GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Azzal a meglepõ bejelentéssel kezdem, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság általános vitára alkalmasnak találta a pótköltségvetést, de ez a vita ennél sokkal elmélyültebb volt; és hozzáteszem, hogy maga a tárgyalás megelõlegezte a részletes vitát is.
Ezért néhány szót szólok azokról a tételekrõl, amelyek miatt majd a részletes vitában is hallatjuk hangunkat. Az elsõ ilyen elvont tétel az a 20 millió forint, amelyet a határon túli magyar sajtó támogatása szenved el, ami ellen csak azért nem tudunk jószívvel protestálni, mert ugyanabban a sorban, néhány rovattal alább szerepelnek alapítványi támogatások. Olyan alapítványok támogatása, amelyeket az elõzõ kormányzat nem nyilvános határozatokkal hozott létre és amelyeknek sorsa erre az évre elrendeztetett azáltal, hogy a teljes támogatás összegét megkapták, sõt azon felül is a nekik szánt pénzeket.
Más a helyzet a hazai nemzetiségekkel, kisebbségekkel. Itt két tételt kell szóba hoznom. Az egyik a kisebbségi kulturális autonómiát célzó, eredetileg elõirányzott, tervezett 185 millió elvonása, amely egy majdani közalapítványt szolgálna. A tájékoztatás szerint, amelyet a Pénzügyminisztériumtól kaptunk, ez a jövõ esztendõben rendelkezésre áll, így tehát vélhetõen nem éri sérülés a kisebbségeket. Más a helyzet azonban a kisebbségi önkormányzatokkal, amelyeknek létrejöttét már nem prognosztizálta a pótköltségvetés. Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy ezek mégiscsak megalakulnak az év végéig, mûködésükhöz - ha csak néhány hét erejéig - mégis szükség lesz pénzeszközökre. Ezek forrása a pótköltségvetésbõl nem derül ki. Megnyugtató lenne - a részletes vitában erre majd sort lehet keríteni -, ha választ kapnánk arra, hogy az év végéig hátralévõ, feltételezhetõen 3-4 hétben mibõl mûködnének, mibõl alakulnának meg a kisebbségi önkormányzatok.
Úgy gondolom, mindezekrõl - akár a határon túli magyarok támogatásáról van szó, akár a hazai kisebbségekrõl - nem elsõsorban azért kell gondoskodnunk, mert nekünk ezt a hitünk diktáljal, bár ezért is -, hanem mert az alkotmány ezt így írja elõ. Nem azért gondolkodunk egyszerre a határon túli magyarok sorsa felõl és a hazai kisebbségek felõl, mert itt valami matematikai viszonosság alapján kellene kötelességünknek eleget tenni. Itt egyszerûen azoknak az emberi jogoknak próbálunk érvényt szerezni a pótköltségvetésben - anyagi oldalról -, amelyek mindenkit megilletnek, és amelyek a magyar állampolgárok és a mindenkori magyar kormány számára kötelezettséget jelentenek.
Visszatérve a bevezetõben mondottakra: az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a pótköltségvetést általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)