DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elhangzott beszédben sok szó esett a gazdaság nehézségeirõl. Elhangzott: válaszút elõtt áll az ország. Ha az eddigi utat folytatja, akkor további hanyatlás következik, de ha gyökeresen új útra lép, akkor a felemelkedés ideje következik el. Úgy gondolom, ez így igen sommás kijelentés, és a sommásság - különösen olyan összetett dologban, mint a gazdaság -, túlságosan leegyszerûsítõ, s így a valóságot is csak részeiben tükrözõ.
Tudjuk, hogy 1989 és '91-ben a gazdaság teljesítménye - döntõen az azt megelõzõ évtizedek szinte folyamatos versenyképességi romlásának következményeként - mintegy egyharmadával visszaesett. Ma már világos: a folyamatoknak az adta az elsõ nagy lökést, hogy 1990-91-ben a keleti export a korábbi töredékére szûkült. Ennél is súlyosabb gondokat okozott a hazai termékek iránti belföldi kereslet csökkenése. Jelentõs hatású volt, hogy a növekvõ munkanélküliség és a csökkenõ reálbérek visszafogták a lakosság fogyasztását, a külkereskedelem liberalizálásának hatására pedig felerõsödött importverseny tovább mérsékelte a termelõ szféra piacait.
Ennek ellenére 1992-93 során az ipari termelés, az 1991 decemberére kialakult alacsony szinten, de stabilizálódott. E folyamatban egyes cégek csõdbe, felszámolásra kerültek, mások részeikre hullottak. Ugyanakkor jelentõs strukturális átrendezõdés is végbement. Új cégek alakultak, elõrehaladt a privatizáció, a gazdaság mintegy 50 százaléka mára már a privatizált hányad, s napjainkban ez adja a gazdaság termelésének több mint 60 százalékát.
A kereslethez alkalmazkodni tudó dinamikus cégek zömében megteremtették a talpraállás lehetõségét, 1990-92 között elsõsorban a fejlett országokba irányuló export dinamikus bõvülése fékezte a romlást, '93-ban viszont a belsõ kereslet növekedése csillapította a keresleti gondokat. Így 1993-ra elsõsorban az 1992-ben kormányzati szinten életbe léptetett válságkezelõ program, a kidolgozott iparstratégia, a felvállalt többmilliárd forintos költségvetési garancia, a költségvetéssel szemben elengedett kötelezettségek hatására a teljesítmények javultak, s ez a javulás 1994. elsõ félévében is folytatódott.
Az ipari termelés '93-ban összességében négy százalékot, '94 elsõ félévében további nyolc százalékot növekedett, miközben már a tavalyi évben ezzel egyidejûleg az ipar hatékonysága is több mint tíz százalékkal növekedett. Ez a növekedési tendencia akkor is rendkívül biztató, ha nyilvánvaló, hogy a tartós és stabil növekedés feltételei nem mindenben jöttek el. Továbbra is súlyos gondok mutatkoznak, mindenekelõtt a kínálat terén.
Alapvetõ gond a fejlõdés motorjának szerepére alkalmas szférák hiánya, az innováció, a kutatásfejlesztés és a beruházások erõtlensége. S az is kedvezõtlen, hogy a termelés és export szerkezetében nõ az anyagigényes, kis szellemi munkaigényû termékek aránya.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Gazdaságkutató Részvénytársaság a közelmúltban egy felmérés keretében több mint 400 iparvállalattól kért választ arra, miben látják gazdasági nehézségeik okát. A többség legfontosabb akadályként a keresleti korlátokat jelölte meg. A fõ gondot a belföldi értékesítés terén látják, ahol az 1990-91-es visszaesés és a'92-'94-es növekedés után az elkövetkezõ évekre ismét stagnálást, visszaesést valószínûsítenek.
Az ebbõl a helyzetbõl való kitöréshez a gazdaságpolitikai célrendszernek meggyõzõdésünk szerint a nemzetgazdaság jövedelemtermelõ képességének javítására kell a súlyt helyezni, a technológiai váltás megvalósításával s az exportlehetõségek javításával.
(12.20)
A legfontosabb gazdaságpolitikai cél tehát továbbra is a gazdaság versenyképességének javítása, hiszen modernizáció vállalkozásösztönzés nélkül, a csak restriktív egyensúlyjavító intézkedések a gazdaságot újra leszállóágra kényszeríthetik. Tartani lehet attól, hogy a gazdaság kínálati oldalának gyenge versenyképessége - a fogyasztás-visszaszorítás hatására - már legalább olyan mértékben fogja vissza a gazdasági teljesítményeket, mint maga a keresleti korlát.
Ezért a legfontosabb cél továbbra sem lehet más - Orbán Viktort is idézve - , mint a szerkezet-átalakítás, a korszerûsítés kormányzati segítése. Hiszen a vállalkozásoknak csak egy szûk hányada van olyan gazdasági, pénzügyi helyzetben, hogy a fejlesztéshez szükséges, kedvezõ pénzügyi feltételek létrejötte esetén e feltételekkel érdemben élni is tudjon és ezzel tényleges fejlõdésnek induljon.
Sajnos, a vállalkozások egy jó része csõdben vagy csõdközeli állapotban van. Mûködnie kell ezért egy piaci, üzleti típusú szelekciós mechanizmusnak, amely a csõdben vagy csõdközeli állapotban lévõ vállalkozások közül kiválasztja azokat, amelyek feljavíthatók; ez a szelekciós mechanizmus pedig célszerûen a már beindult bank- és adóskonszolidáció lehet.
Természetesen ez önmagában még kevés. A nemzetközi tapasztalatok egyértelmûen bizonyítják: a vállalkozások saját források híján képtelenek fejlõdni. Jelenleg az állami és magánvállalkozások sem elégséges amortizációs forrással, sem számottevõ nyereséggel nem rendelkeznek. Az adózás elõtti amortizációt megengedõ szabályok az iparban - az 1992. évi módosítás után is - még mindig túl szigorúak, ezeket még akkor is indokolt enyhíteni, ha a költségvetés ezáltal kisebb bevételekhez jut.
Egyértelmû, hogy adókedvezményt kell adni a beruházási célra felhasznált nyereség után, és lehetõvé kell tenni a fejlesztésre felvett hosszú lejáratú hitel többletnyereség utáni adóból való törlesztését. A hatékony fejlesztéseket megvalósító vállalkozások hitelképességét pénzintézeti oldalról is javítani kell, és csak üdvözölni tudjuk miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, miszerint olyan megoldást találnak, amelyben a bankok jegyzett tõkéjének 5 százalékát kedvezményes beruházási hitelként használják fel.
Természetesen számos esetben a saját források és a banki hitelek együttesen sem biztosíthatják, hogy a vállalkozások képesek legyenek hatékony átstrukturálási és fejlesztési folyamataikat finanszírozni. Ehhez az esetek jelentõs részében új tõkebevonásra is szükség van, amire az állami vállalatok esetében elsõsorban a privatizáció ad lehetõséget. De az állam feladata az is, hogy a külsõ tõke bevonását a tõkepiac révén is elõsegítse, ehhez pedig szorgalmazni kell a kockázati tõke és az azt kihelyezõ társaságok szélesebb körû létrejöttét.
A növekedés elõsegítése érdekében természetesen az is indokolt, hogy az állam mind közvetlen finanszírozással, mind a magánvállalkozói befektetéseket lehetõvé tevõ és serkentõ jogi szabályozással és szervezési tevékenységgel mozdítsa elõ az infrastrukturális beruházásokat. Erre hallottunk is utalást.
Mindezekbõl következõen az elkövetkezõ évekre a gazdaságirányítás elõtt álló tennivalók legfontosabb elemét továbbra is a vállalkozási környezet általános javításában, a technológiaváltásban, az innováció elõsegítésében látjuk. Szorgalmazni kell tehát az amortizációs rendszer korszerûsítését, a jelentõs befektetési, beruházási adókedvezmények, illetve beruházási hitelekhez kapcsolt adó- és kamatkedvezmények lehetõségeinek megteremtését, szélesítését. A versenyképesség javítása terén elodázhatatlan a kivitellel kapcsolatos információrendszer állami eszközökkel történõ finanszírozása, korszerûsítése.
Jelenleg a vállalkozókat és különösen a nagyobb élõmunka-ráfordítású ipari tevékenységeket, például a bérmunkát sújtó legnagyobb pénzügyi teher a társadalombiztosítási járulék. E terhek a gazdaság versenyképességének komoly akadályai, ezért a járulékok csökkentése feltétlenül indokolttá válik.
A hazai gazdaság strukturális változásainak egyik legmeghatározóbb gondja a fejlõdés megteremtésére alkalmas szférák gyengesége, illetve hiánya. Ezért a gazdaságpolitikának kiemelkedõ fontosságú eleme kell hogy legyen a K + F, valamint a minõségpolitika. Folytatni kell az intézményi hálózat korszerûsítését, nagy erõket kell fordítani az innovációk tényleges terjedésének elõsegítésére. Errõl eddig keveset hallhattunk, pedig az innovációk fejlõdésének, tényleges terjedésének elõsegítése, térhódítása, gyorsítása az a terület, ahová a kormánynak koncentrálnia kellene a vállalati támogatások céljaira rendelkezésre álló forrásait.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezek voltak azok a gazdaságot minden nap foglalkoztató legfontosabb problémák, amelyek megoldása nélkül a fejlõdés elképzelhetetlen, de amelyekre vonatkozóan a miniszterelnök úr mostani beszédében - és különösen a kormány eddigi intézkedései során a felvetett problémák megoldására - konkrét választ csak keveset kaptunk, és csak reménykedhetünk, hogy ezek a problémamegoldások a kormány tényleges gazdaságfejlesztési programjában megvalósulnak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)