BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elõször szólok én is a Magyar Köztársaság parlamentjében. Abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy kilenc és fél éve állok egy városnak nem az élén, hanem a szolgájaként a köz szolgálatában. Ismerem a tanácsi idõszak minden gondját, részt vettem az önkormányzati törvény módosításának elõkészítésében, és részt vettem az önkormányzati törvény módosításában is, hiszen megítélésem szerint az 1990-ben megszületett európai szintû törvény több helyen módosításra szorul.
Többen végigküzdöttük - itt jelen lévõ társaimmal együtt - az önkormányzati törvény minden lényeges kérdését, és szakmai alapon, nemzetközi konferenciákon, kormányhatározattal eljutottunk addig, amíg a mai kormány egyik minisztere azt nem mondta, hogy ezt követõen nem szakmai vita zajlik az önkormányzati törvényrõl, hanem a beadott kormányprogramot kell végigvinni. Ez számomra óriási csalódást jelentett, mint ahogy óriási csalódást jelent az is, hogy az önkormányzati törvénynek valóban ez a félcsomag-jellege került benyújtásra. Csalódás, mert azoknak a polgármestereknek, azoknak a képviselõknek, akik ma vállalkoznak e tisztség betöltésére a megyei, a települési önkormányzatban, fogalmuk sincs, hogy mire vállalkoznak, hanem majd 1995-ben megtudják, mi a feladat- és hatáskör, mind a pénzügyi keretek, mind a szubszidiaritás és minden vonatkozásában, ami itt elhangzott professzor úr és az elõttem szóló elõadásában is.
Számomra kicsit meglepõ az, milyen hatalmas erõfeszítés volt szükséges ahhoz, hogy a kormánykoalíció - véleményem szerint merõben ellentétes - önkormányzati programjából hogyan sikerült egy olyan programot csinálni, amely végül is a kormány programjává vált. Ezt követõen újabb meglepetés ért, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének több programja teljes egészében hiányzik a szabaddemokrata miniszter úr és államtitkár úr által elõterjesztett törvénytervezetbõl. Még most is fülemben csengenek azok a szavak, amelyek szabad önkormányzatokról beszélnek, a demokrácia pilléreirõl - ma is elhangzott ez a kifejezés. "Önálló hatalmi ág" - ezt dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter említette az önkormányzatokról. Korábban szó volt arról, hogy az önkormányzatok a végrehajtó hatalom részei, de a Szocialista Párt minisztere felcsillantotta elõttünk azt, amire régóta vágytunk, hogy az önkormányzatok önálló hatalmi ágként jelenhessenek meg. Ez ellen persze sokat vétettünk, amikor szövetségeink, a hét országos szövetség nem egymás érdekeit figyelembe véve, hanem sokszor ellentmondásosan viselkedett, és ezzel a mindenkori kormány élhetett.
Sikerágazat - hangzott el nemrégiben, ma is és korábban is. Mindenesetre ez a törvénycsomag az elõzetesen ráfordított munka alapján csalódás számomra.
Korábban, amikor Boross belügyminiszter úr, majd Kónya Imre belügyminiszter úr - képviselõtársaim - és dr. Verebély Imre professzor úr képviselték az önkormányzati törvény korszerûsítését, akkor is mindig küzdöttem az állami centralizáció ellen, ezért néha kaptam is dorgálást. Ma úgy látom, nem állami centralizáció van, bár a megye kifejezetten állami feladatokat kap, és ilyen önkormányzati örv alá bújtatott centralizáció itt is megfigyelhetõ. Kifejezetten is ki kell, hogy mondjam: politikai centralizáció zajlik az önkormányzati törvény módosító csomagjaiban.
Két kérdéskörrel szeretnék külön foglalkozni és egy harmadikkal, kifejezetten azért, mert a középszint ismét szóba került. A megye és a megyei jogú város viszonya csak érintõleg van említve a kormányprogramban oly módon, hogy a kormány a megyei jogú város hatáskörét majd a megye hatáskörének rendezése után fogja rendezni, másrészt pedig egymásnak ellentmondó - a most benyújtott csomagokban is - a megyei jogú város és a megye viszonya.
Engedjék meg, hogy én is hadd idézzek a Magyar Köztársaság parlamentje által ratifikált - egy pontban eltérõ, de a mostani törvényjavaslatban talán ez is helyére kerül; a közvetlenül választott megyei testületre gondolok - Önkormányzatok Európai Chartájából, és nem térek ki azokra a kérdésekre, amelyekrõl professzor úr, illetve az elõttem szóló a szubszidiaritásnál, annak hiányánál, a hatáskör tisztázatlanságánál szólt. Én a helyi szervek pénzügyi forrásairól kívánnék elsõ gondolatként beszélni, ez pedig azt mondja, hogy a helyi hatóságok pénzügyi forrásai nagyságának alkotmányban vagy a jogszabályban meghatározott feladataik mértékével kell arányban állnia. Ez sem a törvénytervezetben, sem az alkotmány tervezett módosításában nem jelentkezik garanciaként. Én most nem a költségvetési vita vagy a pótköltségvetés elé akarok menni, hanem azt kívánom, hogy az egységes önkormányzati törvénycsomag az önkormányzatok gazdálkodási alapjait garanciálisan jelenítse meg.
Azon pénzügyi rendszereknek, amelyek alapján a helyi hatóságok pénzügyi forrásai rendelkezésre állnak, rugalmasnak kell lenniük, lehetõvé téve - amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges - a feladatok megvalósításának, költségeinek változásával való lépéstartást. Nagyon sajnálom, hogy sem a pénzügyminiszter úr, sem a kultuszminiszter úr nincsen jelen, és csodálkozom Szöllõsi Istvánné képviselõtársam nyugalmán akkor, amikor csak a közalkalmazotti törvény és annak változtatásai a helyi önkormányzatokra mintegy 40-60 milliárd forint közötti kötelezettséget rónak, és ezek megoldása - Békesi László pénzügyminiszter úrhoz írt levelem alapján - várhatóan ugyanolyan arányban a helyi önkormányzatokra vár, mint amilyen arányban ez tavaly a törvények által meghatározottá vált.
(11.50)
Azaz: az Országgyûlés és a kormány feladatokat ad a helyi önkormányzatoknak, és ehhez nem biztosítja az arányos, sõt az ellátható pénzügyi fedezetet sem. Kiváncsi leszek majd ennek a megvalósíthatóságára. A megvalósíthatóságot én abban látom, hogy mûködésképtelenség helyett az önkormányzatok értéken alul fogják vagyontárgyaikat eladni, vagy olyan hiteleket vesznek fel, amelyeknek visszafizetésére még az unokáink is emlékezni fognak.
Sérül tehát itt is az az Európai Charta, amelyet a Magyar Köztársaság parlamentje ratifikált.
Szeretném idézni azt is, hogy a források önkormányzatokra esõ része felosztásának módjáról megfelelõ formában ki kell kérni a helyi igazgatási szervek véleményét. Ez ideig olyan válaszokat kaptunk, hogy a nagyvárosok, azok a városok, amelyek nagy intézményhálózattal rendelkeznek, forduljanak az önhibájukból hátrányos helyzetbe került önkormányzatokhoz hasonlóan a megfelelõ tárcához. Ezt én komolytalan válasznak tartom.
Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy nemcsak itt, a közoktatás területén nem felelnek meg azok a garanciák, amelyeknek be kell épülni az önkormányzati törvénybe és hosszú távra kell biztosítani az önkormányzati gazdálkodást nemcsak a közoktatás, hanem a szociális és az egészségügy területén is. Ezt minden minisztérium és minden képviselõtársam tudja.
Javaslom ezért, hogy a fél csomagban mindenképp átdolgozásra kerüljön, és garanciális lehetõségeket kapjanak az önkormányzatok a gazdálkodásukhoz. Ellenkezõ esetben sorra mondanak csõdöt a most szabadon, de a hatáskör és a gazdálkodás feltételeinek hiányában sorra csõdöt jelentõ önkormányzatok, lehetséges ez.
Javaslom azt is, hogy az önkormányzati törvény, az Országgyûlés által külön törvényben átengedett központi adók, a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része és egyéb megosztott adók esetében a kormányprogramban megfogalmazottakon túl már most tegyen hitet amellett, hogy hosszú távra biztosítja a közel 50 százalékát a településeken begyûjtött személyi jövedelemadónak, és ezt indokolt törvényben rögzíteni. Ugyanígy törvényben rögzíteni kell, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának stabilitását, kiszámíthatóságát, tervezhetõségét megcélzó javaslatokat a társadalmilag kiemelt célokra, amelyekre céltámogatás igényelhetõ, az önkormányzati ciklus egészére határozza meg a törvény, mint ahogy egy törvénytervezetben errõl szó is van.
A hatályos törvénytervezet, szövegtervezet szerint új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyûlés egyidejûleg biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet. Ezen szabályozás természetesen logikus, de számunkra az is logikusnak tûnik, hogy az új államigazgatási feladat megállapításával egyidejûleg is biztosítani kellene az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet.
Fontos lenne rögzíteni azt is, hogy új önkormányzati, illetve államigazgatási feladat ellátása esetén, ha az Országgyûlés nem biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet, akkor ennek hiányában az önkormányzat nem kötelezhetõ a feladat ellátására.
Ezt a részt az elsõ rész, tehát az Európai Chartával való összevetés érdekében azért említettem meg, hogy most, még a választások elõtt mind az alkotmányban és mind az önkormányzati teljes csomag tervezetében biztosítani kell az önkormányzatok gazdálkodásához szükséges feltételeket.
A másik rész, amivel foglalkozni kívánok, amelyrõl az elõbb a szubszidiaritásnál szó esett, hogy a helyi hatóságok jogszabályi keretek között teljes körû diszkrecionális jogosítványokkal rendelkeznek minden olyan ügyben, amely hatáskörükbe tartozik, továbbá általában a közfeladatokat lehetõleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítaniuk. A feladatok más igazgatási szervekre történõ átruházása a feladat természetétõl, jellegétõl, hatékonysági és gazdaságossági követelményeitõl függ. Ellentétben tehát azzal, amit Rozgonyi József képviselõtársam említett, nem javaslom azt, hogy városok kiüresedjenek feladatuktól, városok elveszítsék iskoláikat, középiskoláikat, közgyûjteményeiket, elveszítsenek olyan feladatokat, amelyeket ott helyben kell ellátni annak a közösségnek, amely ennek a finanszírozására is képes. És nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy egy másik, egy megyei és hierarchikussá váló önkormányzatnál finanszírozzuk azt, amit helyben nem lehet elvégezni. Ez ellentétes a szubszidiaritás elvével, azaz gazdasági eszközökkel kényszeríti rá a helyi önkormányzatot arra, hogy lemondjon olyan feladatról, amelyet a lakossághoz legközelebb álló módon kell elvégezni.
Arról is megfeledkezett képviselõtársam, és többen, hogy a megyei jogú városok szintén ellátnak saját területükön általában területi feladatokat. Ma ez az arány, hogy az oktatásról, és Rozgonyi képviselõtársam által elmondottakkal ellentétben adatokat idézzek, körülbelül 70 a 30 százalékhoz aránylik a középfokú oktatás területén, és ezeket a megyei jogú városok és a nagyvárosok, középvárosok végezték, irtózatos erõfeszítéssel.
Feltétlenül fontosnak tartom tehát, hogy a települési önkormányzatok olyan körülmények közé kerüljenek, hogy feladataikat el tudják látni, és ne mesterségesen idézzünk elõ egy korábbi idõszakra emlékeztetõ centralizáló törekvést, hogy majd a megyei tanács, a mindenható központ ezeket a feladatokat elvégzi, és arra hivatkozzunk, hogy azért nem végzi el a helyi közösség ezt a feladatot, mert nincs hozzá megfelelõ forrása.
Szeretnék szólni arról is, hogy a szakmai viták során, és most a parlamenti elõterjesztésben, annak indoklásában és szóbeli kiegészítésében sem esett szó, még csak a választói körzetek meghatározásánál sem arról a régi ideáról, elképzelésrõl, amelyet Bibó István fogalmazott meg, amely a településközösség, a városmegye, vagy egy nagyváros, vagy középváros, vagy akár egy településközösség köré fonható.
Mi részletesen leírtunk egy új, megyét nem kizáró olyan új közigazgatási térszerkezetet, amelyet az elõterjesztés meg sem említ, sõt ez a fél csomag olyan mértékig bemerevíti, hogy tíz évre ennek a megvalósításáról szó sem lehet, még akkor sem, ha a következõ év önkormányzati csomagtervében az önkormányzati társulásoknál lehetõség nyílik különbözõ kommunális társulatok vagy közös feladatok elvégzésére. Mi sokkal többrõl beszéltünk. Egy alulról építkezõ, egy organikusan egymáshoz kapcsolódó, egymással szimbiózisban élõ településközösségrõl, amikor nem megyehatárok, szentistváninak mondott megyehatárok választanak el egymástól közösségeket, mint Tatabányát Tatabánya-külsõtõl, Szárligetet, amely néhány kilométerre van, vagy sorolhatnám azokat a példákat, ahol ma már át kell lépni a megyehatárokon. Senki nem gondolhatja komolyan, és a minisztériumok leveleibõl örömmel veszem a térségi gondolkodásnak a térnyerését, fõleg a gazdálkodás, a gazdaság fejlesztése, a környezetgazdálkodás, környezetvédelem, de az idegenforgalom terén is, hogy megyehatárokra koncentrálhatóak ezek a feladatok.
(12.00)
A térségi önkormányzatoknak és térségi regionális önkormányzatoknak szükséges legalább a lehetõséget megadni, hogy ezek elindulhassanak, és nem a megyei közgyûlés jóindulatától függõvé tenni azt, hogy ilyen közösségek társulási formában létrejöhetnek vagy sem.
Szeretnék szólni arról, hogy számomra azért is csalódás ez a beterjesztésre került fél csomag, és csalódás lesz mindenki számára, aki vállalkozik közfeladatok teljesítésére, mert nem tudja, nem tudhatja elõre, hogy mire vállalkozik. Véleményem szerint az önkormányzatiságtól - amire 1990-ben az összes eklektikájával és hibájával együtt olyan büszkék voltunk, és ez alapján dolgoztunk - most egy nagy lépést tesz a helyhatóságok irányába, és innen már csak egy lépés, hogy ismét címzettjei és végrehajtói legyenek az önkormányzatok azoknak a feladatoknak, amelyeket központilag meghatároznak.
Az a javaslatom professzor úrhoz - a szubszidiaritás elvérõl elõttem szólóval megegyezõen -, hogy át kell gondolnia felelõsen a magyar parlamentnek, és a kormányprogram ígéretének megfelelõen hatásvizsgálatot kell elõzetesen végezni, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak a magyar társadalomra milyen hatása lesz; nemcsak a politikai életre, hiszen ez a szándék kitapintható és érezhetõ, hanem a társadalomra is. És meg kell akadályozni, hogy az állandó Európára való hivatkozással visszalépjünk helyhatósági irányba, vagy ne adj isten, nem akarom kimondani, de hogy a címzett feladatok ellátása legyen egy-egy önkormányzatnak a feladata. Teremtsünk olyan helyi, települési önkormányzatokat, amelyek minél nagyobb mértékben képesek a saját közösségeik által meghatározott feladatok elvégzésére és annak ellenõrzésére!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)