DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Minden országban meghatározó jelentõségû, hogy hány százalékot számít fel az általa kihelyezett tõke használatáért a bankjegy kiadásának jogával felruházott bank, azaz hogy mennyi az úgynevezett diszkontkamat. Az én tudomásom szerint Svájcban 5,5, Belgiumban és Hollandiában 7,5, Ausztriában 7,8, Finnországban 8,5, Svédországban 9, Dániában 9,5 százalék. Erre teszik rá a felsorolt államokban az ügyfelekkel közvetlenül foglalkozó bankok a maguk 1,5-4,5 százalékig terjedõ hasznát.
Az ismertetett adatok tükrében teljesen érthetetlennek látszik, miért van, hogy nálunk 23 százalék a diszkontkamat, amit a továbbadó bankok 10-15 százalékkal terhelnek még.
Széchenyi korában - a Hitel, Világ, Stádium tanúsága szerint - azt tekintették uzsorásnak, aki 6 százaléknál magasabb kamatot kért. Azóta persze óriási változások történtek, és ha úgy tetszik, uzsorás az egész világ. Mégis, a Magyar Nemzeti Bank által követelt 23 százalék túlzottnak és megengedhetetlennek látszik, hiszen a gazdaság élénkítése és nemzeti érdekeink is azt kívánnák, hogy a termelõk és a vállalkozók olcsó pénzhez, hitelhez jussanak. Ehhez pedig minden más elõtt a diszkontkamatot kellene leszállítani. Kérem tehát miniszter urat, szíveskedjék magyarázatot adni, mi indokolja, hogy nálunk a diszkontkamat 23 százalék legyen. Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)