DR. KIS ZOLTÁN államtitkár: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársam! Örömmel jelenthetem, hogy a reális felvásárlási ár, legalábbis, ami az ön várakozását illeti, bekövetkezett, a tõzsdén már 1100 forint fölött van, tehát a termelõi haszon megjelenik a búza vonatkozásában.
Ezt a kérdést egyébként választási gyûléseken nekem is számtalanszor föltették, gondolom ön is találkozott vele, tehát rutinunk van az elszámolás módjában és lehetõségében, ezért emlékeztetõül megismételném az egy kilogramm búzára vonatkozó lisztelõállítási volument: 22 százalék kenyérliszt keletkezik, 52 százalék finomliszt és 26 százalék korpa, ami természetesen a kenyérsütésnél Magyarországon nem vehetõ figyelembe.
Az alapanyagköltségek és a fogyasztói ár közötti különbözet már igen differenciált képet mutat: az alapanyagok költsége 17 forint 49 fillér, energia 3 forint 90 fillér, munkabér és járulékai 4 forint 46 fillér, tehát közel annyi az energiaköltség, mint a munkabér, tehát az összes közvetlen költség 25 forint 85 fillér. Az üzemi és vállalati általános költség 9 forint 57 fillér, az önköltség tehát 35 forint 42 fillér. Eredmény: 6,7 százalékkal számolva, ami nem egy nagy nyereséget feltételez, 2 forint 55 fillér, tehát a termelõi ár 37 forint 97 fillér. A származási, így tehát a megjelenõ kereskedelmi árrés közel 10 forint, így jön ki a fogyasztói ár átlagárában az 55 forint, ami igen kedvezõtlen képet mutat.
Mi azonban 1989-ben egy piacgazdaság felé indultunk el, ami azt jelenti, hogy nem a központi tervutasításos és a célirányos ár meghatározása a domináns, hanem a piac szabályozó szerepe. Ez azonban nem lehet természetesen korlátlan. Két oldalról is figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a termelõ megkaphassa a valódi nyereségtartalommal rendelkezõ árat azért a termékért, amelyet elõállít, másrészt egy olyan fogyasztói piac alakulhasson ki, amely ezt meg tudja fizetni, és nem lehetetleníti el, mert a kenyér stratégiai termék. Valamennyien tudjuk, hogy azért kenyér nélkül nehéz létezni. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.)
Ennek a szabályozásnak két oldala van, egyrészt a termelõi támogatás, amely megjelenik a búzánál, és változatlanul meg tudjuk adni. Ez már a garantált árat is feltételezve, illetve a jelenlegi piaci viszonyok közepette nyereségtartalommal bír, tehát a búzánál különösebb probléma nem jelentkezik.
(14.50)
Igen ám, de ez a hatalmas különbség, amely a kenyér és a búza között kialakul, egy olyan struktúrának a torzszüleménye is, ahol a termelõ, a feldolgozó és a kereskedõ nem találkozik. Nos, én nem akarok visszahivatkozni az elmúlt évekre, mint ahogy azt Torgyán József képviselõ úr szokta tenni, de abból a padsorból számtalanszor tettünk arra, elvetélt kísérletet, mondanom sem kell, hogy a privatizációban és a kárpótlásban próbáljuk egyesíteni a termelõi, a feldolgozói és az értékesítési kört, hogy ebbõl a haszonból részben egy osztott haszon, másrészt kisebb árrések feltételezéssel olcsóbb végtermék keletkezhessen. Ez idáig nem sikerült, de nem adtuk föl, mert ebbõl a pozícióból változatlan elgondolásunk szerint a termelõi struktúrát össze kell kötni végül is a feldolgozással és a kereskedelemmel.
Még egy gondolat: a következõ évben felálló kamarák a különbözõ osztályokon keresztül igenis kötelesek lesznek majd szakmai önkormányzatok feladatkörébõl adódóan az árrendszerben kialakítani egy olyan kontrollt, ami nem lehetetleníti el a fogyasztót és nem lehetetleníti el a termelõt, mégis megfelelõ nyereségtartalommal bír.
Egy dolog: Magyarországon tehát összességében 5,5-szöröse a kenyér ára a liszt árának, de hogy szomorú példát is mondjak, Franciaországban 7,8-szorosa, Németországban 12,5-szöröse, és még Ausztriában is 7,3-szorosa, tehát ott még nagyobb árréssel dolgoznak, ami természetesen bennünket nem vigasztal, (Derültség.) a magyar viszonyokra kell megfelelõ adaptációt kitalálni, s azon leszünk, önnel együtt, hogy ezt meg is tudjuk oldani. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)