DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Kérdése kapcsán megvizsgáltattam az ominózus ügyet - háryjánosokat ugyan nem találtam, de tényeket igen.
Tény, hogy Mihályi Péter, aki nem kormányfõtanácsos, hanem a privatizációs kormánybiztos titkárságának dolgozója, a Nap Tv-ben az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal rovására írta, hogy a választások elõtti két hónapban a kárpótlásijegy-kibocsátást a Hivatal visszafogta - ez valóban elhangzott.
E kijelentést a következõkre alapozta: 1994 márciusában 5,6 milliárdnyi kibocsátás történt, a választások elõtti két hónapban, áprilisban és májusban 1,7 milliárd, tehát az elõzõ bázishónapnak körülbelül valamivel több mint az egynegyede. Ezeket az adatokat az ön hivatala tételesen megerõsítette, és a Heti Világgazdaság júniusban publikálta is. Az adatok tehát a közvélemény elõtt is ismertek és ellenõrizhetõk.
Ami a kapitális badarságot, mármint a közgazdasági képtelenséget illeti, azért az nem egészen így van. Az tény, hogy a kárpótlási jegyek szabadpiaci árát a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg, de a kereslet nem a teljes beváltatlan kárpótlásijegy-állományból, hanem a piacon effektív meglevõ kárpótlásijegy-állományból áll. A szakemberek egyöntetû véleménye is azt bizonyítja, hogy ez döntõen a frissen kibocsátott kárpótlási jegyekbõl verbuválódik. A több hónapos vagy esetleg egyéves birtokban tartott kárpótlási jegyek többnyire arra várnak, hogy tulajdont szerezzenek velük a tulajdonosok, nem pedig készpénzért akarják beváltani. Nem olyan képtelenség tehát közgazdaságilag az az állítás, hogy ha a hirtelen kínálatot a kárpótlási jegyekben csökkentjük a kibocsátások csökkentésével, az éppen a kínálat csökkentése miatt felnyomja a kárpótlási jegyek árát. S ez nem egyedül Mihályi Péter véleménye, hanem a szakértõk véleménye is.
Az is tény - és ezt az április 1-je és június 15-e között lebonyolított privatizációs ügyletek felülvizsgálata nyomán szereztük -, hogy az ÁVÜ és az ÁV Rt. erõsen felgyorsította a kárpótlási jegyek bevonását ebben a periódusban. Ebben a két és fél hónapban az ÁVÜ 38 milliárd forint értékû vagyont adott el úgy, hogy ebbõl mindössze 2,5 milliárd forint volt készpénzes, a többi kárpótlási jegy, illetve egzisztenciahitel ellenében kelt el. Az ÁV Rt.-nél ugyanebben a két és fél hónapban 10 milliárd forintért vontak be kárpótlási jegyeket.
Az is érdekes - ezt éppen, elnök úr, ön nyilatkozta többször -, hogy 1993 októbere és 1994 májusa között a Hivatalban az ügyintézõi létszám örvendetesen növekedett.
(15.40)
Ennek ellenére csökkent a kibocsátásoknak a száma. A két konkrét tény között azt hiszem, van ellentmondás. A nyilatkozatot ezért nem tudom semmiféle politikai prekoncepciónak minõsíteni, hiszen tényeken alapul, amivel lehet vitatkozni, de attól még az helytálló is lehet. Ezért semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek. Nincs semmi olyan szándéka a kormánynak, hogy tudatosan lejárassa a régi kormány tisztviselõit vagy azokat, akik részt vettek az ilyen akciókban. Akkor lesz kevesebb ilyen nyilatkozat reményeink szerint a jövõben, ha egyre kevesebb kritizálandó tényt tudunk föltárni az elmúlt periódusból.
Ha pedig képviselõ urat ezek a nyilatkozatok személy szerint sértik - ami lehetséges -, ennek természetesen megvan a jogorvoslati fóruma, de azt gondolom, hogy ez nem az Országgyûlésnek a plénuma. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a bal oldalon és középen.)