KÓSA LAJOS, a mezõgazdasági bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezõgazdasági bizottság kisebbségi elõadójaként azokat az álláspontokat szeretném önökkel nagyon röviden ismertetni, amelyek alapján a kisebbségnek olyan véleménye alakult ki, mely a pótköltségvetés általános vitára való alkalmasságát kérdõjelezte meg.
Alapvetõen három nagy csoportra lehet bontani ezeket az észrevételeket. Az elsõ csoport a pótköltségvetés benyújtásának létjogosultságát kérdõjelezte meg. A második ugyan elismerte a létjogosultságát, de az értelmét, és bizonyos értelemben a kitûzött célok teljesíthetetlenségét megkérdõjelezve vitatta a pótköltségvetés benyújtását. A harmadik csoport pedig olyan hibákat említett meg, amelyek kiküszöbölésével lehetne a pótköltségvetést általános vitára bocsátani.
Elõször az elsõ csoportról szeretnék néhány jellemzõ érvet elmondani. Többen vitatták ennek a pótköltségvetésnek az értelmét a szó eredeti értelmében, illetõleg abban az értelemben, ahogy az államháztartási törvény a törvényalkotó szándéka szerint a pótköltségvetés benyújtásáról határoz. Egészen pontosan azt állították, hogy ennek a pótköltségvetésnek az az értelme, hogy jövõ évre vonatkozó adóemeléseket hoz elõre, ezzel is csökkentve a jövõ évi költségvetés és az adótörvények vitája kapcsán várható támadásokat.
Hasonlóképpen elhangzott az is, hogy nem meggyõzõek, vagy nem kellõ megalapozottságúak azok a makrogazdasági elemzések, amelyek a pótköltségvetés beterjesztése mögött vannak. Illetve volt olyan vélemény, amely a pótköltségvetésben az egyes fejezeteken belüli kiadáscsökkentési automatizmusokat vitatta. Többen például a dologi kiadáscsökkentések mechanizmusát kérdõjelezték meg.
(11.00)
Az érvek második nagy csoportjában az hangzott el, hogy a pótköltségvetés ugyan formai értelemben eleget tesz az államháztartási törvény által megfogalmazott kritériumoknak, azonban nem teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket a benyújtó kormányzat maga elé kitûzött a költségvetés kiadáscsökkentési céljait illetõleg. Azért van ez így - ezen vélemény szerint -, mert az esedékes nyugdíjemelésrõl szóló parlamenti döntés költségvetési kiadásait, legalábbis valamilyen jelzésértékûen, szerepeltetni kellene ebben a pótköltségvetési javaslatban, ahol ez az összeg máris csökkenti azt a kiadáscsökkentést, amirõl a pénzügyminiszter úr beszélt.
A harmadik érvrendszer pedig azt vitatta, hogy a pótköltségvetés olyan módosításokat hajt végre a költségvetésben, amelyek már az Országgyûlés által korábban elfogadott törvényeket érintenek, és ezeket a törvényeket a kormány módosítási szándékának megfelelõen be kellett volna terjeszteni a Ház elé.
A pótköltségvetés önmaga is jó példával jár elöl, hiszen az államháztartási törvény szerint elkülönített állami pénzalapok csak akkor mûködtethetõk, ha róluk külön törvény határoz. A pótköltségvetésben szerepel a bérgarancia- alapról szóló módosítás, és a kormányzat benyújtotta a bérgarancia-alapról szóló törvénytervezetet a Ház elé a pótköltségvetéssel együtt; tehát ezt együttesen át lehet tekinteni.
Nem ez a helyzet azonban - ezen vélemény szerint - a világkiállítással. Ugyanis a világkiállítási törvény érvényes jogszabály, a pótköltségvetés pedig mintegy prejudikálja azt a késõbb, a kormány által vélhetõen benyújtani szándékolt törvényt, amelyben a világkiállítás megrendezését módosítani kívánják. Ezt kívánatos lett volna a pótköltségvetéssel együtt benyújtani, hogy a képviselõk együtt lássák ezeket az érintett jogszabályokat.
Felvetõdött az is a bizottsági ülésen, hogy a pótköltségvetés a 8. § (3) bekezdésében egy olyan felhatalmazást kér az Országgyûléstõl, ami tovább csökkenti az Országgyûlés ellenõrzõ szerepét a kormányzattal és a költségvetéssel kapcsolatban. Egyrészt nem egészen világos, hogy ez a felhatalmazás milyen célt szolgál a kormányzat számára, hiszen egyébként a pótköltségvetésben az esetleges felmerülõ problémákat erre a két hónapra talán ilyen vonatkozásban elõre lehetne látni. Másrészt eddig nem volt szokás az, hogy a parlament - önmagára nézve - ilyen mértékben korlátozza a költségvetés kialakításának jogát.
Összességében ezért a bizottságban azok, akik a pótköltségvetést nem tartották teljes egészében alkalmasnak az általános vitára, nemmel vagy tartózkodással szavaztak; összesen heten. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps.)