DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a lehetõséget, hogy a szabadon választott magyar parlamentben elsõ ízben szólhatok. Felemelõ ez az érzés. Egy kicsit szomorú is vagyok, és mély sajnálattal tölt el, hogy az önkormányzati törvény vitájában ilyen mértékben távol állnak egymástól az álláspontok, és hogy a vita nem mentes a szenvedélyektõl és az indulatoktól, amelyek a tisztánlátást, a realitást gátolják.
Tisztelt Ház! Azt ugyanis senki nem állította - maga a beterjesztõ Kuncze belügyminiszter úr sem -, hogy ez a törvényjavaslat tökéletes lenne és ne szorulna a késõbbiekben tökéletesítésre. Expozéjában ki is tért arra, hogy a kormányprogram 1995-re is elõrejelez módosításokat, amelyek az addigra minden bizonnyal beterjesztésre kerülõ más, fontos törvényekkel is összhangban születnek majd meg. Gondolok itt az államháztartási vagy az olyan fontos hatásköri törvényre is. (Moraj az ellenzék körében.)
Ellenzéki sorokból sokan és élesen kritizálták a tervezetet, de sajnálatosan kevesen voltak, akik kritikai észrevételeik mellett a tervezet érdemeit is érintették volna; és itt - talán nem haragszik meg - ide idézném Pálfi Dénes képviselõtársunk véleményét mint pozitívumot.
Tisztelt Ház! Az elmúlt négy esztendõ kétségtelenül nagyjában-egészében az önkormányzatok, illetve az önkormányzatiság sikerét hozta Magyarországon. Nem hat talán túlzásnak, hogy egyesek szinte sikerágazatként emlegetik ezt a szférát. Az önkormányzatok, ahogy ezt a vita során többen kifejtették, a közigazgatási rendszer fontos alappillérévé váltak, önállóan, a helyi politika aktív alakítójaként, egyúttal a központi hatalom kiegyensúlyozójaként mûködtek. Aki figyelemmel kísérte gazdálkodásukat, bevételeik gyarapodását, az általuk megindított több ezer beruházást, az joggal állapíthatja meg, hogy sok településünk az önkormányzatok révén többet haladt elõre, mint az azt megelõzõ évtizedben. Különösen igaz ez a kis településekre és a falvakra.
Érthetõ hát, hogy az eredményeket elismerve a törvényt beterjesztõ most csak a mûködést zavaró tényezõk kiiktatására törekszik, építve bizonyos bírósági, alkotmánybírósági döntések, állásfoglalások és nem utolsósorban a tudományos mûhelyek eredményeire.
Több ellenzéki felszólaló csalódását fejezte ki a változások több lépcsõben történõ megvalósítását, illetve a mostani mértékét illetõen. Megítélésem szerint - és ez a frakcióban kialakult általános vélemény is - a változások iránya jó, és az alapvetõen jól mûködõ önkormányzati rendszerben túlzottan nagy, alapvetõ, megrázkódtatásszerû változásokat most nem lenne indokolt eszközölni. Az pedig Murphy óta ismert, hogy mûködésképtelen javaslata mindenkinek van; ezt kár lenne szaporítani.
Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Tudom, az általános vitában nem szokás, én mégis leszûkíteném a mondandómat egy területre, a középszint kérdéskörére. A tudományos vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy hatékony középszint nélkül a döntések jelentõs része indokolatlanul a központi szintre tolódik fel, és számos, indokolatlan többletköltséget eredményez. Megítélésem szerint az 1990-es törvénynek a középszint szabályozása volt a leggyengébben sikerült része. És meg kell mondani õszintén - és itt visszautalnék Torgyán képviselõ úr felhívására -, hogy bizony a középszint kérdésében történt a legkevesebb elõrelépés megítélésem szerint ebben a törvényjavaslatban is - ami a kritikát illeti.
A rendszerváltás idején zajlott politikai vitákban kevés kérdésben volt olyan mértékû egyetértés, mint a régi, úgynevezett osztogató megye trónfosztásában. Sok politikai elõítélet - és meg kell vallani, ez az MSZP részérõl is igaz -, miszerint a megye a kommunizmus végvára egyfelõl, vagy a fõispáni rendszernek a visszacsempészése másfelõl, eredményezett egy mai napra gyenge, másodlagos legitimációjú megyei önkormányzatot. Errõl részletesebben Kalmár Péter képviselõtársam szólt.
A településiekkel azonos jogállású, sõt azoknak bizonyos fokig kiszolgáltatott megyei közgyûlés szerepe ma kis túlzással az intézményfenntartásra korlátozódik. Ráadásul a ma hatályos jogi gyakorlat szerint a települések bármikor önként átvállalhatnak, illetõleg átadhatnak feladatokat, amelyek ellátásáról mint nem kötelezõrõl lemondanak. Ez utóbbi esetben a megye köteles a feladatot átvenni. Ez nemcsak pénzügyileg hozhatja lehetetlen helyzetbe a megyei közgyûlést, de a feladatot ellátó intézmény életében is komoly megrázkódtatásokat okozhat.
Csak jellemzõként mondom el, hogy a Nógrád megyei közgyûlésnek mind ez idáig az elmúlt évek során csak komoly pénzügyi nehézségekkel és szakmai perspektívagondokkal küzdõ intézményeket adtak át a városok. És van itt még valami, tisztelt Ház! A települések által átvett és mûködtetett intézmények elsõsorban a helyi igények kielégítésére törekszenek, és nem feltétlenül vesznek figyelembe térségi érdekeket.
(11.10)
Indokolt hát, sõt egyes intézményeknél elengedhetetlen, hogy a megyei önkormányzathoz kerüljenek, illetve hogy ott egyben maradjanak. Hogy másra ne utaljak, a megyei kórházra példának okáért, amelynek ma a fõ gondja abban áll, hogy a tulajdonos, a pénzügyi és szakmai jogosítványok mind más helyre vannak telepítve - most ezt nem részletezném.
Javaslatom szerint a jövõben alapelvként kellene kimondani, hogy a térségi felvevõ körû, vagy a megye egészére szolgáltató középfokú, avagy speciális feladatokat ellátó intézmény közvetlenül a legitimen választott megyei közgyûlés irányítása alá tartozzon. Mert egyébként például hogyan lásson el koordinációt a megyei közgyûlés a középfokú beiskolázás tekintetében? Meg kell mondani, hogy ma ugyanis, tisztelt Ház, források és intézmények híján a megyei közgyûlés többek közt ezt a feladatot sem képes ellátni. És tessenek csak körülnézni az országban, hogy milyen állapotok, milyen kaotikus viszonyok dúlnak például ma a középfokú intézményhálózat tekintetében, amikor is elemi feltételek híján indítanak települések különbözõ úgynevezett középiskolákat. E tekintetben a törvényjavaslat fontos elõrelépést jelent, amennyiben a 70. § (1) bekezdése a megyei önkormányzat kötelezõ feladataként szabja a középiskolai, a szakiskolai és a kollégiumi ellátást.
Ugyancsak pozitív vonása a tervezetnek, hogy a székhely szerinti település körzeti közszolgáltatását biztosító intézmény átvételéhez a megyei önkormányzat egyetértése szükséges - ezt a 69. § (2) bekezdése tartalmazza -, illetve az átadás a település kérésére csak akkor kötelezõ, ha a megelõzõ négy év átlagában a településen lakóhellyel rendelkezõ lakosok közül került ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevõk többsége - ezt a 69. § (3) bekezdése tartalmazza. E tekintetben fontos garanciális szabály az is, amely az intézmények biztonságát szolgálja, hogy tudniillik az átvétel minimálisan három évre szól, bár én személy szerint a magam részérõl a szándék komolyságának biztosítékául javasolnám ezt az idõt nyolc évre felemelni.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat megtartja a hatályos törvény azon elvét, miszerint a megyei önkormányzat - mint területi önkormányzat - köteles ellátni azokat a törvényben elõírt feladatokat, amelyek megoldására települési önkormányzat nem kötelezhetõ - ezt a 69. § (1) bekezdése írja. Ezt az alapelvet azonban érdemes lenne következetesen végigvinni a megyei önkormányzat mint középszint, valamint az állam központi intézményei viszonyában is, nevezetesen úgy, hogy megyei szinten kell megoldani mindent, amiben a döntéshez szükséges eszközök, információk és tudás ott áll rendelkezésre, és az állam központi szerveinek a területi kérdésekben decentralizálnia kellene döntéseit és vissza kellene vonulnia.
Költõi a kérdés ugyanis, hogy vajon központi szinten mennyivel lehet alaposabban és igazságosabban megítélni, rangsorolni egy-egy konkrét település fejlesztési igényét vagy forrásigényét, mint a legitim, választott megyei közgyûlés szintjén; vagy hogy önmagában mitõl lenne jobb és legitimebb a parlamenti szintû forráselosztás, újraelosztás, mint a megyei. Itt utalnék vissza Szabad György professzor elõadására, amiben azt világította meg, hogy itt bizony a központ és a helyi felelõsségmegosztás szküllái és kharübdiszai között kell lavíroznia a jogalkotónak.
Itt jutottam el, tisztelt Ház, a mondanivalóm végére: a területfejlesztés, a regionális kérdések ügye ismét csak érintõlegesen szerepel a megye feladatai között. A 70. § 1/c bekezdése célmeghatározásról, összehangolásról, információs rendszer kialakításáról szól, miközben a (2) bekezdés a területfejlesztési feladatok érdemi megoldását a késõbb meghozandó területfejlesztési törvény által meghatározott, majdan '95 júniusáig megalakuló megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe utalja.
Égetõen szükséges tehát a továbbfejlesztés, égetõen szükséges a területfejlesztési törvény és a fenti intézmény mihamarabbi létrehozása, és ebben a megyei közgyûlésnek mint középszint szerepének a tisztázása minden elõítélettõl és korábbi sérelemtõl mentesen; annál is inkább, hiszen ma Magyarországon belül legalább három, nagyon eltérõ fejlettségû régió, térség különböztethetõ meg, és ma a társadalmi helyzetkülönbségek legfontosabb tényezõjévé vált, hogy ki milyen lakóhelyre születik. Ezt nemcsak egy leszakadófélben lévõ Nógrád megye képviselõjeként mondom el, hanem azért is, hogy tekintetünket egy kicsit most Európára vessük. Hadd idézzem ide az Európai Régió Chartának az irányelveit, miszerint a középszintnek mely területeken szán fokozott szerepet ez a charta. Három nagy területen: egyrészt a helyi gazdaság fejlesztése területén, másrészt a szociális és egészségügyi, kulturális területeken és nem utolsósorban a területfejlesztés és környezetvédelem terén.
Az Európához való csatlakozás jegyében és az önkormányzati törvény továbbfejlesztése kapcsán is tehát jócskán van még feladatunk, nem áll meg ez a munka, ha célnak tekintjük a kormányprogram azon kívánalmát, hogy tudniillik "a középszintû igazgatás elsõdlegesen a megyékre mint területi önkormányzatokra épüljön."
Köszönöm a szíves figyelmüket, türelmüket, és kérem, hogy szavazataikkal támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)