MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm szépen, elnök asszony!
Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ahogy Juhász Pál képviselõtársam jelezte, többségi és kisebbségi vélemény alakult ki a bizottságban. A kisebbségi véleményen belül megoszlott a vélemény a tekintetben, hogy szükség van-e pótköltségvetésre. Jómagam azt mondtam, hogy szükségességét belátjuk, el tudjuk fogadni, de ez a beterjesztés nem szolgálja kellõképpen az MSZP és a kormányprogram által is meghatározott célokat, így a pótköltségvetés maga általános vitára nem alkalmas.
Ha a munkanélküliség - hiszen ez a bizottság alapvetõen a munkanélküliség csökkentésében, a gazdaságpolitika munkanélküliség-barát megjelenítésében érdekelt -, csökkentése szempontjából végignézzük azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket a pótköltségvetés tervez, akkor bizony nem túl örvendetes és reményteljes a kép.
(11.30)
Elsõként talán célszerû felhívni a figyelmet arra, hogy az élõmunka költségei ma Magyarországon rendkívül magasak. Amíg az élõmunka költségei nem csökkennek, addig azt remélni, hogy a foglalkoztatási színvonal érdemben javulna és a munkáltatók arra lennének ösztönözve, hogy a tõkeköltségeket munkaköltségekkel váltsák ki, illetve a foglalkoztatási szintet emeljék, nem igazán várható.
Azt gondoljuk, és személy szerint én azt gondolom, hogy a járulékcsökkentés ilyen körülmények között mindenképp jogosan felvetõdõ kívánalom, és ezt a járulékcsökkentést semmilyen módon nem tûzi ki célul ez a kormányzat és ez a pótköltségvetés, annak ellenére, hogy a Szolidarítási Alapban több mint tizenöt milliárdos szufficit várható.
Külön említésre érdemes még a Foglalkoztatási Alap és a Szolidaritási Alap viszonya és késõbbi sorsa, amelyet a pótköltségvetés nem rendez, hanem a jövõ évi költségvetés fogja rendezni, ám a bizottság tagjai szinte egyöntetûen aggályosnak tartják azt, ha a két alap teljes mértékû összevonásra kerülne. Zárójelben jegyzem meg egyébként, hogy a háromlépcsõs munkanélküli ellátórendszer: tehát a biztosítási típusú, a szociális típusú és a kiegészítõ típusú ellátórendszer így önmagában sérülne meg alapjaiban, úgyhogy ez rendkívül problémás és rendkívül aggályos dolog.
A táppénz kapcsán felmerült hírek szintén nem erõsítik az élõmunka- költségek csökkentésébe vetett illúziókat, úgyhogy ennek kapcsán szintén komoly gondok merülhetnek fel.
A második nagyon fontos lépés, ami talán a pótköltségvetés egésze szempontjából a foglalkoztatáspolitikára nézve a legerõteljesebb hatást - és sajnos, negatív hatást - gyakorol, az az adóemelés, elsõsorban a fogyasztási adó és általános forgalmiadó-emelés, hiszen naivitás célul kitûzni azt ilyen körülmények közepette, hogy a feketemunkát vissza tudjuk szorítani akkor, amikor adóemelést produkálunk, és ezzel valójában arra ösztönözzük a kereskedõket, hogy a hivatalos csatornák megkerülésével illegális eszközöket használjanak termékeik eladására, és ez egyértelmûen a foglalkoztatási színvonal, a regisztrált, tehát bejelentett munkahelyek tekintetében csökkenést idézhet elõ.
Egyébként önmagában is problémás ez a típusú adóemelés, hiszen a fogyasztásiadó-tervezet ez évi bevétele nem látszik teljesülni, tehát alatta marad a fogyasztásiadó-bevétel annak, ami a költségvetési tervben szerepelt, s anélkül, hogy hozzányúlnánk az adózás rendjéhez, illetve az adóbehajtás szabályaihoz, azt remélni, hogy egy adószint-növekedés egyértelmûen adóbevétel-növekedést eredményez, nem biztos, hogy feltétlenül megalapozott elgondolás. Tehát ilyen körülmények közepette, amikor az adóbeszedés hatékonysága nem egészen kielégítõ, nem biztos, hogy adóemelés a legjobb megoldás a költségvetési bevételek fokozása érdekében.
Az adóemelésen belül persze külön aggályos jogilag is, hogy hogy kerülhet egy pótköltségvetésbe a január elsején bevezetendõ adóemelés. Az 1994. évi pótköltségvetésbe hogyan jöhet egy 1995. január elsejével megemelkedõ adótörvény - ez számomra érthetetlen. Megmondom õszintén, ha ezt az 1995. évi költségvetésbe tették volna, az részben indokolt lett volna, de ha a jövõ évi áfatörvényt nem kívánják módosítani, akkor indokolt; ha a jövõ évi áfatörvényt kívánják nmódosítani, akkor ez oda való.
Nem lehet ilyen pongyolán jogalkotást végezni. A hatálybaléptetési fejezet ezt jól mutatja is, hiszen van ami a kihirdetése napján lép hatályba, van ami október elsején, van ami november elsején, van ami december elsején, és van ami január elsején.
Gondoljuk végig a dolgokat. Ha nem tudom átverni az Érdekegyeztetõ Tanácson ezt az áfaemelést, csak január elsejétõl, akkor ki kell venni a pótköltségvetésbõl és be kell tenni az áfatörvénybe, illetve a jövõ évi költségvetésbe.
A harmadik olyan dolog, ami a foglalkoztatási szintet nem kedvezõen befolyásolja, az a különbözõ költségvetési intézményi kisebb beruházásoknak a visszafogása, illetõleg csökkentése. Azt gondolom, hogy általában az lenne a szerencsés - és a Fidesz félfordulatot meghirdetõ gazdaságpolitikája is egyébként ezt célozta -, hogy a beruházások növekedjenek, és a költségvetési beruházások visszafogása is - nem tudom, hogy kellõen, szelektíven végig volt-e gondolva - egyértelmûen negatívan hatna a foglalkoztatási színvonalra.
A negyedik ilyen kérdés, amire Kósa Lajos képviselõtársam a mezõgazdasági bizottság kisebbségi elõadójaként már utalt: a világkiállítás tartalmi leállítása, anélkül, hogy ezt a kérdést a parlament megvitatta volna. Ugyanis akkor, ha lenullázzuk a Világkiállítási Alap támogatását, az egyet jelent azzal - hacsak nem kívánja azt az 1995. évi költségvetésbe újra beállítani a tisztelt Ház -, hogy a világkiállítást ellehetetlenítjük, tehát kimondjuk felette a halálos ítéletet. Nem tudom, hogy ez-e a megfelelõ forma - egy pótköltségvetés - hogy ezt megtegyük, azt hiszem, hogy nem.
Az ötödik ilyen kisebb tényezõ, ami remélem, pusztán csak félreértés vagy elírás: a Területfejlesztési Alap kétmilliárddal való csökkentése. Ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy a munkanélküliségnek három akut problémája van hazánkban: az egyik a fiatalok munkanélkülisége, az ifjsági munkanélküliség, a másik a tartós munkanélküliség és a harmadik a regionális munkanélküliség.
Én, aki egy hátrányos helyzetû térségben élek: Nyíregyházán, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, nagyon jól tudom azt, hogy a Területfejlesztési Alap ezen regionális munkanélküliség egyik leghatásosabb ellenszereként mûködött az elmúlt idõszakban, annak ez évi csökkentése, esetleg jövõ évi kedvezõtlen kondíciója rendkívül nehéz helyzetet eredményez ebben a régióban. Nem tudom, akkor, amikor a Szocialista Párt is a munkanélküliség elleni harcot hirdette meg egyik központi célkitûzésének, akkor szerencsés-e ilyen típusú változtatást megtenni.
Összességében - és ez a bizottsági ülésen is elhangzott - érthetõ és azt hiszem részben elfogadható is lenne az a célállapot, amit a kormányprogram kitûzött maga elé, és ami a pótköltségvetésben is szerepel - és itt hadd olvassam fel szó szerint: "A mostani javaslatok célja, hogy elfogadásukkal a gazdaságpolitikában lehetõség szerint már 1995-tõl a kívánt változtatások beinduljanak, amelyek fõ jellemzõi a következõk:
l. Az államháztartás kiadásainak növekedési üteme mérséklõdjön." Nem tudom, hogy ez a pótköltségvetés mennyiben szolgálja ezt, hiszen, képviselõtársaim, alapvetõen a bevételek növekedését véltem felfedezni ebben a pótköltségvetésben - legalábbis ez volt a jellemzõ - nem pedig a kiadások csökkentését.
"2. A megtermelt bruttó jövedelembõl a munkajövedelmek aránya csökkenjen, a vállalati jövedelmeké emelkedjen." A pótköltségvetésben én ezt nem látom átütõen megjelenni.
"3. A belföldi felhasználás differenciált mértékben csökkenjen, a beruházások aránya nõjön a fogyasztás és a készletfelhalmozás javára." Nem tudom, tisztelt képviselõtársaim, igazítsanak ki, és mutassanak rá, hogy ebben a pótköltségvetésben milyen intézkedések találhatók ezen cél kitûzése érdekében.
"4. A külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg egyenlege javuljon." A forintleértékelés megtörtént, nem ennek a pótköltségvetésnek része, mivel nem igényel parlamenti döntéshozatalt, az exportösztönzést javító csomag beterjesztésével még várunk, tehát ez a pótköltségvetés sem igazán felel meg ennek a célnak. Tehát ha pusztán ebbõl a szempontból vizsgálnánk, hogy egyrészt szükség van talán pótköltségvetésre, a jelenlegi helyzet ezt indokolja, másrészt ezek a célok, amelyeket itt a pótköltségvetés célként megjelenít, ez elfogadhatónak tûnik, akkor is azt mondhatjuk, hogy a beterjesztés nem szolgálja ezen célok megvalósítását, legalábbis nem a legjobb eszköze ezen célok megvalósításának. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)