DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elérkeztünk a részletes vitához, és azt gondolom, hogy mivel frakciónknak és magamnak is alkalmunk nyílt arra, hogy az általános vitában részletesen és megfelelõ alapossággal kifejthessük az álláspontunkat a választójogi törvény tervezett reformja kapcsán, ezért most nem szükségszerû az, hogy különösebben hosszasan untassam önöket a hozzászólásommal, de van néhány olyan pont, amelyre mindenképpen úgy érezzük, hogy még egyszer fel kell hívni a figyelmet. Nincs értelme sokat beszélni azért sem, mert úgy érezzük, hogy önök döntöttek már, és ez, ami itt folyik, már igazán csak egy színjáték az önök döntésének az alátámasztására.
(18.10)
Önök hangsúlyozták azt, amikor összeállt a kormánykoalíció, hogy nem élnek vissza azzal a lehetõséggel, hogy a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát birtokolják. Hangsúlyozták ezt akkor is, amikor a kormányprogram vitája kapcsán az új alkotmány elfogadásáról beszéltek. Az új alkotmányt jövõ év végéig tervezik elfogadni. Az idõ nagyon szûkös. És amint e törvénytervezetek - tehát az alkotmánymódosítás, a választójogi törvény, az önkormányzati törvény, a polgármesterek jogállásáról szóló törvény, bár ez utóbbi nem kétharmados - kapcsán is kiderült, hogy nem több, mint egy kifelé felmutatott színjáték, ami történik, nem valódi és igazi megegyezésre törekszik a kormánykoalíció ezekben a kérdésekben.
Kapkodás és sietség jellemezte egyébként ennek a törvénytervezetnek a vitáját. Mi többször is utaltunk rá, hogy nincs ok a kapkodásra és a sietségre, ezek az érvek azonban természetesen nem hatották meg önöket.
Kapkodás és sietség jellemzi a ma esti munkánkat is abban, hogy a Házban nem volt az divat, tisztelt uraim, hogy a részletes vitát a bizottsági jelentések megkapása nélkül kezdtük volna meg. Volt olyan kormánykoalíció ebben az országban, amely néhány eljárásjogi kérdésre kínosan ügyelt, és ezt mi a magunk részérõl természetesen támogattuk. Ez sajnos a mai vitát nem jellemzi.
Mûködik tehát a szavazógép. Én ezt a kifejezést eddig nem használtam az eddigi koalícióval szemben, mert nem tartottam fairnek ezt a kijelentést. Azonban most úgy érzem, nyugodtan használhatom, hisz' önök hatalmaztak fel erre azzal, hogy az eddig ellenzékben levõ két párt - a szocialista párt és a szabaddemokrata párt - parlamenti frakciója és politikusai rendszeresen használták ezt a kifejezést az eddigi kormánykoalícióval szemben. Így tehát felmentve érezhetem magam a fair játék ezen szabálya alól, hogy ne használjam ezt a kifejezést. Mûködik tehát a szavazógép - a bizottságokban is mûködött.
Mi a hatpárti tárgyalásokról úgy álltunk fel, egy olyan megegyezés született, hogy nincs lehetõség ebben a pillanatban megegyezést kötni, de majd a módosító indítványok kapcsán a bizottságokban lehetõség nyílik arra, hogy valamilyen módon közelítsenek egymáshoz álláspontjaink. Azonban a bizottsági ülések jelenlegi szakaszában, mivel a választójogi törvény tervezete kapcsán végül is - ha jól vagyok értesülve, ugyan még nem kaptam meg a jelentés végsõ változatát - befejezõdtek a tárgyalások, és ennek kapcsán egy igen merev kormánykoalíciós álláspontot tapasztalhattunk. Ez a merev álláspont pedig még a technikai módosító indítványok kapcsán - olyan álláspontok kapcsán, amelyek indításához még a politikai indok gyanúja sem férkõzhetett - még olyan indítványok kapcsán sem hallgatták meg az ellenzéki érveket. Ezt nagyon sajnálatosnak kell tekintenünk.
Van néhány fõbb pont, amire utaltam, amirõl mindenképpen szólni kell.
Az egyik ilyen pont nyilván az érvényességi küszöb, ami igen hosszas vitát váltott ki. Ebben semmiféle elmozdulás nem történt. Az eredményességi küszöb kapcsán a hatpárti tárgyalásokon ugyan fölmerültek bizonyos megoldások, azonban az ezzel kapcsolatban benyújtott módosító indítványok sajnálatosan - és itt utalok vissza arra, amit az elõbb említettem -, nem nyertek meghallgatásra a bizottságok vitája során.
Arra gondolok például, hogy az természetesen egy kérdés, hogy az egyfordulós választások tényét - és én az általános vitában elmondott beszédemben ezt hangsúlyoztam is - el tudjuk fogadni bizonyos feltételek megléte esetén. Azonban itt is hangsúlyozni kell, hogy két olyan kérdéskör van - az egyik a polgármesterek, a másik pedig az önkormányzati képviselõk kérdésköre -, ahol eltérõen tudjuk megítélni a kérdést. Nem mindegy az, hogy egyfordulós választási rendszert az önkormányzati képviselõk esetében alkalmazunk vagy pedig a polgármesterek esetében, hisz' a polgármester a helyi végrehajtó hatalom feje, tehát ott egy bizonyos eredményességi küszöb kikötése - mondtam, ez a hatpártin is felmerült - nem lehet érdektelen. Sajnos azonban ez a megoldás sem nyerte el a kormánykoalíció többségét.
Az ajánlási rendszerrel kapcsolatos problémakört is többször feszegettük már a vitában. Engedjék meg, hogy itt néhány pontot kiemeljek, hogy ez még egyszer tudatosuljon. Az egyik ilyen, hogy a parlamenti választáshoz képest fele annyi idõ áll a rendelkezésre, és ehhez képest relatíve dupla annyi ajánlást kell összegyûjteni: ez megnégyszerezi az ajánlás gyûjtésének a lehetõségét. A többlet ajánlási rendszert ugyan támogatjuk, de ez a rendszer még nics kipróbálva, lehet, hogy nem válik be, nem tudjuk, ez mennyiben könnyíti meg majd az ajánlási aláírások gyûjtését.
A korábbi rendszer, amit eddig alkalmaztunk, és ami hatpárti egyetértésen nyugodott, nem okozott problémát. Olyan szempontból nem okozott problémát, hogy azt kellett volna tapasztalnunk, hogy az önkormányzati választások kapcsán a jelöltek tömkelege lepi el a választókerületet, és ezáltal a választópolgárok számára nehézzé válik a döntés. Ez nem történt meg a múltkori választás alkalmával, nem történt meg az idõközi választások alkalmával sem. Azt gondolom, a jelenlegi módosítások után éppen ezért nem várhatunk ebben valamiféle drasztikus javulást.
Problémát jelent az ajánlásoknál az a technikai nehezítés a '90-eshez képest, és ezt már az országgyûlési választások alkalmával mindannyian tapasztalhattuk, hogy az új személyi igazolványban nincs benne a személyi szám, az ajánlások gyûjtésekor viszont regisztrálni kell. A személyi szám prezentálása sokszor bizony igen nagy nehézséget okoz.
Az utolsó ilyen problémakör - amit eddig még nem nagyon emlegettünk, de szerintem alappal felvethetõ -, hogy az ajánlások megnövekedett száma miatt, 8-10 jelölttel számolva - és nyilván mindenki valamelyest ráhagy, több ajánlást fog gyûjteni, mint ami minimálisan szükséges -, fõleg egy kisebb részvétel mellett a titkosság elve jelentõsen sérülni fog. Ha 10 jelölt indul, minimálisan a választópolgárok 30 százalékának ajánlását kell benyújtani, 30 százalékról tudjuk, mi a preferenciája. Úgy gondolom, ez a titkos választást mindenképpen sérti. Tehát nem helyes az ilyen irányú elmozdulás.
Beszéltünk arról is, hogy a képviselõk számát csökkenteni kell. Az önök által benyújtott javaslatban ez a csökkentés megjelenik - mi ezt üdvözöltük is. Én magam is azt említettem ezzel kapcsolatban, hogy akár egy drasztikusabb csökkentést is támogatni tudtunk volna, mert ez helyes, olcsóbbá teszi az önkormányzati képviselõ-testületek munkáját.
Azonban már akkor is hivatkoztunk arra, hogy sajnos ez a képviselõi létszámcsökkentés a falvak tekintetében nem történt meg. Nem is értettük, hogy ez mért nem történt meg. Erre vonatkozóan benyújtottunk javaslatot, és ennek megvalósításával - mivel a legtöbb önkormányzati képviselõ a községekben van, hisz körülbelül háromezer község van ma Magyarországon - valóban egy drasztikus, az ország egészét érintõ képviselõi létszámcsökkentés történt volna meg.
A koalíció a bizottsági vitákban gyakran hivatkozott arra, hogy milyen elvek alapján határozták meg a benyújtott módosító csomagot, és ezektõl az elvektõl nem kívántak eltérni. Az egyik ilyen elv volt, hogy a képviselõ- testület létszáma csökkenjen. Ugyanakkor, amikor ilyen irányú javaslatot nyújtottunk be, ezt sem támogatták. Úgy érzem, ha el kell gondolkodni, akkor nem nekünk van itt gondolkodnivalónk.
A vitában többen is hangsúlyozták, hogy a legnagyobb probléma, ami a módosítások kapcsán megnyilvánult, hogy 1989 óta nem történt meg ebben az országban, hogy alkotmányos alappontokhoz a kormány vagy a kormánykoalíció úgy nyúl hozzá, hogy nem bírja az ellenzék támogatását, nincs ezekben a kérdésekben konszenzus. Jelenleg ez a helyzet - ez természetesen az önök felelõssége. Csak sajnálni tudjuk, hogy önök a konszenzus nélkül is át fogják erõltetni ennek a törvénytervezetnek a megszavazását a parlamenten. Nem helyes ez az irány.
Sajnálom azt is, hogy egyes képviselõtársainknak igen nagy részük volt abban, hogy ez az alkotmánymódosítás és ezek az akkor megszületett törvények már '89-'90-ben, létrejöhettek. Gondolok itt például Szûrös Mátyásra, aki akkor a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon mint a parlament elnöke vezette a tanácskozásokat. Vagy gondolok itt például Tölgyessy Péterre a Szabad Demokraták Szövetségétõl, akit nyugodtan nevezhetnénk talán az akkori választójogi törvények egyik atyjának, akinek a véleményét igen szívesen meghallgattuk volna arról, hogy számára melyek azok a négyéves tapasztalatok és melyek azok a szakmai szempontok, amelyek alapján ezt a hatpárti konszenzust most egyoldalúan meg kell változtatni a kormány részérõl.
(18.20)
Melyek azok, amelyek nem az önöknek ebben a pillanatban tetszõ megoldások, hanem olyanok, amelyek megfelelõ szakmai alappal és négyéves tapasztalattal rendelkeznek? Sajnos, nem hallhattuk ezen képviselõtársainknak a Házban tett nyilatkozatait; hogy miért nem, azt talán a jövõ majd megoldja és válaszol erre, hogy miért nem kívántak ezekhez a kérdésekhez hozzászólni. Ma ugyan Tölgyessy Péter cikkét olvashattuk a mai Magyar Hírlapban, ahol néhány kérdés kapcsán kifejti a véleményét, de az általa kifejtett szakmai és tapasztalati szempontok vagy nemzetközi példák nem igazán a kormánykoalíció által benyújtott törvénycsomag aláfestéseként szolgálnak, hanem úgy érzem, inkább az ellenzéknek adhatnának érveket.
Azt gondolom, amikor a bizottsági vitákban ilyen drasztikus módon megtörtént az ellenzék véleményének a figyelmen kívül hagyása, már az a cél lebegett a kormánykoalíció képviselõinek szeme elõtt, hogy még ebben az évben december 4-én megtarthassák a választásokat. Ha szeptember 30-án megtörténik a szavazás, egy nagyon gyorsan ütemezett, Magyar Közlönyben való kihirdetéssel a köztársasági elnök úrnak lehetõsége nyílik a törvény kiírására. Én már nem is merem felvetni azt a lehetõséget, hogy ez a Magyar Közlöny esetleg már ki van nyomtatva, s ezáltal bizonyára kisebb lehetõség nyílt a kormánykoalíciós képviselõknek arra, hogy a vitában az ellenfél érveit meghallgassák, mert így bizonyára problémákat okozott volna a törvény kihirdetése.
Végezetül azt gondolom, hogy a pillanatnyi érvek alapján az önök által megszavazandó törvény egy nagyon rossz irányba fordítja a magyar alkotmányos demokrácia útját. Itt kérem, gondolkodjanak el még egyszer azon, hogy érdemes- e erre az útra rálépni, fõleg a jövõ évi új alkotmány megtervezése elõtt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)