DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Úgy hiszem, gondolatokban gazdag vitanap ez a ma délelõtt, amelyben a szokásos parlamenti vita összes jellegzetessége tetten érhetõ. Ezen a mai vitanapon nagy hangsúllyal jelennek meg olyan érdekek, amelyek kapcsolódnak kinek-kinek a státuszához, és ez természetes. Van, aki a megye érdekében szól, van, aki a megyei jogú város érdekében, van, aki polgármesteri minõségben vagy érdekben érvel. Jegyzõ nem teheti meg ugyanezt, mivel nem lehet tagja a parlamentnek. És némi szakszervezeti árnyalatokat is volt alkalmunk érzékelni a mai vitanapon.
Én úgy hiszem, hogy ha mindnyájunkat megnyugtathat ma reggel, hogy elménket nem fogja a kábítószer-fogyasztás mégsem elhomályosítani, akkor ezt reprezentálandó hadd utaljak Tóth Pál szocialista képviselõtársam elsõ hozzászólóként elmondott mondataira, amelyekben dicsérte a kisebbségi törvényt. Dicsérõ jelzõként állapította meg, hogy ez azért is lehetett olyan- amilyen, mert legalább kétéves alapos elõkészítõ munka, sok száz vitanap, nemzetközi és hazai egyeztetések elõzték meg, és végül is megfelelt azoknak a normáknak, amelyeket joggal állítunk magunk elé. De megfelel azoknak a normáknak is, amelyek nemzetközi szinten annak minõsülnek.
Engedjék meg nekem - pont emiatt -, hogy az önkormányzati törvénytervezet elõzményeirõl szóljak. Azért az elõzményeirõl, mert én legalább hadd hangsúlyozzam, belügyminiszterségem idején indult az önkormányzati törvény módosítása. És szabad legyen azt is megkockáztatnom, hogy irányításom alatt folyt ez a munka. '92 elején, '91 végén kezdõdött mindez, amikor felismerhetõvé váltak a korábbi önkormányzati törvény gyakorlati, praktikai és felfogásbeli hibái.
Nem volt nehéz megállapítani, hogy a '90-ben beterjesztett eredeti törvényjavaslat jobb volt, mint amit a sokféle módosító javaslat és kényszerû egyeztetés folytán a parlament elfogadott.
Az eredeti elõterjesztés nagyon sok elemének a visszaépítése vált kényszerûvé, szükségszerûvé, és tulajdonképpen ezen túlmenõen eme kétesztendõs vita, számtalan fórum. Hadd utaljak arra, hogy személyemben körülbelül 25 elõadást tarthattam a Közigazgatási Kamarától kezdve az önkormányzati érdekszövetségek különbözõ összejövetelein önkormányzatokkal, önkormányzati csoportokkal, nemzetközi szimpoziont is szerveztünk ebben az ügyben. '93 végére elkészült egy önkormányzati módosító tervezet, mintegy 90 százalékos készültségi fokban.
Ezek után azt kell mondanom, köszöntöm azokat a gondolatokat, amelyek az új törvényjavaslatban megjelentek, és megfelelnek azon egyeztetési mechanizmusok eredményeinek, amelyeket az elmúlt két vagy három esztendõben oly fontosnak tartottunk. Nagyon lehangoltan utalok arra a nagyszámú módosításra, egyszerûsítésre, tisztázatlan fogalmazásra, amivel az elmúlt év végére elkészült tervezetet a jelenlegi elõterjesztésben elrontották. Mert elrontották, tisztelt Ház, és ez nagy baj, és emögött még politikai érveket vagy érdekeket sem lehet felfedezni. Fel lehet fedezni nagyvonalúságot, némi erõszakot, fel lehet fedezni bizonyos korábbi ígéretekhez való kötõdést, bár ez nem 100 százalékos.
Magam is elolvastam a '90-es vitában elhangzott hozzászólásokat. Azt hiszem, az itt idézetteknél is sokkal jobb gyûjteményt lehetne abból összeállítani annak bizonyításául, hogy valóban nem konzekvens lény gyakran a politikai személy.
Volt egy nagyon fontos kérdés, amiben mindenkivel, mindenki számottevõvel tárgyaltunk, beleértve a jelenleg kormányzó pártok akkor e kérdéssel foglalkozó képviselõit, mert meglepõdve látom, most mások foglalkoznak ugyanezekkel a kérdésekkel pártokon belül is. Volt egy megállapodás, ahol nekem személy szerint gondom inkább a saját pártháttérrel volt, de nem kétséges, hogy ott sikerült volna ezt elérni, miszerint benyújtani ezt a törvénytervezetet illendõen már az új parlamentben kell, és nem lehet '94 elején vagy '93 végén.
Ehhez kapcsolódott a másik követelmény, hogy el kell halasztani az önkormányzati választásokat '95 tavaszára, március körüli idõre; El kell halasztani, mert könnyen kiszámítható, hogy az országgyûlési választások és az azt követõ idõk nem alkalmasak arra, hogy egy parlamenti vita, egy sokrétû parlamenti vita eredményeként valóban megszülessen az a törvénytervezet, amely megfelel normáknak, amely szerkesztésileg kellõen cizellált, amelynek rangja van, amely mindenhol bemutatható, és amellett tartalmazza azokat az empíriákat, amelyeket az elmúlt esztendõk alatt felhalmoztunk és felhalmazhattunk. Hisz úgy vélem, belügyminisztériumi államtitkár úr igazol most már engem, a Belügyminisztérium vezetõi munkájának valójában 70 százaléka, a híresztelés ellenére, amely inkább a rendõri munkát ismeri, valójában a közigazgatási önkormányzati rendszer és ezt követõ kérdéskörben telik el.
Természetes volt az is ilyen idõpontok kijelölésénél, hogy fél törvényt nem lehet elõterjeszteni. Tisztelt Ház! Fél törvényt nem lehet elõterjeszteni! Legalábbis a hozzáértõk számára mosolyognivaló érvekkel. Nem lehet. Nem lehet fél törvényt azon a címen elõterjeszteni, hogy majd egy hatásköri törvény pótolja, ami ebben a törvényben nincs benne.
(12.20)
A hatásköri törvény a '90-es esztendõ kényszerszüleménye. Mert nem lehetett akkor mást tenni! Mert egy hatalmas joganyagon kellett átvezetni a módosításokat, és ezt a nagy joganyagot egyenként módosításra elõterjeszteni, nyilván akkor megoldhatatlan feladatot jelentett volna. De miért téma most? Csak az idõzavar lehet és a túlzott igyekvés az oka, hogy most valami késõbbi törvényre történõ utalással itt hézagos, nem teljes, félreértésekre okot adó, funkciókat nem tisztázó törvényalkotással kell nekünk foglalkozni.
Úgyszintén - én úgy hiszem - komolyan nem vethetõ fel az államháztartási törvényre való utalás. Én nem tudom, mi a kormány szándéka, hogy a nagy rendszerek reformját '95 közepére vagy nem tudom, mikorra végre akarja-é hajtani avagy nem; nem fogja, gondolom én - bár egy rossz törvényjavaslatot minden esetben be lehet nyújtani. De az államháztartási törvényre való utalás és attól függõvé téve egy-két mozzanatot, hadd mondjam a realitásokat, tisztelt Ház, nagyon hosszú ideig - és itt lehet, hogy ellenzéki oldalon sem pontosan azonosak a vélemények -, nagyon hosszú ideig bizonyos költségvetési ellátottságú mozzanatokat a költségvetési törvényben kell szabályozni. Majd, amikor eljön az az idõ, amikor bizonyos infrastrukturális egyensúly alakul ki az országban, amikor a költségvetési bevételek bizonyos stabilitást mutatnak; tehát amikor eljön az az idõ, hogy osztani lehet hosszabb idõre, elvek alapján és törvényben rögzítetten - ez akkor lehet téma. Úgy hiszem, kellõ komolysággal ma még nem. És mivel nem, ezért a hivatkozás teljesen irreális; nem kellett volna ezt beszúrni ott, a sorok közé - és az alkotmányt meg pláne!
Igaz, elhangzott az a riasztó mondat, hogy egy esztendõ alatt majd születik egy új alkotmány. Hát elvileg elhatározás kérdése; hölgyeim és uraim, két hónap alatt is lehet egy új alkotmányt összehozni, megszövegezni! De egy alkotmányt egy esztendõ alatt létrehozni nem lehet! Ezt mindenki tudja, aki tisztában van azzal, hogy elõször gazdasági, szociológiai, sok minden más elemzés - jövõelemzés - kell ahhoz, hogy az alkotmányt meghatározó fõbb tételekben tisztán lássunk, és csak azt követheti az alkotmány szövegezése.
Ha erre gondolok, akkor úgy hiszem, nem lesz alkotmányunk a jövõ év végén. És a hozzáértõk, a tudomány jelentõs része lesz olyan lelkiismeretes, hogy ezt politikai elfogultságtól mentesen, nagy hangsúllyal közzé is teszi, hogy ennyi idõ alatt nem születhet meg egy alkotmány.
Nos, ennyi idõ alatt, ha valamit meg akarunk szülni nagyon rövid idõ alatt, akkor születik olyan törvénytervezet, mint amilyen most született. Így született ez a bizonyos sokat emlegetett fél törvény, amelyik egyszerûen minden kényelmetlen, egyeztetést kívánó - gondoljuk el: megyék és megyei jogú városok; mennyi polémiát igényel, mennyi egyeztetést igényel, mennyi szempontot kell figyelembe venni..! Nos, ki lehet hagyni mindezeket a törvénybõl, és akkor megszületik egy torzó. Megszületik egy torzó, olyan érdekbõl, hogy ez év végén mindenképpen történjenek meg az önkormányzati választások. Úgy hiszem, akkor nekünk be kellett volna nyújtani ezt a törvényt mégis '93 végén. De az a gyanúm, hogy e polémiát elölrõl kezdenénk; kétharmados igénnyel nem nyújthattuk volna be. Önök kétségkívül megtehetik, meg is szavazhatják, hisz hallottam én olyan hozzászólást, amikor valaki elmondta eltérõ nézeteit a kormányzati oldalon a törvényjavaslattal kapcsolatban, majd a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot.
Ilyen körülmények között tehát nagy hiba a választási idõponthoz való ragaszkodás, illetve nagy hiba a törvény minden áron való meghozása. Valamin változtatni kellene!
Minden ország életében és minden parlament életében vannak alaptörvények, hölgyeim és uraim, olyan alaptörvények, amelyekre a parlament gondosan nagyon sok idõt fordít. Ilyen a választójogi törvény például. Választójogi törvény sokféle van, mindegyiket vitatják, de egy választójogi szisztéma megváltoztatása az sok esztendõ! Nem így, kapásból, két hónap alatt! Elképesztõ! És én féltem a Magyar Országgyûlés jogalkotási rangját, hogy egy szisztémaváltozást ennyi idõ alatt megkísérel tetõ alá hozni a kormányzat. Úgy hiszem, a kormányzat nem eléggé tájékozódott, hogy milyen normák, milyen kezelési normák övezik egy választójogi rendszer reformját; mert ha igen, akkor nem kockáztatta volna meg, hogy ilyen rövid idõ alatt egy alapvetõ változást hozzon létre, mint a választójogi rendszer, módszer változtatása, ami mindig dimenzióváltozásokat is okoz - nemcsak a szavazatok számában, hanem a szavazatok hatásában is! És az önkormányzati törvény kapcsolódik ehhez a különös, nagyon sajátos érvekkel magyarázott, de meg nem magyarázható választójogi törvényhez is, amivel persze részletesen nem akarok foglalkozni.
A gyorsaság, hölgyeim és uraim, alaptörvények esetén nem szokás egy jogállamban, hadd hangsúlyozzam. Legalább ezt, kérem, vegyék figyelembe!
Ami a részelemeket illeti: küszködtünk nagyon régóta azzal a problémával, hogy a régi önkormányzati törvény minden jogot a testületnek adott. A polgármester valójában testületi felhatalmazástól függõen kapott jogot vagy nem. Nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ez a polgármester individuális értékeit nem engedi érvényesülni, illetõleg attól függõen, hogy a testület baráti hajlamával felruházza vagy nem ruházza fel.
Ezt a modellt egyetértésben, ismét azt kell mondanom, az önök képviselõinek egyetértésével is, rossznak tartottuk. Ha rossznak tartottuk, változtatni kell rajta! Hisz ezen a helyzeten az enyhített, hogy nagyobb településeken a testület választotta a polgármestert, tételezzük fel, hogy saját ízlésvilágának és irányultságának, többségi akaratának megfelelõen. És most minek vagyunk tanúi? A közvetlen polgármester-választás, egyébként üdvözlendõ, tételének! Csakhogy ha valaki egy organizációt mozgásban is el tud képzelni, joggal gondolhat arra, ha vajon egy más mûfajú polgármester és más mûfajú testület jön össze, és a polgármester jogosítványai változatlanul a testületi felhatalmazástól függnek - vajon milyen helyzet alakul ki abban az önkormányzatban? Vajon az az önkormányzat milyen polémiáknak és nézeteltéréseknek néz elébe? Vajon megnyugtató rendezés-e eme nagyon fontos területen, az önkormányzatiság világában, hogy egy ilyen kérdést nyitva hagyjunk? Ezért kellett volna a törvényben, ahol volt a tervezetben eredetileg, a polgármester jogosítványait meghatározni, törvényi erõvel. És ezt, még egyszer hangsúlyozom, külön alátámasztja, hogy közvetlen választott, erõsen legitim polgármester van. Vajon a jogalkotó miért mulasztja el jogait ennek megfelelõen rögzíteni? Ugye, a bizonyos visszaküldési jog gyengeségére, azt hiszem, e helyt nem kell utalni.
A másik kérdés, ami nagyon lényeges, a jegyzõ személye. A korábbi modell úgy mûködött, hogy a polgármester nem kapott törvényi erõsítéssel jogot, és jogai a hivatalvezetés irányába fordultak. Úgy szólt a korábbi, most hatályos törvény, hogy a hivatalt a polgármester a jegyzõ útján irányítja. A jelenlegi tervezetben is felfedezhetõk ilyen abszolút nem tisztázott kategóriák, hisz ebbõl senki nem tudta valójában, de az erõviszonyok eldöntötték, hogy mégiscsak a polgármester az, aki a jegyzõi hivatal és minden fölött regnál.
(12.30)
Nem kap semmiféle olyan jogosítványt, ami indokolttá teszi közvetlen választását, és kap olyan jogosítványokat - zûrzavarosan és tisztázatlanul ilyen egyetértõt, ilyen nem tisztázottan a hivatali apparátus személyi ügyeibe beleszólót, határok nélkülit. Magyarul: ez a szabályozás nem teszi lehetõvé, hogy a jegyzõ be tudja tölteni azt a funkcióját, amelyet a magyar közigazgatás tekintélye és egysége érdekében be kell hogy töltsön.
Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt héten Lõrincz akadémikus professzor elõadást tartott a Tudományos Akadémián - pont a közigazgatásról. Végtelenül sajnálom, hogy nem váltott ki különösebb érdeklõdést, pedig döntéshozatalt elõsegítõ gondolatok hangzottak el ott.
A jegyzõ és a magyar közigazgatás: Idézzem azt, amit számtalan alkalommal máskor és mások is idéztek, hogy Magyarországról a múlt század végén már mondták, hogy a fejlett közigazgatási rendszer emelte ki a balkáni államok sorából? Elmondhattam már itt ebben a Házban.
Igen, a magyar közigazgatás olyan helyzetbe került az elmúlt negyven évben, hogy lezüllött. A magyar közigazgatás elvesztette azt a sajátos autonómiáját, azt a relatív autonómiáját, ami nélkül jogalkalmazói képessége nem érvényesül. Úgy hiszem, az egységes jogalkalmazás a jogrend érdekében nagyon fontos, hogy a magyar közigazgatás megkapja mindazokat a sajátos jogosítványokat, amelyek természetszerûvé teszik, hogy egy hatalmi, egy önkormányzati testülethez kapcsolódnak, de jogalkalmazásban csak a törvénynek vannak alárendelve.
Ez nem így érvényesül, hölgyeim és uraim. Nap mint nap tapasztalhattuk - államtitkár úr bizonyára tapasztalni fogja, ha még nem tapasztalta -, amikor önkormányzati testületek hatósági határozakat változtattak meg, illetve nem változtatnak meg, hanem lesöpörnek az asztalról.
A jogrend minimális követelménye, hogy ez ne következzen be. Ezért hittük azt - széles körû megegyezéssel -, hogy a jegyzõ a hivatal vezetõje, sõt a jegyzõ kinevezéséhez és eltávolításához kelljen egy felsõbb igen, most Közigazgatási Hivatalnak hívják - vezetõjének a hozzájárulása. Mert a kinevezés szakmai kérdés is, és ha szakmai kérdés, akkor csak szakmai személyiség képes elbírálni, hogy alkalmas-e a funkciójára. Eltávolítása pedig éppen a magyar hatósági joggyakorlat, a magyar jogérvényesítés és érvényesülés érdekében nagyon fontos elem.
Úgy hiszem, az a megoldás, amit jelenleg a törvény tartalmaz, semmiképpen nem jó. Az elmúlt esztendõkben, az elmúlt évben, sõt egy évvel korábban a régi, a korábbi kormány már határozatot hozott a közigazgatás korszerûsítésére. Örömmel tudtam meg, hogy az új kormány külön államtitkári hivatalt hozott létre, ugyancsak a közigazgatás korszerûsítése érdekében.
Hölgyeim és uraim, azonban mindez nem elég, mert ez lehet az anyagi jogot, lehet az eljárásjogot érintõ szabályozás, de a közigazgatás relatív autonómiáját ebben a törvényben kell szabályozni és meghatározni.
A jogalkalmazás bátorságát s egyértelmûségét egzisztenciális okokból alá kell támasztani. Nem véletlenül van ez másutt is sok helyen és volt a magyar múltban is nagyon lényeges kérdés - úgy hiszem, talán nem is igényel különösebb további érvelést.
A megye ügyében: Mi volt a '90-es törvényalkotásnál? Általános megyeellenes hangulat - miféle hozzászólásokban, javasolom elolvasni. Az elsõ pillanattól kezdve világossá vált, hogy nem lehet egy több száz éves, mégiscsak jogintézményt megszüntetni, mert a megye nem kapott jogosítványokat, és a községek jártak a megyéhez, és a megye mozdult a községek irányába.
Nyilvánvaló, hogy a jogalkotónak ezeket a tendenciákat figyelembe véve kell szabályozni, s nem volt nehéz eldönteni, hogy a megyét valamilyen formában vissza kell helyezni jogaiba.
Az az általános tiltakozás, hogy pénzosztogató ne legyen, egyébként egyetértésre talált, mert ez nagyon rossz emlékeket idézett nagyon sok helyen. De nem elég a megye státuszát erõsíteni, nem elég a megyébõl egy nagyobb intézménygondnokot létrehozni, mint amilyen korábban volt, hanem emlékeztetem önöket a dekoncentrált szervezetek elleni gyakori fellépésre, amibõl 36 van. Nagyon ellenezte mindenki. Márpedig a dekoncentrált szervezetek azért jöttek létre, mert a megye nem kapta meg azokat a jogosítványokat, amelyek megillették volna. Ezt mi úgy számítottuk - aktívan foglalkozván e kérdéskörrel -, hogy mintegy 15-20 közötti dekoncentrált szervezet marad, s a többi besimul az új megyei rendszerbe, illetõleg a Köztársasági Megbízotti Hivatalba, új néven Közigazgatási Hivatalba, ha még pontosabb akarok lenni: Belügyminisztériumi Kirendeltség, közigazgatási kirendeltség körébe. (a belügyminisztériumi államtitkár felé:) Kérlek, engedd meg, hogy precíz legyek ebben.
Itt sok minden ütközik: ágazati elv és területi elv. Minden kormányban van ágazati törekvés, és természetes módon vannak ellenérvek.
A Belügyminisztérium a területi elv érvényesülésének - hadd mondjam ki - elég erõteljes képviselõje volt a korábbi idõszakban. Bízom benne, hogy most sem fog mást tenni.
Itt tehát szabályozási hézag van. Nem jön létre semmi. Ami létrejön az nagyon kevés. Az alapvetõen a problémát nem oldja meg. Ismét utalok a megyei jogú város és megye viszonyrendszerére, amelyiket nem is elsõsorban úgy kell vizsgálnunk, hogy épp melyik érdeket képviselek, hanem valahol tárgyilagosan, és a jó önkormányzati rendszer és a jó közigazgatás ismérveinek szellemében.
Szabad legyen a fõvárosra utalnom. Hölgyeim és uraim, én nagyon jól emlékszem, hogy a fõvárosi törvény a fõvárosi választások után született. Már eldõltek a hatalmi viszonyok Budapesten, és kétharmados törvény volt. Nagyon jól emlékszem arra a kormányülésen elhangzott nagyon erõs mondatra, hogy egyenjogú önkormányzatokat kíván a fõváros újonnan választott vezetõsége, és egyenjogú önkormányzatok születtek. Fél év múlva elõjöttek azok a problémák, amelyek az egységes fõváros indokaival most nagyon gyakran elõjönnek.
De mi a probléma? A probléma az, ha egy modell létrejön, annak alapelvein való változtatás mindig nagyon nehéz. A rossz modellnek is ennél hosszabb kifutási ideje szokott lenni, a meggyõzés, az elhitetés, az érvelés, a vizsgálódás miatt. Csoda, hogy most a kerületek az egyszer megszerzett státusz birtokában ellenérvelnek, sõt hangosan megnyilatkoznak. Persze, mert '90-ben elkövetõdött egy hiba. Nyilván ezt most így helyrehozni egyébként nem lehet, fõleg olyan gyanúval, hogy a mostani tervezet csak az elsõ lépés, és a fõváros még a továbbiakban különbözõ jogokat akar magának vindikálni.
De felvetek egy másik problémát, amit semmi nem old meg: a külsõ kerületek, a volt települések és a belváros viszonya és eltérõ szabályozási igénye, ami gondolatként ugyancsak téma volt. Igen, téma volt, mert teljesen más Rákosszentmihály, Pesterzsébet és Soroksár, és teljesen más az V. és VI. kerület - és ez nem a city elmélet, nagy nyomatékkal húzom alá, ez valami más.
(12.40)
De hogy mérlegelendõ ez is, és erre a mérlegelésre és a vitákra idõ kell, az, úgy hiszem, senki számára nem lehet kétséges. Mint ahogy az sem, hölgyeim és uraim, hadd említsem meg, furcsa most tõlem, de hadd legyek konzekvens, hogy Budapest kormányzati székhely! Bizonyos jogosítványoknak a kormányzat számára is fenntartottaknak kellene lenniük; Budapest autonómiája nagyon fontos, de a kormányzati székhelybõl is adódnak bizonyos óhatatlan korlátok. Mi ezt széles körben vitattuk, sehol a gondolata sem jelenik meg ennek a nagyon fontos kérdésnek ebben a törvényjavaslatban.
Nagyon kedves példákat tudnék hozni, hogy a jelenlegi jogosultságok körében a fõváros milyen helyzetbe hozhatja a kormányzatot, de gondolom, mindenki, aki ismeri egy kicsit, mondjuk, a hatósági határozatok kialakult rendszerét, el tudja képzelni.
Azt szeretném nagy nyomatékkal még hangsúlyozni - elhangzott, többször elhangzott, itt a Házban is -, hogy rátelepszik az önkormányzatokra a köztársasági megbízotti hivatal - egyébként én ezzel egyetértek. Hölgyeim és uraim, amint most látjuk, jogosultságai nõnek eme átkeresztelt megyei közigazgatási hivatalnak, csak épp a köztársasági megbízott mint államtitkár rangú személy hiányzik ebbõl a modellbõl. Egy évet kellett volna várni, mert lejár a mandátumuk, egy esztendõt! Tudom, hogy a türelmetlenség ebben az esetben rossz tanácsadó, de érthetetlen, hogy amikor jogalkotási feladathoz jut és kormányzati tényezõvé válik egy párt, akkor ne ismerje fel, hogy nyolc köztársasági megbízottnak milyen szerepe van a magyar közigazgatás mûködése és az egységes közigazgatási szemlélet megteremtése terén. Lehetetlen, hogy ne ismerje fel, hogy ez volt a funkciója, valamint a dekoncentrált szervezetek kényszerû harmonizálása és nem más! Lehetetlen, hogy ne ismerje fel, hogy ez a köztársasági megbízotti intézmény rangot vitt az ország vidéki területeire. És lehet, hogy most olyat mondok, ami furcsának tûnik, de a települések életében számtalan esemény van, és a településeknek az nagyon fontos, ha gázt vezetnek be, ha vizet vezetnek - nem tudom, a jövõben erre sor kerül-e, de az elmúlt négy évben ilyenre gyakorta került sor -, és akkor igénylik a kormányzat reprezentatív részvételét, hölgyeim és uraim, és ebben a köztársasági megbízott, igen, államtitkári rangjával, rendkívül fontos résztvevõ.
A belügyminiszter és a belügyi államtitkár számára nélkülözhetetlen nyolc fõ állandó egyeztetése, valamint a belügyi apparátus és eme nyolc fõvel való miniszteri együttmûködés elõnyeit már valóban nem kívánom itt részletezni, talán elmesélik; az államtitkár urat kérem, informálódjon e tárgykörben, hogy milyen sok elõny származott ebbõl az intézménybõl.
Tisztelt Ház! Én azt javasolom a kormánynak, vonja vissza ezt a törvénytervezetet. Így törvényt szülni nem lehet; így törvényt hozni sérti azokat a normákat, amelyek meggyõzõdésem szerint minden képviselõ számára, tartozzon bármelyik párthoz, nagyon fontosak. Így nem lehet ezt a rendkívül fontos területet szabályozni, ennyi hézag - azt kell mondanom -, ügyetlenség; ennyi rossz szabályozás, ennyi meg nem fontolt mozzanat, ennyi elhamarkodott lépés nem teszi lehetõvé, hogy ebbõl egy új önkormányzati törvény szülessen.
Nagyon jól tudom, illetve pontosan épp az ellenkezõjét kell mondanom, nem tudom, mit érnek az érvek. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azoknak az érveknek, amiket én elmondtam, semmiféle pártpolitikai kötõdése nincs. Évekig foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, és meg vagyok róla gyõzõdve - mások véleményével megerõsítve -, hogy nekem ezekben a mondataimban igazam van. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)