DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája kapcsán engedjék meg, hogy mindenekelõtt az ajánlás és a részvételi küszöb összefüggéseirõl, és szerintem kifogásolható rendelkezéseirõl szóljak.
Az ajánlást illetõen mindenekelõtt kifogásolom, hogy az állampolgár az ajánlóíven aláírásával két vagy több jelöltet, illetve listát is támogathat. Megítélésem szerint ha az állampolgár nemcsak egyet jelölhet, hanem több jelöltet, illetve listát is támogathat, a jelölésnek éppen a lényege vész el. Hiszen ha ugyanaz a személy adott esetben az összes indulót ajánlja, akkor a lényegét tekintve nem ajánl senkit. Tehát a törvényalkotónak el kellene döntenie, hogy szükségesnek tartja-e az ajánlást, és ha igen, akkor meg kellene tiltania a többi jelölt vagy lista támogatását. Ha pedig valóban nem akar jelentõséget tulajdonítani annak a ténynek, hogy egy személy egy jelöltet ajánl-e vagy valamennyi jelöltet, akkor megfontolás tárgyává kellene tennie, hogy egyáltalán szüksége van-e az ajánlás intézményére, vagy nincsen.
Tudom, hogy az ajánlási küszöbbel kapcsolatban most tárgyalások folynak, de azért engedjék meg, hogy elmondjam a saját véleményemet is. Ugyanis a képviselõjelölti ajánláshoz szükséges ajánlási küszöböt túl magasnak tartom. Hiszen a kislistás, illetve egyéni választókerületi képviselõjelölt esetében a választópolgárok 3 százaléka, illetve megyei választókerületben lista állítása esetén a kifüggesztés idõpontjában a települések nyilvántartásaiban szereplõ választópolgárok legalább fél százalékának ajánlása, illetve polgármesterjelölt esetében a 10 ezer lakos alatti települések esetében a választópolgárok legalább 5 százalékának, a 100 ezer vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak 3 százaléka, és a 100 ezernél több lakosú település esetén a választópolgárok 2 százaléka, illetve a fõváros esetében a fõváros választópolgárainak 1 százaléka az én megítélésem szerint egy elõrehozott választással felérõ jelöltállítási arányszám. Ez különösen szembeötlõen sok azért, mert hiszen a választási küszöb eltörlésének megmaradása esetén a jelöltállításhoz az elõbb felsorolt százalékarányú jelöltállítás szükséges, míg a megválasztáshoz kevesebb is elegendõ lenne, ami teljes aránytévesztés az én szememben, hiszen a jogosítványok az én fogalomrendszeremben nem a jelöltállításhoz, hanem a választáshoz kapcsolódnak.
Emellett a jelöltállításnál az ajánlóív azon tulajdonsága, hogy az tartalmazza az ajánlott személy és a jelölõ szervezet nevét, illetve a független jelölés tényét, továbbá az ajánló személy nevét, lakcímét, személyazonossági jelét és saját kezû aláírását, az én szememben a jelöltállítást mintegy nyílt, elõrehozott választássá teszi, ugyanakkor pedig a hivatalban történõ titkos jelöltállítás az egyszerû állampolgár számára olyan komplikált és nem kívánatos, ami önmagában bonyolulttá teszi az egész ajánlási rendszert, holott a módosítási elképzelései a törvényjavaslatnak éppen az egyszerûsítést tartották szem elõtt, legalábbis a törvényalkotónak ez volt a szándéka. Az eredmény azonban, amint azt a fent elmondottakból is le lehetett tanulságként szûrni, pont ellenkezõ hatású volt, mint a törvényalkotói szándék.
Az ilyen ajánlási rendszer a lényegét tekintve épp azt a célt fogja szolgálni, hogy minél több embert visszariasszon a jelöltajánlásnál, illetve hogy csak a hatalomhoz kötõdõ jelölések bonyolódhassanak le gondmentesen, tehát az ilyen jelölési szisztéma az ellenzéki pártok jelölését fogja megnehezíteni, mely szándék annál inkább szembeötlõen így igaz, mert a választás alkalmával a részvételi küszöb eltörlése szerintem már abból a szándékból indul ki, hogy a jelöltállításnál a választópolgárok jelentõs százalékát elriasszák a választásoktól.
Összességében tehát a választók részvétele ellen ható tényezõként fogható fel a jelöltállítás bonyolultsága és a jelölõ személy kilétének felfedése, ugyanakkor a titkos részét illetõ része a választási konstrukciónak az, hogy ott már nem érdekli a törvényalkotót, hogy milyen arányban vesznek részt a szavazáson az állampolgárok, mert hiszen a lényegi kérdéseket már az ajánlásnál eldöntötte.
Ha ehhez figyelembe vesszük azt a tényt, hogy alig valamivel több mint két hónappal a törvény elfogadása után kerül sor magára a választásra, egyértelmû, hogy a hatalomban lévõk megsegítését fogja az ilyen választási rendszer elõsegíteni, hiszen akár az állami, akár az önkormányzati hatalom oldaláról nézem a kérdéseket, egyértelmû, hogy a hatalomban lévõ sokkal könnyebben tudja teljesíteni a kiírás feltételeit. Ugyanis könnyebb számára jelölést ajánlóíven elérni, mert hiszen az ajánló személy, aki a hatalomhoz kötõdik, kevésbé fog félni a nevét, lakcímét és személyazonosító jelét, valamint saját kezû aláírását az ajánlóívre feltüntetni, aki pedig titokban akarja tartani az ajánlás tényét, az akkor lesz elõnyben, ha az önkormányzati hatalomban lévõkön keresztül a hivatalban titkosan fogja a jelölést megejteni.
Szeretném képviselõtársaim figyelmét felhívni, hogy az önkormányzati rendszer elvileg a legdemokratikusabb intézményrendszer, hiszen egy-egy kistelepülésnek szinte egy-egy kis köztársaságként kellene mûködnie. Ha azonban mi az ajánlási rendszer bonyolultságával, nyílt szavazással felérõ módszereivel és a választást illetõen pedig a választási küszöb eltörlésével már eleve irányt szabunk az önkormányzati választásoknak, akkor eleve feladjuk a lehetõségét a demokrácia irányában való továbbhaladásnak, és ha akarjuk, ha nem, azzal ellentétes haladási irányt fogunk kijelölni.
Tudom, hogy az általam most felhozott szempont mérhetetlenül sok, a választás fõ kérdéseit illetõ okfejtéshez képest, melyet igen tisztelt képviselõtársaimtól hallottam, csak egy rendkívül szûk területre korlátozódik, de úgy gondolom, hogy az állampolgárok számára ez a megközelítés egyáltalán nem lehet érdektelen, hiszen a választópolgár valóságos jogai épp az ilyen, látszólag másodrendû kérdések szabályozottsága kapcsán mérhetõk le akként, hogy azok mennyiben szolgálják a demokrácia szempontjait, és mennyiben hatnak ellentétes irányban.
Nekem meggyõzõdésem, hogy éppen ezért a törvényjavaslat módosítása kapcsán az általam elmondott szempontokat figyelembe kell venni, és ezzel a törvényjavaslatot jobbítani.
(12.00)
Természetesen ez az észrevétel nem érinti a választójogi törvény módosításával kapcsolatos fõ kifogásokat, nevezetesen a kétfordulós szisztémának egyfordulóssá tételét, továbbá azt az elvi kérdést és kifogást, hogy lehet-e egyáltalán két hónappal a választások elõtt ilyen változtatást eszközölni a törvényen vagy sem. De úgy gondolom, hogy az önkormányzati választások kétfordulós voltáról az egyfordulós megoldásra való áttéréssel kapcsolatban épp elég kifogás hangzott már el az ellenzéki oldalról, hogy azokat nekem ne kelljen megismételnem, de szeretném igen határozottan rögzíteni személyes álláspontomat, amely teljesen egyezik pártom, a Független Kisgazdapárt és frakciója álláspontjával is:
A kétfordulós választásról az egyfordulós választásra való áttérés és az önkormányzati törvény választójogi csomagjában eszközölt azon változások, amelyek az én megítélésem szerint alapjaiban rengetik meg a hatpárti konszenzussal elfogadott rendezõ elveket, számomra elfogadhatatlanok. Éppen ezért a törvényjavaslat ellen határozott "nem"-mel fogok fellépni.
Köszönöm képviselõtársaim türelmét. (Taps a jobb oldalról.)