KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevõszéki bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A számvevõszéki bizottság folyó hó 19-én tartott ülésén, vita után, a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetésérõl készített törvényjavaslatot 7 igen és 3 nem szavazattal, 70 százalékos arányban általános vitára alkalmasnak minõsítette.
Az ülésen megtárgyaltuk a B/62. számon beterjesztett állami számvevõszéki véleményt is. A vita a következõ témák köré csoportosult:
1. Szükség van-e a pótköltségvetés benyújtására?
2. Ilyen tartalmú pótköltségvetésre van-e szükség, illetve milyen hatások várhatók el tõle?
Az 1. ponttal kapcsolatban: az államháztartásról szóló törvény 41. § (1) és (2) bekezdése szerint pótköltségvetés benyújtása kötelezõ - hangsúlyoznám, hogy kötelezõ -, ha a körülmények változása a költségvetés teljesítését veszélyezteti, és ha a költségvetésben szereplõ általános tartalékot felhasználták, és a rendelkezésre álló források nem elégségesek a kiadási elõirányzatok fedezésére.
Az Állami Számvevõszék véleménye részletes adatokkal alátámasztva tartalmazza - idéznék belõle -: "Megállapítható, hogy az 1994. évi adatok alapján a pótköltségvetés-készítési kötelezettség mindkét feltétele teljesült."
Milyen tartalmú pótköltségvetésre van szükség, illetve milyen hatások várhatók el tõle? Nyilvánvaló, hogy egyetlen negyedévnyi kihatású pótköltségvetéstõl a kormányváltozás gazdaságpolitikára vonatkozó változásainak érvényesítése nem várható el. Az elõterjesztés ennek ellenére több ponton tükrözi a kormányzat elõdjétõl eltérõ gondolkodását. A szükséges mértékû megtakarítások túlnyomó többségében a tárcák költségvetését kurtították meg, ideértve a tárcákhoz rendelt elkülönített alapok támogatását, befizetési kötelezettség elõírását és a kormányzati beruházásokat.
Másrészt a pótköltségvetés nemcsak megszorító intézkedéseket tartalmaz. A kamatadó eltörlése, a megtakarítási hajlam növelése érdekében, a kamatszint csökkentése céljából hosszú távon is elõremutató döntés, nem mellékes hatással a költségvetés saját kamatkiadásaira is. A szociális problémák kezelésére, a várható energiaár-emelés részbeni kompenzálására másfélmilliárd forintot különített el. A mezõgazdaság összesített támogatottsága az eredeti elõirányzathoz képest 13,6 milliárd forinttal nõ. Döntés van a nyugdíjak 8 százalékos emelése visszamenõleges része fedezésére is.
Ami a hatásokat illeti, a pótköltségvetést nem támogató ellenzéki képviselõk részérõl felvetésre került, hogy az intézkedések egyrészt inflációnövelõ hatásúak lennének, másrészt a költségvetési hiányt nem eléggé csökkentik, s ezzel némileg ellentétesen harmadrészt: a hiány csökkentése a beindult növekedést mérsékli.
A többség véleményét mondom: önmagában a pótköltségvetés inflációs hatása minimális. Az infláció tervezetthez képest mintegy 1 százalékos növekedését sokkal inkább az okozza, hogy az elmúlt másfél év alatt megérlelõdött, de végre nem hajtott árfolyam-korrekciót és a refinanszírozási kamatláb folyamatos karbantartását az éppen hogy egyhónapos új kormány volt kénytelen végrehajtani, hogy az egyensúlyok végletes megromlása elkerülhetõ legyen.
A költségvetési hiány csökkentése az államháztartás pénzigénye mérséklésén keresztül a gazdaság finanszírozása szempontjából is fontos. A hiány mérséklésének racionális és elviselhetõségi korlátai is vannak. Ezeket véleményünk szerint kellõ arányban ötvözi a javaslat, és a tételek az érdekegyeztetés során alakultak, több módosítás átvezetésével, a beterjesztés szerint.
Milyen hatású a pótköltségvetés? A teljesség igénye nélkül, csak felsorolás jelleggel. A szükséges kötelezõ lépéseket teszi meg, biztosítja a kormány minimális mozgásterét, jelzésértékû lépés a megtakarítások ösztönzésére, a mezõgazdasági problémák kezelésére, a szociális válságkezelés garantálására és nem utolsósorban a kormányzat önmegtartóztatására. Kétségtelen, hogy a pótköltségvetés az 1995. évi költségvetéshez biztosítja a jelenlegi folyamatok automatikus érvényesüléséhez a jobb kiindulási feltételeket.
A pótköltségvetés - módosításokkal - a folyamatok helyes kezelésére alkalmas, így a bizottság túlnyomó többsége tárgyalásra alkalmasnak minõsítette és elfogadásra ajánlja. Csépe képviselõ úr a bizottság kisebbségi véleményét már elmondta. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)