DR. KÓNYA IMRE (MDF): Képviselõtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Én nem gondolom, hogy a választójogi törvény módosításával kapcsolatos parlamenti vita fölösleges idõpocsékolás lenne, sõt úgy gondolom, hogy nagyon nagy jelentõsége van annak, hogy ezt a törvénymódosítást, amit a kormány benyújtott, valóban a súlyához illõ felelõsséggel tárgyalja meg a tisztelt Ház, és a tárgyalás során nem a pillanatnyi szempontok, a pillanatnyi pártérdekek azok, amelyek a döntéseinket befolyásolni hivatottak, hanem mindenképpen az a felelõsség, ami bennünket az ország, a parlamentáris demokratikus rendszer, az egész demokrácia iránt el kell, hogy töltsön.
(9.20)
Mert tudnunk kell, hogy itt valóban a demokrácia alapintézményérõl van szó.
Tegnap, napirend elõtt volt alkalmam, hogy emlékeztessek az ötéves évforduló kapcsán a gyökerekre, arra, hogyan is alakultak ki az alkotmányos alapintézmények, illetõleg azok meghatározó részei, mindenekelõtt a magyar alkotmány - amelyik most is alapvetõen szabályozza parlamentáris demokráciánkat - és a választójogi törvény.
1989-ben a választójogi törvény teljes politikai egyetértés alapján jött létre. Ebbõl az következik, hölgyeim és uraim, hogy azokat az alapelveket, amelyeket akkor teljes politikai egyetértés alapján elfogadott valamennyi politikai erõ, változtatni csak akkor lehetséges, hogyha teljes politikai egyetértés van. Az alapelvekrõl beszélek természetesen, mert részleges és kisebb súlyú változtatásra esetleg még lehetne mód, de az alapelveket illetõen nincs mód úgy változtatni, hogy abban ne legyen politikai egyetértés.
Egyébként is a választójog az az intézmény, a demokráciának, a képviseleti demokráciának az az alapintézménye, amit csak nagyon óvatosan szabad változtatni, hiszen a képviseleti demokráciának, a demokrácia valódi érvényesülésének éppen az a lényege, hogy az emberek hozzászokjanak egy bizonyos demokratikus szisztémához. És ha az elmúlt öt év arra nem is volt elegendõ, hogy az emberek hozzászokjanak, miként kell képviselõiket megválasztani, mindenesetre valami elindult. És hogyha most úgy nyúlunk hozzá, hogy lényegi elemeiben változtatjuk azt a választójogi törvényt, akkor tovább késleltetjük azt az idõt, amikorra a demokrácia igazán bejáratódottan fog mûködni, és valóban alkalmas lesz a demokratikus szisztéma arra, hogy minél teljesebb mértékben az ország lakosainak többségi akaratát fejezze ki.
Ez a választójog lényege! Olyan választójogi rendszert kell kialakítani - hitem szerint olyat is alakítottunk ki -, amely leginkább képes a választópolgárok többségi akaratának érvényre juttatására, hiszen ez a demokrácia alapja. Ehhez viszont az is kell, hogy a választópolgárok megszokják azt a szisztémát, amely mûködése során alkalmas arra, hogy az õ akaratukat kifejezze, és tudják is használni ennek megfelelõen, úgy, hogy a valódi akaratuk fejezõdjék ki.
Ezért kell nagyon óvatosan hozzányúlni ehhez a választójogi rendszerhez, és mindenképpen csakis konszenzus alapján lehet eltérni; mert ha konszenzus alapján térünk el, akkor megvan a biztosíték arra, hogy az eltérés valóban olyan célokat szolgál, amelyek egyedül méltányolható célok egy választójogi törvény módosításánál, nevezetesen, hogy a korábbinál jobban érvényesüljön a választópolgári akarat. Ha jobb szisztémát találunk, amely a demokrácia jobb érvényesülését teszi lehetõvé, úgy gondolom, akkor szabad csak hozzányúlni egy kialakult választójogi szisztémához.
A másik kérdés, ami igencsak aggályos, tisztelt képviselõtársaim, hogy mikor nyúlunk hozzá egy választójogi rendszerhez: közvetlenül a választások elõtt hozzányúlni a választójogi rendszerhez mindenképpen aggályos. Ha ez a lényegi elemeket illeti, akkor pedig egyenesen elfogadhatatlan, hiszen óhatatlan az a feltételezés, hogy ez csak azért történik, hogy bizonyos erõviszonyokat befolyásoljon az utolsó pillanatban bekövetkezõ változás. Hiszen ha akkor változtatunk a szisztémán, amikor már nagyjából fölmérhetõk az erõviszonyok, akkor nyilvánvaló, hogy képesek vagyunk befolyásolni az eredményt. Ez aggályossá tesz minden utolsó pillanatban történõ változtatást.
Ha arról beszélünk, hogy a lényegi elemekben történhet-e változtatás és milyen módon történhet változtatás, talán nem érdektelen, hogy megnézzük, a jelenlegi szisztémának melyek a lényegi elemei.
Azt hiszem, nem kétséges, a szisztémának nagyon lényeges eleme, hogy két cédulával történik a választás: egyrészt egy egyéni képviselõt választ a polgár, másrészt egy pártra is szavaz - a listás szavazásra gondolok. Ez a megoldás az, amelyik a legkiegyenlítettebb választási rendszert adja, tekintettel arra, hogy az egyéni képviselõk megválasztásánál érvényesül a választópolgárnak az a jogos igénye, hogy személyre szavazzon, ugyanakkor az a követelmény, hogy a választás során létrejövõ képviselõ-testületek az adott választópolgári kör politikai akaratát is kifejezzék, szükségessé teszi, hogy a pártlistákra is szavazzanak a választópolgárok. Tulajdonképpen ez a pártlistás szavazás akadályozza meg ugyanis, hogy valami földcsuszamlásszerû eltérés legyen az adott testületekben megnyilvánuló politikai arányok és a választópolgárok egészének politikai elkötelezettsége között.
Talán ennél is fontosabb azonban ennek a választójogi szisztémának az a két másik alapeleme, amely azt teszi lehetõvé, hogy egy adott területen valóban a választópolgárok többségi bizalmából kerüljenek felelõs pozícióba azok, akiket képviselõnek - vagy adott esetben polgármesternek - választanak. Ez pedig a két küszöb.
Az egyik az érvényességi küszöb, a részvételi küszöb, amely azt jelenti, hogy egy bizonyos határérték alatt a választás érvénytelen. Ez az országgyûlési választásoknál, mint tudjuk, az elsõ fordulóban 50 százalék, a második fordulóban 25 százalék - de a helyi önkormányzati képviselõk megválasztásánál is van jelenleg ilyen küszöb: ha az elsõ fordulóban nem megy el a választópolgárok 40 százaléka, akkor érvénytelen a szavazás. Nyilvánvaló: ez a szisztéma kizárja, hogy a választópolgároknak elenyészõen kis száma tudjon magának képviselõt választani, mert ha a választópolgárok elenyészõen kis száma választ képviselõt, azt hiszem, nem kétséges, hogy akkor a valódi képviseleti demokrácia érvényesülésérõl nem beszélhetünk, hiszen a képviselõk mögött csak egész csekély számú választópolgár van, míg a többség tulajdonképpen képviselet nélkül marad.
Ezért elfogadhatatlan számunkra, hogy a kormány javaslatában nem szerepel ilyen részvételi küszöb, tehát elméletileg néhány választópolgár is tud magának képviselõt választani. Ha az a nyilvánvalóan nem valószínû - de egy törvénynek a nem valószínû esetekre is fel kell készülni - eset állna elõ, hogy csak néhány választópolgár megy el, ad abszurdum ekkor is érvényes lenne a választás.
Nyilvánvaló tehát, hogy szükség van erre az érvényességi, részvételi küszöbre, annak érdekében, hogy minél inkább biztosítva legyen a választópolgárok többségi képviseletének megvalósulása.
Az eredményességi küszöb nem kevésbé fontos a listás és az egyéni választókerületekben sem. A listás választásnál ez az eredményességi küszöb azt jelenti, hogy a korábbi országgyûlési választásnál 4, most 5 százalékos bizalmat kapó pártok képviselõi nem kerülhetnek be a parlamentbe. Az egyéni választókerületekben pedig azt jelenti az eredményességi küszöb, hogy az elsõ fordulóban az országgyûlési választókerületben csak az nyer mandátumot, aki a leadott szavazatok 50 százalékát eléri - a második fordulóban, mint tudjuk, relatív többség érvényesül, de ott már kevesebb képviselõjelölt indul -, a helyi önkormányzatok választásánál pedig 25 százalék az a határ, amely fölött mandátumot lehet nyerni az elsõ fordulóban a jelenlegi rendszer szerint.
(9.30)
Tisztelt Országgyûlés! A kormányjavaslat ezt az eredményességi határt is el kívánja törölni, tehát a javaslat elfogadásának az a következménye, hogy relatív többséggel lehet képviselõi mandátumot vagy polgármesteri megbízatást elnyerni, ami - ha 10-15 képviselõ - vagy polgármesterjelölt elindul - 10 százalék alatti bizalom esetén is mandátumot eredményezhet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a részvétel reálisan nem lesz több 40 százaléknál, akkor 4- 5 százalékos támogatottság mellett is mandátumot lehet nyerni, ha az eredményességi küszöböt eltörölnénk.
Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondolom tehát, hogy az érvényességi és az eredményességi küszöb eltörlése mindenképpen a képviseleti demokrácia megfelelõ érvényesülésének akadálya; mindenképpen azt eredményezi ez a mozgás, hogy az eddiginél kisebb támogatottsággal juthatnak mandátumhoz képviselõk, illetõleg polgármesterek, ami, úgy érzem, a képviseleti demokrácia érvényesülése ellen ható tényezõ, ezért számunkra mindenképpen elfogadhatatlan.
Az eredményességi és az érvényességi küszöb kérdésével függ össze - részben legalábbis - az a további kérdés, hogy egyfordulós vagy kétfordulós legyen a választás. Nyilvánvaló, ha nincs érvényességi és eredményességi küszöb, akkor ebbõl következik, hogy a választás egyfordulós; ha van és megfelelõ az érvényességi és eredményességi küszöb, akkor viszont második fordulót kell tartani érvénytelen, illetõleg eredménytelen választás esetén.
Miért fontos ez a második forduló? Azért fontos, tisztelt képviselõtársaim, hogy a második fordulóban érvényesíthessék a választópolgárok azt a sokat emlegetett másodlagos preferenciát, tehát azt az igyekezetüket, hogy a többség számára legelfogadottabb jelölt kapjon mandátumot. Teljesen nyilvánvaló, ha sok jelölt van, akkor az elsõ fordulóban mindenki arra adja a szavazatát, aki a legrokonszenvesebb. De ha második forduló van, akkor mindenki tudomásul veszi, hogy ha a legrokonszenvesebb jelölt ugyan esélytelen, akkor támogathatja azt, aki még szintén elfogadható számára; úgy gondolom, hogy egészében ez a rendszer biztosítja leginkább azt, hogy az, aki végül is mandátumhoz jut, az minél szélesebb támogatottságot tudjon maga mögött. És ez a dolog lényege! A választójogi rendszer legfontosabb követelménye az, hogy a végül is mandátumot szerzõk a lehetõ legszélesebb támogatást tudják maguk mögött, mert ekkor tudják a leginkább és a leghívebben képviselni a választópolgári akaratot.
Úgy gondolom, hogy a második fordulóhoz mindenképpen ragaszkodnunk kell, és elfogadhatatlan számunkra az a megoldás, amelyik a második fordulót és így a másodlagos preferencia lehetõségét ki akarja iktatni választójogi rendszerünkbõl.
Végül az a kérdés, hogy az utolsó pillanatban benyújtott és az ellenzék ellenzése dacára elfogadni javasolt törvény - az elfogadása esetén - vajon kinek kedvez. Hangsúlyozom, nem az az elsõdleges kérdés, hogy kinek kedvez. Önmagában elfogadhatatlan az a megoldás, hogy a választási játékszabályokat a választásokat közvetlenül megelõzõen ne közös megegyezéssel, hanem egyoldalúan módosítsák a kormánypártok. Én azt gondolom, legfeljebb a grundfoci keretében szokott az elõfordulni, hogy az mondja meg, milyen szabályok szerint focizzanak, akié a labda. Azt hiszem, hogy ez esetben ennél komolyabb dologról van szó; bár megjegyzem, hogy azt sem sokáig és szívesen tûrik el a grundfoci részvevõi, aki túl erõszakos, legyen bár az a labda birtokosa. Én azt hiszem, hogy a választójogi törvény és egyáltalán a parlamentáris demokrácia - akár helyi szinten, akár központi szinten érvényesül - sokkal fontosabb kérdés, mint a futball, amit a grundon játszanak, ezért nem megengedhetõ, hogy konszenzus nélkül történjék a változás, függetlenül attól, hogy kinek használ.
Az elõzõ napok tárgyalásain kibontakozott egy vita, melynek során Salamon László számokkal is igyekezett bizonyítani, hogy ez a változás alapvetõen a kormánypártok érdekében történik, és a jelenleg parlamenti ellenzékben lévõ pártok érdekei ellen hat. A másik oldalról Magyar Bálint részérõl elhangzott nagyon határozottan az a megfogalmazás, hogy sõt, ellenkezõleg, ez kifejezetten az ellenzéki pártok érdekeit szolgálja. Én ebben a vitában nem akarok állást foglalni, és azt mondom, hogy még ha így is lenne, hogy a világtörténelemben az az egyedülálló eset fordulna most elõ, hogy a kormányzópártok ellenzéki egyetértés nélkül, az ellenzék akarata ellenére akarnak rájuk kényszeríteni egy olyan megoldást, ami nekik jobb, én azt mondom, hogy a demokrácia csorbítása ehhez képest túl nagy ár. Tehát ellenzéki párt képviselõjeként mondhatom, hogy köszönöm, nem kérünk belõle.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)