DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Elnök Asszony, köszönöm a szót.
Tisztelt Ház! Az önkormányzati törvénycsomag csatolódó részeivel, az önkormányzati törvénnyel kapcsolatban rendkívül sok, alapos és igen figyelemre méltó felszólalás hangzott el. Veszem a bátorságot, hogy igénybe vegyem elnök asszony és a tisztelt Ház idejét néhány olyan szempont, olyan morzsa felsorolásával, amely az eddigi felszólalásokban talán nem szerepelt. Teszem ezt annál is inkább, mert olyan elemi felháborodás mutatkozik az önkormányzati érdekszövetségekben - függetlenül a települések nagyságától -, az egyes önkormányzati csoportokban, önkormányzatoknál, hogy félek: azok az elhangzott kifogások, illetve a szándékok azon feltételezése, amelyek az ellenzéki képviselõk oldaláról elhangzottak, talán igenis túlzottan megalapozottak.
Bájosan szellemes volt az elõttem szóló képviselõ- és frakciótársam, Isépy Tamás felszólalása, aki az önkormányzatokat nyulakhoz, nyulak élveboncolásához hasonlította ezt a törvénycsomagot. Ahhoz képest, amit õ említett, illetve amit az általam nagyra becsült Dornbach Alajos képviselõtársam vezérszónokként elmondott, hogy a múlt négy év demokráciájának legsikeresebb vívmányáról van szó, nos, ahhoz képest egy kicsit meglepetéssel tapasztalom - talán mint új képviselõ is -, hogy lánctalpas baltával kívánnak keresztülnyomni ezen a parlamenten egy olyan törvénycsomagot, amely ezzel a sikeres, néhány korrekcióra szoruló, mûködõ egységgel kapcsolatban egy homlokegyenest más koncepciót és stratégiát kíván megvalósítani. Én tudom és tartom azt, hogy nem kizárólag az önkormányzatok, a települések a demokrácia letéteményesei. De azt is tudom, hogy igen jelentõs és igen fontos a szerepük abban a demokratikus hálózatban, amely demokratikus hálózatot horizontális és vertikális irányzatban ki kell építenünk a magyar társadalomban.
El kell mondanom azt is, hogy egy igen magas állású köztisztviselõ tájékoztatott egy vitában arról, illetve mondta el a véleményét, hogy valóban egy rugalmasan alkalmazkodó, jó önkormányzati rendszer született az elmúlt négy évben - egyetértve Dornbach képviselõ úr megállapításával -, viszont a magyar közigazgatás meg van merevedve, és ez konfliktusok forrását eredményezi. Kérem, ezt én el tudom képzelni, bár szakértelmem korántsem akkora, mint ennek az általam említett vezetõ köztisztviselõnek. De akkor nem a rugalmasságot kell merevíteni, nem a mûködõképességet kell nehezebbé tenni, hanem a merev szerkezetet kell rugalmassá tenni. Elemi érdeke ez ennek az országnak.
A nyúl példánál maradva - ha már olyan bájosan elhangzott; én korántsem leszek ilyen bájos -, ezek a nyulak ketrecben vannak, a ketrec tulajdonképpen adott - hallottuk Békesi pénzügyminiszter úr beszámolóját, nem a bõség szaruját emlegette. Hallottunk egyéb beszámolókat is. Ezek a ketrecek azok a korlátok, azok a körülmények, amelyek között mûködni kell ezeknek az önkormányzatoknak. Egyetértek azzal, hogy nincs olyan jó mûködés, amin ne kellene javítani és amit ne kellene korrigálni. De én most úgy érzem, hogy ezen a ketrecen lyukak vannak. És a centrális hatalomra való törekvés rókája belopakodik ebbe a ketrecbe és megfojtja ezeket a nyulakat. Úgy érzem, hogy teljesen más dolog fog kialakulni. Úgy érzem - hallva a bejelentéseket a következõ évi változásokról, de nem ismerve a hatásköri törvényeket, ismerve, hogy milyen feltételezhetõ szándékok vannak ebben az alapvetõ törvénymódosításban -, hogy más fog kialakulni, mint ami a közjó irányába fordulna.
Tulajdonképpen milyen problémái voltak ennek az elmúlt négy évben legsikeresebben mûködõ önkormányzati rendszernek? Három fõ probléma csúcsosodott itt ki: a polgármester-jegyzõ viszonya, a középszint problémája - amely talán kicsúcsosodott a megyei önkormányzat, illetve a köztársasági megbízotti rendszer mûködésében -, valamint a település- és térségfejlesztés problémája, amely talán teljesen rendezetlen volt. Úgy érzem, hogy az elõterjesztett törvénycsomagban ezekre a problémákra válaszadás nem történt. Egész másokra adtak választ, egész más stratégiák indultak el.
A polgármester és a jegyzõ viszonyát illetõen: nem értem és nem tudom elképzelni, hogy hogy nem lehet ezt másik oldalról megközelíteni. A magyar közigazgatásról, amely végig tudta csinálni ezt a váltást a tanácsrendszerrõl az önkormányzati rendszerre, azt kell feltételeznem - saját tapasztalataim alapján is -, hogy rendkívül felkészült, a közigazgatási, köztisztviselõi szakma iránti elkötelezettsége megvan, és a köztisztviselõknek az a része, amelyik kreatív, tisztességes, és felmérte azt, hogy nem hatalmi feladatot kell ellátnia, hanem szolgáltató és szolgáló feladatot, az megtalálta a helyét és biztonságát a települések polgármesteri hivatalaiban.
(12.10)
Az elõterjesztõk, a koalíciós képviselõk figyelmébe ajánlok egy másik szempontot, az elõzõ véleményemet fönntartva. Szeretném önöknek Bibó egy gondolatát idézni: "Gyakran fiktív a szakszerûségre való hivatkozás, mert közelrõl igen gyakran nem jelent mást, mint egy bizonyos, egyáltalán nem magas rendû és nem is mindig célszerû adminisztratív és irodai rendszernek, a magyar igazgatás jogszabályainak, elõírásainak, ügykezeléseinek, nyilvántártásának az ismeretét, olyan embereket, akik mindezt valami egyedül lehetséges kozmikus adottságnak, a közigazgatásnak tekintik".
Az új magyar közigazgatásnak mind jobban szüksége lesz szakmai tudásra, azonban nem erre a fajtára, hanem arra, amely képes termékenyen és öntevékenyen új helyzeteket megragadni, és új feladatok szakszerû megreformálását elvégezni. Hogy erre a politikai buzgalom még nem kvalifikál senkit, az bizonyos. De nem kvalifikál erre maga a jegyzõi oklevél sem.
Nagyon jól meg van fogalmazva, mirõl van itt szó. Vegyük tudomásul, hogy a polgármester, aki a város elsõ szolgája, polgártársa az ottlakóknak. A jegyzõ az, aki igazgatja a polgárokat. Ez nagy különbség. A városnak az a polgársága, amely az önkormányzatok zömében harmonikusan együtt tudott mûködni választott képviselõivel, eredeményeket tudott produkálni. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzatokban minden egyes megvalósult dolog a polgárok pénzébõl és plusz felajánlásaiból valósult meg. Már régóta így van.
A jegyzõ a város alkalmazottja, akinek az a feladata, hogy a törvényben szabott munkák végrehajtása mellett végrehajtsa és végrehajtassa a közgyûlés döntéseit, a polgármester irányításával. A város lakosai kizárólag a választott tisztségviselõt fogják felelõssé tenni a mûködésért, nem azt, aki nem választott tisztségviselõ. Olyanra nem is akarok gondolni, hogy esetleg hatáskörtelepítéssel - amelyre a késõbbiekben kerül sor -, a jegyzõ tevékenységének átminõsítésével deszterdánként, helytartó kinyújtott karjaként kell mûködnie a településeken.
A polgármesteri hivatalokban hármas irányú tevékenység folyik: hatósági munka, közigazgatási munka és önkormányzati munka. A hatósági munka, a törvényesség felügyelete kizárólag és egyszemélyben a jegyzõ feladata, ami így helyes. Azon vitatkozni, hogy ki legyen a munkáltató, véleményem szerint nem valódi probléma.
Meg kell kérdezni a miniszter hölgyeket és urakat: hogyan vennék, ha az õ minisztériumukban a közigazgatási államtitkár lenne a munkáltató; vagy azokat a vezérigazgatókat, akik egy személyben felelõsek egy üzem irányításáért, ha a személyzeti káderosztály-vezetõ lenne a munkáltató? Nincs értelme ennek a vitának.
Azt is meg kell mondanom, hogy a vita alapját az adhatná meg, ha demokráciánkban, a Magyar Köztársaságban kidolgozott, egymáshoz illeszkedõ, pontos törvények szerint tudnánk szabályozni a köztisztviselõk munkáját. Errõl még szó sincs. Szabad választása és a meglévõ törvények alapján tudja végezni a munkáját. Most akarunk új alkotmányt csinálni, jövõre. Nem értem ennek a problémának a mostani felvetését.
A második ilyen "'rés", ahol problémák merültek föl, a megye helyzete. Itt nem szabad elfelejteni, hogy ezzel a problémával már körülbelül száz éve foglalkoznak, vitatkoznak igen nagy koponyák, nagy és fölkészült elmék. Kérem, plagizálok ismét, Szabó Dezsõtõl: "Nemzedékek sírban fekvõ csontvázának a könyöke lukas már attól, hogy mit összevitatkoztak ezeken a problémákon."
Egy percig ne felejtsük el, hogy a megye és a megyével kapcsolatos koncepciók a legváltozatosabb formában kidolgozásra kerülnek, rendelkezésünkre állnak, hisz az elmúlt két-három évben is nagyon komoly, nagyszerû tanulmányok születtek, a rendszerváltozást megelõzõ idõszakban is, talán idéztem is belõlük hétfõn. Tehát tisztában vagyunk vele.
De nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ez a megye nem az a megye, amit ez a törvény tartalmaz, vagy amirõl mi itt beszélünk. A megye hosszú ideig, száz éven keresztül bizonyos feudális elõjogok átöröklését szolgálta. A megye volt az, amely mindig a legnehezebben vette fel a plusz fordulatot. Ezért dolgozta ki a Parasztpárt - Erdei Ferenc nevével fémjelzett - elképzelését az úgynevezett városmegye rendszerrõl, ahol tulajdonképpen egy agrár jellegû közigazgatás bevezetésének modellje fogalmazódott meg. Ezt az élet már túlhaladta.
De azért nem szabad elfelejteni, amikor általánosítunk és minderrõl beszélünk, hogy ez az ország három részre van szakadva. Van a dunántúli terület, van Budapest és van a Dunán inneni terület. Teljesen más jellegû egy Sopronnak, és teljesen más jellegû egy Hódmezõvásárhelynek az önkormányzata. Más a viszonya a közigazgatáshoz.
A hideg futott a hátamon végig, amikor hallottam a megjelölést, hogy a megyei önkormányzat embere kvázi a megye elsõ embere. Ha jól emlékszem, Lamperth Mónika képviselõ asszony vezérszónoklatában jelent így meg. Ez - akár térségi vonatkozásban is - azt jelenti, hogy helytartósági rendszert kívánunk kialakítani. Ez azt jelenti, hogy más közigazgatási fölépítést akarunk megvalósítani, mint amit idáig megvalósítottunk, mint amirõl azt mondtuk, hogy a legsikeresebb volt a négy évben. Akkor mondjuk ki. Nem kell vitatkozni róla.
A törvényben szerepel a településfejlesztés. Rendkívül fontos dolog, néhány apróság hiányzik ahhoz, hogy megvalósíthassuk. Elsõsorban a pénz. Pénz nem lesz. Ha ezt a közigazgatási rendszert és ilyenfajta önkormányzatot építünk, meggyõzõdésem, hogy azt a kreativitást is elveszítjük, amit a lakosság hozzáadna az önkormányzati rendszerhez, ami pedig néha sokkal több, mint az a forrás, amit az újraosztott állami költségvetés biztosít.
A másik: a szakmai törvények. Nincs településfejlesztési törvényünk, nincs környezetvédelmi törvényünk, nincsenek meg a feltételei, fórumai, hogy hogyan történjen a területfejlesztés. Tartalmaz kitételeket a törvény egy ilyen területfejlesztési tanács létrehozására. Kérem, én nem tudom, milyen hatásköröket tervez ennek az elõterjesztõ, de a gittegylet alaposabb szabályzattal, nagyobb hatáskörrel tudná végezni tevékenységét, mint egy ilyen tanács. Ki az, hogyan vagy miképpen? Vagy ha ne adj' isten egy megyében két megyei jogú város van, akkor mi történik? Ez egyáltalán nem szerepel ebben a törvénytervezetben. Elkerülte a figyelmüket. Nyilvánvaló, megértem, hogy elkerülte az elõterjesztõk figyelmét, mert teljesen illuzórikus területfejlesztésrõl beszélni akkor, amikor nincs rá pénz.
(12.20)
Akkor, amikor nálunk a beszedett jövedelmek, adójövedelmek újraelosztása rendkívül központosított és centrális; akkor, amikor nyilvánvaló, hogy a területfejlesztésben termelési érdekek fognak érvényesülni, munkahelyteremtõ érdekek fognak érvényesülni - és nem területfejlesztési szempontok.
Most az elsõ alkalom négy év óta ebben a parlamentben, hogy az önkormányzatok mintegy érdekérvényesítést, lobbyzást végezzenek. Kérem, ebben az országban, miután ez az újraelosztási rendszer nem változott... hát, lobbyzás folyik egy-egy nagy beruházásért, egy-egy nagy állami beruházás elindításáért. De ebben nem a területfejlesztés érdekei elsõsorban a döntõk; a termelés, az ipari lobby vagy egyéb elképzelések. Tehát területfejlesztési tanácsról beszélni, pláne úgy, hogy önkormányzati pénzekrõl olyanok döntsenek, akik nem választottak, nem önkormányzati képviselõk, illetve tisztségviselõk - hát, ez lehetetlen állapothoz vezethet.
Ez, véleményem szerint, azt takarja, hogy e feladat ellátására pillanatnyilag elhatározott, objektíven megjelölt kormányzati elképzelés nincs. Nincs! Nem tudok mást levonni ebbõl az elõterjesztésbõl.
Tisztelt koalíciós képviselõtársaim! Már az a kevés, aki itt van... Szóval, tényleg nem régen vagyok tagja ennek a parlamentnek, de azért azt higgyék el nekem, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen erõviszonyok vannak. Én nem tudom, ha önök úgy döntenének, hogy az ellenzéknek, ne adj' isten, az Országház lépcsõjén lehetne csak leülni, akkor mi ott ülnénk, onnan kiabálnánk be, esetleg akinek olyan a testalkata, külön lépcsõt kapna, a világörökség kárára. (Derültség.)
Kérem, én azért kívánok felszólalni és azért kívánom önöknek elmondani ezeket, mert alapvetõen nem tételezem föl, hogy a koalíció képviselõi eleve sanda szándékkal, eleve hátsó gondolatokkal és eleve úgy állnának hozzá - legalábbis én ezt tapasztaltam az elmúlt idõszakban - a problémákhoz, hogy ne vennék figyelembe az ellenzék létét - itt csak magunkra, tehát a Kereszténydemokrata Néppártra hivatkozhatok, nincs más felhatalmazásom -, és ezért bátorkodom elmondani ezeket a gondolatokat.
De értsék meg, ha itt most mi elrontunk valamit - még akkor is azt a szót kell használnom, hogy mi, ha ilyen kevés számban vagyunk -, akkor négy évre tesszük lehetetlenné az önkormányzatokat.
Kérem, azért nem értem ezt az egészet... Megint egy idézetet kell önöknek felolvasnom; hajlamos vagyok plagizálni... Az általam tisztelt filozófustól szeretnék néhány mondatot idézni. "A kormánypártok tettek fontos gesztusokat, de nem elég a választások után egyszer gesztusokat tenni. Állandó, megfontolt önkorlátozásra van szükség. Nem szabad, hogy a koalíció a végsõkig kihasználja az ellenzékkel szembeni erõfölényét. És általában is arra kell törekedni, hogy az elõzõ parlamenti ciklusban létrehozott joganyagot a lehetõ legkisebb mértékben bolygassák. Vagyis csak akkor nyúljanak a hatályban lévõ törvényekhez, ha ez okvetlenül szükséges; például az állampolgári jogok kiterjesztésére, vagy az államhatalmi ágak még egyértelmûbb elválasztására, vagy valamilyen belsõ ellentmondás kiküszöbölésére. Ha ilyen nagyon nyomós érdek nincs, akkor nem szabad változtatni az érvényes törvényeken, akár szeretjük õket, akár nem."
Kérem, ezt Kis János úr írta a Beszélõ augusztus 18-ai számában.
Nem értem az indokokat, nem értem a nyomós érveket, viszont teljesen egyetértek - még egyszer mondom - Kis János érveivel.
El kell mondanom - elmondhatjuk most már -, hogy ez az új koncepció, amit ez a törvénycsomag takar és ami most keresztül akar menni és keresztül fog menni a Házon, tulajdonképpen megint egy olyan gúlát fog eredményezni, amely a centrális pénzelosztáson keresztül, a centrális közigazgatáson keresztül és a centrális irányításon keresztül mûködteti az önkormányzatokat. Kérem, nem fognak létrejönni a vízszintes háló szemei, a civil társadalom összeköttetései, nem jön létre az az erõs szerkezet, ami megtarthatja a nehéz helyzetekben - és itt a nehéz helyzetek, az országra váró nehéz helyzetek felvázolása megtörtént a pénzügyminiszter úr által. Ez nemcsak a közigazgatásra, nemcsak az önkormányzatra; ez bármilyen más, demokratikus párthierarchiára jellemzõ kell legyen! Akkor erõs.
El kell azt is mondanom, hogy ... kérem, van ennek, ennek az egész dolognak - most csak a polgármesteri tisztségre térek ki, de több példát is lehetne mondani... Mint tudják, 1971-ben az új tanácstörvény módosult, ahol deklarálták az önkormányzatiságot, nem mellébeszélve, hanem konkrétan; deklarálták az önkormányzati mûködéseket. Csak a másik oldalról olyan fékeket építettek bele, mind politikai, mind gazdasági oldalról, amely lehetetlenné tette a mûködést; azt a demokratikus mûködést, amit most meg akarunk valósítani, és megvalósítottunk négy éven keresztül.
Én úgy érzem, hogy hasonlóság van most. Csak a polgármesteri jogállásról beszélek... Úgy érzem, hogy megtörtént a szabad választás, az állampolgárok szabad akaratából, de a bírósághoz való fordulás lehetõségével élve - és ahogy ismerem az önkormányzatban folyó politikai vitákat, ez mindennap megtörténhet -, és egy bírósági szabályozással, központi szabályozással a nekünk nem tetszõ vezetõket lehetetlenné lehet tenni.
Hosszú beszédet tartottam a címzett és céltámogatásoknál; nagyon röviden elmondhattam volna. Félek, hogy a törvénymódosítás, illetve a törvény azt tartalmazza: "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére". (Taps a Független Kisgazdapárt képviselõi körében.)
Ily módon el tudjuk érni - nem kell hosszú idõ, egy év alatt el fogjuk tudni érni -, hogy ezek az önkormányzatok szegények lesznek és szolgák lesznek. Mert szolgálniuk kell azért, hogy megkapják a mûködtetéshez szükséges lehetõségeket, megkapják azokat a forrásokat, amelyek elemi igényeiket kielégítik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül néhány pontot szeretnék elmondani, amely véleményem szerint figyelembe veendõ lenne az önkormányzati törvény megalkotásánál.
Változatlanul fenn kellene tartani a közigazgatási dualizmust, az állami és önkormányzati közigazgatást, de ezen belül törésmentesen érvényre kell juttatni, hogy az Európai Chartával egyezõen - amit Balsai képviselõtársam olyan hatásosan és nagy tudással kifejtett - az állami közigazgatás másodlagos jelleggel jelenhet meg a településen és a területen. És emiatt a valós önkormányzati igazgatás olyan kétszintû önkormányzati modellt igényel, amely nem hierarchizált, hanem a feladat-specifikusság elveire épülve tesz különbséget az egyes szintek között.
(12.30)
Lehetõvé teszi az állami közigazgatási feladatok széles körben történõ delegált ellátását, de ehhez szükséges megerõsíteni az önkormányzatok feletti állami törvényességi felügyeletet, annak eszköztárát, és ki kell munkálni a feladatokhoz és hatáskörökhöz igazodó közigazgatási felelõsségi rendszert. Úgy gondolom, ha a tisztelt Ház elé egy ilyen, ezen elveket figyelembe vevõ törvény kerül, akkor nem merülne fel az a sanda gyanú, hogy egy kripta tetejét emeltük fel, ahonnan hideg szélfuvallat jön ki. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a KDNP soraiban.)