RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, az általános vita vége felé az emberek fáradnak, és nem is igazán értik - vagy nem akarjuk érteni -, hogy mirõl folyik itt a vita, vagy teljesen másról folyik a vita, mint amirõl beszélünk.
A különbözõ vélemények elhangzottak ebben a parlamentben. Nem is az a baj, hogy különbözõ vélemények elhangzanak, mert egy Karinthy-mondás szerint mást jelent a fû az ökörnek, mást a szerelmespárnak. Nem baj, hogy a vélemények sokszínûsége megjelenik ebben a parlamentben, de ebbõl a sokszínû véleménybõl valamiféleképpen ki kellene rajzolódnia egy olyan közös megállapodásnak, amely a népakaratot fejezi ki.
Úgy gondolom, hogy mint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyûlés tagja, egy témával szeretnék konkrétan foglalkozni, ebben az egy témában szeretném kifejteni véleményemet. Kérem tisztelt képviselõtársaim figyelmét.
Bevezetésként mindenképpen le kell szögezni azt a tényt, hogy a hatályos választási szabályozás megváltoztatásának végsõ soron semmi szakmai vagy jogi indoka nem volt. Úgy gondolom, az 1990. évi önkormányzati választás során a törvény jól mûködött, és az ennek alapján létrejött önkormányzatok legitimitását senki nem vonta kétségbe. A választópolgárok megértették a szabályokat, és megfelelõen alkalmazták azokat.
Számomra kicsit elfogadhatatlan az a dolog, hogy tényleg olyan rövid a választás elõtti idõ. Az intézményekben, polgármesteri hivatalokban vajon hogyan fogják megtanulni, illetve alkalmazni majd ezeket a jogszabályokat?
Természetesen az is nyilvánvaló tény, hogy a többpárti parlamenti demokráciák történetéhez a választójogi törvények változtatása - a politikai indíttatású megváltoztatása is - hozzátartozik. A politikai hatalom birtokosai a választójogi törvények gyakori módosításával is igyekeztek a megszerzett hatalmat megtartani, bõvíteni. Ez a száraz tény azonban nem lehet ok arra, hogy politikai értékelésként ne jegyezzem meg: az ilyen mértékû átalakítás, mint amilyenre a helyi önkormányzati képviselõk választásával kapcsolatban a kormánykoalíció készül, szimpla kormányváltás esetében talán meglehetõsen ritka.
Úgy gondolom, tanulságos lenne föllapozni ezzel kapcsolatban a parlamenti jegyzõkönyveket és a hatályos szabályozás elfogadásakor, 1990-ben tett SZDSZ- MSZP-nyilatkozatokat. A következõképpen hangzottak el: "Megítélésünk szerint a siker valamennyi magyar, igazi önkormányzatért harcoló - szerintünk szabadelvû - irány sikere."
Ugyanezen a napon az MSZP vezérszónoka kijelentette: "Úgy ítéljük meg, hogy mindazon kérdések, amelyeket mi fontosnak tartottunk, visszatükrözõdnek az immáron átdolgozott törvényjavaslatban."
Ezt kívánom én is, amikor majd megkérdezik az ellenzéki képviselõket a törvény elfogadásakor, hogy visszatükrözõdjenek azok a gondolatok az ellenzéki képviselõk véleménye szerint.
A koalíció által most benyújtott törvényjavaslat a helyi önkormányzati választások tekintetében talán meghazudtolja önmagát, értékelésüket. A félreértések elkerülése végett ki kell mondanom, hogy a törvények ésszerû vagy éppen a való élet által kikényszerített kiigazítása természetes, sõt, törvényhozói kötelesség. Azonban, mint fentebb utaltam erre, a helyi önkormányzati választásról szóló törvény esetében lakossági vagy egyéb igény nem merült fel. A választási mechanizmus minden olyan elemét gyökeresen meg kívánja változtatni, amelynek éppen nagymérvû stabilitásához fûzõdne társadalmi-politikai érdek és nem utolsósorban közösségi érdek.
Ezek mellett olyan elemek is találhatók a törvényjavaslatban, amit ma - úgy vélem - minden parlamenti párt elismer. Így igaz ez az úgynevezett megyei középszint esetében is. Az utóbbi idõk számos nyilatkozatát értékelve, mintha most változna a korábbi helyzet: a volt ellenzéki pártok, a jelenlegi kormánykoalíció inkább megyebarátnak tûnik, mint ahogy azt 1990-ben, a törvény megalkotásakor tette. Az akkor kétségtelenül meglévõ megyeellenes hangulat mellett ma már kevesebb szó esik arról, hogy csupán a megye élén álló fõispán elnevezése milyen heves ellenállást váltott ki az akkori ellenzéki pártokból. Ilyen körülmények között mindennek az lett a következménye, hogy egy elhibázott konstrukció, felemás szabályozás született.
A túloldalon ülõ képviselõtársam - már nem emlékszem a nevére - az elmúlt napokban valami "hibrid" törekvést említett a megyét illetõen. Azt hiszem, aki a mezõgazdaságban járatos, tudja: a hibrid körülbelül egy évig termeszthetõ, utána elkorcsosodik. Nagyon remélem, hogy a törvény majd úgy módosul - törvénymódosítási javaslatok folytán -, hogy tovább szaporítható lesz, illetve tovább áll fönn.
A jelenleg elõterjesztett megyei választási törvény a kereszténydemokraták számára szinte elfogadhatatlan, de elfogadhatatlan abból a szempontból is, hogy a kormánykoalíció szakértõi alig egy hónappal ezelõtt a kormányprogramban elõterjesztett megyei középszint választási rendszerét teljesen ellentétes irányba fordították. A kormányprogram szerint a választás kistérségenként, választókerületenként történne, és a csúcson egy megyei kompenzációs lista lenne. Ez teljes mértékben arányos képviseletet jelentene a megye teljes területérõl, de a jelenleg elõterjesztett kétválasztókerületes rendszerben - a választás kiszámíthatatlansága folytán - elõfordulhat, hogy több térség, választókerület képviselet nélkül maradhat. Elképzelhetõ, hogy a megye felében képviselõ sem lesz.
Ezt nem kívánom bõvebben kifejteni, de az elkövetkezõ idõben a megye, a megyei középszint meghatározását, annak feladatait, hatáskörét teljes egyetértésben kell létrehozni.
Olvasom a megyei közgyûlés kötelezõ feladataként, hogy a területfejlesztési tanács intézményét létre kell hozni. Vajon ezzel akarjuk majd pótolni azt, hogy fél megyékben nem lesznek képviselõk? A kormány költségtakarékosságról beszél. A területfejlesztési tanács önálló intézmény - vajon ha a megyébõl arányos képviselet van a megyei közgyûlésben, mi célt szolgál majd? Persze támogatom ezt a területfejlesztési tanácsot, csak nem önálló intézményként és nem a megye kötelezõ feladataként.
A megyei középszintnek mint olyannak, a jövõben meghatározó szerepe kell hogy legyen, és nem holmi apró pártérdekek alá kell helyezni.
A nemzetközi tapasztalatok és az eddig eltelt négy év hazai történései bizonyítják: illúzió az, hogy kizárólag alulról és önkéntesen építkezõ modell szerint megszervezõdjék a demokratikus polgári társadalom. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a területi egyenlõtlenségek egyre határozottabbá váltak, és ennek részeként - fõként Kelet-Magyarország térségében - az elmaradottság mindinkább felgyorsult. A magyar közéletben annak ellenére nem kap fontosságának megfelelõ súlyt a területi politika, hogy a területi kérdésekkel foglalkozó kutatók egész sora igyekezett rámutatni a súlyos válságjelenségekre: munkanélküliségre, megoldandó regionális gondok sokaságára és arra a tényre, hogy egyebek mellett elmélyült területi válság is van ma Magyarországon.
(12.10)
Kelet-Magyarország társadalmi-gazdasági lemaradása nem mai keletû, sõt igen régmúltra tekinthet vissza. De a leszakadás felgyorsulása és általános érvényûvé válása napjainkban egyre érezhetõbbé válik. Az 1980-as évek végére az Alföld és az Északi-középhegység gazdaságai a piac megméretésében leértékelõdtek. A piacgazdaságban is szükséges az állami ösztönzés, a támogatás különféle eszközeinek alkalmazása a regionális egyensúly megteremtése érdekében. Szükséges egy középsõ területi koordináló szint mûködési tervének biztosítása, mert az önkormányzati rendszer egyszintûsége a területi léptékben megoldható feladatokat vagy gazdátlanul hagyja, vagy szükségszerûen és kényszerûen államosítja.
A kereszténydemokraták hangsúlyozzák, hogy a valóságos önkormányzati megye megteremtésének célja nem a települési önkormányzatok korlátozása, hanem a demokratikus autonómia kibontakoztatása. Megkockáztatható az a vélemény, hogy a területi érdekképviselet hiánya nagymértékben hozzájárult az ország több körzetében kiélezõdõ válság kezelhetetlenségéhez. Ennek érdekében a kereszténydemokraták javasolják a megyei közgyûlésbe a képviselõket választókerületi kislistás alapon megválasztani, mint ahogy az a kormányprogramban is szerepel. A kistérségi listás szavazás a helyi demokráciát segítené elõ, vagyis azt, hogy a helyi közügyek intézése minél közelebb történjen a választópolgárhoz.
A kereszténydemokraták számára elfogadhatatlan az elõterjesztésben az a javaslat is, mely szerint nem jut mandátumhoz az a lista, amelyre a leadott szavazatok száma nem haladta meg a választókerületben a leadott összes érvényes szavazat több mint 4 százalékát. Ezt a határt a megye két-két választókerületében kell külön elérni. Elképzelhetõ ugyanis, hogy egy társadalmi, parlamenten kívüli szervezet nagy népszerûségnek örvend a 10 ezer fõ alatti kisvárosokban, településeken, viszont kis szavazati arányt ér el, és a 10 ezer fõ feletti városokban ugyanez megtörténhet fordítva is. Ez az elõterjesztés teljes mértékben azt bizonyítja, hogy a megyei képviseleten a parlamenten kívüli pártok, kis közösségek, szervezetek kívül rekednek.
A törvénytervezetben egyértelmûen nem tisztázott a megyei ajánlási rend: pártot vagy személyt kell ajánlani - vagy talán mind a kettõt.
A megyére vonatkozó választási törvény megváltoztatását ugyan javasoljuk az elektori rendszer helyett, de a jelenlegi elõterjesztéssel nem értünk teljes mértékben egyet. A kereszténydemokraták az elõterjesztés ezen részéhez törvénymódosító javaslatot fognak benyújtani.
Végezetül pedig szeretném a kormány elõterjesztõjének figyelmét felhívni arra, hogy folytassanak beszélõ viszonyt a kormányprogram és a benyújtott törvénytervezet szerkesztõi között, mert nem valószínû, hogy a két elõterjesztést ugyanazon személyek készítették elõ. Ha viszont így történt, akkor az elõzõ kormányt ért általános kritika a rögtönzéseiért jogtalan, mert a kormányprogram és az egy hónapon belüli elõterjesztés teljesen ellentétes tartalmú.
Az idõ rövidsége miatt természetes, hogy hozzászólásomban sok fontos kérdés nem kerülhetett szóba. Mindenféleképpen jobbító szándékkal próbáltam megfogalmazni azokat a gondolatokat, amely a megyei középszint elfogadása érdekében kellene történnie.
Hogy gondolatsorom teljes legyen, szeretném idézni - bár nincs itt - Vastagh Pál miniszter úr 1993. szeptember 29-ei és október 1-jei, a harkányi konferencián elhangzott "Európába megy-e a megye?" címû elõadásának zárómondatait - idézet -: "Meggyõzõdésem, hogy Magyarország kicsiny és szegény ország ahhoz, hogy négyévenként a társadalmi élet átfogó területein újabb és újabb eltérõ modellekkel kísérletezzen. Mások talán éppen annak is köszönhetik jólétüket, hogy nem ezt az utat járták. Következetes, az egyetértésen alapuló építõmunkának van egyedül eredménnyel kecsegtetõ esélye. Csak ennek nyomán korszerûsödhet és demokratizálódhat az önkormányzati rendszer, csak ennek alapján remélhetõ, hogy a ma még meglévõ ellentét az önkormányzatok, pártok és a központi hatalom viszonyában fokozatosan feloldódhat."
A kereszténydemokraták azt kívánják, hogy a kormány elõterjesztéseit a bölcsesség hassa át, és csak az egyetértésen alapuló változtatásokat hajtsák végre a választási törvény módosítása területén. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)