DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Míg élek, remélek - ez a jelszó munkálódott bennem, amikor feliratkoztam a felszólalásra, két ok miatt.
Egyrészt a Ház ma szavazott egy olyan kérdésrõl, amirõl véleményem szerint nem szavazhatott volna olyan formában, ahogy a kérdést föltették. Nem arról szavaztunk, hogy lezárható-e ma a részletes vita, hanem arról szavaztunk, hogy az Országgyûlés lezárja a részletes vitát. Értelmes dolog-e felszólalni akkor, amikor elhangozhat bármi ebben a Házban - nem részemrõl, mert szerénységem tiltja, hogy ilyet mondjak, de más képviselõtársaim részérõl -, és ennek ellenére ma mégis mindenképpen le fogjuk zárni ezt a részletes vitát. Mi ez, ha nem egy elõzetes fenyegetés, egy elõzetes jelzés, hogy történhet bármi, bizonyos akaratnak érvényesülnie kell?
Másrészt pedig, ha megkapjuk azt a kegyet a házbizottságtól, hogy holnap délig lehet beadni csatlakozó módosító indítványokat, akkor azok számára, akik ma este, éjszaka fognak leülni, hogy elkészítsék a csatlakozó módosító indítványukat, mikor lesz mód megindokolni azokat?
Elhangzott, hogy egyes, módosító indítványokat elõterjesztõ képviselõk nem voltak jelen a bizottság ülésén, és nem tudtak érvelni indítványaik mellett. Tessék megmondani: hogyan, hogyha szerda délután, csütörtökön, pénteken és ma, hétfõn, párhuzamosan folytak a bizottsági ülések, amelyeken részt kellett vennünk, mint bizottsági tagoknak? Hogyan és mikor lett volna akkor módunk arra, hogy más bizottságok ülésein részt vegyünk, és ott megindokoljuk álláspontunkat?
A jövõre nézve, azt hiszem, el kellene kerülni - bármennyire célszerûnek tûnik is minél hamarabb megszavazni egy-egy törvényt -, hogy a bizottsági munka során összemosódjanak az egyes bizottságok ülései, és ne legyen mód az álláspontok kifejtésére. Fõleg akkor, ha a nekünk, új képviselõknek átadott kézikönyv tartalmaz egy olyan alkotmányügyi bizottsági házszabály-értelmezést, hogy pénteki napon bizottsági ülés nem tartható, mert a pénteki nap a képviselõk számára van fönntartva, hogy egyéb ügyekben el tudjanak járni.
Ezeknek a felvetéseknek a hangoztatása mellett hadd mondjam el: úgy gondolom, a belügyminiszter úr megbánta, hogy arra buzdította ez ellenzéket, ne fogja vissza magát. Nem fogtuk vissza magunkat, így számtalan olyan módosító indítványt terjesztettünk elõ, amelyek - az én megítélésem szerint - nem politikai indíttatásúak voltak. Nem is kívánok én azokkal a módosító indítványokkal foglalkozni, amelyek alapkoncepciót érintenek, hisz' azt hiszem, abban a kérdésben nyugodt lélekkel el lehet tenni a kardot, és egy régi katonai parancsot alkalmazva mondhatjuk azt is, hogy "Térdre! Imához!" Ott nincs lehetõség, úgy tûnik, semmiféle módosítás elérésére. Bármilyen hangzatosak az érvek, hogy négy évvel ezelõtt még a hat párt megegyezett ebben, és ennek a megegyezésnek a felrúgására valójában nincs alap, ezt politikai kérdésként eldöntötték, akik többséghez jutottak. Viszont azon módosító indítványok esetében, ahol nem ilyenrõl van szó, hanem "ellenzéki akadékoskodásról", talán megfontolandó néhány módosító indítvány sorsa.
Az alkotmány módosítása során a bevándoroltként Magyarországon élõ nem magyar állampolgároknak az alkotmánynak a hatályos, illetve a jövendõ szövege biztosítaná, hogy részt vehessenek a helyi önkormányzati választásokon, illetõleg a népi kezdeményezésben és a népszavazásban. Az általános vitában felszólalván kifogásoltam, hogy a törvénymódosítás szövege nem precíz: egy szócska hiányzik belõle, amely a magyar állampolgárok esetében megtalálható, mármint az a korlát, amely szerint szavazati joga csak a nagykorú magyar állampolgárnak van. Ebbõl következik, hogy a bevándorolt nem magyar állampolgárokat is csak abban az esetben illeti meg a szavazati jog, ha õk nagykorúak.
Nem kívánok azzal a hangulattal foglalkozni, ami kialakult az önkormányzati bizottság ülésén, amikor ezt a módosító indítványt tárgyaltuk, és elhangzott különféle kormánytisztviselõk szájából, hogy igazából ez jó is, de fölösleges is, mert miért kell bõvíteni az alkotmány szövegét. Tudós ügyvéd kollégámtól is elhangzottak kitételek. Eszembe jutott, amikor - én is államigazgatásban dolgozván - megkaptuk adott esetben azt a több száz módosító javaslatot, amely egy törvénycsomaghoz kapcsolódott. Lehetetlen feladat elé állítja bármely rendszer kormánya a közigazgatást azzal, hogy egy nap alatt tanulmányozzon át kétszáz, az önkormányzati törvényhez benyújtott módosító javaslatot, közel nyolcvan, a választójogi törvényhez benyújtott módosító javaslaslatot, és azonnal érdemi választ tudjon erre adni.
Tisztelt képviselõtársaim, õszintén mondom önöknek: nem várhatjuk el az államigazgatástól, nem várhatjuk el a kormányhivataloktól, hogy egy nap alatt teljes egészében átlássák azokat a képviselõi módosító indítványokat, amelyek nagyon széles körbõl merítenek, amelyek indokát a rövid szöveges indoklás sem mindig tudja kifejteni.
Ezekkel én nem is kívánnék foglalkozni - szombat-vasárnap elég volt arra, hogy az ember mérge elmúljon. Nem az a lényeg, hogyan fogadnak egy-egy módosító indítványt, hanem hogy a végszavazásnál hogyan fog errõl szavazni a Ház.
Azért mondtam ezt el, mert a mai napra a kormány már elõállt az alkotmányügyi bizottságnak egy olyan módosító javaslatával, amely valóban elismeri, hogy egy szócska hiányzik, mégis vissza akar térni arra a szerintem helytelen megoldásra, hogy az alkotmány - azt a kitételt próbálja, ez az új módosító javaslast beleerõltetni - a bevándoroltak esetében külön törvényre bízza, hogy kik szavazhatnak, kik nem. Tisztelt képviselõtársaim, a jelenleg hatályos alkotmány szövege is azt mondja, hogy külön törvény vonatkozik a bevándoroltakra, hogy milyen feltételek mellett vehetnek részt a helyi önkormányzatok választásában. Üdvös, támogatandó az a törekvés, hogy a legmagasabb szintû törvényünk, az alaptörvény biztosítsa ne csak a magyar állampolgárok számára, hanem a nem magyar, bevándorolt állampolgárok számára is a részvétel jogát - méghozzá alkotmányi szinten mondja ki: ki jogosult részt venni a szavazásban, ne pedig külön törvénybe utalja. Akkor ugyanis visszatérünk a korábbi megoldáshoz, amely az alkotmányban csak egy utaló szabályt tartalmazott erre.
Nem tudom elfogadni azokat az érveket, hogy a nagykorúság fogalma Magyarországon nem egyértelmû, mert lehet, hogy az illetõ külföldi állampolgár a saját joga szerint nagykorú. Igen, akkor a saját joga szerint, a saját országában nagykorúnak minõsül - de Magyarországon nem. Magyarországon a hatályos magyar jogszabály szerint kell megítélni, hogy ki nagykorú, függetlenül attól, hogy az illetõ melyik ország állampolgára.
(17.50)
Tehát ebben a kérdésben én nem tudok egyetérteni azon jogászi véleményekkel, melyek szerint itt külön ki kellene hangsúlyoznunk, hogy ez a nagykorúság a magyar jog szerint értendõ. Hisz akkor minden egyes törvényünkben mindig - amikor jogi fogalmat szabályoz a törvény - meg kellene mondani, hogy a magyar törvény szerinti fogalmat értjük. Úgyhogy én arra kérem a tisztelt Házat, amikor szavazni fog errõl a javaslatról, emeljük be az alkotmányi szabályozás körébe azt a pontos és precíz megfogalmazást, hogy a bevándoroltként Magyarországon élõ nem magyar nagykorú állampolgárokat megilleti a helyi önkormányzati választásokon a választójog. Hogy ennek milyen egyéb szabályai vannak, azt természetesen - mint ahogy a magyar állampolgárok esetében is így történik - egy külön törvény, a választójogi törvény fogja szabályozni. De az alapfeltételeket, az alapgaranciákat - ahonnan a jogalkotó nem enged visszalépést - a választójognál, választójogi megfogalmazásnál én csak az alkotmányban tudom elképzelni. Minden egyéb olyan megoldás, amely az alkotmányt csak arra használja föl, hogy visszautaljon egy másik törvényre, azt hiszem, a magyar jogfejlõdés számára jelenleg elfogadhatatlan.
Rátérve a választójogi törvényre, mert ez az alkotmánnyal függött össze, nyilvánvaló, amennyiben az alkotmánymódosítás így történik, akkor értelemszerûen a választójogi törvényben sem kerülhet más megfogalmazásra sor.
Az együttes jelentés 23. pontja tartalmazza azt a módosító javaslatot, amelyet - számomra érthetetlenül - nem támogat az elõterjesztõ. Tudniillik a benyújtott törvényjavaslat azt fogalmazza meg, hogy választási kampányt a szavazást megelõzõ 35. naptól bármelyik választópolgár folytathat. Módosító javaslatom arra irányul, hogy ezt hagyjuk el. Tudniillik amit a törvény nem tilt, azt megengedi. Miért kell nekünk kimondani, hogy a szavazást megelõzõ 35. naptól folytathat? Mert ebbõl logikusan következne az, hogy a szavazást megelõzõ 35. nap elõtt nem lehet választási kampányt folytatni. Miért? Ha valaki úgy gondolja, hogy 60 nappal a szavazás elõtt kampányt akar indítani, és azt mondja, hogy emberek, rám szavazzatok, ezt miért ne tehesse meg? Az egy más kérdés, hogy vannak olyan szabályok, amelyek kedvezményt adnak a választópolgároknak a választási kampány idejére; mondjuk, plakátot készíthet engedély nélkül. No de ez nem ebben a bekezdésben kerül szabályozásra, hanem más paragrafusokban, ahol egyébként is 60 nap van, és egyéb határidõk vannak. Tehát én nem értem, hogy amikor Magyarországon szólásszabadság van, gyülekezési szabadság van, akkor egy kampány folytatására nekünk miért kell határidõt szabni, miért csak ez a megjelölt idõszak alkalmas arra, hogy kampányoljon, egyébként meg nem kampányolhat. Megmondom õszintén, ezt feleslegesnek érzem. Egy kicsit az állami központosító hatalom egyfajta megnyilvánulásának érzem, hogy még ebbe is megpróbál beleszólni.
Vannak olyan módosító javaslataim, amelyeket nyelvhelyességi szempontból terjesztettem elõ. Lehet, hogy sokak számára az a szempont a törvényalkotásnál nem elsõdleges, hogy egy jogszabály szövege, szóhasználata alkalmazkodjon a magyar nyelv szabályaihoz is. Ha lehet, kerüljük az idegen szavak használatát, kerüljük az olyan kifejezések használatát, amely kifejezések lehet, hogy meggyökeresedtek a magyar jogi szóhasználatban, de épp itt az ideje annak, hogy ezeket kiirtsuk, s ezek helyett olyan kifejezéseket honosítsunk meg, amelyek a magyar nyelv szabályainak megfelelnek.
Az együttes jelentés 43. pontja kimondja, hogy a szavazatszámláló bizottság tagja megmagyarázhatja az állampolgárnak, hogyan és miként kell szavazni, de ez agitációt nem tartalmazhat sem a jelölt ellen, sem a jelölt mellett. Úgy gondoltam, hogy az "agitáció" szót helyettesítsük egy olyan szóval, amelynek a jelentéstartalma megfelelõ, de nem idegen, hanem magyaros hangzású. Egyébként ki is másoltam az idegen szavak értelmezõ szótárából, hogy mit jelent az agitáció, hiszen ha ez a szó szerepel az Idegen szavak szótárában, akkor nyilvánvaló, hogy ez idegen szó. Lehet, hogy meghonosodott a magyar köznyelvben, de nem biztos, hogy a törvényalkotás során ezt kell használni. Nem akarom felolvasni, hogy mit jelent, mert nem akarok visszaélni a Ház türelmével; akinek van kedve, megnézi. De van benne olyan értelem is, hogy bujtatás, lázítás. Nem hiszem, hogy a jogalkotó akarata szerint való lenne, hogy ilyen értelmet tulajdonítsunk egy szavazatszámláló bizottsági tag kijelentésének. Én azt szeretném, szerettem volna, hogy az "érvelés" kerüljön az "agitáció" helyére, hisz érvelni valaki ellen vagy valaki mellett véleményem szerint - jelentéstartalmát tekintve - teljes egészében fedi az agitációt. Tudniillik az agitáció szónak van egy kevésbé kedvezõ történelmi hangulata. Próbáljuk meg ezt kicserélni, és ehhez kérem képviselõtársaim támogatását.
Ugyanezen a jogszabályhelyen helyezkedik el, hogy: a jelölt vagy a lista kiesik a szavazólapok elkészítése után. Ironikusan megkérdeztem az elõterjesztõtõl, hogy honnan esik ki. A sorból esik ki? Az ablakból esik ki? Vagy ugyan honnan esik ki a lista? Mert igaz, hogy elhangzott az önkormányzati bizottságban, hogy a polgári jog öröklési szabályai is ismerik ezt, de ott benne van a törvénykönyvben, hogy kiesik az öröklésbõl. Megmondja, hogy honnan esik ki. Itt viszont hiányzik egy szócska. Mert vagy megmondom, hogy honnan esik ki, vagy pedig megpróbálom egy másik kifejezéssel helyettesíteni - de így nyelvtanilag, nyelvhelyességi szempontból ez nem állja meg a helyét.
Komoly érvek hangzottak el amellett, hogy miért akarjuk a helyi önkormányzati választásokon megszüntetni az érvényességi és az eredményességi küszöböt. Ehhez képest elfogadhatatlannak tartom, hogy a kisebbségi önkormányzati választások tekintetében mégis azt mondjuk, hogy akkor érvényes a szavazás, ha legalább 25 választópolgár leadta a szavazatát. A kettõt egymás mellé helyezve azért érzem ezt elfogadhatatlannak, mert miért próbáljuk az önkormányzati választásokhoz képest súlyosbítani a kisebbségi önkormányzati választásokat. Tudniillik a jelöltajánlási rendszerben van egy pozitív diszkrimináció a kisebbségek esetében, ott nem 3 százalék van, hanem jóval kevesebb a jelöltajánlás. Ehhez képest viszont könnyû jelöltet ajánlani. Megszavazását azonban nehezebbé tesszük, mint a települési önkormányzatoknál, mert ott, a végletekig fokozva - bár nem fog bekövetkezni - egy fõ szavazata elegendõ, a kisebbségeknél pedig 25 fõ szavazata kell. Úgy gondolom, hogy a két rendszerben meg kellene teremteni az egységet.
Az ajánlások számánál - ahogy az önkormányzati bizottság elõadója is elmondta - kértem a bizottságot, hogy támogassa azt a módosító indítványt, hogy egy választópolgár ne ajánlhasson több jelöltet vagy több listát, mert ez komolytalanná teszi az ajánlást. Ez egyébként idegen a magyar választási hagyományoktól, hisz a szabad választásokat számítva háromszor történt meg már az, hogy kötve volt: egy embert lehetett ajánlani, illetõleg egy szervezet ajánlásához fûzõdött aztán a kinyilvánított akarat. Ha most szabaddá és parttalanná tesszük ezt, akkor viszont érthetetlen az ajánlási küszöb 1 százalékról 3 százalékra való felemelése. Hiszen a jelenlegi helyzetet figyelembe véve azt hiszem, ebben az esetben az ellenzéki pártoknak sokkal több ajánlásuk lesz, mert mind a négyen egymást fogjuk ajánlani, és nem fog ez gondot okozni, a két kormánypárt pedig csak egymást tudja ajánlani, így abszolút értékben kisebb a lehetõségük. De egy választójogi törvényt nem az adott helyzetre kell megalkotni, hanem a jövõre nézve. Ha egy voksa, egy szavazata lehet az állampolgárnak, akkor ezt megelõzõen miért tesszük lehetõvé, hogy õ viszont többet tarthasson alkalmasnak? Hisz amikor szavaz, úgyis csak egyre fog szavazni. Ez az ajánlási rendszer véleményem szerint nevetségessé fogja tenni azt, hogy a választópolgárok megfontolják: kit tartanak alkalmasnak vagy kit nem tartanak alkalmasnak.
(18.00)
Tehát mindenfajta nehézség nélkül meg fogják tenni, mindenkinek mindent aláírnak, és emiatt gondot fog jelenteni.
Jogászként, miután a '90-es önkormányzati választásokon és egy népszavazásnál, országgyûlési választásokon választási bizottságnak voltam a tagja, gondot okozott, hogy a kifogás elbírálása során nincs az eljárás szabályozva; a választási szerv jegyzõkönyvet, határozatot milyen alakszerû formában hozzon, nincs eldöntve. Ha egy választási bizottság a választási kifogás elbírálása során tanút akar meghallgatni, bizonyítékokat akar beszerezni, akkor ezt pillanatnyilag oly módon, olyan eljárási módon teheti, hogy visszaemlékezik, hogy körülbelül hogy lehet ezt csinálni, és akkor hoz errõl egy döntést. De hogy az állampolgár köteles megjelenni a tanúmeghallgatáson, vagy egy hatóság köteles a választási szerv megkeresésének eleget tenni, ennek a jogi megalapozottságát igazából nem találtam.
Ezért indítványoztam, hogy a kifogás elbírálása során az államigazgatási eljárási törvény mögöttes szabályainak alkalmazására kerüljön sor. Tehát itt nem akartam az eljárási törvényt fõszabályként behozni. De egy olyan mögöttes joganyag legyen, amelyre a választási szervek a kifogás elbírálása során, amely az állampolgári jogok garanciális biztosítását jelenti, tudnak támaszkodni.
A kormánynak a képviselõje is elismerte, hogy ez valóban nincs szabályozva. Fogják majd szabályozni, majd lesz egy olyan eljárási törvény, amely mind az országgyûlési választások, mind az önkormányzati választások során az eljárást pontosítani fogja, kodifikálni fogja. De ez olyan gondot nem jelent egyelõre, hangzott a válasz a kérdésemre, úgyhogy nem érzik indokoltnak ennek a szabályozását.
Én megkérdezem önöktõl, s a szavazás során nyilvánvalóan választ fogok erre kapni, hogyha valaki kifogásolja a választásnak a tisztaságát, hisz kifogást törvénysértés miatt adnak be, akkor ennek a kifogásnak az elbírálási rendje, az eljárási rendje rábízható-e a választási szervnek a jóindulatára, vagy pedig meg kell kötni a választási szervnek a kezét, hogyan és milyen módon járjon el, milyen tartalmú határozatot szerkesszen, például hogy az tartalmazza a jogorvoslati lehetõséget vagy pedig nem.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad megvárni, hogy majd a kormány be fogja terjeszteni, és majd a következõ, négy év múlva esedékes választások során kodifikálva lesz az eljárás, addig is a választási szervek számára kell egy mankót biztosítani, hogy jogilag szabályozott és törvényes formában tudjanak eljárni. Ehhez képest viszont megdöbbentõ volt a számomra, hogy a kormányjavaslatból kimaradván, hogy a bíróság három napon belül döntsön a kifogásról, utólag mégis támogatják ezt a javaslatot. Tudniillik törvénysértésre hívjuk föl a bíróságnak a figyelmét. Mert elhangzott az önkormányzati bizottságban, hogy a választási szerv, tehát a területi választási, helyi választási bizottság ne hallgasson meg tanút, majd a bíróság. Igen ám, de ha kodifikálni fogjuk, hogy három napon belül döntsön a beérkezéstõl számítva, akkor nem lesz abban a helyzetben a bíróság, hogy ténylegesen tudjon dönteni, ha három napon belül a tanú nem jelenik meg, és kimenti, mert mondjuk, beteg, az okirat nem érkezik meg, és menthetõ okból nem érkezik meg, vagy ha a bíróság azt a nem peres eljárásban számára biztosított szabályt alkalmazza, hogy a határozathozatalt nyolc nappal elhalasztja, mert nagyon komoly kérdésrõl van szó.
Miután jelenleg a választási összesítés már számítógéppel történik, én el tudok képzelni olyan kifogást, amely éppen a számítógépes összesítésre irányul, amelynek a megvizsgálására szakértõt kell igénybe venni, a szakértõ igénybevétele viszont három napon belül megalapozott, komoly szakvélemény elõterjesztésére nem ad lehetõséget. Itt a három nap az én véleményem szerint a bíróság számára általában tartható határidõ, de ha nem fogja tudni tartani, akkor mi a magyar bíróságot egy olyan törvénysértésre köteleztük, aminek igazából nincs indoka. Mert ha nyolc nap alatt bírálja el azt a kifogást, nyolc nap alatt bírálja el, attól még, fõleg az egyfordulós választás esetén tessék megmondani, micsoda súlyos törvénysértés támad. Tehát nem érzem, hogy olyan lényeges indoka lenne a bíróság számára a három nap elõírásának, amely indokolná az elkövetkezendõ és esetleg bekövetkezendõ törvénysértéseket.
Hadd foglalkozzak még egy kérdéssel, a fõvárosi lista kérdésével. Én nem tudom elképzelni, hogyha a fõváros egyben 23 kerületnek a konglomerátuma, akkor ez az Országgyûlés képes legyen arra, hogy kimondja a korábbi Országgyûléshez képest, hogy a kerületek nem küldhetnek a fõvárosi közgyûlésbe önálló, szavazati joggal rendelkezõ képviselõt. Huszonhárom kerületet most meg akarnak fosztani attól, hogy képviselõjük meg is nyomhassa a szavazógombot és adott esetben le tudja szavazni, ha más személyeket is megnyer álláspontjához, a fõvárosnak az akaratát.
Én úgy érzem, hogy amikor olyan kifogások hangzottak el a koalíciós padsorokból, hogy mi azt mondjuk, hogy antidemokratikus ennek a választójogi törvénynek néhány megoldása, és ez nem igaz, akkor az, hogy a fõvárosi kerületektõl meg akarják vonni azt a jogot, amit négy éven keresztül azért nagyon látványosan gyakoroltak, és a kerület lakossága érdekeit képviselvén ellen tudtak állni központosító és centralizáló törekvéseknek, - ha ezt a mai Országgyûlés megszavazza, akkor valóban elmondható, hogy utat enged annak, hogy a fõvárosi kerületek visszasüllyedjenek a régi szervezeti felfogás szerinti szintre, és ne legyenek önálló önkormányzatok, ne legyenek komoly jogosítványaik, hanem szolgálják ki a fõvárosnak az érdekeit.
Én azt hiszem, hogy amikor a fõvárosnak a lakossága az ország lakosságának igen nagy hányadát teszi ki, és négy éven keresztül azért tevékenyen részt vett közvetlen képviselõi útján, hogy a fõváros életét miként tegyék jobbá, ennek a jogosítványnak a visszavonása, ennek a jogosítványnak a megvonása nemcsak célszerûtlen, nemcsak antidemokratikus, de népszerûtlen intézkedés is. Lehet, hogy furcsa, hogy egy ellenzéki képviselõ hívja föl a kormány, az Országgyûlés figyelmét, hogy ne tegyen népszerûtlen intézkedést, de mint kerületi lakos, és most ebben a minõségben szólaltam föl, én úgy érzem, hogy degradálása a kerületi önkormányzatoknak, hogyha képviselõjük tanácskozási joggal vehet részt, fölszólalhat, de az érdemi döntésbe, amelyet a kerületek fognak majd a legtöbb esetben végrehajtani, nem tud beleszólni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)