DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A kormány által a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítására, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítására benyújtott törvények azt a gyanút erõsíthetik meg, hogy a kormányzat - élve több mint kétharmados parlamenti többségével és figyelmen kívül hagyva az ellenzék szempontjait - új alkotmányt fog "adományozni" 1995-ben az országnak, mint egy abszolút uralkodó. (Közbeszólás a bal oldalról: Ajjaj!) Ahhoz hasonlóan, mint ahogy a kiegyezés elõtt, 1860-ban, illetõleg 1861-ben az uralkodó a magyarországi politikai közvélemény álláspontját mellõzve, az úgynevezett Októberi diplomában és a Februári patensben újraszabályozta az ország közjogi viszonyait. Mert mi másra lehetne következtetni abból a ténybõl, hogy a kormány által beterjesztett önkormányzati törvénycsomag - a kormányzat buzgón és szüntelenül hangoztatott konszenzusigényével egyidejûleg - jóformán semmit sem tartalmaz az ellenzék álláspontjából?
Az elõttem szólók már sok példát felhoztak erre, én most az alkotmány vonatkozásában csak egyet említek, éspedig az alkotmánymódosítás 1. §-ának (4) bekezdését. Ez a törvényhely egy nagyon vitatható szabályozást tartalmaz, éspedig azt, hogy az egyik fontos alkotmányos intézmény, az önkormányzati képviselõ-testület egyszerûen megszüntetheti a másikat, a polgármesteri megbízatást. Az önkormányzati törvénymódosítás szerint ugyanis a polgármesteri megbízatás megszûnik, ha a képviselõ-testület név szerinti szavazással és minõsített többséggel kimondja a saját feloszlását. Ebben az esetben idõközi választást kell tartani. Az önkormányzati törvénymódosítás mindehhez csupán idõkorlátot ír elõ, vagyis azt, hogy a képviselõ-testület a saját feloszlását nem mondhatja ki a választást követõ hat hónapon belül, illetõleg a megbízatásának lejártát megelõzõ egy éven belül.
Ha a kormányzati szándék szerint hatályba lép a polgármesteri megbízatás képviselõ-testület általi megszüntetésének lehetõsége, az nagyon káros következményekkel járhat. A káros és destabilizáló következmények legfõképpen abban állnak, hogy tág tere nyílik a különbözõ nem kívánt politikai machinációknak a lakosság által közvetlenül megválasztott polgármesterekkel szemben. És ráadásul éppen most fogják elsõ alkalommal minden településen közvetlenül megválasztani a polgármestereket! A káros következményeket, a politikai szembenállást és a zûrzavart fokozhatja, hogy a polgármester szavazóbázisa, illetõleg a képviselõ-testület szavazóbázisa az azonos településen belül is és a különbözõ települések között is politikailag eltérõ lehet. Például az egyik településen kormánypárti polgármester és ellenzéki többségû képviselõ-testület, a szomszédos területen pedig ennek a fordítottja jön létre. Elképzelhetõ, hogy milyen nem kívánt politikai játékok számára ad ez kedvezõ lehetõséget! Ha a kormányzat mindezt azért találta ki, hogy a polgármester és a képviselõ-testület között hatalommegosztást és egyensúlyt teremtsen, akkor elmondható, hogy erre nem ez a legzseniálisabb megoldás.
A képviselõ-testület önfeloszlatásával a polgármesteri megbízatás megszüntetésének lehetõsége tehát a település érdekeit és a választók akaratát figyelmen kívül hagyó, önzõ pártpolitikai mérlegelés tárgyává teheti a demokratikus alapintézményeket. A polgármester ugyanis, ha komolyan vesszük e tisztséget, akkor õ a helyi település közvetlenül megválasztott államfõje, akinek kiegyensúlyozó, kompromisszumkeresõ, áthidaló szerepe kell hogy legyen a képviselõ-testület, az önkormányzat esetleges mûködési zavarai, válsága esetén. A polgármester közvetlen választásának éppen az az egyik legfõbb értelme, hogy erõs legitimitással bír, és ezért nem lehet az önkormányzat, a képviselõ-testület politikai játékszere.
A polgármester és a képviselõ-testület viszonyának megfelelõ kiegyensúlyozottságot biztosít az, hogy a polgármester tekintetében a képviselõ-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, valamint hogy a polgármester a fegyelmi felelõsségét illetõen is a képviselõ-testület kezében van. Mindezek megfelelõ és egyben elegendõ ráhatást biztosítanak a képviselõ- testületnek a polgármester felé. Teljesen indokolatlan és káros tehát a választók által közvetlenül legitimált polgármestert különbözõ politikai manipulációk lehetõségének is kiszolgáltatni.
A polgármester jogállását egyébként is ellentmondásosan szabályozza a kormány által benyújtott önkormányzati törvényjavaslat. A javaslat ugyanis, miközben szándékával ellentétben inkább csökkenti, mint növeli a polgármester súlyát, egyidejûleg a polgármesterrel szemben a legszigorúbb szankciók alkalmazását is lehetõvé teszi. A javaslat 33/B §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége, mulasztása miatt a képviselõ-testület keresetet nyújthat be a polgármester ellen a bírósághoz a polgármesteri tisztség megszüntetése érdekében, és egyidejûleg kérheti a polgármesternek e tisztségébõl való felfüggesztését is. További ellentmondás a polgármesteri pozíció tekintetében, hogy a törvényjavaslat a 37. § (1) bekezdésében éppen most teszi kötelezõvé a háromezer lakos feletti települések esetében a fõállású polgármesteri tisztséget, miközben a kormányzat csak az imént devalválta e tisztséget azzal, hogy javaslatára feloldásra került a polgármesteri tisztség és az országgyûlési képviselõség összeférhetetlensége, aminek következtében az a polgármester, aki országgyûlési képviselõ is egyben, a polgármesteri díjazásának csak a felét kaphatja, jelezve, hogy csak félig tudja ellátni tisztségét.
(12.00)
Most nem kívánok részletesen kitérni a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítás további ellentmondásaira, nevezetesen például arra, hogy az alkotmánymódosítás önmagával sincs összhangban, amikor különválasztja a helyi képviselõk és a képviselõ-testületek megbízatását, az elõbbit ugyanis a választásokhoz, az utóbbit pedig az alakuló ülés idõpontjához köti.
Ez a megoldás politikailag azért vitatható, mert ha rövid idõre is, de egy településen egyidejûleg két legitim képviselõ-testületet, képviseletet, az országban pedig mintegy háromezerféle önkormányzati megbízatást, illetõleg megbízatás-megszûnést eredményez. Alkotmányjogilag pedig azért vitatható, mert a képviselõi mandátumot a választópolgári akaratnyilvánítás konstituálja, tehát a képviselõ-testület megbízatása is létrejön a szavazás eredményének megállapításával. A helyes megoldás tehát az lenne, amely a megbízatás keletkezését és megszûnését az általános önkormányzati választások idõpontjához kötné.
Nem kívánok részletesen kitérni arra az ellentmondásra sem, hogy az alkotmánymódosítás - a legtöbb külföldi állam gyakorlatával ellentétben - nem oldja meg a határainkon kívül élõ magyar állampolgárok választójogát, miközben az itt élõ bevándorolt nem magyar állampolgárok esetében ezt lehetõvé teszi. Ez utóbbi erõsen vitatható, hiszen a legtöbb országban a választójogot az állampolgársághoz kötik, másrészt pedig a hazai állampolgársági, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvények enélkül is megfelelõ és elegendõ pozitív diszkriminációs rendelkezést tartalmaznak.
Az elmondottakból összefoglalóan megállapítható, hogy a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítás egyrészt túlmegy azokon a feltétlenül indokolt kereteken, amelyeket az önkormányzati törvényjavaslat és az alkotmány összhangja megkívánna, másrészt pedig a törvényhez akarja igazítani az alkotmányt, nem pedig fordítva. Ez a szemlélet megbontja az alkotmány koherens rendszerét.
Végül arra szeretnék röviden kitérni, hogy - az ellenzéki felszólalókkal egyetértve - álláspontom szerint is elfogadhatatlan, hogy a kormány most, az önkormányzati választások elõtt, és 1995-ben, a választások után, tehát két részletben kívánja megváltoztatni az önkormányzati rendszert. Úgy gondolom, ahhoz, hogy a parlament megalapozott döntést tudjon hozni, jogosan igényelheti a kormánytól, hogy most tárja a parlament elé az önkormányzati rendszer megváltoztatását illetõ teljes elképzelését. Ennek nem is lehet akadálya, hiszen mint Kuncze Gábor belügyminiszter úr expozéjában mondotta - idézem -: "A kormány programja 1995-re is jelez módosításokat. A koalíciónak erre kidolgozott elgondolásai vannak." Ha viszont ezeket az említett elgondolásokat különbözõ ürügyekkel mégsem hajlandó a kormány az Országgyûlés elé tárni, akkor alapos okunk van feltételezni, hogy ennek oka az: a kormány az önkormányzati választások eredményétõl függõen - vagyis hogy az számára elõnyös vagy hátrányos-e - kívánja az önkormányzati hatásköröket és az anyagi feltételeket szabályozás tárgyává tenni.
Mindezek alapján az egész önkormányzati törvénycsomagot jelen formájában elfogadhatatlannak tartom. Esetleges elfogadását akkor lehet mérlegelni, ha az ellenzék, s közte a Kereszténydemokrata Néppárt által elõterjesztett módosító indítványok a törvénycsomagba beépülnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)