DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen elnök úr. Tehát szíveskedjék megengedni, hogy a pótköltségvetéssel kapcsolatban mindenekelõtt arra hívjam fel a figyelmet, hogy a kormányzat nem akkor terjeszt be pótköltségvetést, amikor akar, és nem olyan jogcímen, ami eszébe jut, hanem ennek szigorúan elõírt törvényi keretei vannak.
(16.30)
Nevezetesen az 1992. évi XXXVIII., az államháztartásról szóló törvény 41. §-a mondja meg, hogy mikor nyújthat be a kormány pótköltségvetési kérelmet az Országgyûlés elé. Ennek két feltételét határozza meg. A két feltétel közül az elsõ, ha év közben a körülmények oly mértékben változnak, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztetik. Szeretném aláhúzni, hogy jelentõs veszélyeztetésrõl beszél a törvény.
A pótköltségvetés beterjesztésének másik lehetséges indoka az, ha az általános tartalékokat felhasználták, és a költségvetési források nem elégségesek a kiadási források fedezésére. A kormány az elsõ okra, tehát a körülmények oly mértékben történõ változására utalt, hogy ezek a költségvetés teljesítését lehetetlenítik. A Független Kisgazdapárt álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy az ilyen mértékben ellehetetlenült költségvetés és veszélyeztetett költségvetés fogalma nem határolható körül pontosan. Ezért a józan ész szabályaihoz kell nyúlni, amikor ezt a kérdést eldöntjük. Hiszen önmagában minden költségvetés egy terv, ami soha nem teljesül száz százalékig. Ezért bizonyos hibalehetõség eleve adva van. Állítom, hogy nincs olyan költségvetés, amely száz százalékig teljesül. Attól plusz vagy mínusz mindenképpen eltérés van. Az eltérés mértékét kell meghatározni akkor, amikor elbíráljuk, hogy vajon a költségvetésnek ez a súlyos veszélyeztetettsége fennáll-e vagy nem áll fenn.
A Független Kisgazdapárt, amint az ismeretes, kezdettõl fogva ellenezte a pótköltségvetés benyújtását. Mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a pótköltségvetés benyújtásának nem állnak fenn a jogi feltételei, ezért a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a pótköltségvetést elõterjessze.
A Független Kisgazdapártnak konkrétan az az álláspontja, hogy mi nem gondoljuk, hogy a költségvetés olyan mérvû veszélyeztetettsége forogna fenn, ami indokolttá teszi a pótköltségvetés benyújtását. Hiszen - és itt utalnánk arra, hogy miután a költségvetés egy száz százalékig soha nem teljesíthetõ terv, ezért - sajnálatos módon a világ összes költségvetés-készítõ szervei általában némi ráhagyással terveznek, éppen azért, hogy ne kelljen a tervtõl eltérés esetében hozzányúlni a tartalékokhoz, vagy netán pótköltségvetési kérelemmel élni az Országgyûléshez.
Jelen esetben a pótköltségvetés elõterjesztése kapcsán a kormányzat azt mondja, hogy a bevételek és kiadások pótköltségvetéssel elérni kívánt egyenlege 48,974 milliárd forint, amit én most nem vitatok a kérdés jogi elbírálhatósága érdekében, hanem induljunk ki abból, hogy helyes ez a felmérés, ez a 48,974 milliárd forint költségvetési kiadási különbözet valóban megvan.
Vizsgáljuk most meg, hogy ez mennyi a költségvetés eredeti számaihoz viszonyítva, és akkor az igen tisztelt Ház rendkívül egyszerûen ellenõrizheti az általam elmondottakat, hogy a teljes költségvetés kiadási oldalainak 3,35 százaléka ez az összeg. Itt tehát konkrétan arról van szó, hogy 3 százalék körüli összeg az, ami miatt a kormány a Ház elé benyújtotta a pótköltségvetést. Igen ám, csak akkor felteszem a kérdést, hogy vonatkoznak-e az alkotmányos elõírások a kormányra: igen vagy nem? Mert ez a 3 százalék körüli hiány semmiképpen sem valósítja meg az eredetileg benyújtott költségvetés veszélyeztetettségét. Tehát nincs jogszabályi alapja a pótköltségvetés benyújtásának.
Különösen szembeötlõ ez a tény akkor, amikor láthatjuk, hogy tulajdonképpen most már a kormánynak a költségvetést kellene lassan benyújtania, az 1995. évi költségvetést. Márpedig most sietnie kell a pótköltségvetés benyújtásával, hogy a Házzal még oly idõben megszavaztathassa a pótköltségvetésben igényelt összeget, hogy rögtön utána be tudja nyújtani a költségvetést. Ez viszont játék az alkotmányos jogokkal, szembehelyezkedés a törvényes elõírásokkal. Egész egyszerûen a kormányzat a döntõ többségére támaszkodik, amikor ilyen elõterjesztéssel él.
Most nézzük meg ennek a formáljogi akadályain túlmutató lényegi szempontjait is. Hiszen meg kell vizsgálni, a pótköltségvetés, még ha a beterjesztése indokolt is lenne, a mûködõ gazdaság szabályozóira nézve egyáltalán kihathat-e vagy sem. Tudniillik itt látni kell, hogy egy olyan pótköltségvetést terjesztett a Ház elé a kormány, amely a '94. évre megállapított gazdasági szabályozókon változtat, a gazdasági szabályozókhoz hozzányúl. Márpedig minden pótköltségvetés elvi alapja, hogy a megállapított gazdasági szabályozókhoz nem lehet hozzányúlni.
Egy hasonlattal élek, hogy mindenki számára világos legyen, mért van ez: ez olyan, mintha mondjuk egy sportversenyen a vesztésre álló fél, amikor látja, hogy az ellenfele már átszakítaná a célszalagot, mindig odébb tudná helyezni a célszalagot, hátha egyszer õ kerül olyan pozícióba, hogy õ szakítsa át. Vagy mondjuk egy magasugróversenyen a vesztésre álló fél mindig a saját eredményéhez igazítaná a versenyszintet.
Nyilvánvaló tehát, hogy ez nem lehetséges. Egyszerûen azért nem, mert ha elfogadnánk a pótköltségvetésnek azt a lehetséges jogi természetét, hogy a költségvetés eredeti gazdasági szabályozóin változtathat, akkor ez egyenértékû lenne azzal, mintha kimondanánk, hogy joga van a kormánynak a vállalkozók akármilyen seregét tönkretenni, mert a vállalkozók 1993-ban az éves üzleti tervüket, az egész gazdasági stratégiájukat arra alapítják, hogy 1993 végén a kormányzat '94. évre nézve milyen gazdasági szabályozókat ígér.
Tehát magyarán mondva: a vállalkozók és a gazdasági tevékenységet folytatók bíznak a kormányzatban akkor, amikor erre építik az egész gazdasági stratégiájukat, ezen változtatni év közben az egész gazdasági stabilitás felrúgását jelenti. Mindenképpen kimondható, hogy ha ilyen módon hozzá lehet nyúlni a gazdasági szabályozókhoz, akkor annak egyrészt van egy olyan hatása, amelyet úgy tudunk megfogalmazni, hogy a gazdaság stabilitása ellen irányuló hatás, van egy inflációgerjesztõ hatása, és mindenképpen van egy olyan hatása is, hogy az állampolgárokban megingatja a törvényességbe, az alkotmányosságba vetett hitet, mert ezek szerint a kormányzatnak joga van bármilyen változtatást eszközölni.
(16.40)
Úgy gondolom, nem árt, ha a Ház igen tisztelt, jelen lévõ képviselõi és mindenki, aki a mi felszólalásunkat hallja, tudja, hogy fõ szabály, hogy a pótköltségvetés gazdasági szerkezetre ható és a gazdaság tervidõszakának kezdetén érvényes szabályokon nem változtathat, ilyen típusú változások csak az új gazdasági tervidõszak szabályait rögzítõ, éves költségvetési tervben szerepeltethetõk. Nem vitatom, hogy bizonyos tekintetben a jelenleg érvényes költségvetés egyes tételeknél értelmetlenül írja elõ - kötelezõ kiadásként - a különbözõ fejezeteket és nem vitatom, hogy ezek között vannak olyan tételek, ahol a költségek lejjebb faraghatóak. Ezeket azonban - nyilvánvalóan egy általános jogértelmezési kérdés keretein belül - úgy lenne célszerû rendezni, hogy a jövõben mindenütt maximumként legyenek ezek a tételek megjelölve, ne pedig kötelezõ kiadási tételként.
Tény, hogy ezekhez nem lehet most hozzányúlni, de úgy gondolom, a törvényesség és a stabilitás fenntartása mindennél fontosabb érdek, nem szabad megengedni, hogy pótköltségvetéssel ezeket az érdekeket felrúgják. A benyújtandó pótköltségvetés alapkövetelményeként kell meghatározni, hogy nem tartalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek a gazdaság mûködési struktúráját modifikálják, nem fogalmazhat meg adó-, biztosítás-, mûködésiköltség-támogatás típusú szabályokat.
Ha megvizsgáljuk a benyújtott pótköltségvetést, én ezt nem kívánom olyan részletekbe menõen tenni, mint az elõttem történt felszólalás kapcsán ez megesett, de rá kell mutatnom arra, hogy a gazdasági struktúra az állítólagos gazdasági teljesítménynövekedés ellenére tovább torzult. A pótköltségvetés a fogyasztási adó növelésével újabb, a költségvetés bevételeinek 0,35 százalékát kitevõ mértékû terhet ró a lakosságra, és ezzel a lakossági teherviselést összességében - és itt nagyon jó lenne, ha igen tisztelt képviselõtársaim ezt a számadatot már elõre megjegyeznék a '95. évi költségvetés vitájára - 69,41 százalékra emeli. Tehát megközelíti a 70 százalékot, ami egy elviselhetetlen teherviselési százalék.
Ilyen százalékú összteherviselés mellett a gazdaság nem tud elõremenni, a gazdasági élénkítés a pusztába kiáltott szó, és ha mi nem tudunk ehhez a szerkezethez hozzányúlni, ebben az esetben a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a nemzetgazdaság még tragikusabb helyzetbe fog kerülni, mint amilyenben jelenleg van.
Ha megvizsgáljuk a minisztériumok és az országos szervezetek támogatottságának kérdését, láthatjuk; hogy igaz ugyan, hogy a '93-as költségvetés 12,64 százalékával szemben a '94-es tervben már csak 11,20 százalék szerepel, amibõl a pótköltségvetés további 0,20 százalékot lefarag, azonban mindjárt látni fogjuk, hogy ez olyan csekély mértékû költséglefaragás, amire az Állami Számvevõszék felszólalt vezérszónoka rendkívül megalapozottan jegyezhette meg, hogy a kormánynak illenék önmagával kezdenie azokat a takarékossági intézkedéseket, amelyeket a társadalom vonatkozásában szükségesnek tart.
Hogy érzékelhetõ legyen, mennyire rossz ez az egész pótköltségvetés, hadd utaljak arra, hogy az agrártámogatási részét illetõen teljességgel elfogadhatatlan a pótköltségvetés. Hiszen a korábbihoz, az 1993. évihez viszonyítottan - és itt ezt aláhúznám - csökkentett támogatást, amely akkor 3,43 százalék volt, '94-ben a költségvetésben 2,60 százalékra tervezték csökkenteni és a pótköltségvetés ezt további 0,10 százalékkal csökkenti. Aki elmegy egy, különösen az ország keleti felében fekvõ falusi településre - nem kell feltétlenül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe menni, tessék elmenni Borsod megyébe vagy Csongrád megye egyes területeire, tessék elmenni Békés megyébe és sajnos, sorolhatnám még a sort -, látja, hogy az ország olyan mértékben elszegényedett, hogy ott már minden fillér tulajdonképpen az életbenmaradást fogja veszélyeztetni.
Tessék ehhez hozzávenni azt, hogy a címzett és céltámogatási rendszer csökkentése és szûkítése megint csak a vidéket fogja sújtani, így lehet látni, hogy a pótköltségvetés 0,10 százalékos csökkentése tragikus méretre rúg, hiszen a másik oldalon mit vesznek el? Elveszik az egészséges ivóvíz megteremtési lehetõségét, az általános iskolák esetében elveszik az összeomlott általános iskolák újjáépítési lehetõségét, tehát a legszegényebb vidéki településeket sújtják.
A Független Kisgazdapárt kénytelen olyan drámaian megfogalmazni a mondandóját, hogy nem vagyunk hajlandók egyetlenegy fillér további olyan támogatáscsökkentésbe belemenni, ami a vidéket sújtja. Én személyesen fogom feltenni a kérdést az igen tisztelt MSZP-s képviselõimnek is, hogy vajon ezt ígérték-e a választópolgáraiknak? Lehet-e még csökkenteni a vidék ellátottságát? Elképesztõ, hogy mi történt a vidékkel; az élelmiszeripari gyárakat idegen kézre játszották, a munkahelyeket megszüntették, nincsenek szövetkezetek, a magángazdaságok...(Derültség, taps a bal oldalon.)
Akkor, amikor a szövetkezetek hiányát a független kisgazdapárti oldalról felrovom, akkor emlékeztetem közbetapsoló MSZP-s képviselõtársaimat arra, hogy a Független Kisgazdapárt programja az volt, hogy...(Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Szövetkezet!)...egy tollvonással, reprivatizációval adják vissza a tulajdont. Ez nem érintette volna a szövetkezetek létét, hanem egyszerûen azt jelentette volna, hogy...(Általános zaj, derültség a bal oldalon.)...a cselédsorba taszított vidéki ember tulajdonos lett volna, semmi többet nem jelentett volna. Csak el kellett volna olvasni a Független Kisgazdapárt programját, és adott esetben kellett volna olyan józannak lenni, hogy a saját programjuk helyett ezt támogassák, mert ez jelentette volna a vidék felemelkedését.
(16.50)
De ehelyett mi következett be? A licit, a kárpótlás, amely egy szûk csoportnak soha nem látott gazdagodását jelentette! Mi ebben a relációban azt mondjuk, hogy most mi nem lehetünk tekintettel semmiféle pótköltségvetési szempontra, amikor a pótköltségvetés azt mondja, hogy tovább kell csökkenteni az agráripar támogatottságát.
Önmagában az a tény, ahogy szétnyílt az agrárolló, ahogy elszegényültek a falvak, ahogy ellehetetlenültek a munkahelyteremtés szempontjából a legkülönbözõbb vidéki települések, ezek azt kell hogy jelentsék valamennyiünk számára, hogy semmiféle pótköltségvetéssel és semmiféle költségvetéssel nemhogy nem lehet a vidék helyzetén rontani, hanem mindenféle megtakarítást most már a vidék megtámogatására kell felhasználni, mert ez egy kitörési pontot jelent az ország számára is. Ezt elsõsorban igen tisztelt MSZP-s képviselõtársaim és SZDSZ-es képviselõtársaim figyelmébe ajánlom, hiszen addig õk is eljutnak, hogy elméletileg azt mondják: a vidék az ország számára kitörési pontot jelenthet. Csakhogy nem vonják le ebbõl a megfelelõ következtetéseket! Miféle kitörési pont lesz az, ha csökkenteni fogjuk a támogatást?
Szombaton jártam Tályán. Ez közel van a csodálatos Rákóczi-pincéhez, a magyar nemzet egyik csodálatos, szinte utánozhatatlan, páratlan szépségû, értékû pincerendszeréhez. Kérdeztem, mi van vele? Megtekinthetõ? Hát idegen kézre jutott - mondták. S szinte nincs semmi, ami ne jutott volna idegen kézre, de a vidéktõl további elvonások vannak. S bizony én ki merem mondani, amikor itt a fogyasztási adó növelésérõl beszél a pénzügyminiszter úr: kérem, tessék már megnézni, miket emelnek? Emelik a csokoládé árát. Kitõl fogják elvenni a csokoládét? A szegény gyerekektõl. Emelik az alkohol árát. (Derültség a koalíciós pártok padsoraiban.) Kérem, félreértés ne essék! Én magam nem iszom, én magam csak kristályvizet iszom! De kérem, aki életében egyetlenegy éjszakát dolgozott, mondjuk, az acélöntõ és a csõgyárban vagy a Ganz-hajógyárban, az tudja, hogy a munkások egy éjszakai nehéz fizikai munka után nem tudnak úgy hazamenni, hogy meg ne beszéljék egy pohár ital mellett mindazt, amin keresztülmentek egy nagyon nehéz éjszakán keresztül. Tehát ne haragudjanak, én nem is iszom, meg meg is tudom venni az italt, de most már úgy gondolom, hogy a munkások léte ellen, a nehéz fizikai munkások léte ellen hat minden ilyen emelés is, mert végeredményben a családot fogja sújtani.
Engedjék meg nekem, hogy rámutassak arra is, igaz, csak ezután fog sorra kerülni az expo lemondásának a megtárgyalása. De már most bejelentem képviselõtársaimnak, hogy úgy gondolom, akkor, amikor az expo elmaradásáról beszélünk, akkor meg kell nézni, hogy meg lehet-e ott valóban takarítani valamit, és ha megtakarítanak, akkor ki fogja kapni ezt a megtakarítást.
Úgy gondolom, igen tisztelt képviselõtársaim, ha itt bármiféle megtakarítás szóba jöhet, akkor a vidék fellendítésére kell fordítani ezeket az összegeket. Az egészséges ivóvíz megteremtésére, arra, hogy utak legyenek vidéken, hogy életlehetõség legyen vidéken, munkahelyeket kell teremteni. S a vidéknek semmiféle további forráselvonása vagy bármilyen címszó alatti megrövidítése nem fogadható el a Független Kisgazdapárt számára.
Ezért a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt kijelenti: minden erejével küzdeni fog ez ellen a pótköltségvetés ellen. Küzdeni fog ellene, mert önmagában a beterjesztésére nem volt jogalap; küzdeni fog ellene, mert nincs törvényi alapja a pótköltségvetésnek; küzdeni fog ellene, mert a pótköltségvetés szerkezetileg sok vonatkozásban elfogadhatatlan. S úgy gondolom, küzdenünk kell ellene azért is, mert a stabilitással szemben áll, és végre úgy kell terveznie a Magyar Köztársaság kormányának, hogy az megfeleljen a következõ gazdasági év kezdetén kialakuló követelményeknek.
Ezért a Független Kisgazdapárt nemmel fog szavazni a beterjesztett törvényjavaslatra.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)