DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Kérem, tudomásul vettem. A magam részérõl is üdvözlöm ukrán barátainkat, és nekik is elmondom... (Derültség, taps.).., hogy ezek alapján a nemzeti össztermék, a GDP várhatóan 1-2 százalékos mértékben az idén nõni fog.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ez az a katasztrofális gazdasági állapot, ami miatt pótköltségvetés kell, és ez az, amire a miniszterelnök úr a Magyar Hírlap augusztus 9-i számában azt nyilatkozta: ellenzékiként nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz az ország pénzügyi-gazdasági helyzete.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt hiszem, hogy ha ilyen gazdasági mutatókat látnának a saját országuk gazdasági jelentéseiben azok a kormányzati tisztségviselõk, kormánytagok, akik Közép- és Kelet-Európa elmúlt évtizedeiben a szocializmus sújtotta zónában mûködnek, megnyalnák mind a tíz ujjukat.
(16.00)
Csakegyetlenegyet szeretnék tudni: miért létezik az, hogy a miniszterelnök úrnak olyan anyagokat adnak, amik köszönõviszonyban nincsenek a Pénzügyminisztérium jelentésével?
Meg kell mondanom õszintén: mi nem voltunk attól boldogok, hogy elvesztettük a választást; attól sem voltunk boldogok, hogy Horn Gyula lett az ország miniszterelnöke - de kérem, õ az! És minden olyan, ami hamis adatokkal próbálja õt olyan helyzetbe hozni, hogy lejárassa magát, árt az országnak, és meg kell mondanom, hogy a magunk részérõl nem kívánunk ebben partnerek lenni. (Taps a jobb oldalon.)
Ami a folyó fizetési mérleget illeti, kétségtelen tény, hogy ez az egyik olyan mutató, amelyik valóban rossz. Kérdés azonban, hogy ez a rossz gazdasági mutató a jelenlegi helyzetben mégis mit vetít elõre, és milyen védekezést látunk meghatározónak és lehetségesnek ebben az ügyben.
Kérem, a folyó fizetési mérleg egy részének a passzívuma igenis az ország gazdasági növekedésre térõ pályájából adódik. Mert világos, hogy korszerû technikát, korszerû gépeket, technológiát hamarabb kell behozni az országba és importálni, mint ahogy ez exportképes árualapot jelent a jövõben. Ezért azt hiszem, már elõre mentve Békesi László urat - hogy egy év múlva ne azzal jöjjünk, most már mi magunk, ellene, hogy megint passzív a fizetési mérleg mutatószáma - elõre szeretném megjósolni: a következõ három-négy évben, ha az ország gazdasági növekedési pályára tér, valószínûleg passzív marad. Más kérdés, hogy milyen mértékben.
Kérem, tavaly valóban egy rekordmértékû passzívumot voltunk szerencsétlenek elkönyvelni, aminek okaira nem kívánok kitérni, de tény, hogy ez valahol 3,5 milliárd dollár körül volt. Tiszteletre méltó ennek a kormánynak az a kísérlete - és ebben egyetértünk -, hogy ezt a passzívumot körülbelül 2,5 milliárd dollárra le kívánja szorítani. Szeretném azonban jelezni, hogy ez a mutatószám sem áll önmagában. Egy olyan országban, amelyben az adósságszolgálat folyamatos tõkekivonást jelent, ebben az országban a passzív fizetési mérleggel szemben csak egy rendkívül aktív mûködõtõke-bejövetellel lehet némileg korrigálni azt a növekedést, amely szükségképpen passzív külkereskedelmi mérleget és fizetési mérleget eredményez.
Kérem, tessék megfigyelni: lehet, hogy a leszorított 2,5 milliárdos passzívum még rosszabb helyzetet hoz az országnak, mint a tavalyi 3,5 - megmondom, miért. A 3,5 milliárdos folyó fizetési mérleghiányhoz tavaly egy 2,3 milliárdos mûködõtõke-bejövetel járult, a kettõ közötti különbség 1,2 milliárd dollár - ez az, ami adott esetben valóban alkalmas lehet arra, hogy az ország adósságállományát növelje. De kérem, szorítsuk le ezt az idén 2,5- re! És azt olvassuk a pénzügyminisztériumi jelentésben, hogy egy fél év alatt idén 530 millió dollár jött csak be. Kérem, ennek a duplája is alig haladja meg az 1 milliárdot! Könnyen lehet, hogy a 2,5 milliárdról 1 milliárd dollárra javított folyó fizetési mérleg egy 1,4-1,5 milliárdos differenciát eredményez, mert leszorult a külföldi tõke bejövetele. Erre kellene a kormány programjának koncentrálni, ez az, ami valamilyen módon meg tudja finanszírozni az ország gazdasági továbblépését.
És az a katasztrófa, az a válság, az az eladósodás, az a rémképfestegetés, ami folyik, pontosan ezt a külföldi tõkét riasztja el Magyarországról! Kérem, két héttel ezelõtt a hitelminõsítés nemzetközi revizoraival volt szerencsém tárgyalni. Valóban minden szónoki képességemet latba vetettem, hogy elmondjam: nem olyan rossz az ország helyzete, ne essenek kétségbe attól, amit a kormány mond: nem kell a kamatokat felénk rontani, meg a futamidõket rövidíteni, nem kell a minõsítésünkben visszalépni - mert ezekkel a számokkal operáltam, amelyek egy pozitív változás irányába való elmozdulást jeleznek.
Kedves képviselõtársaim, az ég szent szerelmére: már megnyerték a választást - kétszer nem lehet megnyerni! A választási propagandát abba kell hagyni! Nem minket kell legyõzni! Ez a propaganda, amit folytatnak - tessék megérteni! - árt az országnak, mert elriasztja a tõkét, és akkor spórolhatunk a hasunkon, csinálhatunk annyi lyukat a nadrágszíjon, amennyit akarunk, akkor sem fogunk ide becsalni 2-3 milliárd közötti mûködõtõkét egy katasztrofális válságpropaganda egész világ elé tárásával. (Taps a jobb oldalon.)
Egy másik, a pótköltségvetésben és az expozéban is megjelenõ hitelrontó politikai kérdés a tb-vagyonátadás miatti deficittöbblet, amit, ugye, az önkormányzatok szenvednek el. Az expozéban azt olvassuk: "Nem teljesítette a tb-nek 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tb-önkormányzatok számára".
Elhangzott más szinten is a vád a miniszterelnök úr részérõl. A Magyar Hírlap augusztus 19-i számában ezt olvassuk: "Az elõzõ parlament kimondta ugyan, hogy 300 milliárd forint értékû vagyonhoz kell juttatni a két tb- önkormányzatot, ám legjobb tudomásom szerint eddig összesen 800 millió forint átadásáról gondoskodtak. Így a vagyonátadás is az újabb kormányra vár".
A rádió Világóra címû mûsorában pedig szeptember 4-én ezt mondta: "A korábbi kormányzat egyetlen lépést sem tett, hogy a tb-t a megfelelõ pénzügyi alapokhoz juttassa".
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ezekbõl a nyilatkozatokból csak az felel meg a valóságnak, hogy a vagyonátadás az újabb kormányra vár. Ugyanis a viták, amelyeket még pénzügyminiszterségem alatt folytattunk - és nagyobb volt néha a vita a két tb-önkormányzat között, mint a Pénzügyminisztérium és a tb- önkormányzatok között - mégis olyan eredménnyel jártak, hogy ott, fél évvel a választások elõtt, egy konszenzussal és tisztességes kompromisszummal létrejött törvénytervezetet - itt ül velem szemben Nagy Sándor, tanúsíthatja - a tb-önkormányzatok vagyoni, illetve vagyongazdálkodási kérdéseiben benyújtottunk a parlamentnek. Sajnos, a tavaszi ülésszak - sok tíz más törvénnyel együtt - ennek megtárgyalását már nem tette lehetõvé. Ezt a konszenzussal kiérlelt és a vagyonátadást megalapozó törvényt azonban módja lett volna az új kormánynak is behozni egy nagyon alacsony vitaszázalék mellett a tisztelt parlamentbe - akár már júniusban. Megmondom õszintén: sokkal kisebb vitával, sokkal hamarabb átment volna a Házon, mint a néhány polgármester ügyében a polgármesteri összeférhetetetlenség abszurd, parlamentre ráerõltetett vitája.
Ám nincs még az ez évi jogalkotási tervezetek között sem ez a törvény, amibõl világos, hogy az tükrözõdik, amit az újságban már olvasni lehet: esze ágában sincs a kormánynak ezt a 300 milliárdot átadni a tb-önkormányzatoknak. Úgy látom, szó szerint kell venni azt a nyilatkozatot, ami a Világórában elhangzott, hogy a tb vár az újabb kormányra - de ezek szerint nem az újra, amelyik most van, hanem a következõre -, hogy ezt teljesítse. (Taps az MDF soraiban.)
Kérem, a következõ kérdés, amely politikai szólamként sokszor elhangzik, valóban a tartalék felhasználásával függ össze. Az expozé szerint jó néhány olyan is volt, ami az eredeti költségvetésben tervezhetõ lett volna, bár az Állami Számvevõszék a hivatkozással szemben - most nem konkrétan, csak elvi lehetõségként - említi, hogy tisztázandó, mi a felhasználás és mi az ígérvény. Az Állami Számvevõszék azt mondja: az állami tartalék kormányhatározattal történõ lekötése minõsül felhasználásnak. Nem vitatva, hogy az elsõ félévi döntéseknek vannak következményei a második félévre, azt az ÁSZ is korrektül megállapítja, hogy az elõzõ kormány ténylegesen 12 milliárd 786,8 millió forintról döntött.
(16.10)
Az 1994. évi költségvetési törvény után is dolgozott azonban a parlament. Ennek következményeként 9 milliárd 760,8 millió forint olyan kötelezettség keletkezett, amit már csak a tartalékból lehetett kielégíteni. Ezeknek az új törvényeknek a következménye megjelenik tehát a tartalékfelhasználásban. Nagyon is tudatában voltunk annak, hogy lesznek ilyenek, ezért a kötelezõ tartalék összegét az államháztartási törvényhez képest körülbelül 10 milliárddal eleve megnöveltük, mert számítottunk egy ilyen többletfelhasználásra. De akkor még meg nem lévõ törvényekre nem lehetett a megfelelõ fejezeti címeken pénzt biztosítani, mint ahogy sajátos módon most a pótköltségvetésben látszik, hogy azonos a gondolkozásmód, ezt megteszi az új kormány, nosza, az ÁSZ mindjárt meg is kifogásolja a 8. pontban, hogy a pótköltségvetés Bérgarancia Alapról is intézkedik, amely törvény még nincs megszavazva a tisztelt Házban, tehát nincs helye a pótköltségvetésben, mert egy nem lévõ törvényre nem lehet pénzeket odatenni. Más kérdés, ha a szavazás során úgy alakul, hogy hamarabb szavazzuk meg a bérgarancia-törvényt, akkor ez utólag betehetõ lett volna a költségvetésbe.
Azonban hadd tegyek ehhez még egy megjegyzést: mind a döntések, mind a második félévre vonatkozó ígérvények indokoltak voltak. Ezt igazolja maga az a tény is, hogy beépültek a jelenlegi kormány pótköltségvetésébe is, és a kormány megtartotta a saját maga számára azt a kereken 2 milliárd forint tartalékösszeget, amelyik egyébként maradt, mert a többi tételbe valóban nem kívánt már tartaléktöbbletet tenni, mert úgy érezte, hogy a tartalékfelhasználás megalapozott.
A kormány-elõterjesztés 112. oldalán találjuk azt a döntésben és ígérvényben szereplõ összesen 23 milliárd forintot, amelynek a kiemelt és fõ tételei közül: illetményemelés 9 milliárd 288,1 millió, média 2 milliárd 890 millió, kárpótlás és földkimérés 1 milliárd 371 millió, idegenrendészeti és honvédelmi törvény következményei 1 milliárd 320 millió, hadigondozási törvény - ami késõbb született - 2 milliárd, szerkezetátalakítás a világbanki programmal összhangban 519,5 millió, a Duna elterelése miatti kiadások 560 millió és az országgyûlési képviselõ-választásokra 584 millió. Ha ezeket a senki által meg nem kifogásolható tételeket összeadom, ez 18 milliárd 536,7 millió forint!
És amibõl a nagy történet kikerekedik, hogy hova, merre, meddig, protekció, ez-az-amaz, kérem, ha valamiben hibát lehet találni és valamibe bele lehet kötni, indokolatlanul bár, de mégis, ami irritálja a jelenlegi kormány tagjait, az az alapítványok, társadalmi szervezetek kereken 1 milliárdja. Tehát a felhasznált tartaléknak - ami politikai színezettel kitölthetõ és vélhetõen irritáló az új kormánykoalícióra nézve - az egyhuszonharmad része! Kérem, ez az, amit nem tartunk igazán tisztességesnek, hogy ezt az egyhuszonharmad részt vegyük célba, miközben az egészet úgy tüntetjük föl, hogy itt valami nagy disznóság történt. A kormány-elõterjesztés korrektül hozza ezt, az ÁSZ-jelentés korrektül taglalja ezt a kérdést; nem tudok mást mondani, iskolapéldája ez a fejezeti kérdés a tények és a retorika eltérõ voltának.
A szemléletmód rövid távú változtatásának példájául álljon itt egy pár összehasonlítás: a tavaly benyújtott pótköltségvetés vitájában Békesi úrnak mint MSZP-s vezérszónoknak a mondása és most az expozéban elmondottak. Tavaly - a tavalyi napló 27 643. oldalán - Békesi László a következõket mondta: "Kérdés az, hogy ha már nem kizárólag az államháztartási törvény elõírásainak végrehajtását szolgálja a pótköltségvetés, akkor szolgál-e gazdaságpolitikai vonalváltást, vannak-e olyan lépések benne, amelyek az eddig folytatott gazdaságpolitika módosítását szolgálják, akár az államháztartás túlköltekezésének csökkentésére, a gazdasági növekedés feltételeinek fokozatos megvalósítására vagy az élezõdõ szociális feszültségek csökkentésére. Azt lehet mondani, hogy bár szükséges lenne egy ilyen tartalmú módosítás, ezek nem jelennek meg a pótköltségvetésben". És mit mond ugyanez a Békesi László a mostani pótköltségvetésnél? "A benyújtott törvényjavaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt. Nem lehet célja gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása." Érdekes, tavaly még annak kellett volna lennie... "Nem alkalmas a legfontosabb kettõs cél, a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejû megvalósítására." Tisztelt Ház, azt hiszem, ehhez nem kell kommentár, bár itt teljes egyetértésemet kell kifejeznem: ez a pótköltségvetés tényleg nem alkalmas ilyenek megvalósítására. De folytatása is van, ugyanitt, az idézetnek: "Ugyanakkor a korrekció a jövõ év elõkészítését is szolgálja, hisz valamelyest javítja az induló pozíciókat". Kérem, ne egy ellenzéki, volt pénzügyminiszter - az ÁSZ válaszoljon erre a felvetésre!
Az ÁSZ-jelentés 8. oldalának 2. pontja, 3. pontja és befejezõ része így szól: "A pótköltségvetési intézkedéscsomag a központi költségvetési szervek körében a támogatás-megtakarítást elsõsorban a készletbeszerzések, felújítások, néhány esetben a bérelõirányzat visszafogásával éri el. Az elõirányzatok ilyen jellegû lefaragása a feladatok felülvizsgálatára nem terjed ki, ezért valódi, hosszabb távon ható megtakarítást az ilyen típusú intézkedésekkel nem lehet elérni."
A pótköltségvetési törvényjavaslat a nagyberuházások elõirányzatait 4 milliárd 607,2 millió forinttal, a nagyjavításokat pedig 207,4 millió forinttal csökkenti. Megjegyezzük, hogy amennyiben a beruházási célok nem változnak, a zárolt összegek többletigényként az 1995. évi költségvetést terhelik.
A pótköltségvetési törvényjavaslat 35. és 39. paragrafusai intézkednek a költségvetési szerveknél a tizenharmadik havi fizetés folyósításának 1995. január hónapra való átütemezésérõl. Mindezeknek a végén az ÁSZ-jelentés a következõ bekezdéssel zárul: "Összegezve megállapítható, a pótköltségvetéssel beterjesztett intézkedéscsomag nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek az államháztartásban jelentõsebb változásokat indítanának el és a kiadásokat hosszabb távon is mérsékelnék".
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A pótköltségvetés sajátos szempontrendszerében - mint láttuk -, az egyensúly kergetésének lázálmában nem a szavakban, de az intézkedésekben meglévõ kemény, restrikciós lépések, a növekedés leblokkolása áll. Mindez már a kormányprogram vitájában is elhangzott, és ott volt szerencsém elmondani, hogy itt a bérbõl és fizetésbõl élõk újabb terheire épül ez a kormánypolitika.
Nézzük meg a Békesi László-féle expozénak egy sajátos mondatát: "A lakosság fogyasztásának volumene az elmúlt négy évben 10 százalékkal csökkent, miközben a GDP 20 százalékkal esett vissza. A stabilizációt komolyan vevõ Csehországban és Lengyelországban ez a két mutató azonos mértékben változott". Sajátos logika szerint ezt ma úgy kell értelmeznünk, hogy azt a 10 százalékot, amivel a lakosság jobb helyzetben van, le kell verni a lakosságon. Hát miért nem a gazdaság-, a GDP-növekedéssel akarjuk megteremteni a szinkront? Miért azt állítjuk meg, és miért a kiadási oldalon, a lakosságon akarjuk behozni ezt a 10 százalékot? Miközben rólunk négy évig az terjedt el, hogy szociálisan érzéketlen a kormány!
A pótköltségvetési törvényjavaslat 102. oldala szerint a fõ cél - tessék figyelni! -: "A megtermelt bruttó jövedelembõl a munkajövedelmek aránya csökkenjen." Majd: "A belföldi felhasználás differenciált mértékben csökkenjen a fogyasztás rovására". Hölgyeim és uraim, hát ez aztán valóban szocialista program a javából!
(16.20)
Ehhez még hozzájárul, hogy a kamatadót 10 százalékról le akarják vinni 5- re. Kérem, mint közgazdász azt kell mondanom, jó, elvileg helyes. Sõt a tavalyi költségvetésnél 20 százalékról 10 százalékra történõ csökkentést maga a kormány nevében én kezdeményeztem. De azért mégiscsak szociális piacgazdaságról beszélünk, és valahol rettenetesen zavarónak érzem, nem közgazdasági, de etikai, politikai szempontból, hogy miközben a tõkejövedelemnek az adóját egy tételben nullára akarják levinni, addig a lakosság fogyasztását adóemeléseken keresztül még tovább, és egy progresszív adórendszerrel akarják csökkenteni. Kérem, ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy a munka tovább terhelõdjék, a tõkejövedelem pedig nulla adózásúvá váljék. Hacsak a tisztelt kormány ezzel nem azt akarja bizonyítani, hogy jártas a Bibliában is, mert egy rosszul értelmezett idézetet adaptál, amelyiket Máténál olvashatunk: mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bõvelkedjék, akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. (Taps a jobb oldalon.)
A szemléletmódra és a retorikára végezetül két iskolapéldát szeretnék elmondani. A 145. és a 147. oldalon, valamint a 97. oldalon megjelennek azok a tételek, amelyek során a kormányzat bizonyos elvonásokat javasol tárcabontásban. Nem kívánok tárcamélységig bemenni, de azért legyen szabad csoportosítanom, hol jelentkeznek például a Miniszterelnöki Hivatal csökkentései. Elsõ blokk: Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány. Kisebbségi önkormányzatok támogatása. Kisebbségi kulturális autonómiára. Kisebbségi országos önkormányzatok megalakulására. Kisebbségi kompenzációs keret. Másik blokk: Illyés Alapítvány, Kulturális hagyományaink feltárása, Határon túli magyar sajtó támogatása.