RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor ezt az önálló indítványt megfogalmaztam, nagy bátorítást adott nekem a sport jelenlegi súlyos helyzete, valamint a kormányprogram sport és ifjúsági fejezete, amiben a kormány komoly szándékát fejezi ki ennek megoldására.
A bizottság felállítása mellett véleményem szerint számos érv, ellenérv is felsorolható. Az érvek közül csak néhányat.
A testnevelés és sport ügye az élet számos területével szoros kapcsolatban áll, akár az egészségvédelemmel, akár az oktatással, akár a mûvelõdéssel, szórakoztatással, gazdasággal, honvédelemmel, de nemzetközi megítélésünk szempontjából sem közömbös. Ennek ellenére sem kezeljük, kezelik kellõ súllyal a kérdést, a kormányprogram vitája során például sem az expozéban, sem a hozzászólásban nem történt említés különösebben errõl a dologról.
Elõttünk áll a sporttörvény megalkotásának feladata, amely járatlan út, hiszen 1921 óta ilyen törvényt nem alkottak Magyarországon. Négy év óta húzódik és mindig elutasításba ütközik az adótörvények sportbarát átalakításának az ügye.
Tisztelt Országgyûlés! A sport jelenlegi helyzete súlyos, a sportkörök egyharmada csõdbe jutott, egyharmada pedig csõdbe kerülhet ebben az évben. A bûnbakkeresés - úgy érzem - teljesen felesleges. Már régóta tudjuk, hogy mi a magyar sport betegsége. Az egyik újságíró cikkébõl idéznék néhány gondolatot: "Az utánpótlás-nevelés elhanyagolása elsõsorban nem az egyesületek vétke, hanem az állami sporthivatalé, akik nem tudták meggyõzni a kormányszerveket arról, hogy céltudatos és áldozatos nevelés nélkül nincs jövõ. Van kiút a jelenlegi helyzetbõl - folytatódik az újságcikk - de úgy tûnik, ezt az OTSH nem képes tudatosítani, elfogadtatni a mindenkori kormánnyal, vagy ha egészen pontosan akarjuk nevezni, a pénzügyminiszter úrral. Pedig Békesi László még nem felejtette el, hogy õ az Atlétikai Szövetség elnöke volt, méghozzá sikeres korszakban. Tudnia kell, hogy a bajnokokat hogyan nevelik, s ami a leglényegesebb, mikor kezdik el és mikor folytatják ezt a munkát. A sportvilágban élenjáró nemzetek már kisgyermekkorban, 6-8 éves kortól céltudatosan foglalkoznak a gyermekekkel. Az általános iskolákban már bajnokságot rendeznek és tudományos módszerekkel, orvosi csapatokkal mérik fel a tehetségesnek tûnõ gyerekek fejlõdési adottságait. S azonnal kiszûrik azokat, kiemelik az erõsebbeket, de persze, mindenki játszhat kedvére, sportolhat, csak a szakemberek számára lényegesek ezek az adatok. Az így megszerzett adatok, amelyek segítségével az élettani törvényszerûségek alapján tudják a tehetségeket kiválogatni és aztán megint csak hasonló szakszerû munkával és erre képzett edzõkkel továbbfejleszteni. Durva hasonlattal élve, elõször a fizikumot nézik, s aztán a megfelelõ gyereket megtanítják például futballozni. De ehhez pénz kell és ha mi még mindezt általánosítva utánpótlás nevelés címén igényelnénk senki nem fogja a parlamentben megérteni és megszavazni, hogy mire is kérjük valójában az életmentõ megoldást. Talán ez a pár sor eljut a Kossuth Lajos térig."
Eddig az újságcikk. Nos, ez az újságcikk-idézet Vándor Kálmán Vasárnapi Újságában megjelent írása volt, és nemhogy eljutott a parlamentbe, hanem már korábban megfogalmazódott az önök elõtt lévõ elõterjesztésemben. A problémák feltárását, megoldását nagyon fontos dolognak tartom képviselõtársaimmal együtt egy közepes létszámú, hatékony állandó bizottság létrehozásával. Az európai országok egy részében, például Németországban önálló parlamenti bizottság mûködik a sporttörvény elõkészítése és a sport fejlesztése érdekében.
Bár az oktatási, ifjúsági és sportbizottság nevében is hordja a sport ügyeinek felügyeletét, intézését, de ezen bizottság döntõen nem a sport szempontjából szervezõdött. A hat parlamenti párt képviselõi között sokan vannak, akik a sport területén is dolgoznak, de jelenleg nem tagjai egy bizottságnak sem és szívesen részt vennének egy ilyen bizottságban. Az önkormányzati törvény tárgyalásánál magas szintû viták hangzottak el a szubszidiaritásról. Ha egy szervezet, egy egység alsó szinten nem tudja megszervezni saját gondját, baját, akkor a gondoskodó államnak mindig be kell lépni.
(16.10)
Politikamentes inditványommal ugy érzem, jó ügyet szolgálok és ehhez kívánom én ennek a parlamentnek, hogy fejezzék ki ez irányú elkötelezettségüket a képviselõk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)