DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! A Kónya képviselõ úr által vázoltak alapján bízom abban, hogy valóban lesz egy konszenzus a pártok között. Erre tekintettel a napirendi ponthoz kapcsolódóan legyen szabad néhány szakmai dologra felhívni szíves figyelmét a törvény elõterjesztõjének, különös tekintettel a T/45. és a T/31. szám alatt elõterjesztett javaslatokra, amelyekkel kapcsolatban a Független Kisgazdapárt álláspontját ismertetem.
A független jelöltként indulni szándékozókat és a kisebb szervezeteket sújtja az ajánlások összegyûjtésére szolgáló idõ lerövidítése, a választójogi törvény 25. § (1) bekezdése. Ráadásul ezt a szükséges ajánlások számának növelésével, a választójogi törvény 27. §-ával kötötték össze. E két javaslat a nagy pártok választási monopóliumának kialakítását célozza. Tehát ez elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt részérõl.
Ellentmondásos a szavazategyenlõség következményeinek rendezése a választási rendszer különféle elemeiben: míg a kislistánál - a választójogi törvény 42. § (5) bekezdése - és a kompenzációs listánál - a választójogi törvény 45. § (4) bekezdés b) pontja - sorsolás dönti el a mandátum sorsát, addig az egyéni választókerületeknél - a választójogi törvény 44. § (2) bekezdésénél - és a polgármester választásánál - a választójogi törvény 47. § (5) bekezdése alapján - idõközi választás kitûzését rendeli el. Véleményünk szerint a sorsolást alkalmazhatnák az utóbbiaknál is, hiszen a listás választásoknál az utolsó mandátumoknál jelentkezõ szavazategyenlõség ugyanazt a szituációt eredményezi, mint az egy mandátum sorsáról döntõ választókerületeknél.
A nagyvárosokban a kétszavazatos választási rendszer helyébe lépõ vegyes szisztémának az egyfordulós választás erõltetéséhez hasonló politikai céljai vannak. Lényege: a választópolgárok megfosztása a másod- és harmadrangú preferenciák kinyilvánításától, csak ezt nem idõbeli korlátozás, hanem az egy választó által leadható szavazatok számának csökkenése révén éri el. Megítélése így azzal azonos, hogy helyette továbbra is a kétszavazatos rendszer alkalmazását javasolhatjuk.
Tisztelt Ház! Egyéb technikai észrevételekre legyen szabad még utalnom. A többes jelölés törvényi értelmezése hézagos. Véleményünk szerint a választójogi törvény 25. §-ának (1) bekezdése sem zárja ki egyértelmûen azt a lehetõséget, hogy valaki ajánlóíven és titkos ajánlással egyaránt jelöltet ajánljon. A titkos ajánlás szabályai miatt pedig ez esetben nem garantálható, hogy egy választópolgár egy jelöltet csak egyszer ajánlhasson.
A választójogi törvény 5. § (8) és (10) bekezdésére vonatkozóan az alábbi álláspontunk alakult ki:
Ne tegye lehetõvé a módosítás, hogy a jelölõ szervezetek hozzáférjenek az elkészített nyilvántartás egyes adataihoz, még díjfizetés ellenében sem. Erre a kisebb szervezeteknek pénz hiányában nincs módjuk. A javaslat tehát csak növeli az egyes jelöltek közötti esélyegyenlõtlenséget.
A választójogi törvény 6. § (1) bekezdéséhez pedig az alábbiakat kívánom fûzni:
A nyilvántartásból való kihagyás kifogása esetén maradjon meg a bírósági eljárás automatizmusa. Ez esetben a kérelmezõnek ne kelljen újabb lépést tennie alapvetõ jogainak érvényesítése érdekében.
A T/31. szám alatt elõterjesztett törvényjavaslathoz az alábbi álláspontunkat ismertetem:
(18.40)
A 41. § (2) bekezdéséhez: A módosítás nem kíván változtatni a bekezdésen, annak második mondata: "A városokban kerületek alakíthatók" azonban problémákat vet fel. Nem igazán érthetõ a kerületalakítás jogának alkotmányi szintû megjelenítése, hiszen a gyakorlatban jóval fontosabb részönkormányzat létrehozásának lehetõségérõl, illetve néhány esetben ennek kötelezettségérõl az alkotmány hallgat; ráadásul sem az önkormányzati törvény, sem a módosítása nem tisztázza e két jogintézmény mibenlétét, pontosabban egymáshoz való viszonyaikat, avagy különbségeiket.
Az alkotmány szövege egyébként elnagyolt, hiszen nem tesz különbséget a megyei jogú város és az egyszerû város között, ezáltal az utóbbi szervezetnél is lehetõvé teszi a kerületek alakítását, melyrõl viszont az önkormányzati törvény és módosítása feledkezett el, s így az alkotmány rendelkezése a konkrét jogi rendezés hiánya miatt csupán elvont lehetõséget jelent az egyszerûbb városok számára.
Az idézett mondat kiiktatását az is indokolhatja, hogy kerületeket tudtommal a négy év alatt még a megyei jogú városokban sem állítottak fel.
Az ide vonatkozó törvényjavaslat 44. §-ához kapcsolódóan a (4) bekezdésben foglalt új képviselõ-testületi jogosítvánnyal az önkormányzati vagy a helyi választási törvény módosításánál célszerû foglalkozni, mivel a feloszlás lehetõsége a javaslatok révén alaposan megbolygatott képviselõ-testület - polgármester-jegyzõ kapcsolatrendszerét érinti.
A (2) és (3) bekezdés a képviselõ-testület mûködésének idõtartamát rendezi. Ez utóbbi helyesen kizárja a régi s az új testület megbízatása közötti képviseleti interregnumot, emiatt viszont kétségessé válik az Országgyûlés mûködése tényleges idõtartamának meghatározására szolgáló technikának e helyi választásokra történõ analóg alkalmazása.
Az Országgyûlésnél az új képviselõ-testület megbízatása az alakuló üléssel kezdõdik és a mandátuma ezen üléstõl számított négy év után jár le. Az újabb általános választásokat pedig az utóbbi idõpont után három hónapon belül kell megtartani.
Az országgyûlési képviselõk választásának kétfordulós jellegébõl adódó újabb problémától itt eltekinthetünk, mivel az egyéb módosítások egyfordulós szisztémát írnak elõ a helyhatósági választásokra.
Az országgyûlési választásoknál - bár ott sem teljesen tisztázott a szabályozás - tehát a négy év a megbízatás idõtartamát jelenti, s ez növekszik meg az új választások megtartásához szükséges maximum három hónappal, s az összehívott ülésig eltelõ idõvel, az ez évben kialakult szokásjog alapján.
Ha a konstrukciót alkalmaznánk a helyi választásokra, úgy a helyi képviseleti interregnum hiánya miatt a négy éves idõtartamba, tehát önkormányzati szinten a több mint két hónapos választási procedúra is beleszámítódna a (3) bekezdés rendelkezése miatt. Az országgyûlési és önkormányzati képviselõ- testületre vonatkozó azonos szabályozás - négy évre választják - a gyakorlatban eltérõen érvényesülne, s bár a politikusok megegyeznek abban, hogy legalább hosszú távon szükségesnek tûnik a két választás idõpontjának elcsúsztatása, távolítása, azt nem hiszem, hogy ezt az alkotmányban meghagyott jogbizonytalanság révén kellene biztosítani.
A (2) bekezdésben használt kifejezés: "A képviselõ-testület tagjait négy évre választják - természetesen másként is értelmezhetõ. Jelenthet egy minimumot, így a négy évre választás kezdõ idõpontja itt szintén az alakuló ülés, de a megbízatás idõtartama a négy éven túl meghosszabbítódna a két hónapos választási eljárással, meg a választás és az összehívott alakuló ülés között eltelt idõvel.
Véleményünk szerint a problémát a (2) bekezdés elnagyolt megfogalmazása, illetve a (2) és (3) bekezdés összecsiszolásának hiánya okozza. Az utóbbi relatív garanciái - amennyiben relatív -, hogy a régi testület megbízatásának vége az új alakuló üléshez kötõdik, ez utóbbi kezdete pedig az elõzõ testület megbízatásának megszûnéséhez, vagyis egymásra vonatkoztatottak, tehát nem érvényesül a (2) bekezdésben lévõ tartalmi abszolút korlát, a négy éves idõtartam kezdõ és végsõ idõpontja megjelölésének hiánya miatt.
A zavart csak tovább fokozza, hogy a (2) bekezdésben a képviselõ-testület tagjának választásáról, a (3) bekezdésben pedig a testület megbízatásáról esik szó. Mindez kihat a köztársasági elnöknek a módosítás által változatlanul hagyott, az alkotmány 30/A. §-ának (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogosítványára, a helyi önkormányzati általános választások kitûzésére, az idén májusban megtartott országgyûlési választásokhoz hasonlóan az önkormányzati választások idõpontjának meghatározásában is a köztársasági elnök fenti keretek közötti jogértelmezése lesz az irányadó.
A 70. § (l) bekezdéséhez kapcsolódóan a módosítás pozitívnak minõsíthetõ annyiban, hogy átalakította az állandó lakóhely, mint a választójog gyakorlásának rosszul megfogalmazott alkotmányos feltételét, hiszen mindkét választási törvény a módosításait is a csak ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkezõ nagykorú magyar állampolgárok számára biztosítja a választójogot. A módosítás szövege ugyanakkor számos ellentmondást is tartalmaz.
Mindkét választójogi törvény a választások tisztasága, a választási csalások kizárása miatt a választójog gyakorlati megszerzését, használatát regisztrációhoz köti. Ez utóbbi területi alapú, tehát egy lakó- vagy tartózkodási hely meglétét írja elõ.
A helyi választásnál a regisztráció egyben elvi elõfeltétele is az aktív és passzív választójog megszerzésének. Az országgyûlési választásnál azonban az aktív és passzív választójogra vonatkozó elvi szabályozás egymástól és a helyi választójogétól is eltérõ. Az országgyûlési passzív választójog elvileg megilleti a sem lakó, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezõ magyar állampolgárokat. A külföldön élõk mellett a semmilyen regisztrációba nem került hajléktalanok tartoznak; ugyanakkor kizárja õket a tényleges szavazásból, a szavazásban való akadályoztatottság címén.
Míg tehát a passzív választójog elvileg szélesebb körû a helyi választásénál, addig az aktív választójognál egy ellentétes megoldást alkalmaznak. Az országgyûlési választásnál annak elvi meglétét is a lakóhellyel való rendelkezéshez kötik, pusztán tartózkodási hely - szemben a helyi aktív választójoggal - itt nem elég.
Mint látható, a kétféle választójog nehezen harmonizálható egymással. A módosítás mégis erre tesz kísérletet, hiszen fenntartja az eddigi szabályozási technikát mindkét választójogra, a magyar választópolgárok tekintetében ugyanazon bekezdésen belül ugyanazt az új szabályt alkalmazza. Ez az új szabály azonban nem pontos. "A Magyar Köztársaság területén élõ minden nagykorú magyar állampolgár - egyéb feltételek megléte esetén - aktív és passzív választójogának gyakorlati érvényesítését írja elõ." A szöveg tehát nem tartalmazza a regisztráció követelményét. Ezért e javaslat elfogadása után a módosított alkotmány s a két választójogi törvény ellentétes lesz egymással, mert ez utóbbiaknál még az országgyûlési passzív választójog is csak elvileg biztosított a területi regisztráció hiányában.
(18.50)
A javaslat mégsem minõsíthetõ véletlennek. A két választójog együttes szabályozása, fenntartásának oka ugyanis a külföldön élõ magyar állampolgárok mindkét választásból történõ kizárásának biztosítása - a két szituáció egybemosása lényegében. Ezt jelzi egyértelmûen a módosítás konkrét szövegezése is.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps.)