DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csak egészen rövid glosszát szeretnék fûzni miniszterelnök úr beszédéhez. Közkeletû fordulattal, csak a vak nem látja, hogy mindaddig, míg nem sikerül megszabadulnunk a külsõ adósság nyomasztó terhétõl és nemzetpusztító hatásától, semmi reális esély a modernizációra, ellenkezõleg, hovatovább még a fehérnemût is lehúzzák rólunk.
Egy olyan kis ország, mint a mienk, nem képes dollármilliókat fizetni kamatra, törlesztésre, közben ütõképessé tenni az ipart, fejleszteni a mezõgazdaságot és a szolgáltatásokat. Valamit tehát tenni, kezdeni kell, mert a jelen helyzet egyszerûen kibírhatatlan mind az egyén, mind a társadalom számára.
Szeretném megkérdezni ezért, állnak-e rendelkezésre megbízható számítások arra nézve, hogy mekkora részét teszi ki a nemzeti vagyonnak a külsõ adósságunk. Gondoltak-e rá, volna-e realitása, hogy az adósságot részben vagy egészben ipari létesítmények, jövedékek, illetve más, hasznot hajtó jogosítványok idõleges vagy végleges átengedésével egyenlítsük ki. Szerény ítéletem szerint valahol ezen a tájon rejlenek a fõ kitörési pontok, melyeknek döntõ jelentõsége lehet a jövõ szempontjából, illetve melyeknek megfelelõ feltérképezése után hatpárti konszenzus alapján lehetne tárgyalást kezdeni a hitelezõkkel, és ha kell, áldozatok árán is megszabadítani végre társadalmunkat a külsõ adósságok irdatlan terhétõl.
Hitem szerint a jelzett eljárásnak lehetne várható eredménye, hogy a kölcsönöket, legalábbis részben befektetésekké változtattuk át. Így nemcsak a nyomasztó tõkehiányt szüntethetnénk meg, hanem az ország folyamatos kifosztását is. Mindez egyúttal történeti igazságszolgáltatás is lehetne, minthogy a máig kialakult adósságállományt nagyobb részben szocialista kormányok halmozták fel és így méltó volna, ha õk szabadítanák is meg az országot. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy kijelentsük, ha nem tudunk a jelzett irányba lépni, ha nem sikerül legalább részben átalakítani az adósságokat, semmi jóra nem számíthatunk, a jelen és jövendõ kormányoknak sem jut majd más, mint az a dicstelen feladat, hogy a hitelezõk profitjának biztosítására mozgósítsák az ország maradék gazdasági erejét, ha egyáltalán lesz még, marad még mozgósítható gazdasági erõ. Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)