DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lényegesen kevesebb az én idõm. Megkíséreltünk számomra, mint a volt kormány vezetõje számára némi külön idõt igényelni, erre azonban nem kaptunk lehetõséget. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum véleményét elsõsorban a frakcióvezetõ hivatott kifejteni, ezért ismételt hozzászólására kerül sor. A magam részérõl ezért csak rövid, párperces megjegyzésekre szorítkozom.
(12.00)
Elhangzott már, hogy mûfaji dilemmák is adódnak a miniszterelnöki beszéddel kapcsolatban. Mûfaji dilemmák, hogy a kialakult szokások és rendek szerint vagy improvizatív felszólalások történnek improvizatív válaszokkal, vagy elõre elkészített beszéd hangzik el, amelyet a vitapartnereknek illõ módon és illõ idõben meg kell küldeni. Hogyha sorsunk egyforma lett volna ebben a polémiában, tehát valamennyi párt csak itt hallja elõször a miniszterelnöki elõadást, akkor tulajdonképpen nem kellene külön hangsúlyt fektetni erre. Azonban mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Szocialista Párt elõre felolvasott nyilatkozata, a frakcióvezetõ urak beszéde arra utal, hogy a parlamenti vitának egy nagyon fontos kelléke hiányzott mindebbõl, mégpedig az a fajta esélyegyenlõség, amelyrõl a tisztelt kormánykoalíció oly sokszor és oly sokat beszél mint politikailag kívánatos követelményrõl.
Ennek ellenére én úgy hiszem, az itt elhangzott ellenzéki felszólalásokból következtetés vonható le. Tisztelt miniszterelnök úr, én annak a következtetésnek a levonását ajánlom mindenekelõtt, hogy kár volt ezért a beszédért, és kár volt hetvenegynéhány nappal a kormányalakulás után - nem is egészen érthetõ módon - ezt a beszédet napirendre tûzni. Úgyis kell majd egyet mondani, mert úgy illõ, és itt a beszéd funkcióját, a beszéd ívét, a beszéd tartalmát, mondanivalóját rendkívül nehéz abból a szempontból mérlegre tenni, hogy tulajdonképpen mi volt a cél. Én ismerem saját gyakorlatomból a beszédírók természetét, akik némelykor különös ívet tudnak adni egy elõadmánynak - fõleg hogyha többen vannak.
Én a magam részérõl ezért vagy azt tartottam volna kívánatosnak, hogy egy politikai demonstráció legyen ez a beszéd, vagy egy program legyen ez a beszéd, vagy a Háznak szóljon ez a beszéd, vagy az ország közvéleményének szóljon ez a beszéd, de ebben az esetben bizonyos minõségi igényeknek eleget kellett volna tenni.
Nem hinném, hogy a televízióból történõ kibeszélésnek az a módszere, hogy ha 50 ezer menekültet el tud tartani ez az ország, akkor a 100 ezer szegényt is el tudja, mint attitûd, mint motívum méltó egy miniszterelnöki megnyilatkozáshoz. Mint érvelés, alkalmas arra, hogy nagyon rossz indulatokat és ösztönöket is kiváltson - például e betéttel kapcsolatban nekünk gondunk volt kormányzási idõszakunk alatt.
Szeretném felhívni még a figyelmet, miniszterelnök úr, arra is, hogy az itt felsorolt negatívumok, amelyek a megelõzõ kormány mûködését illetik, tele vannak számszaki és egyéb pontatlansággal. Ez zavaró. Annál is inkább zavaró, mert ismét a rangját, az elõadás hitelét hivatottak kétségbe vonni, és bizonyára a késõbbi vitákban erre sor kerül.
Végül még egy dologra szeretném felhívni az ön figyelmét. Két felolvasott hozzászólást hallottunk itt: mindjárt az elején vagy majdnem elején, a szabaddemokraták tisztelt frakcióvezetõjének, és a végén a szocialista párt tisztelt frakcióvezetõjének felszólalását. Erre az utóbbira én nem akarok kitérni. Én úgy hiszem, a monotónia a politikai közéletben nem szerencsés: ezt a beszédet mi már hallottuk mástól is, más alkalommal is. Lényegében úgy hiszem, valami stílusváltás kellene, vagy új fogalmazók, hogy ne mindig ugyanazt kelljen hallani.
Felhívom azonban a figyelmet arra, amit a szabaddemokraták tisztelt frakcióvezetõje elmondott, és annak egy-két finom árnyalatára. Miniszterelnök úr, ezt a beszédet tanulmányozni kell, bizonyára - ha most nem is. A tanulmányozás során olyan következtetésre fog jutni ön is és talán a Magyar Szocialista Párt más vezetõi is, hogy megfontolandó stílusjegyek voltak ebben a beszédben, és egy-két nagyon - intellektuális rangját tekintve is - elismerésre méltó utalás az egyet nem értésre. Én így hallgattam ezt a beszédet, és ez a fajta minõsítés azért érdemel külön figyelmet, mert mindenkinek, aki ebben az országban létezik, az az érdeke, hogy olyan kormány mûködjék, amelyik a sokaságnak tetszõ célokat tud kitûzni, és valamiféle egységben közeledik e célok megvalósítása irányába. Ebbõl a hozzászólásból nem pontosan ezt a konzekvenciát lehet levonni. Ismét hangsúlyozom: kár volt ezt a beszédet így és most az ország színe elõtt elmondani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)