DR. TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság ugyancsak megtárgyalta a pótköltségvetést, és 15 igen szavazattal, 1 nem szavazattal és 5 tartózkodással az elõterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta.
A vita tartalmáról azt a két megjegyzést szeretném tenni, hogy a pótköltségvetés elfogadása mellett érvelõk világosan meghatározták, hogy az eredeti költségvetésben elfogadott deficit és a deficit fölhasználásának struktúrája már veszélyezteti az ország helyzetét, hiszen lehet eladósodni, de eladósodni a folyó költségek finanszírozása érdekében egy háztartásnak, nemhogy egy államháztartásnak nem engedhetõ meg, nem szabad. A társadalomnak az ilyen eladósodás ellen tiltakoznia kell.
Az a tényezõ, hogy esetleg vitatható mértékben, de a mi gazdasági bizottsági vitánkban konkrétan meg nem határozott vitafeltételek között milyen mértékben fog a pótköltségvetés elfogadása nélkül az államháztartási hiány nõni, úgy határozódott meg, hogy az államháztartási deficit növekedése egyértelmûen benne van a gazdasági folyamatokban. Ennek megállítása minden magyar állampolgár fontos, releváns érdeke. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a gazdasági bizottság vitáján csak egy nemleges szavazat volt.
Milyen érv szól mégis amellett, hogy a pótköltségvetés konkrét javaslatai vitathatók? Akik ellene szavaztak, érveikben nyilvánvalóan elmondták, hogy az iparban, a kereskedelemben, a beruházások terén megindult növekedést ez a visszaszorító intézkedéscsomag megzavarhatja. A vitában megállapításra került, hogy ez nyilvánvaló igazság. A kérdés csak az: megengedhetjük-e magunknak, hogy egy szervezetében, struktúrájában még nem igazi fellendülést jelentõ növekedés érdekében ilyen nagymértékû deficitnövekedést vállaljon az ország. Ebben a kérdésben megoszlottak a nézetek. A tartózkodó és a nem szavazat azt fejezi ki, hogy van olyan képviselõ a gazdasági bizottságban, aki meggyõzõdése szerint úgy ítéli meg, nem egyértelmûen hasznos, vagy káros is lehet a pótköltségvetés elfogadása.
Én határozottan állást szeretnék foglalni abban, hogy mindenképpen a növekedés híve vagyok. Azt gondolom, már '94-ben - nem beszélve '95-rõl - a gazdasági növekedés megalapozásával nagyon komolyan kell foglalkozni, de ez nem lehet ellentétes azzal, hogy az eladósodási tendenciákat meg kell állítani.
Ennek figyelembevételével javaslom, hogy a pótköltségvetés általános vitájára mielõbb kerüljön sor, s akkor a részletkérdések megtárgyalására alkalom fog kínálkozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)