DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Képviselõtársaim! Bauer Tamás iménti felszólalására szeretnék néhány megjegyzést tenni. Bauer Tamás azzal kezdte, hogy õ elnézést kér, hogy közgazdászként jogi kérdésekbe bocsátkozik. Szerintem itt hiba jogi téren önmagában nem volt. A probléma ott volt viszont, amit egy közgazdásztól is el lehet várni, hogy a kérdés matematikai, számtani vonatkozásait hagyta teljesen figyelmen kívül, amikor azt állította, hogy egy egyéni és egy listás választási rendszer kombinációjából ha kiveszem a listás rendszert, akkor arányosabbá válik az egész. Ez tulajdonképpen annak az állítása, hogy az egyéni választókörzeti rendszer arányosabb, mint a lista, és ez teljesen komolytalan, hiszen a listás rendszert más néven arányos rendszernek szokták nevezni. Ez a helyes kifejezés rá.
Egyébként példákkal tessék utánaszámolni, ha már a matematikát hoztam szóba. Ha '90-ben csak egyéni választókörzet van, az MDF a 24 százalékos szavazatával a mandátumok kétharmadát szerzi meg, nem pedig csak 42 százalékát, és most a '94-es választásokon, ha tiszta egyéni körzet van, akkor az MSZP, ha jól tudom, a mandátumok, a képviselõi helyek 80 nem tudom hány százalékát szerzi meg, és az összes többi párt nem érné el a 20 százalékot. Tehát ennyit arról, hogy mi az arányos és mi nem.
A másik: mondotta, hogy itt kígyót-békát kiabálunk egy kormánypárti javaslatra, mert nem mutattuk ki azt, hogy valójában hol antidemokratikus ez a javaslat, hol szûkíti a demokráciát. Én azt hiszem, hogy ez az egész háromnapos vita igazolja azt, hogy ez mennyire alaptalan megjegyzés volt.
De egy konkrétumot még hadd mondjak, amire kevés hangsúly esett. Ezt is azért említem, mert Bauer Tamás is említette azt, hogy az ajánlási rendszer lényegében változatlan, és mindenki számára ugyanolyan lehetõséget biztosít. Kérem, ebben a vitában egyelõre elsikkadt az, hogy háromszor annyi ajánlást kell mindenkinek összegyûjtenie. Ez rendkívül meg fogja nehezíteni fõleg a kisebb politikai erõk részvételét. Ez önmagában is egy olyan antidemokratikus eleme, egy olyan negatív elmozdulás ebben a törvényben, amit nem lehet vállalni.
Egy megjegyzést, amiben a korábbi felszólalásomat kell bizonyos értelemben korrigálnom, mert amikor a '94-es választást értékeltem és rámutattam arra, hogy az is másodlagos preferencia, hogy az emberek nem fogadták el azt, hogy az SZDSZ lesz az, amely az MSZP útjába tud állni, akkor itt közbeszólás volt, hogy 200 ezer további szavazó volt az SZDSZ részérõl. Bár ez országos méretekben az általam tett megállapításon nem változtat, de mivel én magam mondtam, hogy itt a kicsire is adni kell, tényleg azt kell mondanom, hogyha 200 ezer szavazó a második fordulóban még fölsorakozott az SZDSZ mögé, akkor köszönöm ezt mint egy további példát arra, hogy igenis a másodlagos preferenciának van jelentõsége. Kérem, hogy értékeljék majd a szavazásnál ezt a mi érveinkkel egy súlyban.
Utoljára, kérem szépen, és befejezem: egy választási rendszerbe nem lehet belegyalogolni. Hát van egy adott szisztéma, amiben megegyeztünk, egy logikus, végiggondolt, és aprólékosan kidolgozott rendszer, aminek ha az egyik elemét megbontom, felborul az egész.
Hölgyeim és uraim, ezt vegyék tekintetbe, és ezt végiggondolva kezeljék felelõsségteljesen ezt az ügyet, mert valóban felmérhetetlen jelentõsége van, ha egy alapvetõen bevált, kétségtelen, nem hiba nélküli, úgy, ahogy Kónya Imre azt említette, de ebben a fõ elemeiben, amire itt a vita összpontosul, alapvetõen bevált rendszert akarnak felborítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)