DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaink! Így a vita végére sodródva, ennyi felszólalás után már nagyon nehéz újat mondani. Én nem is vállalom ezt a feladatot.
Errõl az egész félbevágott törvényjavaslatról és annak a vitájáról az jut valahogy az eszembe, hogy az életben számtalan elviselhetetlen, kínzó, lidércnyomásos helyzet adódhat, de ezek közül is talán a legkínzóbb és legfájdalmasabb kísérleti nyúlnak lenni a vegytiszta jogi laboratórium mûtõasztalán.
(11.40)
Mert valahogy most ebben a törvényjavaslatban ez a helyzet. Itt fekszik elõttünk az önkormányzat, a kísérleti nyúl, körülállják itt a szép fehérgalléros jogi doktorok, nyomkodják bele a különféle injekciókat, azzal a feltételezetten õszinte jószándékkal, hogy még tökéletesebbé, még nyúlabbá tegyék, csak közben elfeledkeznek arról, hogy ezek között az injekcióstûk között valahogy mérgezett is lehet.
Most mi lehet a szegény kísérleti nyúl sorsa? Vagy megússza a dolgot némi kisebb agykárosodással, vagy olyan mértékben túléli, hogy akkora nyúllá válik, hogy még az oroszlánnak is nekimegy. Most a helyzetét bonyolítja és súlyosbítja, hogy már elõre közlik vele, hogyha most ez a kísérlet nem az elvárásoknak megfelelõen sikerül, akkor egy év múlva majd visszamasírozhat újból a kísérleti padra, a mûtõasztalra, és ha netalán a mostani kísérlet eredményeként három füle nõtt volna, akkor majd az egyiket levágják, hogyha pamacsosabb lett a lába, azt majd leborotválják, nyugodjon bele, hogy a választások után olyan nyúllá fogják majd a második kísérletben alakítani, amilyen az elvárásoknak megfelel.
Tehát itt ebben az általános vitában inkább azzal kellene foglalkozni, hogyan is állunk ennek a törvényjavaslatnak a szükségességével, és nézzünk meg már közelebbrõl egész röviden a tûk közül néhány mérgezett tût.
A törvényjavaslat szükségessége. Azzal valahogyan egyetértés alakult ki a Házban, hogy ezek az önkormányzatok azért jól mûködtek, kiérdemelték a megbecsülést. Rengeteg idézet hangzott el az általános vitában az 1990-es felszólalásokból. Én nem vájkálok a történelmi múltban. Én az 1994-es vita néhány klasszikus felszólalásából idézek. Az általam nagyrabecsült Dornbach Alajos képviselõtársam egyértelmûen rögzítette: "Az önkormányzatok az új demokrácia legsikeresebb intézményeinek minõsültek és az állampolgárok széles körének a megbecsülését élvezik." További idézet: "Az elmúlt négy évben az önkormányzatok túlnyomó többsége kiválóan mûködött" - nemcsak eddig értek a felszólalással egyet, hanem a következõben is, hogy - "de nincs olyan kiváló mûködés, amit ne lehetne tovább fokozni."
Nézzük meg a fokozásnak az útját. Nézzük meg Kónya Imre képviselõtársam felszólalásából, aki elmondta itt, hogy hosszú és körültekintõ elméleti, gyakorlati, szakmai munka készült a Belügyminisztériumban az önkormányzati törvény módosításáról, s ezt a leköszönõ kormányzat az utódjára hagyományozta. Õ is kifejezte a sajnálatát, hogy a gondos munkával, a teljes szakmai és politikai egyetértéssel létrejött, s tetõ alá hozott átfogó módosítás elemei most egymástól elszakítva, a belsõ koherenciát veszélyeztetve, pillanatnyi érdekeknek alávetve kerülnek több szakaszban az Országgyûlés elé.
Udvariasságból utoljára hagytam párttársamnak, Pálfi Dénesnek a felszólalását, aki felsorolta teljes egyetértésben, hogy valóban módosítani kell a gyakorlati tapasztalatok alapján az önkormányzati törvényt. Felsorolta azokat is, hogy hol indokolt valóban az önkormányzati törvénynek a módosítása. Itt a kérdés az, hogy a kísérletet egy menetben kell-e végrehajtani, vagy darabolni kell.
Az egy menetben történõ kísérlet nyilván sokkal kellemesebb a nyúl számára is, de szerintem a kísérletezõt is megkíméli attól, hogy újból kelljen kísérleteznie, és egy kicsit megkíméli önmagát a politikai sandaság általuk megalapozatlannak minõsített vádjától is, hogy majd a választási eredményektõl függõen kerül sor a bizonyos harmadik fülnek a levágására és a pamacsoknak a leborotválására.
Tisztelt Országgyûlés! Most néhány mérgezett tû.
Itt többször foglalkoztak már ezzel a bizonyos köztársasági megbízotti intézménnyel, és az indokolás azzal az egyszerû mondattal intézi el most a köztársasági megbízotti intézmény kiirtását, hogy a regionális köztársasági megbízott intézménye nem vált be, hivatalai viszont eredményes munkát végeztek a törvényességi ellenõrzésben, az igazgatásban. Hogy hol, mikor, miben, mennyiben nem vált be, arról a magyarázat ugyan hiányzik, de a végeredmény az, hogy meghalt a király, éljen az új uralkodó, a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal, és annak a vezetõje, mert a feladatok megmaradnak, fehér folt nem maradhat, a törvényességi felügyeletet és a köztársasági megbízotti feladatokat valakinek el kell látnia. Deutsch Tamás képviselõtársam nagyon szellemesen utalt arra, hogy valahogy ez a bizonyos hivatal elmozdulást jelent a fõispáni rendszernek a visszatérése irányában. Ha jobban megnézik, valóban, most nem díszmagyarban jön vissza a fõispán, de teljes vértezetben, lényegében ugyanazokkal a feladatokkal. Tehát most meghal nyolc király, lesz helyette húsz, ami nyilvánvalóan a költségcsökkentés irányában is fog hatni, mert hiszen a feladatok nyilvánvalóan megmaradnak.
Most valahogy én úgy érzem, hogy egész Európában a régiók irányában megy a fejlõdés, régiók között jön létre egészséges együttmûködés. Azért ez a köztársasági megbízott a feladatainak az ellátása során összefogta a régiókat és eredményt tudott felmutatni. Azt is tudom, hogy meggondolatlan dolog tekintélyre hivatkozni, de valahogy úgy érzi az ember, hogy jó, ne legyen címzetes államtitkár, de egy régió vezetõje valahogy nagyobb tekintéllyel rendelkezik, mint a megyei közigazgatási hivatalnak a vezetõje. 1990-ben utáltuk a fõispánt, lett helyette köztársasági megbízott. 1994-ben most utáljuk a köztársasági megbízottat, lesz belõle megyei közigazgatási hivatalvezetõ. Mi lesz '98-ban? Valahogy állandóságra kellene törekedni. Kétségtelenül nem az utálat állandóságára, hanem a szabályozásnak az állandóságára, az a problémát jobban meg tudná oldani.
A másik mérgezett tû a polgármester tisztségének, a polgármester tekintélyének az erõsödése. Én nem tudom, hogy mennyiben hat az erõsödés irányában az, hogy a képviselõ-testület minõsített többségi döntéssel kimondott feloszlása esetén oszlásnak indul a polgármester is. Ezt nem lehet indokolni azzal, hogy õ is az önkormányzati képviselõtestület tagja, õt azért polgármesternek választották meg, tehát ha az önkormányzat többségi döntéssel kimondja a saját feloszlását, ebbõl logikailag nem következik, hogy a polgármesternek is feltétlenül oszlásnak kell indulni.
És mi vár még szegény, jobb sorsra érdemes bíróságokra, hiszen a törvényjavaslat szerint a polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége és mulasztása miatt a képviselõtestület keresetet nyújthat be a polgármester ellen. Nagyon jól tudjuk, hogy a polgármester, önkormányzati testület közötti vitának mindig van némi politikai felhangja. Szegény bíróságokra elég sok feladat hárul, ha most még ezeket a pereket is el kellene bírálniuk, akkor ez kétségtelenül nem a polgármesteri tisztség erõsödése irányában hat.
Nézzük a harmadik mérgezett tût. Állandóan vita van arról, megyei önkormányzat, mi legyen, a középszintû igazgatásnak mi legyen a feladata. De az is igaz, kérem szépen, hogy a dekoncentrált szervezetek úgy nyüzsögnek, mint a darazsak. De valahova azokat majd telepíteni kell. De mikor fogjuk majd eldönteni, majd a második kísérletnél fogjuk eldönteni, hogy a dekoncentrált szervezetek telepítésével a települési önkormányzatot, vagy pedig a megyei önkormányzatot fogják erõsíteni. Itt már más képviselõtársam szót ejtett a fõváros és a kerületek közötti viszonynak a szabályozásáról, hogy az mennyiben sérti a kerületek önállóságát.
Befejezésül Szabad György képviselõtársamra hivatkozom, aki azt mondta, hogy legjobb lenne azért egy partit egy ép paklival lejátszani - így szokták -, nem húznak ki belõle lapokat, hogy valahogy egységesen elõterjeszteni ezt a kétségtelenül szükséges, az önkormányzati törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, nem két kísérletben végrehajtani, mert így, õszintén szólva, tisztelt képviselõtársaim, egy feladatunk marad: drukkoljunk ennek a nyúlnak, hogy túlélje ezt az elsõ számú kísérletet, és valóban váljék olyan bátorrá, olyan igazi nyúllá, amely a központi hatalmat megvalósító és megtestesítõ oroszlánnal is szembe tud és mer majd szállni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)
(11.50)