DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! A rendelkezésemre álló idõben néhány, a vitában elhangzott kérdésre szeretnék még kitérni. Ennek egyik csomagját - amely elég nagy hangsúllyal vetõdött itt föl - a modernizációval kapcsolatos kérdések és az itt mutatkozó ellentmondások jelentik.
Ha jól értettem Petõ Ivánnak a felszólalását - amit egyébként a magam részérõl is rendkívül konstruktívnak és tanulmányozandónak tartok -, az a mondata, amikor azt mondta, nem mindenkivel kell hogy a kormány egyetértsen és minden igényt kielégítsen, visszautal arra az elhangzott miniszterelnöki beszédben megjelenített kérdésre, amelyiknek nagyon nehéz valamilyen módon az összhangját világossá tenni.
Az egyik, amelyik a privatizáció okán és bizonyos privatizációs technikák következtében megjeleníti a munkanélküliséget - de szó szerint lejegyeztem -, hogy nem nõtt a hatékonyság. Ez hangzott el az egyik mondatban, a másikban pedig, hogy úgy kell befejezni a privatizációt: modernizáció plusz munkahelymegõrzés. Kérem szépen, ez rettenetesen nehéz. Úgy hiszem, hogy ebbõl nagyon rossz következmények vonhatók le.
A modernizáció és a hatékonyság növekedése az a tényezõ, amelyikrõl más nyilatkozatokban is hallottunk már, nevezetesen azt, hogy az a munkanélküliség, amelyik kijött a kapun belüli munkanélküliségbõl, nem érte el az induló állapotban jelen levõ kapun belüli munkanélküliség mértékét. Emiatt valóban nem nõtt a hatékonyság oly mértékben, mint elvárható volt. De hogy a privatizáció további gyakorlatában - legyen az akár külföldi, akár belföldi - a privatizáció során a privatizálónak a terhére írjuk elõ a munkahelymegõrzést, ez legfeljebb annyit jelent: az állam meg akar szabadulni egy olyan kellemetlen feladattól, mint olyan eszközök alkalmazása, amelyek új munkahelyeket teremtenek.
Ha az európai társadalmi-gazdasági modellt követjük, amely a kis- és középvállalkozásokra helyezi a hangsúlyt, akkor bizony itt hatékonyságnövekedéssel nem fogunk tudni számolni, mert pont az a probléma, hogy azok az elavult ipari konstrukciók, amelyek jelenleg az adósságcsapdában és csõdveszélyben vannak, pontosan azzal küszködnek, hogy ilyen jelleggel nem tudnak a felesleges munkaerejüktõl megszabadulni, ily módon tehát nem tudják a hatékonyságukat növelni.
Én arra találtam volna valamilyen konstruktív megoldást - s kellene, hogy erre konszenzussal továbblépjünk, valóban az érdekképviseletekkel együtt -, hogy ne tegyük lehetetlenné a hatékonyság növelését úgy, hogy azoknak a vállalatoknak és vállalkozóknak, akik a hatékonyság növelésének - akár egy új technika, technológia bevezetésével is - eleget tudnának tenni, arra már nincs pénzük, hogy az összes, a munka törvénykönyvébõl következõ leépítési anyagi konzekvenciákat vállalni tudják. Itt lépne be az állam, amelyik a munkahelyteremtéssel és egy ellátási szinttel biztosítaná ezt az átmenetet, de a szabályozók és a jogvédelem ismét bekényszeríti a felesleges munkaerõt a kapun belülre. Ezért egyetértek, hogy nincs hatékonyság, de hogyha a privatizáció során a privatizálónak a nyakába varrjuk a megõrzési kötelezettséget, akkor azt kell mondanom, nem is lesz.
A másik kérdés, amirõl mindenképpen összefüggéseiben kell szólnom, a privítizáció, korrupció, átláthatóság és így tovább. Kérem, elhangzott a beszédben, hogy eltékozoltak vagy rossz célra fordítottak bizonyos összegeket és vagyonokat. Persze ezt így, konkrétság nélkül, elvonatkoztatva mindig el lehet mondani, még elméletileg is, hiszen nem ismerek olyan, bármiféle szintû gazdasági folyamatot, amelyiknek ne volna kálója.
(12.40)
Azonban az eltékozlás és a rossz célra fordítás mellett legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy emögött - ha történt ilyen - nem volt igazán még szándék sem, és nem hiszem, bár nagy tudománya van ma már a sajtónak, hogy lehet kiszivárogtatni egy párt belsõ dokumentumsorozatát. Arra azért még nem volt példa, hogy akár az MDF, akár a KBM esetében tudtak volna olyan kiszivárogtatást csinálni, mint amit mi is csak évek után tudtunk meg, amikor az MSZMP KB titkos határozatainak és felszólalásainak anyagát megkaptuk. Eszerint nem Antall József miniszterelnök részérõl hangzott el azon a zárt ülésen, hogy a pártvagyont úgy kell átmenteni, hogy pártjellegét megszüntessük. Ez volt az a korrupciós forrás, amely végeredményben rátelepedett a gazdaságra, amiben - meg kell mondanom - négy év alatt nem tudtunk eljutni oda, hogy például az ilyen jellegû vagyonoknak a végére járjunk, és nem tudtuk végigvinni azt a szerencsétlen törvényt sem, amelyik a társadalmi szervezetek vagyonát felszámolta volna úgy, hogy értelmes célra is felszabadítható lenne. Zárolt vagyonként, el nem fogadott törvény alapján ott áll ma is a nyakunkon.
Azért ehhez még egy dolgot hozzá kell tenni. Hallottuk már ezt az egész Fotex-ügyet. Ennek kapcsán igazán nem tudom értelmezni - és erre majd vissza kell térnünk a konkrét jogalkotásnál -, mibõl gondolja a miniszterelnök úr és a kormány, hogy éppen az állami vállalatok és a törvényhozás közötti kapcsolatokat kell felszámolni, mert ez valami nagy veszélyt és korrupciós forrást hoz, ez képviselõi összeférhetetlenség kérdése.
Sokszor, sok alkalommal elmondtam kormányzati pozícióból - de nem változik meg ellenzéki képviselõként sem a véleményem ebben -, hogy vannak országok, mint például Finnország, ahol a parlament ellenõrzési jogkörénél törvény írja elõ, hogy az állami vállalatok igazgatói és felügyelõbizottsági tagjai parlamenti képviselõk kell hogy legyenek, hogy a parlamentnek legyen képe arról, mi történik az állami vállalatokban, és erre nem lehet azt mondani, hogy a parlamentben az állam a saját tulajdona ügyében nem tud képet kapni. Életveszélyesnek azt tartom, pont a Fotex-ügy kapcsán, ha a képviselõnek egy magánvállalatban lehet valamilyen vezetõ funkciója, mert lobbystaként jelölik meg akkor a parlamentben... (Taps a jobb oldalon.) ...magáncélra és nem az állam érdekében. Itt látok igazán komoly feszültségeket, itt látok igazán összeférhetetlenséget, hogy magáncégek ügynökei ne üljenek választott képviselõként a parlamentben.
A feketegazdasággal kapcsolatban is vannak ilyen jellegû kérdések. Igen, egyetértek, hogy bármelyik párté, hagyja ott. Bármelyik párté! Hozzá kell tennem, a magáncégekben nemigen volt kormánypárti, mert azok éppen a korábbi ellenzék vadászterületei voltak.
Még nagyon röviden szeretnék utalni egy nagyon furcsa megjegyzésre. Szekeres Imre azt mondta, hogy ez a kormány jól kezdett. Hát kérem, ez a kormány jól kezdett és nagyon hatékonyan kezdett el dolgozni. A hetvenedik napon csak a hatalom megõrzésének és kiterjesztésének technikájáról vitatkoztunk ebben a Házban, és - ahogy elhangzott már többek részérõl - tényleg tegnap kezdtük el az elsõ pótköltségvetési törvényt, amely semmiféle jövõbe mutató képet nem ad, mint azt az ÁSZ-vizsgálat is megállapította.
Végül szeretnék Szekeres Imrétõl egy ügyben bocsánatot kérni. Orbán Viktornál említette csak, de rajtam is világos zakó van. Nem tudtam, hogy az MSZP képviselõcsoportjának vezetõjét ez irritálja, különben nem húztam volna ilyet. (Moraj a bal oldalon. - Taps a jobb oldalon.)