DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezetõje: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a miniszterelnök úr helyzetértékelését gondosan hallgattam és magamban értékeltem, és feltûnt nekem, hogy mennyire hiányzik miniszterelnök úr beszédébõl a rövid távú történelmi visszatekintés, akkor én magamban úgy fogalmaztam meg ennek hiányát, hogy nyilván azért nem indul ki az utolsó kommunista kormány alatt kialakult helyzet értékelésébõl, mert kínos számára, hogy be kelljen számolnia az ország nyilvánossága elõtt arról, hogy hogy került az ország az egypárti diktatúrából, az úgynevezett puhának mondott diktatúrából a távolról sem puha, hanem nagyon is kemény kétpárti diktatúrába. (Derültség a bal oldalon.)
Úgy gondolom, érdemes lett volna ebbõl a helyzetbõl kiindulni, hiszen ahhoz, hogy a jelent jól megérthessük és a jövõre nézve megfelelõ következtetéseket tudjunk levonni, nem lehet teljes egészében a múlttól eltekinteni, mert ha bárki ezt teszi, akkor úgy jár, mint a miniszterelnök úr, aki felvetett több jogos gazdasági kifogást - így a privatizációval, a kárpótlással kapcsolatban -, csak arról feledkezett meg, hogy kárpótlásra azért lett szükség, mert hiszen az egypárti diktatúra évtizedei alatt a jogos tulajdonosok tulajdonát elrabolták. Így hadd legyen szabad a Független Kisgazdapárt elnökeként is megemlítenem, hogy - a legjobb tudomásom szerint - még mindig önök ülnek a Kisgazdapárttól elvett vagyonban, s én úgy gondolom, hogy ezek után az ön szájából azt hallani, hogy nem volt szükség kárpótlásra - ezt csak abban az esetben tudnám elfogadni, ha hozzátette volna, hogy teljes reprivatizációra lett volna szükség, (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) mert egyedül az szolgáltatott volna igazságot.
(10.40)
És úgy gondolom, ha ön, amikor jogosan felhozza például a privatizációs visszásságokat - azt, hogy adott esetben a papírgyár privatizációja mennyire nem hozott semmit az állam konyhájára -, egy kicsit a múltra visszatekintene, akkor igazat kellene hogy adjon nekem. Nem Torgyán József volt a kommunista kormány minisztere akkor, amikor a kommunista kormány Uszty-Ilimszkben épített cellulózgyárat, mondván, hogy milyen jó lesz az nekünk, magyaroknak, ha mi Uszty-Ilimszkben építkezünk, és nem Magyarországon. Hát kérdezem most miniszterelnök urat: hol az Uszty-Ilimszk-i papírgyár, (Derültség a jobb oldalon.) vajon az nekünk termel most papírt, valóban igaz volt az a feltevésük, hogy nem kell most már kemény dollárt kiadnunk a papírért, mert mi Uszty-Ilimszkben papírgyárat építettünk?
Tehát úgy gondolom, miniszterelnök úr, ha ön egy helyes helyzetértékelést akar adni, akkor nem lehet eltekinteni a múlt helyes értékelésétõl sem. A jelennel kapcsolatban pedig én úgy gondolom, a privatizációt illetõen talán nem elégséges az, hogy ön fölsorolja a privatizációs visszásságokat - amelyeknél mi, ha szabad mondanom, talán még önnél is többet látunk. De én ki merem jelenteni - az ország nyilvánosságának figyelmét felhíva -, hogy ön csak beszél, miniszterelnök úr, a privatizációs visszásságokról, de a valóságban ön semmit nem tesz a privatizációs visszásságok ellen. Hát miért panaszolja el az ország nyilvánossága elõtt ezeket a visszaéléseket, ha nem lép fel ellenük? Hát netántán nem az önök kezében van a belügyi tárca? Hát talán átadták a Független Kisgazdapártnak a belügyi tárcát? (Derültség.) Hát akkor, ha az önöké a belügyi tárca, miért nem lépnek fel a privatizációs visszásságok ellen?
És kérdezem az igen tisztelt miniszterelnök úrtól: ha ön valóban föl akarja számolni a privatizációs visszásságokat, akkor vajon egyet fog-e érteni Torgyán Józseffel? Mert Torgyán József hetente fel fogja ezek után hozni, és a miniszterelnök úrnak fel fogja tenni kérdésként, hogy tessék egy privatizációs leltárt az ország nyilvánossága elé tárni, a privatizációs leltárt tessék megjelentetni a Magyar Közlönyben, tessék megjelentetni a napilapokban, a privatizációs leltárban legyen feltüntetve, hogy a nemzeti vagyonból kinek és mennyiért adtak oda, hogy az ország felfigyelhessen arra, valójában hol vannak a visszaélések?
Hát ön, miniszterelnök úr, megfeledkezett arról, hogy a privatizáció alapját 1988-ban önök fektették le a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel? És, ha nem csal a memóriám, akkor a gazdasági társaságokról szóló törvény 27. §-ával rögtön kivették a bírói hatalom alól a privatizációs visszásságok ügyében való eljárást, éppen azért, hogy senki ne tudja megkérdõjelezni a privatizációs visszaéléseket. Önök voltak azok, akik ezeket a visszaéléseket sorozatosan elindították ezzel a jogszabállyal. És amikor Torgyán Józsefrõl önök azt a valótlanságot igyekeztek elhíresztelni, hogy Torgyán József szélsõséges, Torgyán József semmi mást nem tett, mint elolvasta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, és abból elõre megmondta, hogy mi fog bekövetkezni ebben az országban. És be is következett.
És emlékeztetem önt, miniszterelnök úr arra, hogy önök kezdeményezték és valósították meg a munkásvezetõk legitimizációs választását, amellyel lényegében a hatalmukat vesztett volt kommunista nómenklatúra tagjait egy látszólagos választással olyan jogokkal ruházták fel, hogy az egész privatizációs folyamatot õk tudják lebonyolítani. És kit helyeztek oda ellenõrként: A KISZ Központi Bizottság prominens tagját, Csepi Lajost. (Derültség a jobb oldalon.)
Tehát lebonyolította a privatizációt az MSZMP vagy MSZP, odaadták a KISZ Központi Bizottságnak az ellenõrzést - tehát kecskére bízták a káposztát. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Ezek után most nekünk hányják fel, hogy voltak ezek a privatizációs visszaélések. Hát én nagyon kiváncsi lennék, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy jutottak el önök Marxtól a Fotexig, (Derültség, taps.) hiszen ne haragudjon, nem a kisgazda kormányból, hanem az ön tanácsadó testületébõl vannak hatan, akik, kérném szépen - igaz, mert ugye, én Békesi miniszter úr szavára márványpalotát építenék, (Derültség.) tehát én elfogadom amit õ mond -, szegény tanácsadók, 100 ezer forint körüli összeget kaptak csak havonta. Azt kell mondjam, majdhogynem könnyekre fakadtam, amikor hallottam ezt a méltánytalanságot. (Derültség.)
De hát kérem, én nagyon kíváncsi lennék, hogy végül is a Fotex mit privatizált. Érdemes lenne az ország nyilvánossága elé tárni, hogy az ön tanácsadó testületének hat tagja által támogatott Fotex az egész privatizációs eljárás során milyen vagyonhoz jutott hozzá, mennyiért jutott hozzá ezekhez a vagyonokhoz.
Tehát én úgy gondolom, hogy ezek nagyon is tetten érhetõ dolgok, csak nem kell fetisizálni õket. Az ön kezében van a miniszterelnöki hatalom, az ön kezében van a hatalom: tessék a törvénysértõkkel szemben fellépni, és ne panaszkodjon az ország nyilvánossága elõtt. (Taps a jobb oldalon.)
Tehát én azt tudom önnek mondani, hogy önnek kötelessége a miniszterelnöki székbõl ezekkel a törvénysértésekkel szemben fellépni, és - ne haragudjon -, ha nincs hozzá elég bátorsága, akkor vegyen példát Torgyán Józsefrõl, (Derültség.) akinek bátorsága volt ön ellen indítani a tegnapi nap folyamán egy eljárást, amikor is én a parlamenthez beadtam egy országgyûlési határozati javaslatot, hogy állapítsák meg az ön súlyos alkotmánysértõ magatartása miatt az ön felelõsségét és a kormány felelõsségét.
Arról van szó, hogy önök beszélnek itt alkotmányosságról - az elõbb hallottam például Petõ frakcóvezetõ úr szájából, hogy milyen fontos nekik az alkotmányosság. Hát kérdezem én akkor, ha önöknek fontos az alkotmányosság, hogy fordulhatott az elõ, hogy önök egy érvényes országgyûlési határozat - a 36/1991. Ogy-határozat - és az 1991. évi LXXV. törvény, a világkiállítás megrendezésére vonatkozó országgyûlési határozati javaslat és törvény rendelkezéseivel tudatosan szembehelyezkedtek? Ez alkotmánysértõ magatartás. A Magyar Köztársaság alkotmányának 35. §-a elõírja, hogy önök kötelesek a törvényeket, az országgyûlési határozatokat betartatni. Az alkotmány egyéb rendelkezései, így - legyen szabad konkrétan felhoznom - a 35. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a kormányt felelõsség terheli a törvény végrehajtásáért. Az alkotmány 19. § (2) bekezdése szerint az Országgyûlés határozza meg a kormányzás irányát. Márpedig mi meghatároztuk a kormányzás irányát akként, hogy önök kötelesek az expó ügyében hozott döntéseket végrehajtani. Természetesen önöknek jogukban van a parlament elé tárni egy kérelmet, hogy a parlament hozzon ellentétes döntést, mint a korábbi. De addig, ha önök szembe mernek helyezkedni a parlamenti döntéssel, alkotmánysértõ magatartást követnek el. Márpedig minden jogállamban, miniszterelnök úr, a kormánynak be kell tartania az alkotmányt, és ha nem tartja be, akkor a miniszterelnöknek le kell mondania. (Derültség, taps a jobb oldalon.)
(10.50)
Itt tehát kénytelen vagyok önt felszólítani: súlyos alkotmánysértés miatt szíveskedjék benyújtani a lemondását! (Derültség.) Ez a jogállamiság. Ön ígért nekünk nóvumot, az újságok hetek óta ezzel fokozták a közvélemény izgalmát. Öntõl nem hallottam nóvumot, ezt igazságtalannak érzem, ezért hadd halljon tõlem ön nóvumot, ezért mondtam el mindezt.
A továbbiakban legyen szabad rámutatnom arra, hogy önök azt ígérték, hogy gyõzelmüket követõen szakszerûséget fognak megvalósítani a kormányzatukban. Mi lett ebbõl a szakszerûségbõl? A dilettantizmus non plus ultrája lett. Beterjesztettek a minisztériumok felsorolásáról olyan törvényt, ami köznevetség tárgyává vált, beterjesztették T/34. alatt az önkormányzati választásokról szóló törvényt, amelyet körülbelül az idõszámításunk elõtti 1800-ban megalkotott, kõtáblára vésett Hammurabi törvénykönyvének szerkezete szerint terjesztettek be. Amikor ez általános derültség volt, akkor visszavonták, és helyette egy másik törvényt terjesztettek be.
Emlékeztetném önöket arra, hogy végig arra hivatkoztak, vége lesz a politikai csatározásoknak, elkezdik a gazdasági törvényhozást. Mit kezdtek el, miniszterelnök úr? A tegnapi nap folyamán tárgyalta a parlament az elsõ, gazdasággal összefüggõ törvényt, nevezetesen a pótköltségvetést. De azt is csak azért, mert önöknek rohanniuk kell, hiszen már ön is a költségvetésrõl beszélt ma. Ahhoz, hogy még plusz pénzt tudjanak szerezni maguknak, ehhez van szükségük a pótköltségvetésre. És a pótköltségvetéssel is mit akarnak elérni? Törvénytelenséget. A pótköltségvetésrõl szóló törvény 8. § (3) bekezdésében önök olyan felhatalmazást kérnek, hogy a különbözõ költségvetési tételek között saját elhatározásuknak, kényüknek-kedvüknek megfelelõ átcsoportosításokat végezhessenek. Tehát hogy adott esetben például a honvédelem céljaira a parlament által megszavazott összegeket mondjuk a külügyi utazásaikhoz költsék el. Nyilvánvaló, hogy ez csak egy teljes diktatórikus helyzetben képzelhetõ el.
Tehát úgy gondolom, önök pont ellentétes úton haladnak, mint amit ígértek. Kérem, tessék világosan látni: önöknek van óriási többségük a parlamentben. Ezt lényegében egy parlamenti diktatúra formájában kívánják érvényesíteni, hiszen igaz, hogy fölteszik az ellenzéknek a kérdést, hogy hajlandók vagytok-e úgy megegyezni, ahogy mi mondjuk? Ha nem, akkor idehozzuk a parlament elé, mint tegnap a szavazás ügyében volt, ahol természetesen döntõ többségükkel elsöpörnek minket.
Önök arról beszéltek, hogy az államhatalmi ágak valóságos megoszlásának a hívei. Ezzel szemben most önöké a döntõ parlamenti többség, önöké a végrehajtó hatalom, a kormányzati hatalom. Megkaparintották a médiumok feletti teljes hatalmat.
A médiumok feletti teljes hatalom megkaparintásának bizonyítékául hadd mondjam el, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy nemcsak az a bizonyítékunk, hogy ön arra hivatkozott, amikor aláírta a médiumvezetõk kinevezését, hogy tévedésben volt, mert nem tudta, hogy a hat párt még tárgyal ebben az ügyben, de gondoljon ön arra, vajon hogy lehetséges, hogy Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióelnökeként felszólal a Független Kisgazdapárt ügyében történt tulajdoni lap tudatos meghamisítása ügyében, és a tévé-Reggelben másnap Lovas Zoltán hangján hallom, amikor Kurucz úr volt a bemondó, hogy egészen mást állítanak erre a napra. Azt állítják, mintha Torgyán József az MSZP, MSZMP és a Kisgazdapárt közös vagyoni ügyletérõl beszélt volna. Holott én egy tudatos hamisításról beszéltem, ahol ezt a látszatot akarták kelteni. És hiába szóltam a televíziónak, a televízió nem volt hajlandó helyesbíteni.
És tessék megnézni a ma reggeli tévémûsort. Játszassa vissza. Vagy a tegnap estit. Meg fogja látni, ahogy eljut a tévé kamerája Torgyán Józsefig, vagy a Független Kisgazdapártig, ott jön az olló, és kivágják a Kisgazdapártot. (Derültség.) Ezt nevezi ön sajtószabadságnak? És bizony én kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ha ehhez hozzávesszük az önkormányzatok feletti hatalom megszerzésére irányuló törekvéseiket... Hiszen miniszterelnök úr, nem véletlen, hogy önök két hónappal a választások elõtt alapvetõen változtatni kívánnak az önkormányzati törvényen, az önkormányzati választási törvényen. Ez mind annak a politikai hatalomnak a megszerzését célozza, amellyel kapcsolatban ön azt nyilatkozta, hogy önök a gazdaságot kívánják rendbehozni, és nem a politikai csatározások területén kívánnak elmélyülni.
De tessék nekem megmondani: akkor hogy lehet az, hogy ez a parlament rendkívüli ülésre összejött? Utána egy hónapja ülésezik, és itt a gazdaságról még tegnap estig nem esett szó, de a politikai praktikákról reggeltõl estig, hogy önök a decentralizált önkormányzatokat egyrészt centralizált hatalommá tudják változtatni, másrészt afölötti hatalmukat is meg tudják szerezni.
Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy önök a rendõrség, a bíróság, az ügyészség feletti hatalmat tulajdonképpen az állampártból eredendõen a mai napig is felügyeleti hatalomként gyakorolják, akkor látni fogják, nem maradt az államhatalmi ágak legkisebb szeletkéje sem, ahová az ellenzék betekintést nyerhetett volna.
Miniszterelnök Úr! Egy nagyon is alapvetõ igazság az, és szeretném, ha ezt az igen tisztelt kormányzó többség a tudatába vésné: a kivégzõosztag elõl csak a falig lehet hátrálni! És mi már a falig hátráltunk. Tovább nem hátrálunk! Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban. Derültség a kormánypártok soraiban.)