DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1875-ben gróf Apponyi Albert a szûzbeszédével kapcsolatosan azt mondta, hogy annak nagy politikai szenvedélyektõl mentesnek és rövidnek kell lennie. Tekintettel arra, hogy ilyen óriási az érdeklõdés itt, a tisztelt Házban - hisz' egy erõltetett törvényalkotás folyik -, megígérem a baloldali blokk igen tisztelt képviselõinek, hogy valóban szenvedélytõl mentes leszek, s epigrammaszerû tömörséggel fogom elmondani felszólalásomat.
Az önkormányzati törvényjavaslat egészének átgondolatlanságát és koncepciótlanságát jól példázza a polgármester és a jegyzõ státuszának, egymás közötti viszonyának, az önkormányzati köztisztviselõk munkajogi-, munkáltatói viszonyának szabályozása is.
Az mindenképpen helyeselhetõ, hogy a javaslat változtatni kíván a jelenlegi állapoton, amely - mint jól emlékszünk - az 1990-es törvény alkotásakor az akkori ellenzék, elsõsorban a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója obstrukciós eszközökkel nyomatékosított kívánságának megfelelõen alakult ki úgy, ahogy kialakult. Ha 1990-ben a rendszerváltozáshoz kapcsolódóan még indokolható is volt a vb-titkárok és más tanácsi tisztségviselõk megméretése, az eltelt négyéves áldozatos és szakszerû munkájuk bizonyítja, hogy jelenleg az önkormányzati tisztviselõi kar stabilitásának és biztonságérzetének megerõsítése olyan államérdek - mondhatni nemzeti érdek -, amely meg kell hogy elõzzön minden közvetlen hatalmi pártérdeket.
Jól látjuk, hogy a központi kormányzati igazgatásban végrehajtott politikai tisztogatások milyen káros hatással vannak a munka színvonalára. Nagyon kérjük a baloldali blokk igen tisztelt képviselõit, hogy bosszúvágyukat, pártpolitikai, hatalmi ambícióikat a helyi közigazgatásra ne terjesszék ki, és ne verjék szét azt a helyi önkormányzati közigazgatást, amely a törvények szakszerû, pártsemleges végrehajtásával biztosította Magyarországon a jogállamiság helyi feltételeit. Nem alap nélkül mondom ezt, hiszen riasztó hírek érkeznek, különösen a kisebb településekrõl a volt pártállami nómenklatúra revanstörekvéseirõl.
Addig, amíg nem ismerjük a kormány átfogó koncepcióját - ha egyáltalán van ilyen -, a közigazgatási törvény alapvetõ rendelkezéseit, különösen veszélyes tovább rombolni az önkormányzati tisztviselõi kar biztonságérzetét, stabilitását. Az önkormányzatok jegyzõinek és tisztségviselõinek egzisztenciális biztonságát a kormány azon kinyilvánított szándéka, hogy nem kívánja végrehajtani a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény 1995. január 1-jétõl hatályba lépõ bértarifáit, már eddig is érzékenyen érintette. Ha e mellé egy átgondolatlan, pártpolitikai érdekeket szolgáló státuszt érintõ változás is párosul, számolhatunk a pálya tömeges elhagyásával.
Ilyen összefüggésben riasztó a törvényjavaslat 22-23. §-aiban foglalt hatásköri szabályok ellentmondásossága, amellyel kapcsolatosan az elõbb képviselõnõ már nyilatkozott.
A javaslat - egyébként helyesen - a munkáltatói jogosítványokat a köztisztviselõk tekintetében az eddigi polgármesteri hatáskörbõl a jegyzõhöz telepíti, ugyanakkor az érdemi munkáltatói jogkörök vonatkozásában lehetõvé teszi, hogy a polgármester egyetértési jogkört kössön ki magának. E lehetõség kiaknázása, s mindennek mértéke azonban - a javaslat szövegébõl kitûnõen - egyes-egyedül a polgármester szándékától és akaratától függene. A javaslat azzal a következménnyel jár, hogy a polgármester hatalmi ambícióinak függvényében akár a jegyzõi munkáltatói jogosítványok úgyszólván teljes lecsupaszítása is bekövetkezhet.
Ha az effajta polgármesteri teljhatalom biztosítása áll a törvényjavaslat alkotóinak szándékában, felesleges a jegyzõket a munkáltatói jogosítványok kiterjesztésével irritálni.
Tiszta megoldás és a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvénnyel összhangban álló szabályozás az lenne, hogy a jegyzõ megkapja a munkáltatói jogosítványokat. Ha ezt a törvényalkotó többség nem tudja elfogadni, a polgármester szóban forgó egyetértési jogkörének meghatározását, gyakorlásának módját a képviselõ-testületnek kellene megállapítani, nem pedig a polgármesternek saját magának. A képviselõ-testület szervezeti és mûködési szabályzatának keretében szabályozhatná a jogkört. De a legtisztább megoldás az lenne, hogy a törvény szabályozza ezt a kérdést, valamennyi önkormányzatra egységesen.
Jól mutatja a javaslat átgondolatlanságát az is, hogy mely munkáltatói jogok kerülnek a polgármester egyetértési szabályozási körébe: a kinevezés, a felmentés igen, a jutalmazás igen, a vezetõi megbízás, a vezetõi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása nem. Ha a jegyzõ alkalmasnak találtatik arra, hogy vezetõi megbízást adjon az önkormányzati hivatal apparátusába tartozó köztisztviselõknek mindenféle egyetértés nélkül, miért nem alkalmas arra, hogy ennél sokkal kisebb jelentõségû ügyben - mint a jutalmazás -, önállóan döntsön.
Ha az a javaslat kidolgozóinak szándéka, hogy a polgármester és a jegyzõ viszonyába további zavaró és feszültséggerjesztõ elemeket építsenek be, akkor ez nagyon jól sikerült.
(18.40)
A körjegyzõségeken dolgozó köztisztviselõk feletti munkáltatói jogok gyakorlásának szabályai ugyanilyen színvonalon oldják meg az elõzõekben vázolt problémát. Az ott leírt polgármesteri egyetértési processzus - bár megfogalmazóját nyilvánvalóan az eddigi gyakorlati anomáliák kiküszöbölésére irányuló jószándék vezette - tovább rontja a helyzetet.
A leírt eljárás egyrészt teljesen szükségtelenül túlbonyolított, másrészt a konkrét gyakorlatra kivetítve, kétséget kizáróan rendkívül hosszadalmas eljáráshoz vezet, ez adott esetben a körjegyzõségi hivatal munkájának megbénulását is eredményezheti.
A probléma nyilvánvalóan a processzus egyszerûsítésében, lerövidítésében és a pragmatikus megközelítés alkalmazásában keresendõ. Ezt a célt az szolgálná, ha maga az önkormányzati törvény jelölné ki az egyeztetési jogkört gyakorló polgármestert; értelemszerûen a körjegyzõségi székhely önkormányzatának polgármesterét, továbbá elõzetes véleményezési jogkört biztosítana a többi érintett polgármester részére is.
Tisztelt Ház! A középkelet-európai térségben, különösen Magyarországon a jól mûködõ és hatékony helyi közigazgatás mindig civilizációs tényezõ volt, a XX. század végén modernizációs tényezõvé vált. Az 1945 után szétesett, az '50- es évek elején sztalinizált közigazgatás korszerû és nemzeti hagyományainknak megfelelõ felélesztése megkezdõdött. Az önkormányzatok jegyzõi és köztisztviselõi nem azt várják a parlamenttõl, hogy ez a folyamat visszaforduljon, hanem helyzetük további stabilizálását, nélkülözhetetlen munkájuk elismerését és megerõsítését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)