DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány hivatalba lépését megelõzõ nyilatkozatokból, majd azt követõen a koalíciós tárgyalások híreibõl, megállapodásokból és a kormányprogramból értesülhettünk arról a közvéleménnyel együtt, hogy önök az ország új alkotmányát kívánják kidolgozni, és ezt 1995 végéig el is kívánják fogadtatni. Késõbb az újságot olvasó közvélemény arról is értesülhetett, hogy egyébként nem pontosan körvonalazott elképzeléseik szerint valamiféle bizottságra bíznák a kidolgozást, amely összetételét illetõen felerészben talán a törvényhozás tagjait is magában foglalhatná. Még késõbb azt is olvashattuk, illetõleg láthattuk tévétudósításokból, hogy már különféle tanácskozásokat és eszmecseréket is tartanak akadémiai intézetek, illetõleg magánalapítványok szervezésében. Ennek során szinte mindenki nyilatkozott, az is, aki a kérdésben illetékes, és természetesen azok is, akik csak annak tartják magukat. Megtudhattuk azt is, hogy tisztelt miniszter úr hivatalában külön egységet szerveztek az ügy érdekében, a nagyon tájékozottak pedig azt is tudni vélik, hogy egy menetrend alapján 1995. október végén már mi itt szavazni is fogunk az Országgyûlésben az új alkotmánytervezetrõl, és akkor már csak a népszavazás marad hátra, gondolom, valamikor '95 karácsonya körüli idõpontban, stílszerûen.
Mindez egy nagyon sokat ígérõ és sokunk gondolatait és fantáziáját megmozgató híranyag, valójában azonban mi, a Magyar Országgyûlés tagjai méltán érezhetjük úgy, hogy a kérdés jelentõségénél és vitathatatlanul törvényhozási jellegénél fogva talán már elõzetesen is megkívánná azt, hogy az Országgyûlés fejtse ki véleményét abban, hogy áll-e szándékában egyáltalán alkotmányt kidolgozni a hírek szerinti idõpontban, fel kíván-e hatalmazni valakit vagy valakiket arra, hogy a munkálatokat megkezdje, vagy magának tartja fenn ezt a vitathatatlanul országgyûlési feladatot.
Ebbõl az is következik, hogy mindaddig, amíg ilyen felhatalmazás nem születik egy pontosan kidolgozott és részletes országgyûlési határozat keretei között, addig a kormány dicséretes szándékai és törekvései - ahogy mondani szokták - az irodalmi munkásság részét képezhetik ugyan, de alkotmánytervezet kidolgozására szóló felhatalmazást nem pótolhatnak.
Ezért tisztelettel kérdezem a miniszter urat, mikor fogja a kormány nevében elõterjeszteni azon országgyûlési döntésre alkalmas javaslatát, amelyben az Országgyûlés mint egyedül illetékes fórum dönthet arról, hogy valóban elengedhetetlenül szükséges-e a Magyar Köztársaság új alkotmányának kidolgozása, mert a jelenlegi már nem felel meg; mely idõpontokat és felelõsöket jelöl meg az egyes részek tekintetében; mikor és fõleg mit kíván népszavazásra bocsátani; kiket és milyen feltételekkel bíz meg tagjai vagy mások közül a munka elvégzésével, és milyen eszközöket bocsát rendelkezésükre, beleértve természetesen a költségvetési kérdéseket is; milyen hatásvizsgálatokat tart szükségesnek akár még a folyamatokat megelõzõen vagy azzal párhuzamosan az új alkotmány bevezetésének várható következményeirõl.
Miniszter úr, tisztelt és megnyugtató válaszát azért kérem, mert az önök rövid mûködése alapján nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a kormány gyakorlattá kívánja tenni azt az eléggé el nem ítélhetõ szokását, miszerint elõbb dönt, mintsem erre az Országgyûlés felhatalmazta volna. Elég talán az exposztorit felhoznom példaként. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)