresni, és meg kell próbálni megegyezni is.
A túlzott centralizáció korlátozása, a kerületi érdekek érvényesítése céljából valószínûleg több képviselõtársam nyújt be módosító indítványt a törvényjavaslathoz. Ezek érinthetik a fõváros és a kerületek közötti forrásmegosztást, az egyes fõvárosi jogosítványokat, a kerületek egyetértési jogát bizonyos kérdésekben. Az általam eddig elmondottak talán világossá teszik, hogy nem lenne ellenemre az ilyen irányú módosító indítványok elfogadása. Ám ezeknél is fontosabbnak tartom a fõvárosi önkormányzati rendszerbe beépíteni az érdekegyeztetés, érdekérvényesítés intézményesített formáját.
(10.30)
Egy olyan szervezetet, amelyben véleményem szerint a kerületek véleményezési jogánál megfelelõbben lehetne artikulálni és ütköztetni az eltérõ érdekeket.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a javaslat a kerületi önállóság hívei számára valószínûleg túl kevés. Az is lehet, hogy néhány, a fõváros egységét hirdetõ képviselõtársam szerint túl sok. Én úgy gondolom, esély arra, hogy ne csak kerületben vagy fõvárosban gondolkodjunk. Az itt élõ emberek nem csupán a fõvárosban vagy egy kerületben laknak, hanem a fõváros egyik kerületében, számukra nem válik szét a fõvárosi és a kerületi érdek. És ha a politikában szét is válik, mi abban segítsünk, hogy újból egyesüljön.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)